Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-28 / 21. szám

*'4;j

ÍÍD41D gmtatár 26»

ELLEN£ÉK

mm

Egész Erdélyben a különösképpen az erdélyi irodalom világában nagy örömet keltett Wass Albert magas író! kitüntetése« A Baumgarten Irodalmi [Alapítvány I94(hee egyik nagydUábsm részesülj

ELVIRA BÁRÓNŐ

elbeszélés

irta WASS ALBERT

,., És most |őS figyelj ide, hadd aaowwlljak; fSäeked néhány szót a Mezőséiről,

Ez nem egy megye, valahol valamelyik ország testében. Nem is egy tartomány, még- esak nem is egy ország. Ez egy egészen sajátos külön világrész .. .

Mások a dombok és mások a völgyek, mások az erdők és a vizek, mint a világ egyéb helyein. És egészen másféle emberek. élnek ott, egészen másféle törvények szerint.

\A Mezőség nem egyéb, mint a földnek egy típró kis efsülyedt darabja, mely felett magasan újra összecsaptak a történések hullá- űiái s igy történhetik, hogy ott lent minden megy a maga évezredes rendjén tovább, egyforma lassúsággal, mint egy lusta, öreg óramű. Az élet nagy viharaiból oda csak egy-egv kis htíllámverés jut el, melyet csöndes észjárást! bölcsei és javasasszonyai fejcsóválva pletykálgatnak el a kíUneneék mellett s következtetnek belőle esőre, termésre, háborúra,

És az eisülyedí világrész alszik. A hegyek sima csigaházak alá húzódva álmodoznak 8 apró tavacskák mozdulatlan vizén a csend szelíd árnyéka tükröződik.

Igüz, néha egy-egy rakoncátlan idegennek szemet szúr pz a békés vidék s lármázva próbálgatja tüzcsóváit széjjeldobálni a nádfö- déles l’ázilakók közé. De azokat a nádfödele- k,eí már annyit verte az eső, már annyit áztatta a hóié, annyit kátrányozta a szegény- ségszagu éjszakai füst s a köd, amely erdőkről alásgáll, hogy azok a nádfödelek nem akarónk lángraiobbanni tőlük. Azok a nád- födelek s a nádfödelek alatt gunnyasztó apró ablakos házak már úgy megszokták ezt az álmos, lassú rendet, hogy este a ködnek füst- szaga légyen, hogy a tóban sokmilliő béka zsongjon, hogy ősszel térdig érjen a sár s ha esik, a tavak kijöjjenek a rétre. Hogy szélién a harang, ha viharfelhő jön, hogy szólÍ

'on a harang minden vasárnap, vagy ha va- aki csöndesen íejebb költözik néhány méterrel. Hogy tavasszal szántani kelt, nyáron aratni keil, télen tűzifáért kell járni az erdőn. Hagy a falu felett fenyőfák vannak s a fenyőfák közt kastély s a kastélyban mariásza, aki napszámot fizet. És hogy neki köszönni kell messziről s a kocsijának ideié- ben kitérni. S - hogy a fala felett, az erdő felett, miadep felett lakik egy isten és az Istennek papjai vannak, akiknek mindenből adni kell. És hogy mindezt együtt úgy aevezik, hogy Rend. És a rendet emberi fővel megbolygatni aem lehet.

S a kis világ életé folyik, folyik lassan a maga rendjén.

Á lombok már hullanak ott ie, mert ősz van s nekik ilyenkor hullani kell. De bizonyos lehetsz, hogy éppen úgy hullanak most le, mint tavaly ősszel s mint valamennyi őszön, mióta fennáll a világ.

Annak a nagy sárga píatáoíevéinek. aeely a estdákfalví kertben hillegve ereszkedik alá, bizonyos lehetsz, hogy már évek óta megvan ■a maga helye és hogy éppen oda fog leszáll- ni. egyetlen arasszal sem távolabb.

És Thoroczkay bárónő szeme kiséri a röptét.-úgy éppen, mint eddig minden ősszel.

Ott ül a pirosra festett klspodon. Mellette kedvenc könyve; Géraldy Toi et moi. Mellette kedvenc sétapálcája, raita keskeny rézpánton ékes felirat: „Tátrafiiredi emlék“. Lábainál kedvenc kiskutyája, Miss, S körülötte a csöndes őszi kert.

Ott ül s hámul belé az alkonyodásha. Az a nyírfa ott milyen sárga már, látra csak, hogy újra Ősz van. Â galagonyabokor piro9 bogyóin kővér rigók lakmározgatnak vígan s a gesztenye koppaava hull és sűrűn hull már nagyon,

Begyürt nyakkal egy gém hoz el alacsonyan a kert fedett s rekedten belekrákog a csöndbe, panaszkodik. A rét mentén sietve suhog el egy nagy csapat réce* az alsó tóról

jönríc-k.

Elvira bárónő a kiapadón ül és-nézi az es* f/.» .»«ím iön»í készül. Csak nézi. de nem ís‘ látja már. Hatvanöt évével megszokta már nagyon, hogv amikor a nap nyugovóra haj. lik. mélyen bele a Nádaskut fái közé, akkor este kell legven.

Olvan vértelen. fehér az arca, talán a nyírfa kérgénél ts febérebh. Soha sem érte még

r.aofénv. Gyermekkorában féltő gonddal ügyeltek rá, nehogy megsüsse a nap. mert a nap árt a bor bamvasságának. Később, mi- kor már nem vídt ki vigyázzon rá. úgy meg.

svéleskarimáiíj kalap!«»*, hogy talán mozdulni sem tudott volna nélkülük.

S az idő telt. az idő eltelt csöndesen. 0 ott maradt az őszi kertben, törékeny hófehér liüomszál, hatvanotévea lilipmszál. Az arca már nem hamvas réven, an ró fehér ráncok húzódoznak rajta,. saiat Talani 15«

vészárkok egy behavazott c9atamezßn. Kalapja alól gyéren lógnak ki a tincsek s bizony kopottak és szintjenek már. Csak a szeme, világos, tiszta kék szeme, ahogyan félénken előkandikál a nagy kalap alól, csak az fiatal még. Olyan tiszta és olyan ártatlan, mint ki még nem látott a világból, meg az életből semmit, csak néhány csöndes nagy fát ,a kertben, csak nehány dombot körül a láthatáron, csak nehány elrejtett, hallgatag tavacskát, csöndeset, kéket, mezőségit.

Kezén vékon fehér kesztyűt visel. Keze keskeny és törékeny és kék erecskekkel van teleszőve. Magas, csukott gallérja van a ruhájának e a ruha szine fehér, szabása bosszú és előkelő. Ahogy ott ül, hossza ruhája alól a lába alig látszik. S ha néha látszik mégis, látható: harisnyát nem visel. Öreg-öreg kits- posott szandál van rajta, olyan, amilyent gyerekek hordanak. És kiesi. Mert szép kicsi lábacskája van a bárónőnek.

S Te most ugyebár megkérdezed tőlem, hogy ez a szelíd kicsi néni mit keres ott. egyesegyediil abban a csudákfalvi kertben?

És én azt mondom neked, hogy vár. Jmk sok év óta vár már valakire, aki majd egy- sZer eljön és elviszi onnan. Talán negyven éve, Talán több,

Úgy nevelték, hogy a leány sorsa a férjhez- menés. Hogy a leány 6orsa várni valakire, aki majd érte jön és leszakítja, S Elvira bárónő jó szelíd leány volt és várt engedelmesen. Jöttek a zajos városi farsangok és ő várt. Tavaszok jöttek és tavaszok mentek, nyarak jöttek és nyarak mentek és o várt türelmesen. Emberek jöttek é3 emberek mentek, nagy idők jöttek és nagy idők elmentek. Aztán lassan-lassara mindenki elment. És ® még mindig várt,

S vár mostan is.

Naponta elmegy s virágot visz a airkeríbe. Naponta hosszasan áll a tükör előtt s kalapot tesz föl, ha kimegy, hogy hamvas bőréi ne égesse meg a napsugár. S kesztyűt hord, hogy a keze üde maradjon. És vár.

Mert egészen bizonyos, hogy egyszer el fog jönni valaki. Egy magas, karcsú férfi. Aki erős, hatalmas, szép. Erősebb, hatalmasabb és szebb mindenkinél. És egyenesen-érte jön, Thoroczkay Elvira bárónőért, karjába veszi és elviszi magával. Erősen megszorítja és forrón megcsókolja —- a kezét...

De addig, addig várni kell türelmesen. Élni a lassumozgásu szürke életet, az árendással bajlódni, hogy rendesen beadj« ® lisztet? meg a disznót, meg a pénzt, ahogy évente jár, Vaszit igazgatni a kert apró tennivalóiban s dia-jő! dolgozik, pálinkát, meg dohányt adni neki este S hallgatni Rebekát, aki mindig zsémbel. Legtöbbet pedig a kertben ülni és nem csinálni semmit. Csak nézni a fákat, meg a virágokat, meg a magasságos szép égboltozatot és várni folytonosan.

S Elvira bárónő ezt az utolsót különösen szereti»

Most is ábrándozik. De ez az ábrándozás most éppen nem olyan légiesen elvonatkoztatott és távoli, mint eddig. Most van benne valami lázas idegesség. Mert az álomnak ma már neve van, gyönyörűen csengő, szép seve, így hangzik: Lenkey Gábor,

Nem az első név, ami ilyen furcsa idegességgel tölti el. De bizonyára, hogy az utolsó,

Végre, végre. Ha erre a névre gondol, szive a torkában ver. Hatvanötéves, szerelmes süldőlány. Pedig nem is ismeri csak a nevét. S azt elmondja magában többször,

Lenkey Gábor ... Lenkey Gábor , „ Gábor...

S néha így:

—- Lenkey Gáborné ...

Pedig még nem is tud róla semmit. Csak hogy miatta jön, az ő dolgát intézi el abban a messzi idegen városban, abban a Bukarestben, borzasztó, idegen hivatalokon vereked- te át magát s most, most jön, meri megnyerte a csatát, a naev pert, fellovagol az üveghegyre, mint mesékben a királyfi. Mert hogy mindezt csak őérette tette, az nem lehet kétséges. Mi egyébért tehette volna? Mi egyéb jutalomért kísérelte volna meg a lehetetlent, ha nem azért, hogy őt kiérdemelje?

Tudod, nehéz pontosan megmagyarázni azt a folyamatot, ami Elvira bárónő lelkét idáig vitte, hogy egy ismeretlen ember nevében régvárt lovagját álmodja meg De olyan lehet ez, mint amikor lesen ábunk, valahol az erdőszélen. S várunk. Várunk egy órát, várunk kettőt. A mozdulatlanságtól már zsibbadni kezd a lábunk és még mindig nem jön semmi, csak az este, s a szii rk ület rátelepül az erdőre s ködöket görget elő a bokrok alól. S már alig ismerőik fel a vakondtúrásokat a ránkgyüriiző sötétben s még vártaik min,dig. S akkor —» .izem tudom. hogy

mi teszi azt: a mindent elferdítő szürkület, vagy pedig fáradt érzékeink ideges játéku — de egyszerre mintha minden kis íövisbo- kor, minden hangyaboíy, minden bogáncs mozogna és megelevenedne. És akkor egy-egy sötétebbszinii bokorra meg-megdobban hirte len a szivünk s a fegyver boldog idegesség gél megrezzen a kezünkben.

Azt hiszem, Elvira bárónő idegei is egy kicsit elzsibbadtak már a hosszú várakozásban. A mezőségi nagy csendben, az álmos unalomban. S ez a név most úgy csendül föl benne, mint valami elfelejtett varázsszó, Lenkey Gábor, És Lenkey Gábor ina este érke zik.

A kerti utakat tisztára daraszoltatta Va- szival. A veranda nagy üvegablakait egész délelőtt súrolta Sznszána, Tisztaság és rend várja a vendéget.

ti a kiapadón, nézi a csöndes barnaságul dombokat s a gondolata« dideregnek az idegességtől. Még másfél óra. És akkor itt lesz.

Miss, a fehér-fekete foltos, hosäzuszörü korcs spaniel egyik fekete foltjában 6zeove* délves vadászatot rendez a bolhákra. Halkan csattognak a fogai.

Elvira bárónő hirtelen a fejéhez kap. Iszonyra gondolat vágódik beléje.

Jézusmária, az ablakot csak nem hagyták nyitva! Szent isten, hideg lesz a szobában, még meghűli magát!

Felpattan szaporán a pádról s apró, gyors Léptekkel siet a hás felé, Jézusmária, ilyen gondatlanság, hogy is nem jutott hamarább az eszébe. Jaj, dé ha nagy tele van az ember feje idegességgel. S vájjon adott-e Rebeka tiszta ágyneműt? Törülközőt? Külön, ahogy mondta neki, abból a finomból, a stafirung- hói?. Jaj, Istenem, csak másfél óra van és mennyi mindent kell még elintézni!

Vékony kis sétapálcája zörög a falevelek között, Miss ott kullog mögötte g zörög S I«, Néha leül s halkan nyöszörögve vitatkozik a bolháivá!.

De kár a sietség, fent rendben van snin- díen. Az ablakot becsukták jól, gondosan, mind a két szárnyát. Törülköző is van, ágy= nemű is van. Igaz, hogy nem a stafirungből, de Rebeka abból nem is ad.

— Hogyne. Hogyisne. Ne legyen olyan kényes a ficsur, jó egy olyannak $t rendes m Hogyne,

És ebben meg keli nyugodni, ez ellen nincs felebbezés. Elvira bárónő még megjegyzi félénken, hogy — hiszen arra való aa, hogy használják — de Rebeka már akkor kint dörög a konyhafolyosóm

— Mi az istenharagját... — 9 ömlik szájából harsogva a szidalmak feltartóztathatatlan lavinája valamely bűnös konyhaszemélyre.

Ettől a vén csúnya Rebekától Elvira bárónő is éppen úgy fél, mint akármelyik szolgáló. Talán harminc éve már, hogy a háznál van. Valami távoli rokonság kapcsán jutott hozz# s mert egyedül volt és szegény volt, magához vette. Azóta Rebeka viszi a háztartást. Pontosan és lármásan, mint egy zupás őrmester. Fél tőle ember és állat egyformán. Hangjától zeng néha a ház, de még a falu is és régen letett már arról a szélit! Elvira bárónő, hogy csöndességre figyelmeztesse. Mert olyankor napokig duzzog.

De most végigdübörög a folyosón, meg -i konyhán, mint egy megvadult forgószél.

— Melyik cirkét vágtad le, te féleszű bo* londgomba, tán cak nem ászt a fehéret? —— támadt rá Szuszánára. Cirkét mond meri Rebeka, a jól megtermett, bibircsósképü Rebeka szelypit, mint egy kicilány. S amikor cirkérői vau szó, nem ismer tréfát.

De szerencsére Szuszána nem a kedvese feheret vágta lé, hanem a hosszunyakut.-— Mondtam, hogy ászt a borzaszt kell levágni, nem mondtam? — szörnyülködik azért.

— De elfutott instálom, nem tudtam megfogni!

— Elfutott, mit beszélsz, hogy elfutott, hát az Isztcnfáját a lábadnak, mért nem futónál utána?

Dohog Rebeka, összeszídja Nászlás»iát is és utána Vaszit, vén trágyadombszemét, mikor hoz; a már azt n törökbuzát a pípék- nek. A pipék, szegények olyan éheszek ész »úgy futkosznak.

ö iroü? is néhánysz, r végigfutkos kö/iöí'- tiik a Lonyhaudvaron, aztán bemegy a szobájába. Ott van a szobáid a folyosó végiben, tele mindenféle befőttel és iivegholmivai és egy irdatlan nagy vekkerórával az asztal közelién. Kicsi, régimódi tükrösaszlalka is van ebben a szobában, ciírarámuju billenő tükörrel, csak épnen hogv az üveg van helyenként megrepedve. De Rebekának iey is jó.

OüntPÍena/ik a tükör elé. A filigrán kis setéké cake keverve sen csikorog alatta, fésle.tt

páraázstnbóí ®gy helyett kipattan a rágó e rozsdásan bámul föl Rebekára,

Előbb megnézi magát jól a tükörben. Meg. tapogatja az arcát, a bibircseket mind, kü- íön-külön. Aztán gyorsan körülnéz 8 kihúzz* a fiókot. Óvatosan belenyúl, apró disznőszemé csillog vaskos párnái között az izgalom* tői. Most titkos dolgot cselekszik Rebeka.

Púdert vesz elő. Valami vén-vén, megsa- vanyodottszagu púdert s gyorsan bemasza tolja vele az arcát. — Gyorsan, amíg nem jön senki. A púdertől mintha megnőnének t félelmetes bőrgüröngyök s a közepükből ki meredő sörték olyanok, mint valami behavazott póznák, S rengeteg nagy sűrűségbe' vannak,

Mig a puderezéssel készen van, elégedetten nézi magát a tükörcserepekben. Kiesi? torzítanak ugyan, de már észre sem vevődik*' Megsimogatja gyűrött tokáját s mosolyog. Tetszik magának. Fekete fogai előbujnak * mókás odvacskáikkal ingerkednek ők ie. Hja-' ja, vendég jön, vendég jön.

Elvira bárónő ezalatt kiáll a verandaak-t lakba. Tudja, hogy még korán vau, a vonalaiig félórával ezelőtt érkezhetett Szamosuk helyre és keli Janinak másfélóra is, amíg a, lovakkal eldöcög idáig, De azért áll s nézi* az országutat, mely ott kígyózik fehéren « fenyők alatt, megnyaldosva nehány nádfö-ő deles kiesi házikót. És vár.

Úgy szeret várni. Nézi az utat s a fákul a »agy sárga füzeket ahogy r«hajolnak* ;

S ahogy ott áll, csak odajön az ablak »fai Vaszi, kalapját forgatja a kezében és suny? cigáaymosolSyal feltekint rája.

— Kézit e8Ők®!om* saarsesa« *r— köszön alázatosan.

== Na Vaszi. Na, sni as. Vasas? «— yfczzepv föl Elvira bárónő 8 hangra.

Magyarul beszél. Románul u-sm is tadh. aem is akar már trader, Tehát Vaszi is aj- kaimazkodik hozzá.

Megdaraszolts utakat —- jelenti*

— Mind, Vaszikám? Mind?

—- Mind, mind mondtáL Rózsikéhoz Is te-^ sserra uj koronka, jó? — ^Koroidta^ ksrő'f jelent a Vaszi nyelvén, •

—- Jól van, Vaszi, nagyon jól van —. bólogat a bárónő elégedetten.

■ =— Jő van, jő — bólogat Vsâai ás. S aztán elmosolyodik, gyerekesen féiretartja » fejét s édeskés hangon gügyögi —- egy kis pálinka Ígérték sieg ©gy kis dohány Vasafr nak ... t

Elvira báróaő tudja jól, hogy sem Ígéri semmit. De megszokta már Vaszinál ezeket az apró hivatkozásokat s ez a rozoga vért cigáray otyan nála, mint egy megszokott bútordarab, Nem is tudja elképzelni a kertel nélküle. Pedig lusta, iszonyúan lusta. Szidj-s is Rebeka eleget, mert neki még annyit seíc. dolgozík, mint a bárónőnek. Mert Rebek.'. soha sem ad Vasainak pálinkát, meg dohányt

Elvira bárónő besiet sz ebédlőbe, ott ogj sarokból előveszi a pálinkásűveget, mely kizárólag Vaszi miatt van a házban s tölt be lőle egy pohárkával. Aztán egy fiókból eiő= szed egy csomag olcsó kapadohsnvt s a veranda ablakán kinyújtja neki e földi javakat.

Vaszinak az ádámcsutkája sem mozdul, mikor lehajtja az italt. A dohányt zsebre- vágja 9 megköszöni, A kalapot felteszi a fejére, nagyot köp, most már nem mosolygó? és nem alázatos. Tudja, hogy úgy sem kap többet. Megfordul s nagy lötyögő bocskorai- han elceónakázik a veranda alól.

— Te Vaszi, aztán tegyél karót a rózsák hoz! — szól utáua a bárónő és szépet, egyenesei! Nehogy görbék legyenek- Vaszi!

A cigány meg se fordul.

— Jó, jó legyint vissza elmenőben hagyjad csak, hagyjad. -— S az idő telik, telik. Lemegy a uap lassan s barna lesz a tájék, barna é6 lágy, mint a friss rozskenyér. Zöld párák jönnek a tó felől s békák 'zsön gó muzsikát szőnek messziről a csöndben, Este lesz erősen. Égett trágya kesernyés szaga jön a falu felől s az erdőkről alászálio- ban van a harmat. Lent a házak ablakain apró fénypontok gyulnak szintén. Este van. öreg-öreg este.

Szuszána lámpát hoz, kis petróleumlámpái s az asztalra teszi. A láng bágvadtan kéri a lehulló sötétséget, hogy ne bántsa, hiszen nem tehet róla, hogy meggyujtoíták.

A faluban »unatkozó kuvaszok ugatnak, be széígetnek ők bizonyosan. Násztászia álmosan énekel a konvhán s tücskök a tarlókon kint szintén énekelnek, zsongva-zsongva. bu- bánatos őszről.

És ekkor, előbb halkan, majd egyre hangosabbon. kocsiznrgés támad. Jön a kG^si, jön fölfele a völgyön; már a Nvámcu tanyájánál lehet. S az. egyik ló kalapál-