Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-28 / 21. szám
194,0 j un vár 2&. ELLENZÉK wsmxm U Varázslat és bölcseiét a rímről A költők rímeket „keresnek“. Csúfságból szokták ezt mondani az avatatlanok, akik lenézik a babramunkát, a ,.rimelő:'-t, a „rim- faragó“-t, a „rimkovács“-ot s a tökéletes ossz- hangzást is, melyet nyomban hajlandók „kin- rím“-nek tartani, de nem sejtikhogy a köt tők —* a legnagyobbak is — csakugyan „keresik“ a rímeket, a szó szoros értelmében „keresik“, mert csak az találhat, aki keres s ez az ámolygő keresés az ő munkájuknak — az o játékuknak — legártalmasabb. leggyermekibb része. Keresik a rímet, de nemcsak nmeket ta- tálnak. Egyebet, többet is találnak. Közben — e kényszer folytán —• a nyelv megannyi rejtett értékét, lehetőségét fedezik föl. Az alkimistákhoz hasonlítanak, a középkor aranyosi-hálóihoz, akik az aranyat keresik s amint lombikjukban kotyvasztanak, fölfedezik a kénesőt. * A rim vegyi folyamatát elemezni - is lehet. Kimutathatnék, majdnem tudományosan, majdnem minden esetben, hogy egy rím a betűinek a helyzeténél fogra miért jó, vage rossz. Természetesen nem elméletben, csak egy példán, mert ami itt jó rim, az másutt esetleg rossz rim. Rim és rim között különbség van. Egy rim mindig elárulja, hogy az, aki megzengeti. rniivész-e, vagy kontár. Vannak olyan rímek melyék fölérnek, egy-két kötet derék okossággal. Vannak rirhek, melyekben egy egész kedélyvilág, egy égész lilágszerníélet megnyilatkozik. Vannak hősi rímek, édes rímek, keserű rímek, fanyar rímek, vidám rímek s hnlálosan-szomont rímek is. Találomra kikapok egy.et. Elemcpii próbálom 'Araké János égy rímét. ÁT „Élmén vek“ első részében fordul elő ez a szak: „Majd elragadja tőlem A már adott remény t;. Majd, amidőn elillant. Távolból visszacsillant Még egy csalóka fényt“. Elillant, visszacsillant — ez az a rim, melyet megvizsgálok. Miért oly szép, miért oly tündéri? Két ige rímel egymással. Egy régi — s merőben félreértett -— szabály szerint nyelvünkben ige igével, főnév főnévvel nem igen rímelhet, legalább Is együtthatásuk nem kellemes, nem meglepő, olcsó. Rogy mennyire nem igaz ez, nemcsak minden más nyelv gyakorlata és hagyománya bizonyítja, hanem a magyar példák száza és ezre is, Arany János e rimpárja között két rnevnUapitás fut. párhuzamosan. A remény elillant és visszacsillant valamit, Első pillanatban úgy tetszik, hogy- ez a hét ige elillant, rhszaesilhmt egy- és ugyanabban az alakban van s mindkettőhöz a múlt idő t-je járul. Valóban mondjuk is: a remény elillant és uzu*án, később még egyszer visszacsillant felénk. De itt nem erről van szó. Ez a t-betü. mely \ennek a rímnek a tengelye, csak a fülünknek Zeng azonosan. Értelmünknek máskép zeng. Az elillant t-jc a multido jele, a vissza csillant t-je pedig egy régi, ma már fórnál ómban se lévő művel tető (causativ) igeképző, mely a bennhaló (intransitiv) igéből átható (transitiv) igét formai. Valami visszacsillan: de valamit visszacsillanni nem lehet. Ellenben valaki valamit visszacsillant (visszacsillanthat egy fényt, egy emléket, egy reményt). Ez a képző ezekben a szópárok- ban is előfordul: kel —- kelt, terem — teremt., t'álik — vált, bán — bánt. pattan — pattant, lobban — lobbant, stb. Íme. egy elmés csöpp t-betü játszik és bu- jócskázik velünk. Megtéveszt, majd eianda- lit. Nyilvánvaló, hogy aki a verset ina, az alkotás lázában lelte meg az összecsengést s az olvasó, aki a verset hallgatja, szintén az ösztönével. egv másodpere alatt ragadja meg, risztázva. élvezve azt, amit most a rim vegyi elemzése kiderített. If. A rím hSfc Bóileau a költészet-tanában ezt írja: .,.4 rim rabszolga s csal: engedelmeskedni tartozik“. Ez tetszetősen hangzik. De tagadása a költészet alapelvének. Vájjon költő-e az, aki csak zsarnoka a nyelvnek s nem rabszolgája \ is? A költészet veleje, hogy a költő és n nyelv egyenrangú munkatárs, egyenrangú játszótárs, néha az egyils. engpd., néha a műIrta: KOSZTOLÁXYI DEZSŐ 1934« lse fí sík) ezen a baráti kötődésen pedig mind n kettő égyaránt nyer. . * j ' ' & >* •' Egy rím. mely úgy jönne léire, amint a nem-költő Boiléau képzeli, vagyis hogy ti rim csak rabszolga legyen és engedelmeskedjék, hogy as értelem pusztán elfogadja s,megtűrje, majd egy magasabb cél érdekében díszül alkalmazza, valóban csak az a „henye ékesség“, az az „üres cicoma“ volna, mely fí sorvégeken fityeg, anélkül, hogy összeforrna velük és szerves egészet alkotna. Egv ilyen rím megvetésre méltó. Nincs is semmi értelme. Jobb, ha nem halljuk és nem látjuk. Az igazi rim nem diszitő-eleme a versnek, hanem alkotó-eleme. Vér a i'ers véréből, test a testéből. lélek á leikéből s annyira egybe van vele szőve-fonva, annyira összebogózódik veley hogy el se lehet választani tőle. A rim rendeltetése az, ami a zsongitó• szereké. a feketekávéé, a szeszé, a dohányé, a mérgeké, melyekkel a költők alkotás közben gyakran élnél:, hagy fokozzák munkaképes- ségilkdt. Bölcs emberek intenek bennünket, hogy - ez' öncsahü. A dohányzás szakadatlanul foglalkoztatja szánkar, nyelvünket, orrunk száglóid egeit-, szemünket, kezünkéi. Ha azt. az erőt, gcáidot, tevést-vevést, melyet a dohányzásra pazarlónk, az írásra fordítanák sok hasznát látnák. A feketekávé meg a többi méreg percekre f öle si gázzá képességünket, de aztán cclankasztja. Vájjon igazuk van-e ezeknek a bölcseknek? A maguk józan, gyakorlati szempontjából igazuk van. Egy magasabb szempontból, a teremtő, művészet szempontjából azonban nincs igazuk. A költészet még ma is atyafi- súgót tart az ösnépek vallásával s a költői: mestersége egy a varázslók mesterségével. Pythia. Apollo jósnője babérleveleket rágott, háromlábú széken kuporgott, gőzökkel kábít- tatta magát. A. bacchánsnők mérges boros- tvánle.veleklő/ révültek el. Aegirában a Föld papnője bivalvvért ivott, hogy jóstehetségéi növelje.: Indiában a papot csak akkor szállta még Kali istennő, ha egv kecske frissen elmetszett torkából szűrcsölté ki a vért. Kohi- ban a yüjáhojő cédrus-gályák vastag, csípős füstjétől jön önkívületbe, Jávában tömjéntől ré$zegülnek meg a bűvölök-hajolok. Ugandáiban pipától, Kongóban zenétől és tánctól, szédületesen-gyors, ütemes körforgástól s mindenütt azt tapasztaljuk, hogy ezek a hibbant lények, akik — tisztesség ne essék, szólván —> a költők ősei, szabadulni igyekszenek az értelem ellenőrzésétől, ti külső figyelem gór ősétől, hogy figyelni tudjanak bensőjükre ima, ami fontosé Ha figyelni akarunk, hogy figyeljünk s igy csak erőlködünk. Igazítani kell tehát a figyelmet, teljesen elveszteni, hogy visszanyerjük. * Ez a föladata a rímnek- Csodálatos bóditó- szer, melyet a költészet anyaga, a nyelv izzadt ki magából. Előbb bénít, aztán izgat. Előbb leköti az indulatot, aztán feloldja. Előbb gátol, aztán serkent. Eltereli a figyel mer a lényegtől, hogy végül igazán a lényeg re terelje. Érzéki varázslatával álomba bűvöli a hétköznapi értelmet, lecsökkenti a hétköznapi bírálatot, hogy a képzelet szabadon csa- pongjon. Kialszik « felső öntudat, mely csak felületes tényeket vehet észre, azt, ami előtte van s fölébred az alsó öntudat., mely az alvajáró ösztönével halad, nem lépéstől-lé- pésre hanem szikiár ól-sziklára ugorva. Ez a dermedet — az észszerüség kikapcsolása — merészséget ad. A szellem a szokott kortóitok híján titkos kapcsolatokat lel. Az, hogy két merőben mást jelentő szó a külső idomában egyezik egymással s hangzása révén testvérré válik az, ami annak el ötté idegen volt, biztató és bátorító jé! száméira, hogy a héj mögött talán a dolgok ősi lelke, az egymás- sál ellentétesnek tetsző fogalmak is rokonok * fid szabadulton, mindig mámorosabban és mindig vakmerőbben folytatja kutató-munkáját. A rím varázslata A rim ■— az európai költészet föékessége — nem Európában született meg, hanem Afrikában. Eredtében jelképes utalás van a mivoltára nézve, ügy rémlik, hogy. még mindig magán viseli ennek a világrésznek izgató verőfényét & forró sötétségét. * Krisztus után a második-harmadik évszázadban tűnt föl először az afrikai latin nyelvben. Az ókori görög és latin remekírók még nem ismerik. Vergilius néha ugyan rímel (az Aerieisnek ezer rímelő sora van), de a szakértők úgy vélik, hogy' ez többnyire nyelvtani adottság, véletlen. Öntudatossá, öncéllá akkor válik, amikor a tüzes karthágói egyházaivá, Tertullianus hadakozik. A szerzetesek a kolostorokban elmélkednek. Br ein árium-olv ásás után, a szemlélődés szélcsendjében ocsúdnak arra, hogy némely Kelsz“«ts-St ereszt az egéoít ADY ENDRE VERSE Havas Krisztus-kereszt az erdőn Holdas, nagy, téli éjszakában: Rég; emlék. Csörgüs szánkóval Valamikor én arra jártam, Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dal oh, hogyha keresztre nézett, Én meg az. apám fia voltam, Ki unta a faragott képet , S dalolt. hogyha kérészire nézeti:. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az idő, úgy röpültünk, Apa, Hu; -egy Igen s egy Nem-. Egymás me nett dalolva' ültünk S mikém az Idő, úgy röpültünk. Húsz éve elinalt s gondoláiban Ott röpül a sz-ánom az éjben S amit akkor elmulasztottam Megemelem kalapom mélyen, üti röpül a szánom az éjben. szavak, melyek más és más értelműek azonosan végződnek. Ide-oda forgatják őket, illeszt getik, összepárosítják. Szerény zenét hoJ Innak, mint egy madárka csivogását a rend ház rácsos ablakán. Tűnődve hallgatják. El ámulnak azon, hogy a szavak, melyei: egyéb ként szigorú, erkölcsi parancsokat fogalmaznak meg az életre és halálra vonatkozólag s a zord valóságot írják körül, ilyen kézzel foghatóak. Nemcsak lelkűk van tehát a szavaknak, hanem testük is. Testük pedig szia tán szép. Ezek a papok, akik vezeklööi vveí vérzik ágyékukat, huj tölti eb és imádkoznál, s szórakozásuk mindössze annyi, hogy a kertben rózsákat oltanak, játszani kezdenek n szavakkal. Gyermeteg szellemük ártatlan, örömét leli ebben. Azóta van rim. Természetesen az ősnépek s a kisgyermekek, akik a maguk kezdetleges fejlettségi fokán a mindenkori ősnépeket példázzák mindenkor rímeltek. Ősemberi és hisgyerme- ki kedvtelés ez. A felnőttek is tudtál: felőle, de ,.elfelejtettékmert nem akartak, nem mertek rá emlékezni. Nem engedélyeztet-, maguknak, hogy eszükbe, jusson. Túlontúl édes volt az emléke. Eltiltották fülüktől ás lelkűktől, nem hallották meg többé, nem vették észre. Mint akik még nem egészen „felnőttekazzal büszkélkedtek, hogy felnőttek, hogy „komolyak“, hogy megvetik » betűk e varázslatát, már csak a céltalansága miatt is s szégvenlik, akár a csörgőt, melyet a bölcsőben illik felejteni, miután túljutottunk pelenkás-horunkon. A költőnek nem kellett újra fölfedezni., akik annyira emberek, hogy egyszerre fel nőitek és gyermekek is s mindkét állapotot vallják. De a rim fölfedezésével koránt sincs végleg eldöntve a sorsa. Maguk a korszakok is hullámzónak. Vannak gyermek-korszakok melyek nem átalják bevallani gyarlóságukat, szeszélyüket s mindig kisdedi érzés-világukat és vannak felnőtt-korszakok, melyek álszemé rémből véka alá rejtik ezt, palástolják, tik takoznak ellene, az , .értelem nevében:\ Amint bizonyos századokban a fürdőruhákat kivágják, aztán, állig begombolják, amint bizonyos századokban szabadság uralkodik a, emberek közmegegyezéséből, azután zsarnok' ság következik, szinten az emberei: közmeg egyezéséből, úgy jelentkeznek az irodalom bon is a rim barátjai és ellenségei. % , A rim ellenségei a költészet erkölcs-rendőr jel, a szépség hé prombol ói. Ők szintén a: értelem visszahatásaként lépnek föl, ekkor és akkor, itt és ott. A XVI. és XIX. szazad bon Angliában, a XVJJÎ. században Francia országban és Németországban, a XX. században Olaszországban s nálunk is többizben Követelik a gondolat köp ár ságál, az ész jogát és a rim száműzetését. Bálványozásnak nevezik a rímet, csörgőnek és pergetyünek. értelmes emberhez nem méltó csacskaságnak Ezek az elvek ideig-óráig hatnak is-. Rimte- h-n verseket imák. Ilyenkor a rím szSrcsu kát olt, hamut hint fejére, eltűnik, Még Verlaine, a boszorkányos nmeid is ráun. Egy szeszélyes pillanatában azon pu naszkodik, hogy mennyi gyötrelmet okoz s ócska csecsebecsének bélyegzi, melyet ..egysüket gyerek, vagy egy őrült néger kovácsolt“. ó faj, a Rim silány koloir.p, Süket gyerek, okfond: néger Babrál olcsó játékszerével S kongatja a szegény bolond Cohtradictio in adiecto: rímekkel szidja o rímet. Mások viszont megtérnek hozzá, bűnbánóan. Sainte-Reuve, a bíráló, a XIX. század fényes elméje. az okosság megtestesülé se, versben udvarolja körül. „Rím, aki színnel élteted Az éneket, Rim, összecsengés, égi dal. Zsongó zeném, tenélküled A vers süket És néma annak, aki halld* Corducei. az ókori latin hagyományai követi. Egy darabig kerüli a nmet, 1869-ben az „Uj rímek“ cimü kötetében azonban már vezekel, visszahívja száműzetéséből, hog'- tiszta ész helyett a tiszta rim uralkodjék. . Szép császárnő, a hazámé, Ávé, ávé. ö latin, királyi sarj, lm köszönt egy forradalmár. Nem tagad már. Meghajol, csak te akarjd* * } Ez fi váltakozás■ — el a rímtől és i issza • rímhez — szinte az- ingáiéngé$ szabályossál val jelentkezik. Divatja hosszabb, áltálon ' sabb, mint szórványosan feltűnő, egy-két et tartó népszerűtlensége. A rímet nem lel: kiírtén; a költészetből és az emberi lélckbé- Gyökerei mélyre nyúlnak, csecsemőkortólv bűvös világába s a tudatalatti végtelen tele vényéből táplálkoznak. wm L A fim elemzése
