Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-28 / 21. szám
UM « 194 0 ja n aúr 2 S. ElZWZéK- H M TUDOMÁNYOS ÉLETÜNK ELSORVADÁSA seoîaalsj s3 -osaab iqân n3f] ar îbîbLs SlftTIJjig. ?9Li LAA mon asi flsüssnä 9Í *2od ta ,oi9i slslgaja £59 íalé ÍÍ9S9T BeiiăOt lÎ9l8 .iüO0-tfaanoi m tliso usd 3a Bs^ém B .Joi rJ £39 drnsai awbirt q hob B 7 hm d Aalst loA ŰJ joH ifiioâ ÎT3«£r J ßsfisa 39CJÎ1 igosl o/r!/ orizA 9 Sil asb srsl 9a: îigot ai ce in? iiaa bie) n«« KOLOZSVÁR, január hó. K Néhány évvel ezelőtt valaki azt jegyezte meg az erdélyi magyar irodalommal kapcsolatban, hogy hiányzik belőle a tudományos rész szürke szine. Azóta történt ugyan e téren is valamelyes haladás, de azért tudományos irodalmunk termelése még is igen-igen csekély ahhoz képest, hogy mennyi munka vár itt elvégzésre. Oka ennek igen egyszerű. Hogy gazdag és színvonalon álló tudományos irodalom legyen, ahhoz fejlett és intenzív tudományos élet kell, ami azonban nekünk nincsen. Bár húsz ev óta kell immár a^ maga lábán állania és a maga munkájának elvégzését senkitől nem várhatja, az erdélyi magyarság mégsem termelte ki máig sem azokat az erőket, melyek e mostani életének feladataihoz szükségesek. Meg kell mindjárt jegyeznem, hogy amikor iit tudományos munkáról beszélek, adott helyzetünknél fogva, elsősorban csak bizonyos meghatározott munkaterületekre gondolok és pedig azokra, melyek révén faji és népi egyéniségünk létérdekei és külön való feladatai ténylegesen közvetlenül szolgálhatok. Ha nincsenek kiváló vegyésztudósaink, csillagászaink, matematikusaink vagy természetbúváraink, az még nem okvetlenül kétségbeejtő helyzet és azért még sem a magunk, sem pedig az emberiség életében nem íog megállani semmi. Számunkra a történetkutatás, a nyelvészet, a néprajz, a népkutatás elméleti és gyakorlati, tárgyi és szellemi vonatkozásai, majd pedig az eugenia, a jogtudományok azok a munkaterületek, amelyek életbevágó jelentőségűek, mert az életünkkel függenek össze. Ezek azok a területek, amelyeken minden népnek önmagával szemben sajátos feladatai vannak s ahol nem várhatjuk, hogy a magunkéban mások dolgozzanak helyettünk. Aki idegen bele is vágna afélébe. az, ha talán nem is éppen kárunkra, de aligha tenné önzetlenül és a mi érzésünk szerint, A civilizáció mai színvonalán az egészséges tudományos életnek három feltétele van: hogy legyenek komoly, tudományukat szerető, müveit szaktudósok; hogy legyenek megfelelő intézmények, ahol a tudományos élet eszméi, hagyományai ápoltassanak, szerveseti és eszköz! dolgai íenníartassanak; s végül, hogy legyen társadalom, amely biztosítsa az előbbiek létét és munkáját, 1 Szétnézve a magunk portáján, azt kell látnunk, hogy e három feltétel nemhogy kellő termékeny összhangban volna meg, de még csak megközelítő értékben sem található feL 33e bármennyi is a fogyatékosság, tudomány mégis van mindaddig, amíg akadnak emberek, akikben él a magasabb öntudat parancsa és vállalják a munkát minden körülményben. Tudósok nélkül azonban nincsen tudomány. És ez nálunk a nagy baj. A tudósi pályák emberanyagának utánpótlása úgyszólván megállóit s é réven tudományos életünkben az elsorvadás nehéz ijesztései mutatkoznak mindenütt. Hogy a kérdésben közelebbi megbizonyosodást nyerhessünk, tekintsük át, bárha csak nagyjában is, hogy miről van szó. A történeítuomány szakágazataiban a múlt század nagy kutatóinak, nincsenek követői. Nincsen egyetlen fiatal diplomatikusunk, paleográfiához, epigráfiához értő fiatal erőnk. Nincs fiatalember, aki genealógiához, heraldikához értene, egy-egy szakemeberiink van s Jha ezek kidőlnek a sorból, úgyszólván minden ilyenirányú munka megáll, mert nem le-z aki tudja és folytassa a dolgokat. Különösen keservesen kell ezt megéreznünk a kut- főpublikáiás terén, ahol még rengeteg anyag vár módszeres feldolgozásra. De se szeri, se száma az elemző vizsgálat feladatainak sem. Kuiíőanyagunk még számos művelődéstörténeti szempontból nincs átnézve. Történeti földrajz, heíyrajz, népségtörténet, település- történet, nyelvtörténet, a parasztság története, a vallás (nem az egyház!) története, népünk jogtörténete éppen hogy legszűkebb sorát adják a fontos munkáknak, Arról meg nem is szólunk, hogy a magyar őstörténeti kutatásnak müven feladatai volnának itten. Ugyancsak nincs egyetlen történeti nyelvszakértőnk sem — lurkológusunk, szlavistánk, középkori latinistánk, hogy ismét csak a legfontosabbakat, említsük — pedig a történeti kutatáshoz elengedhetetlen ezek munkája. Nincsenek régészeink. Az őstörténeti kutatás régészet nélkül szinte meg sem mozdulhat. A mütörténeii munka terén nincs Erdélyben egyetlen fiatal magyar, aki értető a történelmi épitöstilusokhoz, részletesebb szakismeretei volnának bár egynek körében. Nincs ikonograíusunk. Az erdélyi table-, portré- ós miniatürfestészet, az ironies- terek, a peesétmcíszők, a szobor- és másféle faragőmiVészek, majd pedig az iparművészet e^yes ágai: az ötvösség, ónmivesség s a di- ssaSüfcsiéiset, slb., stb. résziéiIrta: DEBRECZEN1 LÁSZLÓ kutatókra, egy-egy életet odaszenteiő komoly tudósra várnak. Nyelvészeti téren is rengeteg tennivaló volna még. Eddig csak szógyüjtő munka, nyelvjáráskutatás, szóösszehasonlitó nyelvészkedés, filologizálás voit. De nincs még nyelvszellem tanulmányozás és bsszehasoniitas. Nincsenek kutatói a nyelvalaknlás különböző kérdéseinek. Nincs módszeres idíómakutatas sem pedig éppen a székely-kérdésben volna ez igeu fontos. Akik még eddig a székelyekről vitatkoztak, soha tekintetbe nem vették a székelyek sajátos beszédmódját — sokan mit sem is tudnak róla — pedig ez volna talan olyan jelentős tényező, mint a nyelvtan vagy a szókincs bármilyen jellemző sajátsága. Senki nem műveli a történeti nyelvkiitatást. Okleveleink magyar nyelvemlékanyagának — nevek, helynevek s egyéb régi szavak — teljes összegyűjtése, elemzése nincs elvégezve még. De ninc3 egy módszeres és pontos nyelvjárástérképünk a hiányzanak a népi szak terminológiák szótárai is. A néprajzi tudományok körében annyival jobb a helyzet, hogy van már néhány fiatalember. aki foglalkozik néprajz! gyűjtésekkel. De egészen mélyrehatóan foglalkozó szakembereink itt sincsenek még. Nincs átfogó látású s a néprajzi tudományt a maga egyetemességében művelő munkásunk. És hol vannak a néplélektan, a rasszantropológia, a népkutatásban alkalmazott biológia s a történeti néprajz kutatói? . . . Mindhárom téren fontos segitőtudomány a földrajz. És nincs Erdélyben egyetlen magyar fiatalember, aki bárcsak mint egy semleges tudományág művelője, gyakorlati megtapasztalások révén ismerné tüzetesen Erdély geográfiáját. Aki beutazta volna Erdély minden zugát és a saját személyesen szerzett ismeretei alapján egységben láthatná e felddarab arculatát. Hogyan is várhatnék hát a történettudomány, a nyelvészet, a népkue tatás terén alkalmazott földrajz tudósait? Pedig egéáz sor uj kutatási terület vár itt is emberére. Ha volna ember . . . Eleddig azonban még csak egy hegy- és vízrajzi névtárunk sincsen . „ . Beszélhetnénk még valamit azokról a munkaterületekről is, amelyeknek művelése, ha nem is vág életünk kérdéseibe, de mindenképen becsület dolga volna, hogy az európai tudomány számára elvégezzük ott is az adódó feladatokat. Ilyen mindjárt a Székelyföld é$ más tömegesebben lakott magyar vidék növény- és állatvilágának további részletkuta- tása. Természetesen több más munka is akad — ezeket éppenhogy csak a példa kedvéért említjük — s a nyitott szemű ember egész sorát találhatja meg a természetrajz, természettan, ősrégészet s más egyebek kérdéseinek, ahol volna teendő bőven. Ami a mi portánkon van, reánk van bizva bizva, azt mégis csak tőlünk kérik számon és valóban szégyen volna, hogy idegenek jöjjenek oda és végezzék el a mi teendőinket. Volna azután még egy olyan munkamező is, ahol a magunk dolgát igen hasznosan párosíthatnék az európai tudomány érdekeivel. Történelem, nyelvészet, földrajz, néprajz, műtörténet, embertan és minden egyebek terén még beláthatatlan lehetőségek és gazdagságok földje —• Ázsia. Igen érdekes, de annál szomorúbb, hogy éppen mi, ázsiai nép foglalkozunk vele a legkevesebbet. Holott leginkább a mi feladatunk volna ez: éppen a magyarság kellene legyen a leghivatottabb zászlóvivője az ázsiakutató munkának. Ázsiát mi tudnék a legjobban megérteni, a legelfoguiatlanabhul megítélni, a leginkább megközelíteni. Az ember és művelődésének vizsgálatában éppen a magyar humánum tudná a legteljesebben megfogni Ázsia — főleg Kö- zépázsia — humánumát. A nyelvészet terén is a mi nagyskáláju felfogó képességünk és bailékony kifejező készségünk volna a legalkalmasabb a munkára. Ebben a feladatkörben a mélyebb magyar buvárlat tudná adni a legjobb eredményeket s ezt a munkát Európa minden joggal várhatja tőlünk és mulasztásainkért minden joggal marasztalhat el minket. Az ázsiakutatás vállalóiban és végzőiben épülhetne meg a bid a jövő uj Ázsiához is. Az állástalan és kilátástalan magyar előtt errefelé beláthatatlan lehetőségek kínálkoznak. És e munkát nem is kellene minden önzés nélkül végezni. Hiszen a magyarság őstermészetének és eredettörténeté, nek kutatásába minden ázsiavizsgáló program jól heleiíleszbető. Ezekre viszont a magunk ösztöne és beesülése arnugy is kellene hajtson. De, sajnos, Körös! Csorna Sándornak sincsen egyetlen követője ezen a földön. Ez volna hát a helyzet az eívontabb tudományosságban. De a gyakorlatibb területeken sem jobb. Ugyanígy nincsen fiatalember, aki tudományosan képzett szakember volna a nemzetgazdaság, a népegészségügy, a közjogászat, az ipar és kereskedelem, a pénzügy, a mezőgazdaság különböző szakterületein. Sj> Az elmondottak csak a baj jelentőségét mutatják. Amit pedig oknak mondhatunk, az csak tünet, felületi jelenség, de nem a lényeg. A tüneteknek és jelentőségének elmondása félmunkának sem elég, ha az a célunk, hogy megváltoztassunk egy kóros helyzetet. Hogy megtudhassuk, mik a rémé* diurn igazi utjai, lássuk hát azt is, ami a felszín és a kendőzések alatt van. Régóta tanítják a nevelők, hogy a fiatal erő nern ismer akadályokat. S most mégis kérdeznünk kell: hol vannak az életünk problémáival viaskodásra kész fiatal erők? Éveken át figyeltük, hogy egész sor végzett fiatal boicsész került ki az iskolákból azzal a keserű bizoBytalansá"^«!. liosrv nőm számíthat egyhamar megfelelő elhelyezkedésre. Hány gondolt ezek közül arra, bogy tanult szakában más módon teremt magának életet, mint ahogvao az oklevele biztosítaná? Helyet szerezni másképpen, elvégzetten munkákat eltalálni, magát azoknak megfelelően képezni tovább ki próbált? Akik itt még gondolnak az utánnevelés éveken át a legteljesebb reménytelenségben keresik a megfelelő fiatal erőket. Pedig már a középiskolákban kellene úgy indítani az egyediket, hogy' rátereijék az arra valók hajlamait és figyelmét a különböző tudományágakra s azok feladataira. Ez a munka természetesen a tanárok kötelessége volna. De hol vannak a megfelelő tanárok? Tudományos életünk sorvadásának okát keresve, többen jutnak arra a megállapításra, hogy minden bajnak oka az anyagi bázis hiánya. Mi inkább hisszük azt, hogy a közgondolkozásban keresendő a hiba. Ă finn tudományosság életrekelésének idején abban a nagyon szegény országban egy pékmester lOó.RÜÜ frankot, egy kereskedő pedig 186 ezer frankot juttatott a nyelvkutatás céljaira. Nálunk még az a helyzet, hogy aki lát és ég a tenni vágyástól, az még a maga életét is alig tudja ellengetni. Aki pedig tehetne, annak rendszerint nincsen lelke hozzá; attól elmúlhat, megállhat minden, a maga A hadsereg felszereléséért ‘A hadseregvek sek pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadseregfel. szerelés/ pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a néírzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4.8 I zalékkaí kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratú bon, ahogyan a jsgyzöfél akarja. Hat hónap múlva az ál fám a jegyzett összeg egyötödét 120 százalékát) visszafizeti. míg a három, vagy ötéves határidő lejárta után sz egész összeget„ Hat hónap múlva az esedékes 20 zúzalékos részlettel és a rretvéav {szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca A'atlonalatól • orfv* yerték 70 százalékának megfelelő lombardkölcsönt kaphat bonjaira, ugyanllvan lkamat mellett. Minden román állampolgár, aki az ország érdekéi szivén viseli, kétsfc^ Ipénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését Kofozsmegye orefektusa: MA SOLE EM ESC U ezredes. egyéni biztonságán túl mi sem fonfos előtte. Nálunk azt tartják természetesnek, hogy a szellemi erőkkel rendelkezők adják oda minden erejüket ingyen, de az anyagi érők birtokosai ne adjanak semmit. Holott a tétlen tehetős éppen olyan szégyenfolt kellene legyen, mint a nyomorgó tudós és á sorvadó tudományos élet. Szóljunk végül az intézroéiiyekről is, ráért, sokan csak ezek hiányában látják a tüdő- hiányosság elsorvadásának okát. Miután mi az intézményeket is a társadalom észközeinek tekintjük, lássuk hát, hogy ilyen viszonyok között mi fontossága van annak, hogy vannak-e, vagy nincsenek intézmények? Egy egészségtelen társadalomban az intézmények különböző állásaiban és tekintélyt adó helyeire mihamar az ambiciózus középszerűek, az üres törtetők, a protekciós U- kötetlenek kerülnek. Az intézmény igy óljának részvénytársaságává lesz, kik elállják az élet egészséges útját. Érdekes megszemlélni, hogy a tudományos intézmények kinövésével és megszilárdulásával Erdélyben is miként váltották fel, szinte tfzorinal, a régi dolgos nemzedékeket szürke jteléntektéléíiek 8 a hivatásosak helyett mint foglaltak illetlenül tért a foglalkozást űzők. Akik miatt azután a később jelentkező hivatottak soha nem kerülhettek idejében az őket adottságaik szerint megillető helyre; semmiféle komoly utánnevelésről nem gondoskodtak, csupán a magaszőrüeknek s ai udvaronc tenyészeteknek voltak utegyengetői: akiket tudományos életünk mélyebb eszmei problémái hidegen hagytak mindig. Boldogult Orbán Balazä után, például, rendes körülmények között, egy nagy ne- kirnhanásnak kellett volna következnie az erdélyi tudományos életben. Joggal lett volna várható, bogy lelkesült munkások égés* serege fog munkába lépni az általa érintett területek csapásain. Legalább huszonöt féle nagyon felkészült szaktudóst kellett volna útnak indítani a különböző részletmunkák elvégzésére. Hány indult el? Hol voltak azok, akiknek állásuknál fogva ez az elindítás kikerülhetetlen köteleségiik lett volna? . , . Kik a hibásak a mulasztásokban és abban, hogy Európának máig is egyik legpáratlanabb egyéni monográfiája át ötkötetes Székelyföld Leírása — amely nélkül szakember még un? sem tehet égj’ lépést sem — eldugott könyvtárpolcok porlepeit anyagává lett csupán, ahelyett, hogy lelkek ezreinek lett volna gazdagító ja és serkentője? . . . Ne firtassuk ma már, de meg kell állapítanunk, hogy a bajok nem is mind mai keletűek; már a rági „hivatalosak6*' felelőssége sem csekély abban, hogy ma ilyen állapotok vannak. így azután ma ázzál vigasztalhatjuk magunkat, hogy szinte jobb, ha nincsenek intézményeink, mert kevesebb a beteg szelleem tovább élésének lehetősége... e Tudományos életünk tovább építését: az elvégzetlen feladatokon és az uj lehetőségeken keresztül úgy kell most már folytatnunk, ahogy lehet. De folytatnunk kell mindenképpen! A szegénység neíö állíthat meg, ha van hitben és nemesebb indulatokban fogant eselekvőkészség és tetterő. De az egészséges, életképes szellem okvetlenül megteremti magának az anyagi eszközöket Ha nincsenek intézményeink, az egyesek egytnás mellé rakott munkáján kell felépüljön a utdományos életünk. Valójában itt régebben is akkor virágzott igazán a munka, amikor igy kellett egyéni kezdeményezésekre kényszerültén és önmagukra utáltán dolgozniuk azoknak, akik dolgozni akartak. Bőd Péter, Benkő József, Körösi Csorna, Orbán Balázs mind nem voltak jói dotált intézmények elkényeztetett munkásai. De a továbbiakban uj nevelésre, uj hitre és uj közszellemre van szükségünk, ha nem akarunk végleg megrekedni. Mentői kevesebb az eszköz és a lehetőség, annál több felelősségvállalásnak kell támadnia. Mentői nagyobb az elmaradottság, annál több szeretet és öntudat kell kifejlődjön az egyénekben. És kellenek elengedhetetlenül az olyan kvalitások, mint a komoly hivatásérzet, a szolgálni tudás, messzibb tekintés, lelkesedés. tisztább célok utáni vágyakozás és felelősségtudat. És itt jutunk vissza ismét a» ifjúsághoz. Mert a továbbépítés jövendő feladatai orca várnak. Az azokhoz szükséges dolgok megteremtését neki kel! elvégeznie s az igényelt összes kvalitásokat az ezután! nemzedékek kell kikristálvositsák. Az ő hitükön, felelősségtudatukon, kialakított szellemiségükön fordul meg ezután az erdélyi magyar tudományosság jövője. (Az „Erdélyi Fiatalok“ utolsó számából.) Ui Harsányt Zsolt: Szegény János A magyar történelemnek tragikus alakja Mátyás király fia, Corvin János, Harsány?. Zsolt uj regényének hőse. A hanyatló magyar renaissance szines, tragikus története elevenedik meg e kitűnő regényben. Két kötet, 560 oldal, fűzve 288 lej, diszkötésben 456 lej a* Ellepzék könyvosztályában Kolozsvár, Piát* Lnirii. Vidékre utánvéttel is szállítjuk. Kérje a könyvujdonságok jegyzékét.
