Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-21 / 16. szám
Petőfi Sándor Szabadfalun TEMESVÁR, január hó. Aki nem a kirándulás könnyebbik részét választja hanem Petőfi *z#lleraéhcB híven, *4 apostolok szekerén indul el Temesvárról Szabidfalu felé, a Józsefvárosból egy hosszú fasorba er. Hi»\ i<! tiipeiviivi séta. a. Alföldre annyim emlékeztető nyáron pórus, télen kők eménnyé fagyott ois/tígut mentén és inár- 10 l)jscabadfalun vagyunk. IJjszabadfalu, Sza* badfalunak ennek a dolgos, józanos/ii sváb községnek uj telepítése és takaros házaival, mozijával külvárosra emlékeztet. Szabadfulu nemcsak a magyar irodalomtörténetnek .hanem a szabadságharcnak is egyik kiemelkedő helye. Az osztrák kézen levő Temesvár felszahuditását innen kísérelve uizg Bem tábornok, a szabads g fanatikus megszállottja, aki végigjárta már Európának mindama országait, ahol az elnyomás alatt élő és szenvedő népek kibontották i felkelés lobogóját. Illyés Gyula irja róla, hogy ez a képzett, kitanult katonatiszt hadisikereit a lázadó seregekkel vívta. Harmincéves korában elhagyja a cári hadsereget, a lengyel forradalom kitörésénél 9000 ember vei szétveri a harmincezer oroszt, Ostroskánal tüzérségével ő fordítja meg az ütközet sorsát és itt nevezik ki a tüzérség főparancsnokának. \ levrrétés után Parisba emigrál, innen Portugáliába szólítja a felkelők hivó '-/avH. ismét Paris, utána Lemberg és Becsben a Mat- ternicb «dien felkelt város védelmét iránvit- jq.- Windischgrütz elől Mag> aror>-/a^ra menekül. Minden országban, ahol küzd, testének valamelyik darabját veszti. Sánta és béna, félszemü, balkarjába két golyót eresztettek: Magyarországon joLbkeze középső ujját veszti. Araikor felajánlja szolgálatait a masrvar kormánynak, a szabadságharc sorsa Erdélyben c«ehül áll. Erdély már elveszett, osztrák ármádia tanyázik ott és Bem csodát produkál. A magyarul kukkot sem tudó, németül is gyengén beszélő hős kitűnően ismeri a népleiket és eat hivja segítségül. Kirántja az osztrák kamarilla kezéből a» ütőkártyát, amikor csúcsai kiáltványában uemzetiségi és vallási jogegyenlőséget hirdet, teljes népi autonómiát ígér és ami a legfontosabb: földosztást! A nép tődül lobogjőa alá és egvik ütközetet a másik után nyeri meg. Hamarosan Erdélyben és Temesvár felszabadítására indul. SiabadJfaliin üti fel -— a mostani lelkészlakban —- főhadiszálását és innen vezeti az ostromot. Szabadfala magasba ívelő, mutatóujj gya. nánt égfelé nyúló templomtornya emelkedik előttünk. A téli kék égen ragyogó nap hideg fénnyel ereszti alá fénysugarait és ujjongó örömmel köszöntjük a kicsiny parkot, mely kedves oázisként integet felénk. Fölvidámodott szívvel lép be az utivándor a ligetbe. A liget Erdély Ó3 Bánság magvarságának zarándokhelye, de kegyhelye minden szabadságot és költészetet szerető nép fiának is. Itt, ebben a nváron oly hiis berekben, sejtelmesen suhogó fáktól körülölelve áll a Pe- tőfi-emlékmü. mily 1912-ik év novemberében közadakozásból épült. Az idő vasfogától rnegvásott és esőtől rozsdásra mart, el-elszakadozó, meggörbült vas- rudakból állított kerítés védi és öleli körül szerető gyengédséggel és óvó féltéssel az emlékművet. A közepén kétoldalról nyitott tér, tágasra nyílt kapu gyanánt hiv és csábit a málladozó lépcsők felé. Néhány lépcsőfok és kemény gránitkőből kifaragva, dacolva minden veszéllyel és múló idővel, előttünk áil a masvar és a világirodalom egyik legkiemelkedőbb ezellemőnásának, Petőfi Sándornak éles profilja. A remekbe faragott dombormű alatt, mely Sípos András szobrászművész műremeke, a következő felirat: „Ezen a helyen állott az 1849. évben Bem József altábornagy főhadiszállása, amelyben 1849 május 3-án Petőfi Sándor, nemzetünk koszorús lantosa, honvedőrnagyi kinevezését kapm. Ezen történelmi tények örök emlékéül, 1912 november 10-én állíttatott fel ezen emlékmű közadakozásból“. Ennyi a szöveg. Az emlékmű alatti felírások mindenkor klasszikus tömörséggel készülnek és csak magát a történelmi tényt örökítik kőbe, vasba, akár bronzba, vagy márványba, de sohasem térnek ki a történelem sodrában annyira fontos mellékkörülményekre is. Milyen keveset mondó és mégis sokat eláruló felirat. BEM ELÉGTÉTELT AD PETŐFI SÁNDORNAK Mert Petőfi Sándornak, a modern európai eszmék vezéralakjának, 1348 március 15. hő zenek a lengvel Bem tábornok szolgáltatott igazságot, amikor a vérig sértett költői őr- iyeqggöítelte és ezzel rajj»radéktalanul visszaadta hitét, bátorságát, forradalmi lendületét é» — ami a legfontosabb — lantját, hogy lelkesítő dalait továbbra is pazar bőkezűséggel onthassa az élet-halál- harcát vivő nép közé. A századosi rangban harctérre siető és fn- tári szolgálatot teljesítő Petőfi, akinek minden vágya harctéren, csaták mezején, dohogó paripák palái alatt elesni, fontosabbnak túrija a kardot u nyakkendőnél és Mészáros Lázár tábornokkal való nyakkendő-incidense Után, mert u/. felelősségre vonta, hogy hiányos öltözékben, kravátli nélkül hozott h/.ú- mára jelentést, elkedvetlenedve Bein tábornokhoz menekült. Bem nemcsak kiváló hadvezér, hanem az emberi lélek alapos ismerője is. Látja Petőfi majdnem legendás népszerűségét, tanúja volt annak p. könnyekig megható jelenetnek, amikor sötét országúton haladó, elfáradt, gya loglástól elcsigázott bakák felismervce a költőt, megbontják sorúikat és lelkes éljenzéssel hozza tolonganak, kézszoritást kérve és kapva. Főhadiszállásán őrnaggyá teszi a költőt, beheggeszti a sebét. Temesvár ostroma ezalatt folyik. Molinár- di tábornok, az osztrák ármádia büszkesége, akiről ezredet is neveznek el, elesik. Temesvár felszabadítása azonban nem sikerül.. Mint annyiszor, most is az önfejűség és a hadi KOLOZSVÁR, január hó. Az erdűhi népdalok összegyűjtésével és feldolgozásával már régóta foglal koznak nálunk, aminek látható forrná ja a mindnyájunk elüti ismeretes: „Mi dalaink“ is. De még mindig késeit a néphagyományok összegyűjtése. Eddig csak homályba burkolt kezdeményezések voltak erre vonatkozólag. Ugyan eddig is megjelent itt-ott egy* egy népszokás leírása, de ez nem sokat számított. Ám, aki figyelemmel kisérte a dolgokat és belenézett az erdélyi élet műhelytitkaiba, érezhette eddig is, hogy lenn forrong valami a mélyben, ami most végre is felszínre kerültl és látható alakot öltött: megkezdődött népűnk hagyományainak rendszeres összegyűjtése. Minden mű* veit erdélyi ember előtt ismeretes e mozgalom célja: kikaparni a kérges rétegek alól azokat a népi értékeket, amelyeket részben már eltemetett az idő. részben pedig az emberi fejlődés átalakított. Fz az „Erdélyi Tudományos Füzetek“ sorozatában megjelent mintegy kétszáz oldalt kitevő könyv az első rendszeres gyűjtés az erdélyi néphagyományok köréből. iVieglepö e könyvből kitáguló gaz dagság, melyet az egyszerű nép őrzött meg nekünk. Az a nép, amelyre eddig sokan csak lenézéssel gondoltak, vagV pedig csupán a nyers durvaságot Iát ták meg benne. Csak most látjuk, hogy mennyi finomság van lelkében, mit jelent „a nép“ és hogy mire képes. Csodálattal tölt el, Hogy a „a ma“ népe, mindenféle befolyás ellenére is, mennyire megőrzött sok mindent és milyen ösztönösen ragaszkodik hagyó* irányaihoz. Ezek apáról fiúra, szájról szájra szállottak és ime meg nagyobb részben élnek ma is. Lehet, hogy nem is tud ezektől szabadulni, hiszen a legtöbb ma is élő babona és hiedelem, mintegy meghatározzák életét és így nem tudja azokat levetkőzni. Van, kinek ez talán csodálatos dolog, de aki a népből sarjadt ki és aki a nép között él, az tudja és érzi, hogy ez természe« tes és igy van jól. A könyv bevezető szavaiban ezt o!-* vashatjuk: „A népi műveltség valóban bomlik és sok faluközösségben egészen elsorvadt, még nagy Örömmel kell meg állapítanunk, hogy néphagyományaink sokkal erősebben és teljesebben élnek, di< xőfeég félté*« üti el M diadaltól a magyar •ereget. Bem döntő rohamra indul és parancsot ad Vécseynek, hogy indítsa el ezredéit a megingott védők ellen. Vécsey azonban re béllé, nein engedelmeskedik, homlokegyenest ellenkező utusitáaokat ad és a tárnadó licn. csapatai véren homlokkal, eszeveszetten menekülnek u várfalak alól... Igen, erre kell gondolnunk, amikor itt állunk Petőfi Sándor domhormUve alatt. Vei- bek, csatazaj, halhatatlan költemények sorai és dobpergés elevenedik meg fülünkben es ebből uz édeshuB hangulatból, a múlt megejtő varázsából beszéd riaszt fel. L/p<-s. kavics csörren és elfojtott párbeszéd for/látiya ér el n fülünkig. Az emberi zajra riadtan, csivogva repdesnek s/anat-zét a közelben fázósan didergő madárkák. Szei elmespár, moi-olygóarcu, nevetöszemii leányka és ünneplő köntösű ifjú. ki inolykoil- va lépdel mellette. Az. emlékmű mellett padok táiulko/.nak. kínálják fel magukat az elfáradt vándornak és n két szerelmes le is telepszik. Vájjon tudják-c, amikor itt ülnek és kedves bob óságokat suttognak az édemegejtő c .■ .'iidiieu egymás füléhe, hogy a szerelem megejtő szépségeit zengő és daloló poéta emlékénél találtak búvóhelyet? Fftéfl szellemi leng Itt líőröskörfll és hiszem, hogy az Ä szavai kelnek itt életre ■ »zerelmet suttogó ifjú legényke ajkán... MENTSÜK MEC A PUSZTLLÓ EMLÉKMŰVET Halkan, lábujjhegyen szökünk, oi az tut lékmü mellől. Szabadfalu nyílegyenes főutcáján, l^özvet- lenül a templom mellé épült a papiak. Si monsitt római katolikus lelkész hivó mozdulattal, mugyaroa vendégszeretettel fogad Hamarosan az emlékmű töt teádéról kezd be- szélnL Tőle tudjuk meg, hogy SzabadfaTn temetőjében honvédsir is van. Tizenkét éve, hogy sírását, alkalmával egész halom emberi csontvázra bukkantak. Temesvár ostrománál elesett honvédek egyik tömegsírját bolygatta meg a véletlen. A csontvázak mellett l.on- védmente foszlányai, rnentegomhok és teljesen ép, embc.ri fogtól Összerágdált fapipát találtak. Az elesett hősök uj sírba kerültek, ahol most már háborítatlanul alhatják örök álmukat. És a szabadfalui Petőfí-emlékmü látogatásáról szóló krónikát méla epilógussal kell be. fejeznünk. Mozduljon meg a bánsági és erdélyi magyarság lelkiismerete, álljunk össze es előkotort filléreinkkel mentsük meg a végső pusztulástól Petőfi-kegvhelyünket. így leszünk méltók Petőfi Sándor emlékéhez, aki minden nép irodalmának kincse <*s minden nép szabadságharcának lelkes ha-co- aa lett volua. Ifjabb Kubán Endre. Adatok a téli néphagyományok ismeretéhez Hetven néprajzi gyűjtő munkája alapján összeállította: Makkaí Endre és Nagy Ödön minisem gondolni mertük volna. Évtizedek óta halljuk, hogy parasztságunk régi hagyományai pusztulnak és ezért sietni kell összegyűjtésükkel. Ezt ép* pen ötven eve mondják, a Magyar Néprajzi Társasát; megalakítása óta és mi szomoman képzeljük el, erdélyi népünk területei a néphagyomány-gvüj* lés során a letarolt, kiszikkadt föld képét fogják mutatni. El kell ismernünk, hogy csalódtunk, mert igaz ugyan, hogy sok minden meghalt, még több dolog megmásult, átalakult vagy értelmét' vesztette, de még mindig sok olyan értékes néphagyomány kerül felszínre, amely néprajzi irodalmunk meggazdagodását jelenti.“ Valóban ez a gyűjtés megcáfol minden boruláíás-t. Íme előttünk hatvan falu népi hagyó* mánya (bár nem teljesen), amely magába foglalja a falu szokásait, művé szetét, babonáit életét és szórakozását. Helyet foglal benne: Alsófehér. Bihar, Brassó, Háromszék, Kisküküflő, Kolozs, Marostorda, Szattnár, Szilágy, Szofnok-Doboka, Torda, Udvarhely megyék több falujának leli néphagyomá* nya, amiből azt következtethetjük, hogy az innen kimaradt falukból ss nem a néphagyományok haltak ki, hanem még n<_rn akadt ezidáig ember, aki azokat összegyűjtötte volna. Hetven néprajzi gyűjtő munkája alapján magunk előtt látjuk ügyes és rendszeres szerkesztésben hatvan falu Katalin, András és Luca-napi férjtuda-= koíó szokásait és hiedelmeit, a karácsonyi szokásokat, hiedelmeket, jősíá* sokat. tiltásokat, köszöntőversekeí, (kántáfást és kántáló énekeket, a beííe- hemes játékokat, István és János-napi szokásokat és s.? ez alkalommal mondandó verseket és énekeket. Elénk tárulnak a Szil veszte roestlr feleség, illet- V« fér jíudaikoló szokások, hiedelmek (ostorcsattogtatás) és jóslások is; az újévi, Vizkereszt-napi (marhák napja), hushagyókeddi hamvazószerdái szokások, hiedelmek és köszöntőversek. Gyönyörködünk a farsangi szoká sokban (farsanghajtás, alakoskodő iá* tékek — csúf és szép farsang, ma&ka« ra), a fonójátékok gazdagságában, mely oly élénkké és változatossá teszi a hosszú téli estéket'. Komoly munka ez és szórakoztató, élvezetes olvasmány is egyúttal. Felénk árad belőle népünk kifogyhatatlan humora. Bár itt*ott felbukkan egy-egy. jaj&zó* aki ezekkel él, telve van életreménygéggel és ösztönösen érzi, hogy fennmaradásához elengedhetetlen: a vidám kaca gás, a tréfa és a további munkára serkend magyar dal. Külön meg kell emlékeznünk a bet^ lehemes játékokról, amelyek szokása sok helyről már kihalt, sok helyen már csak töredékekben él. Ebben & gyűjteményben mintegy 14 faluból ismer j ük és olvashatiuk a teljes vagy tö* redékeiben élő játékot. A valamikor egészen komoly vallási jelleggel előadott betlehemes játék sok helyen pro fanizálódott s ma már ahány falu, annyi színűvé és változatúvá lett, kikerülve a templomból, népszokássá vált, melyben sok oda nem illő részt találunk. Most az is. kötelességünk, hogy felfrissítsük rég! jellegét és viaz* szaadjuk eredeti komolyságát. Külön említést érdemel a gyűjtök, bár fogyatékos és hiányos, de lelkiismeretes munkája és fáradtsága. Diá* kok, íanitók, lelkipásztorok, főiskolások meghallván a hivó szót, teljes komolysággal szolgálták az ügyet. Végig járva a faluban, fiatal és öreg embe= rek, asszonyok szájából ellesve, lejegyezték sok helyen már csak emléke« zetben élő és kalPődásnak indult kő szönfío verseket, házasító énekeket, ba honákat és hiedelmeket. Ré?ztvettek legtöbben a ma is élő népi játékok és szokások lefolyásában, átélve azokat és átérezve értküket, megörökítették nekünk és az utókor számára. A gyüj- tö'-t anyag összeállításáért Makkaí Endrét és Nagy Ödönt illeti köszönet és elismerés, akik fáradságot nem ismerve feldolgozták és rendszerezték az anyagot megyék, faluk és a népbagyo- mányok idejének megfelelően. Az első tervszerű gyűjtés tehát va*» Sahara megjelent; értékét szakemberek fogják megál!ap:tani. A gyűjtött anyag hiányai mutatják, hogy a gyüjtlők mo.t kezdték a munkát. Ezért elsőrendű kötelességünk a gyűjtők továbbképző se. Növelnünk keil a lelkesedést, hír deinsink mindenütt! a mozgalom fon. tosságát. hogy tovább folytatódjék a megkezdett munka, hogy a téli népha- gyományaínk után felszínre kerülítes senek a tavaszi és nyári néphagyomá* nyaink is. (Az „Erdélyi Fiatalok“ legújabb sztU mából.) §zsb® Bálint*
