Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-21 / 16. szám
J5NŰ* január 2 /» TPfZtKZW ______ ţlB18Síi'ifffiipTr^ -Iái WTtí*3tWB®íSBIÜ^'Hfe^C MafcjSKÍA.-k •í*'* 11 smaoammoBamm ma X89 Îislâ od tan 3BbdXrn. {®fi»xiT î R h:_ IIbY í foV .j ^3iai LÁSZLÓ DEZSŐ (KOLOZSVÁR, január hő. Âz eîîniiît hónapok alatt ismét lát« E^oít egy két olyan jel az erdélyi ma- jryar életben, amely viágosan megmirt tet.te, hogy az uj helyzetünkben felnőtt fiatai férfi nemzedék szellemi munkát végző rétegének derékhada egységes nemzedéket alkot. Ennek a nemzedéknek a tömörülése legelőször a Tizenegyek antológiájában tiint fel, majd a főiskolások önképző munkája ban, nemzedéki folyóiratok alapításában, a Vásárhelyi Találkozó megtartásában és az elmúlt év őszén a Nemzedéki Vallomás kiadásában mutatkozott meg. Volt időszak, amikor éles szellemi törések mutatkoztak ennek a nem* NEMZEDÉKÜNK a lianáttöi ,^-ßfin» eőlüxgáii taimdaí tstA to'nodíil °rf JuS Vléfxzc- mellesrr 1 hení;*9X83 tt&d ixöL vé toirss •dárigái man z rí tnoo e >fon srfitdda tno g% ciejvo >1'évien tobnsr sí tto 1 A éam&í Lin 9q b sün 9 n f Ö2Í3 te SC foniaí >fhv? ön$n ddoa aorU o f* SS9-1 fíboe IfTB^ 9 xdé ns-^i nid Jlöj sn Í9T8 Öbi mef K ■bnl ten tet IB{ zedéknek a lelki arcán, az idők sürgető parancsa azonban egyre egységesebbé teszi a nemzedék öntudatát és célkitűzéseit. Éppen ez az újabb egy- másratalálás, egységkeresés és egység- megtalálás terelte a szélesebb közvélemény figyelmét ismét erre a nemzedékre. Éppen most, az egymásrataláiás ideién hangzik el ismét a régi vád, hogy ez a nemzedéki tömörülés tii'aH don.képpen nem inás, mint a fiatalabb szellemiség szakszervezete közös ér dekeik védelmére és a nemzedékhez csailakozottak közéleti érvényesülésének szolgálatára. Ez a vád, amelynek a sajtó is hangot adott, éppen elég súlyos arra, hogy szembe nézzünk vele s leszögezzük a magunk véleményét. L Bíráló és építő nemzedék Meggyőződésünk szerint organikus történeti szükségszerűség volt az oka annak, hogy e;z a szellemi munkára készülő, majd szellemi munkát végző nemzedék önmagára laiálí és bizonyé* tekintetben el is különült Már iiz évvel ezelőtt, a nemzedék kibontakozásának elején, megállapítottuk, hogy kerekszámban tizenöt kor osztály hiányzik az erdélyi magyar szellemiségből. Bárhol nézünk szét: tanári karokban, ügyvédi, orvosi kamarákban, újságírók és irók között, az egyes munkaközösségek tagjai soráé ban aíi'g találunk harmincöt és ötven év közötti férfiakat. Ezt a hiányzó tizenöt korosztályt pusztította el a világháború : legnagyobb számban ebből a nemzedékből kerültek ki a világháború hősi halottai, ennek a nemzedéknek a képviselői voltak kénytelenek abbahagyni egyetemi tanulmányaikat és ennek a nemzedéknek a fiatalabb évjáratai vagy nem tudtak szellemi pályákra menni, vagy .Magyarországra vándorolván, ott szereztek Oklevelet és ott Is helyezkedtek el. A hiányzó tizenöt korosztály álfal támasztott ür természeti szükségkép pens éggel kiilön’tlette eí ezt a nemzedéket az előtte járótól. Mihelyt ez a nemzedék öntudatra kezdett ébredni, első tapasztalata a magyar válság és az egyetemes emberválság ijesztő je=* Leinek a feEsmerése volt. Ez az adott szellemi helvzet arra serkentette a nemzedék élén járókat, hogy az idő sebb magyar szellemi vezetők közül eEŐsorban azok irányítását fogadták el ak'ik a nemzeti önkritika gyakorlásában jártak elöl. így lett Ady, Szabó Bezső, Mőr'cz Zsigmond, majd a második vonalból Szekfü Óvnia, Alakkal Sándor ennek a nemzedéknek a nagy ébresztőié és ösztönzője. Ez a kritikai szemlélet tiz-tizenöt évvel ezelőtt iob bára mégcsak az illető szellemi vezetők és az uj nemzedék közös tulajdon na volt és meeiehetőben élesen állott szembe a hivatalos felfogással és az idősebb nemzedék derékhadának szellemével. A nemzedék azonban túlhajtott a kritikán. Építő gondolatokat keresett és talált. Építő gondolatai» három vonalban rendezhetjük el: fél reísm erbe- tétlenebből fontosabbnak tartja a ke reszt vénrég eleven erőit, mint az előtte jártak: a nemzeti gondolatot alátámasztja a népi gondolattal s magyar céllá a nrn den Irányú nemzeii munkát teszi; a szociális gondolatot me?tisz~ ti .'fa a kereszíyénellenes nemzetköziségtől és megtermékenyíti vele a nem- ze?fi munkaprogramot. Fi kell ismernünk, hogy építő gondolatai kialakitá- sáb®n sem volt ez a nemzedék az élőt te járó kritikai nemzedék hatásától mentes, hiszen keresztyén gondolatainak megragadásában a különböhrő egyházak íegderekabb vezetői támogatták, az uj nemzeti gondolat megszületéséi hez az e-rolíteíiíiek mellett még Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kos Káról v, (jvö~ffv István adták a legelevenebb hatásokat. A szociális gondolattal azonban egymagában küzködött ez a nemzedék és az áf'lalános sznc:al;zmus- íőu a társadalmi nemzetsz emlé Jetig a maga lábán jutott el. E hármas gondolat szerves szintézisének megalkotásában azonban az idősebbek közül senki sem járt e nemzedék elő t. A nemzedék sajátos vonásaihoz tartozik, amint arra már fentebb is céloztam, az egyetemes jellegű összefo* gásra és összefoglalásra való törekvés. A fentebb jelzett1 gondolati vagy viliágnézeti szintézis- mellett a tényeknek is a szintéziséi kereste. A művelődésben a történelmi magas és a népi mély kultúra egységére vágyik, társadalmilag egynek szerelné látni a nemzet minden rétegét és az uj társadalmi elrendeződésben nem a iáját középosztályának, hanem a népnek az érdekét szeretné előtérbe állítani, hiszen az uj nemzetfenntartó történelmi osztályt a népbe Iá?ja. Egyetlen magyar nemzedék sem törődött annyit ennyi idős korában a magyar kenyér, a magyar föld és a magyar munka kérdéseivel, ez a törődés és gond azonban nincsen kii* lönváliasz'lva a nemzet szellemi érté' keltől és érdekeitől. A nemzedék legjobbjai néha megdöbbentő jelekben mutatíák fel a testi és lelki nemzet szerves egységét, a gazdasági és mii velődési kérdések szoros kapcsolatait és a társadalmi kérdések letagadhatatlan kihatását a nemzeti öntudatra. Felfogásunk szerint egészen magától értetődő és ebből kíifolyóag áz élet szerves épülése érdekében való volt, hogy ez a nemzedék a maga gondola** tainak tisztázására, életprogramjának megfogalmazására önmagán belül ke resett és teremte It lehetőségeket. Az idősebb nemzetlékek helyes történelmi érzékű képviselői semmi rosszat nem láttak abban, ha ez a nemzedék önmagán belül kezdeti •szervezkedni, mert erre a lépésre az élet külső történelmi fényei s a nép iránti felelősségiből táplálkozó belső szükség egyaránt haj tolják a nemzedék tagjait. Az lett volna a csoda, ha egy uj körülmények közé került és az előtte járó nemzedéktől szervesen elszakított nemzedék nem talál önmagára. Ennek a nemzet déknek már kora ifjúságában jól kel lett látnia, hogy sokkal hamarább fog a szélesebb közélet felelős irányítása az Ö vállaira nehezedni, mint bármikor azelőtt. Azt is észre kellett ennek a nemzedéknek vennie, hogy neki kell az előttié járó remzpóé'k és önmaga között. tátongó űrt áthidalnia és kipótolnia Ennek a nemzedéknek kell azok helvett is dolgoznia, akrk elő'íte vagy kidőltek, vagy nem tudtak a szellemi munkások csapatába felkerülni. Az a néhány közös vonás, amelyre mint nemzedéki tulajdonra és sajátos ságra rámuta ttam, azért teszi szerve» nemzedékké, azaz azonos szellem kép= viselőivé, közös mozgalom harcosaivá a nagyjában egykorú erdélvi fiatal szei lem ír éget, mert ezeket a meghatározó vonásokat nem elszórtan nébánvan, hanem az ország minden részébe*! rendkívül sokan hardozzák magukon, Bárhol indult meg ezen a nemzedéken belül a felelősségteljes és öntudatos szellemi munka a végső eredmény, ár* nvalati különbségektől eltekintve, majdnem mindig ugyanaz volt. Alig az idősebb nemzedék képviselői közül a II. legtöbb modernebb gondolkozásának az volt a tragédiája, hogy messze élői !e járt koz társa inak, s visszhangra csak későn talált s gondolatai néha egy emberöltő után válottak építő programmá, ennek a nemzedéknek megvolt az az előnye, hogy a szorult tör iéneími helyzetből (kifolyólag egyidö- ben tudta közéleJ munkába állítani a nemzedék minden tagját. Úgy látta ez a nemzedék helyesnek, ha minden tagja a legegyszerűbb közéleti fórumtól a legmagasabbig tényleg nemzeti szolgálatot vállal. A közélet; területe, a nemzeti munka műhelye meglágyít: tágasabb lett, mint az irodalom és a pol tika szolgálata. Igen, mert az irodalomban és a politikában egy-egy nemzedéknek csak a legkiválóbb és kivételes képességekkel felruházott egye dei végezhettek igazán eredményes munkát; ha tehát egy nemzedék min* den tagja közéleti munkát szeretne végezni, akkor a szellemi, gazdasági és társadalmi élet minden legkisebb munka helyét és őrállását a nemzeti közélet műhelyévé kell tenni. Amikor azt mondjuk, hogy ez a nemzedék a megelőző irodalmi és közjogi nemzedék« kel szemben közéleti nemzedék, ezen azt értjük, hogy hivatását a nemzeti élet egészének, tehát nemcsak irodai* mi és közjogi vonatkozásainak átölelésében és együttes szerves szolgálatában, másfelöl a nemzedék minden tagjának egységes programon alapuló munfkábaállitásában látja. Annak a gondolatnak a diadaláért akar küzdeni, hogy a nemzeti szolgálatiban minden szellemi vezetőnek egyaránt részt kell vennie. A különböző foglalkozású szel iemi embereknek egvéni hivatásukat, magán és családi életüket egyaránt közös nemzeti szolgáLanak: közéletnek, keli felfogniok. A tények tehát azt mutatják, hogj* van uj szellemű és bivatástludaíu erdélyi férfinemzedék s felfogásunk szerint az a tény, hoo-y van: az egészséges élet, a történelmi hivatás feJLtssne: résének jele, KSzé’eti és vezetésre hivatott Az egyes nemzedékek értékéi végeredményében az mulatja, hogy miképen tudnak önmaguk keretein túl az egyetemes közéletbe helekapcsolódni, miképpen tudnák szerves folytatás lenni az ősök végtelen sora után. A? a nemzedék, amely sajátmaga önző érdekeiért saját tagjainak egyéni ér vényecüléséért küzd, hamis és gonosz nemzedék. A szóban forgó nemzedékről a legteljesebb tárgyilagossággal meg lehet és az ellenkező véleményeikkel szemben meg is kell állapítani, hogv kibontakozásának legkezdetétöl fogva egyetemes igényű közéleti nemzedék alkart lenni. Gondolkozásában végigboncolta az egyetemes emberi és egyetemes magyar kérdéseket, számba vette a legsürgősebben elvégzendő erdélyi ma* gva.r feladatokat, szüntelenül követelte a magyar népi és> munkás tömegek bekapcsolását a szerves nemzeti éleibe. Erről a nemzedékről ma már úgy kell beszélni, mint a tényleges szogá- latot végző erdélyi magyar szellemiség zöméről. Az egyházak lelkészj, tanári és tanítói karában a tagoknak kéíhar mada már ebből a nemzedékbe tiobor* zodofch, A Népközösség központi munkásainak javarészét már ennek a nemzedéknek képviselői képezik. Szépirodalmi, tudományos és napilapjaink író gárdájának többsége ebből a nemze* dékbő! kerül ki. | Különösen a vidéki szervezkedéseknél tűnik ki. hogy miven ikevés vészé* lésre hivatott közéleti emberünk van az idősebb nemzedék sorai kö/iíl. Mialatt nagyon sokan nemzedéki kizárólagossággal és önzéssel vádolják ezt a nemzedéket, azt állítván róla, hogy szervezett rohamcsap3tként akarja a közéleti vezető heveket a maga számára és szűk céljai szolgálatára elfoglalni, egyre több igazán magas egy házi és világi vezető állásban működő közéleti vezetőnk látja meg, hogy a lehető leggyorsabban be kell vonni ennek a nemzedéknek a képviselőit a széles és nagy közélet vezetésébe is, mert különben az intézmények és kö- zületek vezetésében megszakad a tör* ténelmi folytonosság. Leghivatotflabb közéleti vezetőink világosan meglátták, hogy közéletünk továbbépítésében feltétlenül szükség van az ui vüs.zonvok között öntudatosodott! fiatalabb férfi- nemzedék reális tapasztalatainak, szűk* ségérzete’nek és elgondolásinak fel- használására. Nemrégen éppen ezeken a hasábokon jegyeztük fel, hogy az Erdélyi Muzeum Egyesület milyen szervesen kapcsolta bele a saját munkaprogram* jáha a fiatalabb nemzedék tagjainak szolgálatát. Ugyanezt az örvendetes ie fenséget látjuk az EMGE és még néhány más intézmény munkájában is. Szomorúan kell látnunk, hogy egyre ritkulnak annak a nemzedéknek a sorai, amelynek képviselői és a fiatal közéleti nemzedék között tizenöt esz tendo szakadéka tátong. Amint a mi nemzedékünk előrehalad az időben, egvre fájdalmasabb látni, hogy a tova tűnő évek miiven gazdag aratással seprik el az élők közül az idősebb nemzedék képviselőit. Egyre kevesebb azoknak a sízáma, akik szellemi felkészülésüket a közhatalom változása előtt szerezték meg és egyre nagvnbb felelősség szakad annak a nemzedéknek a vállára, amefv az elmúlt busz év alatt az uj körülmények alatt készült fel a közéletre. Kibeszélhet eilen próba alatt áll ez az uj nemzedék: he kell bizonyítania, hogy sajátosan ui viszonyok között szerzett felkészülése ellenére is méltó folytatás tud lenni az ősök után. Ez az ui nemzedék kr;ti kaikig készült fel a közéletire. Kívülről és távolról nagyon pompásan és elég kíméletlenül megbírálta a régi közéleti vezetők és intézmények műn* kaját. Legnagyobb fogyatékossága az- hogy a külső kritizálás alatt nem készült fel kellőleg a belső vezetésre. Ennek a nemzedéknek legnagyobb mai kérdése nem lehet más, mint a kritikai szemléletből tovább iutni az építő és vezető magatartás kialakításáig. Egész jövendőnk érdekében az a mai közéleti vezető cselekszik a legjobban, aki alkalmat ad arra, hogy a kritikai« lag felkészült fiatalabb nemzedéknek minél löbb képviselője nyerhessen bepillantást a közélet irányításának é*s vezetésének titkaiba. Amelyik mai ve zető ezt a lépést elmulasztja, nagy megrázkódtatásnak teszi ki annak a közösségnek az életét, amelyet jelen* leg vezet. Végtelenül fájna, ha ebből az írásból azt olvasná ki valaki, hogv akár én. akár az uj nemzedék tagjai közül va laki azt kivonná, hogy pusztuljan az útból a régi nemzedék. Ma végtelen egvéni áldozatot hoz mindenki, aki felelős közéleti őrhelyen áll. Az erdélyi magyar közélet mai szövevényei között annál nehezebb a közélet vezetése. minél magasabban áll valaki. Rend kívüli belső fegyelemre, önmegtaga* dásra, rugalmasságra és erkölcsi erőre van szüksége annak, aki a mai közélet csúcsán mer állani. Mi nem a magunk, hanem a közió és az egyetemes érdek szempontjából kívánjuk azt, Hogy nemzedékünket egyre erőteljesebben vonják bele a közintézmények vezetésébe. A közjó érdekében valónak talâ'juk, hogy a mi gondolatainkat, terveinket meghallgassák és bele is dolgozzák a közös nemzeti intézmények életébe, h’szen azoktól egyre inkább már a mi gyermekeink jövendőjének a szolgája* Iái várjuk.
