Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-21 / 16. szám
Szerkeszti i'AMÂSi ÁRON Í940 janaír 21 IT TESTVÉRI ES NEMZETI KÖZÖSSÉG atsagsaKHststt; MtawB<gsftin ava Irta TAMÁSI ÁRO.H Me ibt till >** 1% ujjaM t»om ab tori »bnaisM 1 tőlem rrsy Kits drfe^lnl dno s8 ian> >Jov. gâ^ţ iî 13.1 fodda H©i?93| Egy esztendővei ezelőtt íródott as aiőhbi cikk. A Romániai Magyar Nap- közösség még meg sem alakult akkor, csak a megalakulás előkészületei fvívtak. Időszerűnek, sőt hangsúlyozottan kívánatosnak vélem, hogy az első esztendő fordulóján megálla pitásóimat esen a helyen felelevenítsem. Magunk között eddi" «em titkoltuk, de most már nyílt színen is bevallhat *trk, hogy a romániai magyarság húsz esztendőn kieresztő! nem tudta életfor- máját* megtalálni. Ne kutassuk, hogy milyen és hányféle oka volt ennek. Inkább örvendjünk a pezsdületnek és az önbizalomnak, mely az utóbbi he* tekben magyar társad« lm unkát elég erő-«*é fekte arra, hogy ezt a vallomást felemelt fővel mondhassuk ki. Azok közé tartozom, akiknek érett ifjúsága és férfikarának legdolgosabb évei abban a$ örökös gondban telteit jhogy ezt az életformái meg lehessen találni. A vágy és a cselekvő szellem, mely köröttünk erfedett és erjesztett, Végre «Ikrîmat és lehetőséget talált az stf kezdetre. Olyan államfonmáló erőkkel találkozott -ugyanis össze, hogy ebből a találkozásból szükségszerűen kellett a lehetőségnek megszületnie. A világ politikai életét, főleg az s-ínlsó évtizedben, semmi s~m jellemzi jobban, m?;nt az a törekvés, hogy 8 közös miivelődésii és egyazon nyelvet besz.élő nemzetek népi egységet alkossanak. A román kormányzatnak uj államformát rendező munkájában is ezt a politikai felfogást látjuk. Fgészen természetes, hogy ez az uralkodó felfogás. melv a romár? népnek nemzet* személyiség jellegét állítja előtérbe, a közös miivelődésii és egyazon nvelvet beszélő kisebbségektől sem vitathatja el azt a jogot, hogy önmagukban népi közösséget aJkósnanak. Az ép'tö jellegű együttélés eme jog megadása tu5!« kül nem is volna elképzelhető; s megtartása és érvényesülése nélkül nem is lehetségest Bár nem közömbös számunkra sem s*7. ország államformája, ameb'ben élünk: minket az államformának kérdése. döntő módon, mégis csak abból a a megítélésből kifolyólag érdekel, hogy népköz ősségi jogainkat megkapjuk-e és érvényesíthetjük*«. Az egész romániai magyarság tiszta #y*vve! örvend annak, hogy népi sze- mélv;sé"iinket a kormámzat elismerte; és ugyanakkor lehetőséget nvuit«tt orra, hogy a népközösség társadalmi megszervezését végbe is vibessük. Nem kétséges, hogy ezzel az eíismerti természetes jogunkkal, a szervezkedés súlyos és nagy munkájában, sikeresen csak két biztosíték mellett élhetünk, Feriket magáréak a kormányzatnak kell megadnia és végig biztosítania; a másik biztosítékot pedig nekünk kell belül megteremtenünk. Fa röviden is, ahogy egv ilyen írás keretében lehetséges, de mind a kettővel foglalkoznunk kell. S főleg rá kell mulatnunk azokra az alapél vekre, am°|veken biztosítót* jognak és szicr- .ezkedésnek állania kell. Különben csak eredménytelen vesződés és siker* leien kísérlet lenne az egész. Természeti törvény, hogy az élethez »’rí ragaszkodás annál nagyobb és el- .<?*v*".V.bb. minél nagA óbb a bei. Ha fe* Idős kormányzatj férfiak kisebbségi nép elrendezésén gondolkoznak, ezt a természeti törvény, az állam érdekében, figyelmen kívül nem hagyhatják. A mi helyzetünk pedig, romániai s kivált erdélyi magyaroké, még a ki* sebbségi népek nagy listáján is különleges. Nem tudok róla, bogy busz esztendőn keresztül a magyarság veze űi közül valaki ország színe előtt rámutatott volna erre a különleges helyzetre, mely nemcsak természetes, hanem lelki és erkölcsi jogokat is ki iái pékünk a küzdelemre. Ezelőtt két hónap pal azonban, az egyetlen országos jel* légii katolikus lapunk, kivonatosan egy érdekfeszitő előadás anyagát közölte. Ezt az előadásit a román nemzet nagy történetírója, Jorga Miklós mondotta volt el Parisban, a Népszövetségi Liga ottlani szervezete előtt, még ki® íencszázhuszonöíben. Fbben a? előadásban iorga jogalkotó nemzetiség nek nevezte Romániában a magvart. és a szászt. Sőt nem is nemzetilréguek, hanem nemzetnek. Mert a „nemzeti* ség“ szerinte képmutatás. A továbbiak- ban pedig azt mondta; Ha valamely adott teriiíe'lien egy nemzet (nemzetiség) régi, akkor ez a nemzet történek- mi azon a területen, ahol ott lakván, régztve't annak a területnek termékennyé tételében és fejlődésében. Kétségtelenül az ilyen nemzetiségnek más jogai vannaik az uralkodó többséggel szemben, mint amilyenek egv ..tegnap“ érkezett nemzetiségnek lehetnek. Külön az erdélyi magyarokról be szélve, következtetését ebben a rnon* datba.n foglalta össze: „A következmény az, hogy a magyaroknak megvan az igényük az elvan Jogokra, amilye neket a szerződések előírtak, sőt történelmi joguk is van, úgyszólván lelki joguk van“. Mindez tökéletes, égy vau: senki kétségbe nem vonhatja, aki emberi és államerkölcsi alapon népet kormányoz és országot épít. Egy nemzet, mely ezer esztendőn keresztül művelte és védte ezt a földet, semmiféle csoportjában vagy utódjában nem hitvánvo I- hatik odáig, hogy honpolgári és nem zelti jogainak teljességében minden időkben nyíltan r.e küzdjön. S ilyen*', formán mi is levonjuk ebhői a jogalkotó és történelmi helyzetünkből a következtetést, ami igv szól: a megadott lehetőség után támogasson minket a kormányzat, hogy a megalakuló magyar népkőzösség a maga nyelvén művelődhessék mindenütt, gazdasági* !ag élvezhesse munkájának gyümölcsét és társadalmilag a maga nemzeti érzéseiben forrhasson össze. S most hadd beszéljünk a másik biztosítékról, amely a fentebbiek mei- lett lehetővé teszi, hogy a népkőzösség megalakirtására vonatkozó természetes jogunkkal sikeresen élhessünk. Ezt a második biztosítékot már önmagunk* nak és önmagunkból kell megteremtenünk, Azzal merem biztatni magamat, hogy már elmúlt a készülődés ideje, melyben nem lett volna tanácsos őszintén és kímélet nélkül beszélni, Nem lett volna célravezető, mert a tárgyalások és azok körülményei izgalomba hozták az olvasókat, majd pedig a teljes átrendezés lehetősége és kilátásai teremtettek olyan társadalmi légkört, melvet személvi indulatok jeli emez tick. Ezek az indulatok kezdenek elülni lassan s igy, nagy vonásokban legalább, felvázolhatjuk az irányitő elveket Elhatározó jelentőséget tulajdoni tunk annak, hogy ezeket az alapjelle-i gii elveket meghatározzuk, már mielőtt a szervezkedésre az első lépés megtörténik. Hiszen a cselekvés minden mozdulatának ezekhez keli alkalmazkodnia s azonkívül az egyetlen segítség arra nézve is, hogy ki hol találja meg a maHALLJATOK AZ IGÉT a zsoltárok könyve szer/.vt Idjad én lelkem az Urat, és ne feledd el semmi adományát* ki megkegyelmez minden gonoszságodnak, ki meggyógyítja minden betegségedet, s I ki veszedelemből kiszabadítja éltedet, ki téged megkoronáz irgal* mássággal és könyörüicttel, ki betölti jókkal kívánságodat, hogy megújuljon ifjuságod,mintasasé, irgalmasságot cselekszik az Ur, és ítéletet minden Igaztalanul szenvedőnek. Kijelentene Mózesnek az ti ót alt, Izrael fiainak az ő akaratját. Könyörülő és irgalmas az Ur, bosszantürö és igen irgalmas. !Nem tart haragot őrökké, sem örökké nem fenyeget. Nem hüne’nk szerint cselekszik velünk, és nem gonoszságaink szeri«/ fizet nekünk; mert amlly magas az ég a főid & elett, oly erőssé teszi irgalmát az öi íféiökört Amilv messze vagyon napkelet nyugattól, annyira távolit ja el tőlünk gonoszságainkat. j Mint az atya könvöriit fiain, ágy könyörül az Ur az öt félőkön; Mert ö ismeri alkatunkat, megemlékezik, hogy <•»/ por vagyunk, Az ember napjai, mint a széna; elhervad ö. mint a mezei virág; I melyen ha átmegy a széf, meg nem marad, és többé helyét nem ismerik fel. Az Ur irgalmassága pedig öröktől van ás mindörökké az őt félökön, és az ő igazsága a fiaik fiain. Azokon, kik mentortják szövetségéi, és megemlékeznek parancsairólf bogy azokat cselekedjék. ga helyét a meginduló műn kábáit. Természetesen hasznos volna arról is beszélni. hogy maga a szervezkedés mi képpen történjék, de minden efféle okoskodás csak levegőben lógna addig, amíg nem tudjuk, hogy miért, milyen célra és kiket akarunk megszervezni. Miért kell tehát a romániai magyar** ságot egy nemzeti népközösség forrná jában megszervezni? Nyilvánvalóbb módon és károsabban nálunknál jobban senki sem érezhette, hogy egyénileg prédának hullunk oda s tömegeinkben egyre siilyedünk, ha társadalmunk a rendezetlenség állapotában van, Mhi- denekelőtt a megélhetés szempontja ból szükséges, hogy valamiféle keret annyira összetartson minket, hogy is* merjük egymást és alkalomadtán segíthessünk egymáson. Egy az összesért van s az összes az egyért. Parancsoló- érdek az, amely elsősorban összefonódásra sürget. S ha ez valamennyire is megvan, már egészen másképpen fordulunk kifelé. Emberiességen és erkölcsi érven tűi bizonyos csak egy lehet: az erő segít. Erő pedig csak megszervezett és öntudatos közösségben van. És nii az a cél, melynek jegyében meg kell teremteni a népi közösséget és amelynek szolgálatára őrködni kell felette? Kétségtelenül eszmei a cél, hiszen olyan egyéneket, sőt osztály ieíle- gü rétegeket keli együtt tartania, akiknek anyagi érdekei s nemegyszer felfogásuk is különböző. Ez az eszme abból a sorsszerű közös meghatározóból ered, hogy mindnyájan magyarok va gyünk. Nem azt hangsúlyozzuk, ami néha és kisebb dolgokban elválaszt minket, hanem ami meg nem változtatható módon összeköt, S nemcsak min két köt össze, vagy fiatalt öreggel és férfival nőt, hanem összeköt őst, élőt és utódot. így alakul ki a nemzeti ön tudat, amely egyedül képes arra, hogy megvalósítsa az igazi egységet, melynek gerincében ott áll a nép. Ma már nincs is egészségesen gondolkozó magyar ember, aki ne tartaná azt, hogy a nemzeti közösségnek központi ereje a nép: a falusi gazdanép. Ebből nyilvánvalóan adódik, hogy mit kel! a legel ő és legsúlyosabb feladót nak tekinteni, ha az a kérdés merül fel: kiket akarunk megszervezni? /Meggyőződésem szerint, töriénei mi távlatban, csak ideig*óráig tartó fércmunka volna minden olvarr szervezet, mely a falus1 nép érdekeinek elhanyagolásával épülne. És a nép után jelentőségben mingvárt az ipari és munkás tömegek következnek, mert bármilyen időket éljünk, az mindig igazság marad, hogy anyanyelvet, uj emberanyagot ér folytonosságot a szegények őriznek meg, adnak és biztósitaüak a nemzetnek. Egészséges népi közösségben a kö zéposzíálv érdeke és sorsa teljesén a népéhez kapcsolódik. Nemzeti közösségi élet nélkül pedig elkallódik. A legfelső, vezető rétegnek pedig a munka szerepe és a felelősség jut. Ha a munkát úgy végzi, ahogy azt népe megérdemli; és a felelősséget férfiak* hoz illően átérzi. akkor megnyugtató alapokon jöhet léire és állani is fog a romániai magyarság testvéri közösr sége. ■■Mi
