Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-04 / 2. szám
Husz-regiszteres remek orgonát épített Szereik városának a józseffalvai órafaragó Székely Albert józseffalvai székelyharisnyás ezermester saját szerszámaival készítette el a gyönyörű hangszert. — Vályogvetés és orgonaépités fgyido- ben. — Román, német és lengyel nyelven ünnepelték a szerény falusi mestert «•Mk.I.W- .1" t r te U, bjxmH’Ii I .......■ l"'1 041 láttuk oháM.ál Antal Un,'.., kor pápai kau.;..aHt, >k. J-U nl. K Ha.l.U .!rémül |,|kí>*k.-.lMt Joz .-Ifulv«... Ott volt « tientelr-' n \mlrá«falvi derék plÉbáno i Me/*c ;ú»os kanonok i*. l áttuk S/er-tl. •»* ro. polgármesterét é. a r.'«. »»en.ea varo* valamennyi számottevő fgyen.M-get. Mm <.u boido^ voit A néryazólaiiiii kórust magi <> főpap Bib/sitzky v./, ltf. aki az ünnepi beszédét b tartotta a *m ntolo nmen . lobi. ne- «netul, aztán hugyekül. t-uk e rorok nak reszketni biz ......1 bánkódott a • az uj billentyűkön, n.ert a Iá/ •'« j.l örömmel dirigál., ö-z lő pap mindnyájon' t kivert a taktusból. Énekhaiigek, trorabta bankok, az angyalok za.án csilingelő barfa- hungok alig tudták az öreget utolérni. I az álmatlanságtól halálosan kimerült d- I mestert nem lehetett sehol sem látni. ! szánkódva állapítottam meg magamban, hogy éppen most ment el aludni . . • Hat, ami- I kor vége van mindennek es keressük itt ••‘•i I ott is, kinyílik az orgona szekrénye és kilép; I a mester a fújtató mellől, a szekrény • közepéből. — „Hát maga hol bujkál ilyenkor?!“ Szelíden és az örvendező sírástól szipogva felel: — Anrvira féltem, nehogy valahol valami megakadjon, valami baj legyen vele, amikor I annyit kínlódtam érte. Bebújtam az orgo- I nába, hogy segíthessek, ha haj lesz! . . . „MEGÖLT VOLNA A SZÉGYEN“ I Bajra azonban nem került sor és nem is I fog kerülni. Csak annyi haj volt, hogy nem volt megberetválkozva a szegény mester és hogy hc-hiskolva ült a szentelést követő diszehéd asztalánál. A haja a szemébe lógott. A munkáját és magyar akaraterőt es zsenialitást dicsérő hoss::u beszédekből pedig semmit se értett. Élete legszebb órájában megint csak olyan kiűzött lett az arca. ami- lyenuek a tűz után láttam őt, amikor a muszkaszuronyt tüzesitelte a háza parazsában. A német, a román, a lengyei pohárkö- I szűntök idején gyámoltalanul nézett reám, j mert azért annyit mégis tudott, hogy ez is I a beszédek neki szólnak. Elkaptam a tekin* J tétét s egy apró fejhólogatással megnyug.tat- j tam őt. Aztán én állottam föl és az előke- , lőségek köszöntőjére románul, lengyelül és '• németül válaszoltam. Nem hallgattam el a szurony, az agyngoff gödör, a viharos éjszakák történetét, amelyek között ez az orgona megszületett a magyar akaraterő tisztességére. Fáradt voltam, ügyetlen voltam, á" beszédben eltikkadtam. Szünetet kellett tártani, mert az asztalnál mindenki sirt és a sokféle emben szive a hármas asztalnál össze- I fonódott egy szipogó szent koszorúba. Szemközt a templomban most hallgatott az ezüstös sipu, angyali szavú orgona. Fájdalmasan búcsúztunk el tőle. Szinte sajnáltuk, hogy itt marad. Most már szinte fájt a Szerethért 1 csurgatott vér. Székely Albert olyan szomorú j volt, mikor karácsony hajnalán a szereth— j szuesavai autóbuszra vártunk, mint egy el- ! özvegyült édesapa, akinek sikerült elhelyez- ; nie protekcióval a szép gyermekét egy idegen város árvaházában. Karácsonykor nagyon felvidult, jól kialudta magát. Szilveszter estéjén?! . . . Íme, már semmi gyűrődés sincs az arcán. Az imént jelentkezett. Az arca tisztára borotváit és semmi kedvetlenség sincs a szavában, amikor mondja: — Katonai behívót kaptam, újév napján utrakelek az ezredemhez. Köszönöm plébános ur a sok jóságát. Köszönöm az Istennek, hogy későbbre maradtam a katonasággal. Hogy tudtam volna akkor az orgonát befejezni!? . . . Megölt volna a szégyen! . . . Dr. Németh Kálmán. JÓZSEFFALVA, január 3. Majdnem megbotlott az Írógépen a kezein. József juha helyett szinte ..Betlehemet“ írtam a dátum mellé. Még karácsonyi énekeket /.ugatnak az orgonák az istentiszteleten a Kárpátokon túl is. Még nincsenek széjjel- szedve a karácsonyi betlehemest k, amiket szögéből. gipszből, terrakottából gyúrtak /1- rolbun :\z erdélyi betlehemek számára. Azonban nincsen betlehem a világon, ahol való* szeriibL lenne a betlehemi dekoráció, mint a bukovinai égett dombon. Mi volna niás az uj Józseffalva, az erdélyi Kőműves Kelemenné szive-vérével, irgalmából emelt 86 piros- fedelű hajlék, mint 86, karácsonyi énektől tnég mindig hangos óriás-betlehem. Aki be akar menni az imádkozó emberekhez a ta- karuránykamiába, ahol a tűzhelyük van, annak előbb az istállón kell keresztülmennie. Hófehér, jámborszerü állatok. Tisztaság, még itt is és angyalének. A bölcsőben kicsi Jézusok, szép magyar nevekkel. íme, ilyen oázison dolgozott Erdély szive a kormos hóban. A madarak még nem jöttek el fészket Verni a 2400 frissen ültetett tára, az an- gyalénck, a muzsika azonban eljött. Sőt van Józsefialvónak egy olyan szenzációja, ami nemcsak hogyr egy csöppet sem szomorú, mint oz eddigi szenzációk, de némi visszafizetés az áldozatokért. Erdély közönsége bizonyosan annak veszi a székely zsenialitás és életrevalóság ragyogó müvét, habár annak mégis csak a bukovinai Szereth város örii! a legjobban. Ez a szenzáció a következőképpen hangzik: József fal vának egy leégett embere az „Ellenzék“ oUasói előtt már ismert Székely Albert, a/ órafaragú és konstruktőr egy bámulatosan tökéletes és nagy- stilusu orgonát készített Szeretli városának nagytemplomába. A raü tökéletessége, elragadó szépsége és különösen a körülmények, amelyek között ez a remekmű elkészülhetett méltók arra, hogy megálljunk egy kicsit az esemény mellett. Az orgonát karácsony vigíliáján, vasárnap szentelték fel s akkor szólaltatták meg először Bukovina vezető egyéniségeinek egyházi, zenei, közéleti kiválóságainak megtisztelő asszisztenciája mellett. Hogyan készült el ez a remekmű, amely képes arra, hogy az égzengés zugó szavától a liárfa, a pacsirtas/ó halk csevegéséig az ő 20 regisz- teién visszaadja minden változatát annak a földi szépségnek, aminek zene a neve! Éppen jézusi korát éli, mert 33 éves. Négy elemit végzett, 6 gyereke van. Neve nem ismeretlen olvasóink előtt. Az eucharisztikus kongresszusra felvitt egy gyökérfából faragott csillagászati órát, amit végül is Pacelli bíboros vitt, a jelenlegi pápa, nagy örömmel haza. Józseffalva másik hírességéről, a zenélő toronyóráról szintén írt már lapunk. Ennek nemcsak belső szerkezete, de szenteket sétáltató, a nürnbergi torony világrekordját leverő koronamüve szintén gyökér gyertyánfából van faragva.. Két év óta zengi a székely fiú dicsőségét a szuesavai nagytemplom hatalmas méretű átépített orgonája is, amelynek játékasztalát, billentyűzetét, valamint egész belső mechanizmusát Székely Albert készítette. Ezt láthatták meg Szereth város német és lengyel urai, akik elszánt keresésükben, mint valami háromkirályok, egyensen József falván kötöttek ki tudakozódó útjukban. Itteni látogatásuk kiábrándulással kezdődött. Kicsit nehezen sikeiült a szerződés megkötése egy vadonatúj 20 regiszteres nagyvárosi orgonára. Az idegen urak tüntető orrfintorgatással gusz- tálgatták a szegény mester vitézkötéses székely harisnyáját. Rámás csizmáját. A zsinóros lajbit, amin még rajta volt a kongresszusi jelvény, azonban hiányzott róla az arany óralánc. Mekkora energiámba került útjukat állni, nehogy sietve elszaladjanak. Hogy bizalmat szavazzanak meg a kicsi műhelynek, ahol az öreg káposztáshordók dongái fölött nem volt egyetlen szerszám sem amerikai, vagy német, névjeggyel. Székely Albert ugyanis esztergagépét, fúróit, gyaluit, csavarvágóit, vésőit, esztergakéseit mind a maga kezével szokta edzeni, készíteni ócska ekevasakból és kcszafejelíLőL A szerződés utáni 8-ik napon még ez a kis műhely is leégett, odaégett a 10 ezer lejnyi előleg, amit anyagra kapott. Odaégett a szerethi nyomorék orgona is, a 200 esztendős tökéletlen mii, amit akkor me- légiben hozott el Szereth városából, hogy a szegényes orgonának néhány sor sípját beépíthesse az uj orgonába. Kétszáz évig csúfította a nagyszerű és impozáns szerethi kórust ez a nyafogó sipláda. Elégett minden: a ház, a műhely, istálló, csűr és a balsorsu szerződésnek a mesternél maradt példánya. A szerethiek nem maradtak restek. A tűzoltókat és az első kenyereket szállító autók nyomában csakhamar jött a szerethi taxi is a holtraijedt templornatyákkal, hogy rni lesz most már az 5 pénzükkel és az orgonájukkal?! Székely Albert nem igen tudott szólald. Arcán égési sebek voltak. A szívében kétségbeesés. De amikor a még kétségbeesettebb arakat meglátja, amint töprengettek és veszekedtek, egymást vádolták, a székely művész hirtelen felkapott, egy ócska muszka ha, jonettet. Valamelyik szomszédos, égett padlás gerendái között kuksolhatott eddig a szurony amaz idő óta. amikor háromszor is egymásután orosz hadsereg táborozott a falunkban a világháború idején. Megrémültem ebben a pillanatban. Azt hittem, hogy önrm gáhan akar kárt tenni a székely a szégyen tői, az elégeti orgona és pénzecske miatt. Azt hittem, lelki egyensúlya bomlott meg hiitelen és a szerethi urak bugyogós gólfnad- ragját fogja íeíhasitani keservében, akik idejöttek őt kínozni. Nem ez történt. A székely fogja a szuronyt és körülnéz. Akkor odamegy leégett háza parazsához és a szuronyt beteszi a tűzbe. Hipp-hopp. körülnéz, egy rozsdás kalapáccsal visszatér. Isten tudja, honnan teremtette elő ilyen hirtelen azt az egyetlen kalapácsot, amivel kalapálni kezdte a tüzes szűre.nvt. az ő uj műhelyének Iegislegelso esztergakését. Iía a magyar életnek volna Wulhallája, olyan, amilyet a németek építettek a Rama partján, oda én nem Dózsa Endre figura, tenném be szobor képében, sem a kardjt ka- 1 lapáté Sigfricd-et, hanem ezt a szuronyon ka- laoáló székelyt, aki első szerszámát tüzesiti és elseperi kertjéből az. égő parazsat, hogy felemelje a pirosló parázs szomszédságában a legislrgtlső józséffalvai uj tetőt, a sziikség- sziut, ahol az orgonáját elindította. Hét hónap alatt 1080 sip készült el ottan, részint tiszta cinből, részint egyéb fémből, fából. Közöttük a gyönyörű frontsipok. amelyek közül a legnagvobbik 2 méter és 70 centiméter. A kétféle változatú pedálsipoknál a legna- gyobbik embervastagsága íasip, kétméter és lati H0 centiméter. Mintha a Niagara zúgna benne. Ez a uag'szerű ember azért látható volt mcg;s az. agyagos gödrökben I», ahol felesé- ge\c! és kisfiái'«I vetette a téglát a téli hajlékhoz. Éj-/ akánk in t azonban folytonosan hallottam a sziujéhől az. uj sípok bugásait. Hónapokon kere-ztül ez. volt az. egyetlen éjszakai lárma minálnuk, ahol a kutyák is, a baglyok b elégtek. Kísértetiesek voltak ezek a kürtők, akárcsak Hamlet édesapjának hangjai a bástya alatt. De egyszersmind vigasztalnak, kedvesek könnyfakasztúak. Ki pénzelte''' Segítettem rajta, ahogyan tudtam. O is eladta megmentett tehénkéit, tinócskáit. Ezt is az orgonájába fektette, amit különben hallatlanul olcso áron vállalt. A fejéhe vette, hogy ő csak becsületből dolgozik a faluja és a fajtája hírnevéért. Szereth felől korán megszűnt a p< r-zküldés. A hívek német és lengyel vezetősége valamiképpen összeveszett egymással. Régi torzsalkodásuknak most tornafája lett az uj orgona. .,Jöhet-e valami jó Nazáretből?!* Egy olyan kicsi faluból? Hiszen r.z.t a Názáretet is elfujta már a tüzes vihar! Dobálták eevmást a szürnadráp^al. a patkós csizmával. Közben pedig épült az orgona. Mindnyájan mellészegődtünk, ahogy tudtunk. A nyolcgyermekes Mezei Zakariás, akinek akkor adtam a kezébe a faragó kést, mikor a kórházból féllábbal hazajött, úgyis megtöltötte már a falut eladatlan faragva- mokkái. Most bozzátársult Székely Alberthoz. buzgón faragta a korinthusi oszlopfőket az uj orgonához. Megkapó ügyességgel társította össze a klasszikus diszitést a tulipános uiotivumokk al és a négyféle keményfalúd faragott faeirlandokkal. amikre aranvlapok kerültek hamarosan. Nőit itt mindig egy-egy Jézjisfaragó ember, istensegitsi asztalos, aki nappal ajtókat enyvezett a józséffalvai istállókra, néhány éjjelét azonban szívesen oda- ablozta Ali'ert testvérnek. A szellős műhelyben sípokhoz, való hangszerfát gyalult. Se- ghett »dőkésziteni az anvagot a szélládák, a boszorkányosán komplikált szerkezetek száma ra. amikre ránézni is tiszta szédület. Mert sípot, gombot, rugózást, bőrözést, a közel ezer szelénét, kapcsolót, billentyűzetet, mind ö ma?a készítette el nrések nélkül, transz- missziós mctorok nélkül. Mindezt bét hónap alatt. Nélkülözésben, levertségben és nyomorban. Mindezt nem anvagi haszonért, hanem attól a gondolattól hajtva, hogy szavát beváltsa, rajta a pénzét senki ne keresse és leefóképpen, hogy becsületére váljon a fajtájának, amelyik a faluját építi. A diadal napja Nagy sötétségek előzték meg a diadal napját, karácsonyt. A szorongatott és tamáskodó híveivel harcoló szerethi főpan, a hófehér- hajú Btbzsitzky minden második nap levelet irt Az egyikben biztatást irt a muzsikának ez a kedves öreg fanatikusa, aki Szerethhen talán egyedül bízott a csizmás magyarban. A másik levél már zavaró volt és kétségekkel teli. Csupa mumus, szerethi pletvka. Háborús híreket hallott az öreg. Errefelé volt a lengyelek futása. Most már el akarta vinni a féligkész orgonát, úgy, ahogy van. É"‘el érkezett autón. Kirángatott az ágyból. Mindenáron el akarta vinni a féligkész drgonát. Azon az éjjel, különös, nem égett a lámna az orgona műhelyében. Csak az istállóban égett a fény, ijesztő négy gyertyafény, négy halotti gyertya. Az ideges öreg pap bedörömbölt az ajtón: — Szeretbből jöttem, fiam. jöjjön ki, látni akarom az orgonámat... — Soha de soha szomorúbb arcot nem láttam. Megszólalt csendesen, magyarul, hogy az ideges, türelmetlen öreg lengyel ne értse: — Jó időben jött, most van látnivalója. Az éjjel meghalt az édesapám!... Hajnalban már búgott megint az esztergapad. A munka ment tovább. Aztán a diadal napja is elérkezett. Két teherautó iött d de- cember 9-én az uj orgonáért. Szétvertük a ■ szint köröskörül és a téli verőfény megesik i lant a decemberi délelőttöt! a ragyogó sino- • kon. Éppen drága vendégeim voltak itt Er- í délyhő!. Dk és a falu néne körülvettük a ! Lélek vérével enyvezett uj orgonát, amit a j szabadban megszólaltattam. A falu népe zug- j va énekelte megszokott régi énekeit, aztán j azt az újat, amit csak nemrégen tanultunk: j „Mennyben lakó én Istenem...“ A Kárpátokig el lehetett most látni az or- goaapadról. A látóhatár csodálatosan tiszta volt ezen a reggelen. Énekünk véget ért. Ekkor egyik vendégemet, református testvérkémet, az aranyos kicsi Bereczkyt ültettem fel az orgona padra. A tömeg elcsendesedett. Lelkűk itta az általuk sohasem hallott éneket: ! Semmit se bánkódtál. Krisztus szent serege: Nem árthat teneked senki gyűlölete. I A világ ellened akármily kegyetlen, Ne félj. Krisztus nem hágy téged szégyenben... Csak a két teherautó motorjának berregése zavarta az angyali zsongást. Következett i az oigona gyors leszerelése és felcsomagolása, i Székely Albert és segédje, Korodi Imre jó- ! zseffalvai furmányosember, valamint a csar- dáskalapcs két kis „inas“ ragyogó kedvvel egyensúlyozta magát az elvágtató autók pár- kánvdeszkájában. Másnap, vasárnap este dol- I gom végezetével én is utánuk siettem Sze* i reihbe, hogy az orgonát felhansoiiam. Dől- I goztunk aztán 12 napon és 12 éjszaka. Nap- ; pal a csodálkozó emberek zavartak. Iskolá- j kát hoztak oda a tanitóik és a tanáraik illedelmes szép rendben. Halkan gnsztálgatták az impozáns orgonát. Néha egy kis szünetet tartottunk, hogy meggémberedetí ujjainkat a zsebünkben melegítsük. Olyankor leültet- j lem f négy székelyt a mesterükkel együtt I a kőrufe sarkába és tanítottam nekik a kvin- j takört és a kvártakört, amiből a papnővel- ! délen mindig meg akartam bukni. A kénes I gyufát nem utáltam jobban, mint ezt a két ! zeneebnéleti kört. Aztán mindjárt-mindjárt ; meglepett bennünket az örvendkedo. boldog ! szerethi főpap, Bibzsitzky. Trz napon keresztül nem tudta becsukni száját a mosolytól. Közben az 5 gyöngyirásával és bámulatos kitartásával egyre Írogatta a leveleket Ezek- í ben ű(ái nem iskolákat hívott oda. hanem Bukovina mipdea tájáról közéleti és egyházi tmi VILMA holland királynő. (A „Romania“ nyomán.) MÉRNÖK ÉS ÉPÍTÉSZ nem nélkülözheti a „Tér és Forma“ havi szaklapot Egv évre 1290 lej. Mutatványul lési számol hói c-gyet 50 lej, hármat 100 lej utánvéttel küld LEPAGE, Kolozsvár. A széheíyharisnyás művész
