Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-04 / 2. szám

Husz-regiszteres remek orgonát épített Szereik városának a józseffalvai órafaragó Székely Albert józseffalvai székelyharisnyás ezermester saját szerszámaival készítette el a gyönyörű hangszert. — Vályogvetés és orgonaépités fgyido- ben. — Román, német és lengyel nyelven ünnepelték a szerény falusi mestert «•Mk.I.W- .1" t r te U, bjxmH’Ii I .......■ l"'1 041 láttuk oháM.ál Antal Un,'.., kor pápai kau.;..aHt, >k. J-U nl. K Ha.l.U .!­rémül |,|kí>*k.-.lMt Joz .-Ifulv«... Ott volt « tientelr-' n \mlrá«falvi derék plÉbáno i Me/*c ;ú»os kanonok i*. l áttuk S/er-tl. •»* ro. polgármesterét é. a r.'«. »»en.ea varo* va­lamennyi számottevő fgyen.M-get. Mm <.u boido^ voit A néryazólaiiiii kórust magi <> főpap Bib/sitzky v./, ltf. aki az ünnepi be­szédét b tartotta a *m ntolo nmen . lobi. ne- «netul, aztán hugyekül. t-uk e rorok nak reszketni biz ......1 bánkódott a • az uj billentyűkön, n.ert a Iá/ •'« j.l örömmel dirigál., ö-z lő pap mindnyájon' t kivert a taktusból. Énekhaiigek, trorabta bankok, az angyalok za.án csilingelő barfa- hungok alig tudták az öreget utolérni. I az álmatlanságtól halálosan kimerült d- I mestert nem lehetett sehol sem látni. ! szánkódva állapítottam meg magamban, hogy éppen most ment el aludni . . • Hat, ami- I kor vége van mindennek es keressük itt ••‘•i I ott is, kinyílik az orgona szekrénye és kilép; I a mester a fújtató mellől, a szekrény • kö­zepéből. — „Hát maga hol bujkál ilyenkor?!“ Szelíden és az örvendező sírástól szipogva felel: — Anrvira féltem, nehogy valahol valami megakadjon, valami baj legyen vele, amikor I annyit kínlódtam érte. Bebújtam az orgo- I nába, hogy segíthessek, ha haj lesz! . . . „MEGÖLT VOLNA A SZÉGYEN“ I Bajra azonban nem került sor és nem is I fog kerülni. Csak annyi haj volt, hogy nem volt megberetválkozva a szegény mester és hogy hc-hiskolva ült a szentelést követő diszehéd asztalánál. A haja a szemébe ló­gott. A munkáját és magyar akaraterőt es zsenialitást dicsérő hoss::u beszédekből pedig semmit se értett. Élete legszebb órájában megint csak olyan kiűzött lett az arca. ami- lyenuek a tűz után láttam őt, amikor a muszkaszuronyt tüzesitelte a háza parazsá­ban. A német, a román, a lengyei pohárkö- I szűntök idején gyámoltalanul nézett reám, j mert azért annyit mégis tudott, hogy ez is I a beszédek neki szólnak. Elkaptam a tekin* J tétét s egy apró fejhólogatással megnyug.tat- j tam őt. Aztán én állottam föl és az előke- , lőségek köszöntőjére románul, lengyelül és '• németül válaszoltam. Nem hallgattam el a szurony, az agyngoff gödör, a viharos éjsza­kák történetét, amelyek között ez az orgona megszületett a magyar akaraterő tisztességé­re. Fáradt voltam, ügyetlen voltam, á" be­szédben eltikkadtam. Szünetet kellett tárta­ni, mert az asztalnál mindenki sirt és a sok­féle emben szive a hármas asztalnál össze- I fonódott egy szipogó szent koszorúba. Szem­közt a templomban most hallgatott az ezüs­tös sipu, angyali szavú orgona. Fájdalmasan búcsúztunk el tőle. Szinte sajnáltuk, hogy itt marad. Most már szinte fájt a Szerethért 1 csurgatott vér. Székely Albert olyan szomorú j volt, mikor karácsony hajnalán a szereth— j szuesavai autóbuszra vártunk, mint egy el- ! özvegyült édesapa, akinek sikerült elhelyez- ; nie protekcióval a szép gyermekét egy ide­gen város árvaházában. Karácsonykor nagyon felvidult, jól ki­aludta magát. Szilveszter estéjén?! . . . Íme, már semmi gyűrődés sincs az arcán. Az imént jelentkezett. Az arca tisztára borot­váit és semmi kedvetlenség sincs a szavában, amikor mondja: — Katonai behívót kaptam, újév napján utrakelek az ezredemhez. Köszönöm plébá­nos ur a sok jóságát. Köszönöm az Istennek, hogy későbbre maradtam a katonasággal. Hogy tudtam volna akkor az orgonát befe­jezni!? . . . Megölt volna a szégyen! . . . Dr. Németh Kálmán. JÓZSEFFALVA, január 3. Majdnem megbotlott az Írógépen a kezein. József juha helyett szinte ..Betlehemet“ ír­tam a dátum mellé. Még karácsonyi éneke­ket /.ugatnak az orgonák az istentiszteleten a Kárpátokon túl is. Még nincsenek széjjel- szedve a karácsonyi betlehemest k, amiket szögéből. gipszből, terrakottából gyúrtak /1- rolbun :\z erdélyi betlehemek számára. Azon­ban nincsen betlehem a világon, ahol való* szeriibL lenne a betlehemi dekoráció, mint a bukovinai égett dombon. Mi volna niás az uj Józseffalva, az erdélyi Kőműves Kelemen­né szive-vérével, irgalmából emelt 86 piros- fedelű hajlék, mint 86, karácsonyi énektől tnég mindig hangos óriás-betlehem. Aki be akar menni az imádkozó emberekhez a ta- karuránykamiába, ahol a tűzhelyük van, an­nak előbb az istállón kell keresztülmennie. Hófehér, jámborszerü állatok. Tisztaság, még itt is és angyalének. A bölcsőben kicsi Jézusok, szép magyar nevekkel. íme, ilyen oázison dolgozott Erdély szive a kormos hó­ban. A madarak még nem jöttek el fészket Verni a 2400 frissen ültetett tára, az an- gyalénck, a muzsika azonban eljött. Sőt van Józsefialvónak egy olyan szenzációja, ami nemcsak hogyr egy csöppet sem szomorú, mint oz eddigi szenzációk, de némi vissza­fizetés az áldozatokért. Erdély közönsége bi­zonyosan annak veszi a székely zsenialitás és életrevalóság ragyogó müvét, habár annak mégis csak a bukovinai Szereth város örii! a legjobban. Ez a szenzáció a következő­képpen hangzik: József fal vának egy leégett embere az „Ellenzék“ oUasói előtt már is­mert Székely Albert, a/ órafaragú és kons­truktőr egy bámulatosan tökéletes és nagy- stilusu orgonát készített Szeretli városának nagytemplomába. A raü tökéletessége, elra­gadó szépsége és különösen a körülmények, amelyek között ez a remekmű elkészülhetett méltók arra, hogy megálljunk egy kicsit az esemény mellett. Az orgonát karácsony vigí­liáján, vasárnap szentelték fel s akkor szólal­tatták meg először Bukovina vezető egyéni­ségeinek egyházi, zenei, közéleti kiválóságai­nak megtisztelő asszisztenciája mellett. Ho­gyan készült el ez a remekmű, amely képes arra, hogy az égzengés zugó szavától a liárfa, a pacsirtas/ó halk csevegéséig az ő 20 regisz- teién visszaadja minden változatát annak a földi szépségnek, aminek zene a neve! Éppen jézusi korát éli, mert 33 éves. Négy elemit végzett, 6 gyereke van. Neve nem is­meretlen olvasóink előtt. Az eucharisztikus kongresszusra felvitt egy gyökérfából fara­gott csillagászati órát, amit végül is Pacelli bíboros vitt, a jelenlegi pápa, nagy örömmel haza. Józseffalva másik hírességéről, a zenélő toronyóráról szintén írt már lapunk. Ennek nemcsak belső szerkezete, de szenteket sétál­tató, a nürnbergi torony világrekordját leve­rő koronamüve szintén gyökér gyertyánfából van faragva.. Két év óta zengi a székely fiú dicsőségét a szuesavai nagytemplom hatalmas méretű átépített orgonája is, amelynek játék­asztalát, billentyűzetét, valamint egész belső mechanizmusát Székely Albert készítette. Ezt láthatták meg Szereth város német és len­gyel urai, akik elszánt keresésükben, mint valami háromkirályok, egyensen József falván kötöttek ki tudakozódó útjukban. Itteni láto­gatásuk kiábrándulással kezdődött. Kicsit ne­hezen sikeiült a szerződés megkötése egy va­donatúj 20 regiszteres nagyvárosi orgonára. Az idegen urak tüntető orrfintorgatással gusz- tálgatták a szegény mester vitézkötéses szé­kely harisnyáját. Rámás csizmáját. A zsinóros lajbit, amin még rajta volt a kongresszusi jelvény, azonban hiányzott róla az arany óralánc. Mekkora energiámba került útjukat állni, nehogy sietve elszaladjanak. Hogy bi­zalmat szavazzanak meg a kicsi műhelynek, ahol az öreg káposztáshordók dongái fölött nem volt egyetlen szerszám sem amerikai, vagy német, névjeggyel. Székely Albert ugyan­is esztergagépét, fúróit, gyaluit, csavarvágóit, vésőit, esztergakéseit mind a maga kezével szokta edzeni, készíteni ócska ekevasakból és kcszafejelíLőL A szerződés utáni 8-ik napon még ez a kis műhely is leégett, odaégett a 10 ezer lejnyi előleg, amit anyagra kapott. Odaégett a szerethi nyomorék orgona is, a 200 esztendős tökéletlen mii, amit akkor me- légiben hozott el Szereth városából, hogy a szegényes orgonának néhány sor sípját be­építhesse az uj orgonába. Kétszáz évig csú­fította a nagyszerű és impozáns szerethi kó­rust ez a nyafogó sipláda. Elégett minden: a ház, a műhely, istálló, csűr és a balsorsu szerződésnek a mesternél maradt példánya. A szerethiek nem maradtak restek. A tűzol­tókat és az első kenyereket szállító autók nyomában csakhamar jött a szerethi taxi is a holtraijedt templornatyákkal, hogy rni lesz most már az 5 pénzükkel és az orgonájuk­kal?! Székely Albert nem igen tudott szóla­ld. Arcán égési sebek voltak. A szívében két­ségbeesés. De amikor a még kétségbeesettebb arakat meglátja, amint töprengettek és ve­szekedtek, egymást vádolták, a székely mű­vész hirtelen felkapott, egy ócska muszka ha, jonettet. Valamelyik szomszédos, égett pad­lás gerendái között kuksolhatott eddig a szu­rony amaz idő óta. amikor háromszor is egy­másután orosz hadsereg táborozott a falunk­ban a világháború idején. Megrémültem eb­ben a pillanatban. Azt hittem, hogy önrm gáhan akar kárt tenni a székely a szégyen tői, az elégeti orgona és pénzecske miatt. Azt hittem, lelki egyensúlya bomlott meg hiitelen és a szerethi urak bugyogós gólfnad- ragját fogja íeíhasitani keservében, akik ide­jöttek őt kínozni. Nem ez történt. A székely fogja a szuronyt és körülnéz. Akkor odamegy leégett háza parazsához és a szuronyt beteszi a tűzbe. Hipp-hopp. körülnéz, egy rozsdás kalapáccsal visszatér. Isten tudja, honnan te­remtette elő ilyen hirtelen azt az egyetlen kalapácsot, amivel kalapálni kezdte a tüzes szűre.nvt. az ő uj műhelyének Iegislegelso esztergakését. Iía a magyar életnek volna Wulhallája, olyan, amilyet a németek építettek a Rama partján, oda én nem Dózsa Endre figura, tenném be szobor képében, sem a kardjt ka- 1 lapáté Sigfricd-et, hanem ezt a szuronyon ka- laoáló székelyt, aki első szerszámát tüzesiti és elseperi kertjéből az. égő parazsat, hogy felemelje a pirosló parázs szomszédságában a legislrgtlső józséffalvai uj tetőt, a sziikség- sziut, ahol az orgonáját elindította. Hét hó­nap alatt 1080 sip készült el ottan, részint tiszta cinből, részint egyéb fémből, fából. Közöttük a gyönyörű frontsipok. amelyek kö­zül a legnagvobbik 2 méter és 70 centiméter. A kétféle változatú pedálsipoknál a legna- gyobbik embervastagsága íasip, kétméter és lati H0 centiméter. Mintha a Niagara zúgna ben­ne. Ez a uag'szerű ember azért látható volt mcg;s az. agyagos gödrökben I», ahol felesé- ge\c! és kisfiái'«I vetette a téglát a téli haj­lékhoz. Éj-/ akánk in t azonban folytonosan hallottam a sziujéhől az. uj sípok bugásait. Hónapokon kere-ztül ez. volt az. egyetlen éj­szakai lárma minálnuk, ahol a kutyák is, a baglyok b elégtek. Kísértetiesek voltak ezek a kürtők, akárcsak Hamlet édesapjának hang­jai a bástya alatt. De egyszersmind vigaszta­lnak, kedvesek könnyfakasztúak. Ki pénzel­te''' Segítettem rajta, ahogyan tudtam. O is eladta megmentett tehénkéit, tinócskáit. Ezt is az orgonájába fektette, amit különben hal­latlanul olcso áron vállalt. A fejéhe vette, hogy ő csak becsületből dolgozik a faluja és a fajtája hírnevéért. Szereth felől korán meg­szűnt a p< r-zküldés. A hívek német és len­gyel vezetősége valamiképpen összeveszett egymással. Régi torzsalkodásuknak most tor­nafája lett az uj orgona. .,Jöhet-e valami jó Nazáretből?!* Egy olyan kicsi faluból? Hi­szen r.z.t a Názáretet is elfujta már a tüzes vihar! Dobálták eevmást a szürnadráp^al. a patkós csizmával. Közben pedig épült az or­gona. Mindnyájan mellészegődtünk, ahogy tudtunk. A nyolcgyermekes Mezei Zakariás, akinek akkor adtam a kezébe a faragó kést, mikor a kórházból féllábbal hazajött, úgyis megtöltötte már a falut eladatlan faragva- mokkái. Most bozzátársult Székely Albert­hoz. buzgón faragta a korinthusi oszlopfőket az uj orgonához. Megkapó ügyességgel társí­totta össze a klasszikus diszitést a tulipános uiotivumokk al és a négyféle keményfalúd fa­ragott faeirlandokkal. amikre aranvlapok ke­rültek hamarosan. Nőit itt mindig egy-egy Jézjisfaragó ember, istensegitsi asztalos, aki nappal ajtókat enyvezett a józséffalvai istál­lókra, néhány éjjelét azonban szívesen oda- ablozta Ali'ert testvérnek. A szellős műhely­ben sípokhoz, való hangszerfát gyalult. Se- ghett »dőkésziteni az anvagot a szélládák, a boszorkányosán komplikált szerkezetek száma ra. amikre ránézni is tiszta szédület. Mert sípot, gombot, rugózást, bőrözést, a közel ezer szelénét, kapcsolót, billentyűzetet, mind ö ma?a készítette el nrések nélkül, transz- missziós mctorok nélkül. Mindezt bét hónap alatt. Nélkülözésben, levertségben és nyo­morban. Mindezt nem anvagi haszonért, ha­nem attól a gondolattól hajtva, hogy szavát beváltsa, rajta a pénzét senki ne keresse és leefóképpen, hogy becsületére váljon a faj­tájának, amelyik a faluját építi. A diadal napja Nagy sötétségek előzték meg a diadal nap­ját, karácsonyt. A szorongatott és tamáskodó híveivel harcoló szerethi főpan, a hófehér- hajú Btbzsitzky minden második nap levelet irt Az egyikben biztatást irt a muzsikának ez a kedves öreg fanatikusa, aki Szerethhen talán egyedül bízott a csizmás magyarban. A másik levél már zavaró volt és kétségek­kel teli. Csupa mumus, szerethi pletvka. Há­borús híreket hallott az öreg. Errefelé volt a lengyelek futása. Most már el akarta vinni a féligkész orgonát, úgy, ahogy van. É"‘el érkezett autón. Kirángatott az ágyból. Min­denáron el akarta vinni a féligkész drgonát. Azon az éjjel, különös, nem égett a lámna az orgona műhelyében. Csak az istállóban égett a fény, ijesztő négy gyertyafény, négy halotti gyertya. Az ideges öreg pap bedöröm­bölt az ajtón: — Szeretbből jöttem, fiam. jöjjön ki, látni akarom az orgonámat... — Soha de soha szo­morúbb arcot nem láttam. Megszólalt csen­desen, magyarul, hogy az ideges, türelmetlen öreg lengyel ne értse: — Jó időben jött, most van látnivalója. Az éjjel meghalt az édesapám!... Hajnalban már búgott megint az eszterga­pad. A munka ment tovább. Aztán a diadal napja is elérkezett. Két teherautó iött d de- cember 9-én az uj orgonáért. Szétvertük a ■ szint köröskörül és a téli verőfény megesik i lant a decemberi délelőttöt! a ragyogó sino- • kon. Éppen drága vendégeim voltak itt Er- í délyhő!. Dk és a falu néne körülvettük a ! Lélek vérével enyvezett uj orgonát, amit a j szabadban megszólaltattam. A falu népe zug- j va énekelte megszokott régi énekeit, aztán j azt az újat, amit csak nemrégen tanultunk: j „Mennyben lakó én Istenem...“ A Kárpátokig el lehetett most látni az or- goaapadról. A látóhatár csodálatosan tiszta volt ezen a reggelen. Énekünk véget ért. Ek­kor egyik vendégemet, református testvérké­met, az aranyos kicsi Bereczkyt ültettem fel az orgona padra. A tömeg elcsendesedett. Lelkűk itta az általuk sohasem hallott éne­ket: ! Semmit se bánkódtál. Krisztus szent serege: Nem árthat teneked senki gyűlölete. I A világ ellened akármily kegyetlen, Ne félj. Krisztus nem hágy téged szégyenben... Csak a két teherautó motorjának berregé­se zavarta az angyali zsongást. Következett i az oigona gyors leszerelése és felcsomagolása, i Székely Albert és segédje, Korodi Imre jó- ! zseffalvai furmányosember, valamint a csar- dáskalapcs két kis „inas“ ragyogó kedvvel egyensúlyozta magát az elvágtató autók pár- kánvdeszkájában. Másnap, vasárnap este dol- I gom végezetével én is utánuk siettem Sze* i reihbe, hogy az orgonát felhansoiiam. Dől- I goztunk aztán 12 napon és 12 éjszaka. Nap- ; pal a csodálkozó emberek zavartak. Iskolá- j kát hoztak oda a tanitóik és a tanáraik ille­delmes szép rendben. Halkan gnsztálgatták az impozáns orgonát. Néha egy kis szünetet tartottunk, hogy meggémberedetí ujjainkat a zsebünkben melegítsük. Olyankor leültet- j lem f négy székelyt a mesterükkel együtt I a kőrufe sarkába és tanítottam nekik a kvin- j takört és a kvártakört, amiből a papnővel- ! délen mindig meg akartam bukni. A kénes I gyufát nem utáltam jobban, mint ezt a két ! zeneebnéleti kört. Aztán mindjárt-mindjárt ; meglepett bennünket az örvendkedo. boldog ! szerethi főpap, Bibzsitzky. Trz napon keresz­tül nem tudta becsukni száját a mosolytól. Közben az 5 gyöngyirásával és bámulatos ki­tartásával egyre Írogatta a leveleket Ezek- í ben ű(ái nem iskolákat hívott oda. hanem Bukovina mipdea tájáról közéleti és egyházi tmi VILMA holland királynő. (A „Romania“ nyomán.) MÉRNÖK ÉS ÉPÍTÉSZ nem nélkülözheti a „Tér és Forma“ havi szaklapot Egv évre 1290 lej. Mutatványul lési számol hói c-gyet 50 lej, hármat 100 lej utánvéttel küld LEPAGE, Kolozsvár. A széheíyharisnyás művész

Next

/
Thumbnails
Contents