Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-04 / 2. szám
BUKAREST, január 3. A hagjómányósan át\irrasztott Szil veszter éjszaka titán már foiSZikidozott a sőainaJpir, mire hazakerültem. Jóidéig viaskodtam magammal: lepihenjek-e ;pár órára, vagy csupán jótékony hideg: tussal felfrissülve szálljak harcba az •újévi sZettencsekivárrók elszánt hadával ? Komoly megfontolást igénylő octal ádi ügy ez Bukarestben, mert az efajta Iá Ingatok ikiefégrtése igen súlyos tétellel terheli a háztartás költségszámláját. Valóságos iparággá nőtte ki magát, a kéregetésnek ez a válfaja. A nagyvár ros ingyen él ói az általánosain bevett szokás határait messze túllépve, hihe‘ \etlen találékonysággal és a legképíei lenebb ürügyekkel fosztogatják ezen a j napon a jámbor polgárokat. I A családi tanács komoly ügyhöz j méltó vita után agy döntött, hogy mégis ajánlatosabb lefeküdni, hátha bebotíik délfelé egy két rokon vagy jó | i barát, akiket üdén és jókedvűen illik j j fogadni. A fontos határozatot tüstént J j végre iís hajtottuk. De alig hunytam ; le a szemem, éktelen dörömölés vert \ fel első álmomból. Vájjon mi történ ; hetett? ■ Riadtan tépem fel az utcára nyíló ; i ablakot és tekintetemet köríiljártaíva, j átkutatom a ház tájékát. Ijedtségem ' nyomban elmúlik, nincs semmi baj. nagy nyirfasepriivel C*s hólapáttal fel szerelve áll egy ember. Ne lessenek megijedni — mondja vigyorogva — nem történt semmi. ílti vagyak az utcaseprő, boldog újévet ki váneik. I Derék ember, tisztán tartja az utcát, sőt a szigorú hivatalos tilalom el lenére még a járdánkat is megsepri lopva minden reggel. Kijár neki az újévi borravaló. SZEM EVES, KÉNY ER ES j® aft az élké essienysep?«* A főbejárat előtt vékonydongáju ci gányíegény ácsorog. Elnyűtt kéményseprői jelmez lötyög rajta a tisztes céh összes szerszámaival és jelvényeivel ékesítve. Szemmel láthatólag kölcsönkérte az egész szerelvényt a mai jól jövedelmező alkalomra, Fázósan emelgeti egyik lábát a másik után, egykedvűen rázogaiíva ki lyukas cipőjéből a frissen hullott havat. Ahogy meglát, rögtön belekezd az alkalmi mondókába. mégpedig magyarul, hamisítatlan cigány argóban. Mielőtt felocsúdnék ámulatomból, kivesz a zsebéből egy marék búzát és rámhinti. mintegy betetézve ezzel a keleti szokással a ci.gá'nyos jókivánatokat. Válasz helyett kioktatom, hogy rendes ember csengetni szokott, nem pe .dig ilyen fülsiketítő lármával felriaszt tani az egész környéket. — Nem nekünk való, kérem, a.csengő — 'vág vissza cinikusan. — Azt az | átkozott villanyt csak azért talál:iák ki, hogy a hívatlan vendégek előtt a cseled letagadhassa á házbekeiket. Ezért! a be- ,jelentés kezdetlegesebb, de biztosabb eszközéhez: a dörömböléshez folyamodunk. Mire a szolgáló az ajtóhoz érne bemondani, hogy senki sincs itthon, akkorra az uraságok ijedtükben mind az ablakokhoz, vagy az előszobába tó= dúlnak. így szemtol-szernben az.ián ember legyén a talpán, aki lé tűd rázni bennünket. Magamban kénytelen vagyok elismerni jól fejlett taktikai érzékét, de ezzel még nem oldottam meg a kér* dóst. Mivel elégítsem ki ezt a kéményseprőnek öltözött ravasz cigányt, akit soha .éjetemben nem láttam? Bukarestben ugyanis a kéményseprés nincs hrtézménvesitve. Éppen olyan szabad, házaló foglalkozás, akár a vándor drótosé, vagy ablakosé. Minden képesítési kötelezettség nélkül űzik, leginkább cigányok. Mit tudom én, hány roma pumpol meg ma azon a elmen, hogy évközben kéményt sepert nálunk. De mindezt hiába magyarázom, a cigány nem tágít. — Hát nem ismer rám az nr?! Ha nem dolgoztam volna itt, honnan tud rám, hogy magyar házra bukkantam ? Noha nem is az a fontos most, hogy ki jár ide kéményt Tienernr*. Amint látom, én vagyok az első újévi szeren- csekivánó: cigány is, kéményseprő is! Ez olyan szerencsét hoz az urnák, ami* iyetijí, eddig álmában sem látott. S® in leg meg ellenkezem, de már ér zern, hogy az u (esztendő első csal iá iát elvesztettem. A markába nyomok két húszast, mire a széréncsekivánátok sokszoros ismétlése közben elsomíor- dák I „VALÓDI“ UTCASEPRŐ Kö> VETKEZIK Megkönnyebbülten lélekzem. A ké- ! ményseprést olcsón meg úsztam. Gon- i dósán elsötétítem a házat és isimét j nyugovóra térek. De még le sem fék* j szem, újból dörömböl valaki. Félrehti zom a függönyt. Az ajtó előtt a városi : köztisztasági üzem egyenruhájában. Megpróbálok újra lefeküdni. Öt perc múlva a cigányéhoz és az utcaseprőéhez hasonló eljárással jelentkezik a szemetes. Ez is érdemes közalkalmazott, igen hasznos tagja a nagyvárosi társadalomnak. Neki is szerzett jogai vannak. i Utána jön a kenyeres. Jóvágásu, rokonszenves hétfal úri csángó. Kilenc éve hordja hozzánk a mindennapit heti, utólagos fizetés ellenében. Ha egy-egy vasárnap nem kapja meg pontosan a járandóságát, nem kötekedik. B izal maskodva jelenti ki, hogy nálunk jó helyen van a pénz, hajlandó bármeddig hitelezni... de sohasem felejti el a falra tintaceruzával felírni az el maradt összeget __ Ettől sem lehet megtagadni a borra" valót. MÁSODIK KÉMÉNYSEPRŐ Közben kellemetlen zavaró koriiV meny vegyül az újévi idillbe. Megjelenik a második kéményseprő. Ez már benszülöét bukaresti cigány. Természetesen öt sem temeri a házban egv lélek sem, aminek hallatára égre földre cskiidözni kezd, hogy egész évben ö sepetrhe nálunk a kéményeket. Nem le bet szabadulni tőle. kiegyezünk vele orvén százalékra. Kap egy húszast és odébb áll. Derék láfogaíék ] . Alig csapódik h.e utana a kapu, jönnek a levélhordók. A reggeli, déli, délutáni cs erl'ii járat, mind a négyen egy szerre. Szép, nyomtatott, verses köszöntőt nyújtanak át. Mint az írott í üzenet és nyomtatott újdonság napi ; hírnökei esőben, hóban, rekkenö kánikulában és dermesztő hidegben eg3r- arán'!, ők szolgálnak rá legjobban a bomtvaióríi. Néhány házzal utánuk kullog a táv iratkézbesitö. Ennek az érdemei már I sokkal mérriékeltehbek. de újévikor r.e- : ki is jár egy kis ajándék. ’ Nyomában halad a lapkihordó. Ez is I -— éppen úgy, mint a kenyeres — <ki- ! sebb-nagyobb késéssel minden vasár I nap megkapja a heti szállítmány ellen- j értékét, de a nyomtatott betű árusítója ! is legalább olyan biztosion számit az újévi baksisra, mint a vállalati főkön v j velő a gratjfikációrla. ISMÉT EGY CIGÁNY Az újságárus után megjelenik a harmadik cigány, szintén kéményseprői álruhában, ugyanaz a jelenet és párbeszéd, mint az első és második számúval. Ezt! sem lehet egy húszason alul lerázni. Utána következik a városi üzemek külszoígálati személyzete. A vízműtől, villany telepről és gázgyárból az óraié olvasók és pénzbeszedok. összesen hálán, de egyenként, szép sorban, egy-két háznyi' távolságra egyik a másik után. A viilágéirti sem akarnák egymás esélyeit rontani. Mindegyiknek bőven van raktáron érve ahhoz hogy a borravaló Í alanvt a saját szolgálatának fontosságáról meggyőzze. NYITVA HAGYTÁK A KAPUT \ Közben jön a sarki rendőr és jelenti, I hogy reggel korán nyitva lalálta a ka= put és becsukta. Figyelmeztet, hogy ; legyünk óvatosabbak, ő éberül őrködik I élet- és vagyonbiztonságunk felett, de ; amíg a körzetet, járja, ki tudja rni történhetik. Saját életemet és vagyonomat j vajmi kevésre becsülöm ugyan, de a rend ilyen derék őrével szemben nem lehetek hálátlan. legyeJik cigány Pár perc szünet. Megnyugodva lélekzem, talán vége van már a szerencse- kívánótok sorozatának. De alig csukom be az ajtót, bekopogtat a negyedik cigány, ugyancsak kéményseprői jelmezben. Meg sem kísérli azt hazudni, hogy nálunk valaha kéményt sepert volna. Ma újév van, a kéményseprő Ilyenkor szerencsét hoz, ezt pedig mindet! rendes ember egy kis bnksissaf honorálja. Hosszú cigánykodás után elégedetlenül vágja zsebre a liz lejt és szapora léptékké! lódul át a szomszédba. I A tejes sem marad el. Jómódú i ilavai Î bulgár gazda, de ősi szokás szerint ö j sem veti meg az újévi baksist. Saját j bevallása szerint három tehenet veti j mér abból, amit tejtermelői pályaiutá sa alatt ilyen címen összeszedett. ÚJABB ROHAM GRAF VON SPEE alt enger nagy, akiről a most legénysége által elsülyesztett zseb csata h aj ó t elnevezték. (A „Románia“ nyomán.) IJjabb egyenruhás ember: az utca-o- csotó. Ennek is legalább olyan fontos közegészségügyi szerepe van, mint az utcaseprőnek, neki is kijár a magáé. Ezt követi a lámpagyu / toga tó. Feles leges köztehernek tartom, hogy utcánkat a város villanyon kívül gázzal is világítja, de újév napján nem engedhetem el üres kézzel pont ezt az embert, j aki évente háromszázhatvanötször óra j mii pontossággal jelenik meg kapunk , előtti és hosszú botjával világosságot varázsol a póznára szerelt üvegkaliU I kába, ", JÖNNEK A LEGÉNYEK Alig vész el a távolban a tejeskocsí kerekeinek zörgése, dobhártyarepesztő durrogtatás és ökörhajtáshoz hasonló zűrzavaros kiabálás tölti be a/ uU át. Nem tudom mire vélni u dolgot, meri u román parr.szt ilyen nagy ünnepen semmi pénzért be nem fogja jószágát. De nem keá! sokáig töprengenem. A kapu előtt szabályszerű, hr (ökrös eko fogat ált meg Az ekét fenyofaágak, az ökröket színes pántlikák díszítik. Az egészet tizenkét tagbaszakadt legény vesz} körül, cgytöl-egyig patyölttt fehér havasalföldi népviseletbe• öltözve. Ke zükben karikás ostor, amelyet sorban csattogtatnék. A, ház elejét behintik búzával és kalaplengetve várják az uj évi borravalót. Szomszédom nregma gyarázza, hogy ősi pravoszláv hagyó rrtány a szántás-vetés jelképével bő é get kívánni az uj esztendőre. Hozzá leszi azonban azt is, hogy ez éppolyan trükk, mine a cigányok alku1 mi ké- tnényseprösége. | 4 „parasztlegények** külvárosi bics késok, az ekét és ökröket környékbeli gazdáktól, a népviseletet pedig valamelyik színháztól kölcsönözték ki jó pénzért. De jól keresnek rajta. Reggeltől estig beszednek annyit, hogy tavaszig gond j talanul lophatják a napot a kültelki ; korcsmákban. ! Most már igazán megelégeltem a jő kivánaíokat. Úgy a türelmem, mint a borravalókra szánt pénzem a végét járja. De a szerencsekivánók, mintha mindnyájan nálunk adtak volna egy másnak találkozót, szakadatlanul jön nek. Egy ember azzal köszönt rám, hogy ö a tele fonvonalkar ban tartó és belekezd ez is az alkalmi mondókába. De meggyözöképessége még az enyémnél is gyengébbnek bizonyul, igy bak^is i nélkül kénytelen tiovábbmentw. Hátha : máshol sikerül! t j Még egy postás. Á pénzeslevé! hordó. í Ettől már igazán nincs mit félném. Sóba életeimben olyan szerencsém még nem volt, hogy . valaki nekem pénzt küldjön. Pláne postán. Hosszú vita után belátja ö is, hogy további érvelése céltalan és lehorgasztott fejjel behúzza magra mögött a kapuit De még mindig nincs vége. Ismét vá rosi egyenruhás ember bukik be a kapun. Kezében a szőlőültetőfurókhoz hasonló öles magasságú vasszerszám. A többiekhez hasonlóan boldog újévet kivált és a világ legtermészetesebb hang ján bem utak«zik. — Én vagyok a vizetzárö. — Micsoda? — Vizel záró! — Hát az mi fán tierem? — A vízmű rendeletére én zárom el a vízvezetéket minden olyan ház előtt, amelynek lakói hátrálékban vannak a vizdijjal. A párbeszéd folytatása nem Való a nyilvánosság elé. Nekem elégtételül szolgál, Hogy sikerült kioktatnom emberemet hivatalának ominózus voltáról és eltanácsolni a további boirravaJó pumpolás kísérletezésétől. Most pedig ünnepélyesen megfog«* dóm, hogy jövő újévre megszököm Bukarestből. Nem akarom kitenni magam annak, hogy az adószedő meg a végrehajtó is eljöjjön boldog újévet kívánni. Szikszny Gyula. Orosz repülőgépet lőttek »e a linn repülök egy erdőben. (A „Romania“ I ■ nyomán,) liiéY BuItaresâheKi
