Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-14 / 10. szám

Vila Zsigtnond;

Magyatiapádi

NAGYENYED január I»«' Népdalokat ’s 'jiüttünl. Maryarlapádoa, »(O' jutottunk egv re közelibb .1 falu lelkületűhez. Mert a népdal örökíti tuen '• legbeszédesebben a közösségi elet örömeit, bánatait. A táncoló ifjúságiink ének köbben magasabb, duhajaid) lesz a kedve, a bevonuló legények inegkönyebhiilnek a dal közben ea együttesen. összeforrva ét zik a sorsukat. Ez a legelevenebb, legáltalánosabb oiegnyilalko- zása a népművészetnek, szint végig kiseri a2 égess emberi életet, a bölcsőtől a koporsóig; és az élet minden helyzetében. A népművészet többi ágát könnyebben kiszorítja az iparosodó élet. Különösen elkopott a népművészet itt a Marosmentén, ahol egv felől a románság hatása szinteleniti, másfelől a közeli városi élet magához, vonz és átalakítja az élet formáit. Kevés a kézügyessége, művészeti érzéke ennek a népnek, az a benyomásunk. hogy a népi műveltség fokozatos kallódásának vagyunk tanúi, ainelvet irányítás híján nem tutinak uj műveltségi források pótolni. De a népdal, a népmese ma is él, terjed és mintegy felénk dobogtatja a falu lüktető életét. A dal, a mese formálja is az életet, érzelmeket kelt. vagy levezet, megindítja a képzeletet és kiemel a nyomorúságok közül. A falusi mesemondó font OS alakja a falu életének, tisztelettel veszik körül. A nép életében nagyobb jelentősége van n dalnak, a mesének, mint a mienkben az irodalomnak, mert a népben együtt van az alkotás és miiélvezés, a nép tevékenv részt vesz a művészetben. abba a maga életéből is mindig önt valamit és a maga életét építi, frissíti, színezi a művészettel. Az, élet és a művészet között itt még elválaszthatatlan kapcsolat van a művészet életszükséglet, elsorvadása a falusi élet pusztulásával jár együtt. Nemcsak az elmondott mese fogja

meg a népi közösséget, hanem az. olvasott munka.is. Mélyebbre hatol, mint a városi, polgári rétegben. Találkoztunk olyan faltig) gazdával, aki nagyszer’ -u ismerte a Maki.ai, Nyíró, Tamási könyven jóízűen beszélt róluk és olyan öreg emberrel, aki egy-fgy olvasott versel, egy Jókai regényt pontosan, részletekben el tudott mondani. Az ő életében sokkal nagyobb jelentőségű volt az a* egv-két Jókai regény, amit olvasott, mint egy városi fiatalember életében harminc, negyven, ötven regény. Keveset olvasott, de az igazán lelki élményévé vált és azt a környezetének is tovább adta.

'Jane közben néha pedig esténként fgy- egy öreg embernél jegyeztek le tanilóje- löltjeink a legtöbb dalt. Van közöttük olyun, amelyet részben már Lázár István is közölt az Alsóíehérvármegye magyar népe c. munkájában, de az azóta eltelt több mint negyven év alatt válloztuk a dalok, néha csak egy pár sor maradt meg belőle, máskor pedig az uj helyeihez alakult a szövege, értelme. A nép őrzi a hagyományait, néha évszázadokon keresztül, megmarad egy- egy szokása, megnyilatkozása, a dalok szövegében mégis elég jelentős negyven, ötven év, abhoz. hogy megváltozzanak, eltűnjenek és uj szövegek jelenjenek meg. A régebbi gyűjtések sajnos, gyakran rendszertelenül foglalták egybe különböző vidékek népdalait és ezért csak ritkán kísérhetjük végig bősz- szabb időn keresztül egy-egy szöveg elterjedését és változatait. Ma ezért érdemes oly a ii helyeken is gyűjteni, ahonnan inár ismerünk régi népdalanvagot. arra kell a7.or.b3n törekednünk, hogy egy-egy falu, vidék teljes népdal kincsét östtsegyüjtsiik. Az itt közölt dalok a ma még kiapadhatatlannak látszó lapádi népdalkincsnek természetesen csak kis részét teszik ki. Sok közöttük már uj

népdalok

formájú stílusokon városi mudalok Eatasa is meglátszik, dr igy is mindig jellemzőek * nép kiválogató, alakitó érzéken- nc/ve. A dalokat Csáky I ricnc, Farkas Janó*, Kom Gyöigy, Kovács Károly cs Vajda /.<wtan Vili. éves tanítójelöltek jegyezték le.

Le is «szállnak, le is «/állunk a fecskék Jaj de busán telnek tőiéin az esték, lla eljönnél ablakomhoz egy este Meglátnád a bubáimtól lefestve, Meglátnád a két hnlovány arcúmul. Meghallanád mit óhajtok utánad, o

Magas begyről foly le a viz. Rózsám többet bennem ne bízz, lla bízol*!*, mindhiába,

Lgv szivemtől el vagy zárva, Mint szép gunya a ládába.

A szép gúnya szellő nélkül,

Az én szivem a tód nélkül.

3.

Elmehecc már kapum előtt, Nem vigyázok, mint ezelőtt. Szólok hozzád egyet-kettőt.

De azt sem, mint ezekelőtt.

4.

Túl a vizen a tengeren Rózsa terem a kenderen. Minden szálon kettő, három. Minden este idevárom.

De ba látom, hogy nem gyű, Egye meg a nyári nyű.

5.

Tul a vizen egv kis malom Bánatot őrölnek azon.

Nekem is van egy bánatom

Oduvih/.«-in, lejáraton!

Gn vagyok unnak mónárja,

Ki a bánatot próhálj*6.

Az éti hzemem olyan k« rrk. Ahányat lát, unnyit ‘•/eret. Szeress róz-ám, de né/.d meg k»t, 'Mert a szerelőt megvukit.

Engem is megvakitott, ,

Örökre megszólító rí tolt.

Fekete a kökény, feltár a virágú.

Bort i ?.jk a legény, piros az orcája. Azt hiszik a lányok, hogy pünkösdi rózsa, Pedig u szerelem lángja ragyog rajta.

a.

Falu végén van egv kis báa,

IMelvnek nincsen lakója.

Ablakába piros rózsa Hajladozik az útra.

Könnyeimmel «intözgetem,

Mégis el van hervadva.

C«sk az fáj e bus szivemnek Nincs ki megvigasztalja.

9.

Kék ibolva bura hert»a a fejét, Nincsen, aki megöntözze a tövéi,

Egv kislány üntöz.geti a tövet,

Siratja a regula -zeretijét.

10.

A lapádi biró kapujába Lehullott az akácfa virága Felseperné sok jó -'desanya,

Hogy a Hja ne legyen katona

n.

A lapádi szőlő tetejébe Most érik a ropogós cseresznye, Olran piros, mint a lecseppent vér, Mind katona, mennyi ügye3 legény.

A lapádi biró kapujába Lehullott a kalapom a sárba,

Gvere bahám adea kalapomat Házasodom, te leszel a párom.

r

ILLYÉS GYULA:

BUDAPEST, január hó.

Hogy mi a rokonság, azt igazán csak azok tudják, akiknek nincsen rokonaik; illetve akik távol élnek tőlük s bajuk, tan, magányosságukban csak vágyakoznak utánuk. Igy van ez az emberek- kel, de igy van a nemzetekkel is. A* egymástól messze szakadt népek fiainak találkozása, ha tudnak 3 rokonságról, van olyan megható, mint amikor családtagok találkozna\k. Volt részem benne,

I Jó egynéhány esztendővel ezelőtt, égy decemberi éjszakán a berlini Friedrichs.Bahnhof perronján fel-a’á járva hangosan vitatkoztam egy magyar barátommal. Éjfél felé járt az idő, iszo- 'jiyu hideg volt; köröttünk a vonatra várakozók m'ntba parázson álltak volna, úgy kapkodták a lábukat. Szemül, dók ükét, bajuszukat dérrel vonta he a fagy. .4 vita kettőnk között magyarul folyt, elég hangosan, talán már több is volt, mint vita. Vélt igazunk mellett nyilván a hideg is ingerelt bennünket. Egyszerre két ismeretlen fiatalember lépett hozzánk. — Bocsánat, maguk magyarok? — kérdette az egyik neme* tiif, arcán tétova, hocsártafkérő mosoly, lyal. Jó!megtermett, szőke fiatalember volt„

Épp egy mondat közepén tartottam, nem sok kedvem volt válaszaim, németül különben Is csapnhafóan tudtam.

— Azok vagyunk ■— mondta egy kis

idő múlva és egy kicsit kihívóan a ba látom. 1

Az ismeretlen letette az utazótáskáját, arcán a tétova mosnfvt a boldog meghatottság váltotta feh Kezét felénk nyújtotta, aztán hol akadozva, hol gvorsvotiaisehessénneí nekilendülve mondott valamit. Németül mondta, egv szót sem értettem belőle. A következő pillanatban átölelt, azt hiszem meg is csókolt. Szeme mindenesetre könnyek kel küzdött. Karjai közül kérdő pillantást vetettem barátom felé.

— Azt mondja, hogy ők meg finnek magyarázta az.

fce&e zajtem is erői vett a megkaí&tísúg. Átkaroltam én is a finn testvért. Valóban olyanfajta érzés áradt e! raj- tm, mint mikor egyszer négyévi távoliét után végre tata1 koztam egyetlen testvérbátyámmal. Finn testvéreinktől, tudtam, jó néhány ezer év\ el ezelőtt váltunk el, valahol az Ural és a Volga közön. Sokáig maradtunk igy össze- ölelkezve, közben egymás hátát ütővel tűk.

Beszólni, sajnos, nem tudtunk, az ezer évek alatt közös anyánk hajdani nyelvéből mindketten sokat e?-, éledtünk. De ez nem volt akadály. Azon. na! elhagytuk a pályaudvart, ők Is, mi is elhalasztottuk az utazást, befödünk egy vendéglőbe. Ismétlem, nerv igen értettük meg egymást még németül sem. barátom volt a tolmács. A finnek lelkesülten, elragadóan beszéltek Magyarországról, a napsütötte dóri rónák ról, ahol mellesleg sohasem jártak. És még lelkesültekben a dicső magvar népről, az ő hatalmas testvéreikről, akik közül elevent életükben először a mi személyünkben tártak. Klqvidt arccal emlegették Árpádot, Hunyadit, Pe töfii. Mellem feszülni kezdett, valami személyes közt éreztem e nagy férf'ak- hoz; először éreztem egy hatalmas nemzet fiának magamat. A f’nnek nem győzték dicsérni hősiességünké4, sza. hadságszeretet önket, m öv e !t;éoü r, kot,

melyet annakidején feszállva az ázsiai törpe lovakról, olran gyorsan megszereztünk, fíékntottam. Mit tagadjam, hősnek, szahadságszeretönek, sőt feledve, hogy még németül sem üt dók, roppant műveltnek éreztem magam:

A finnek felfelé tekintettek ránk. Mindketten diákok voltak, nyelvészek. Én is annak, nyelvésznek készültem, igy rengeteg szót ismertünk egymás nyelvéből, olyanokat is, amelyek az cgypdr ezer éves távoliét alatt álruhát öltöttek magukra. Előkeressük ezeket is. Tréfából csak olyan ételt rendeltünk, amelynek íteve mindkettőnk nyelvében megvolt, nmelvet tehát még közös őseink is fogyaszthattak ázsiai lakomájukon. Halat rendeltünk, mert

azt finnül Is kala nak hívják, aztán vajat, illetve a finnek szerint vo) at. Kér• tünk még szarvast is, amit a finnek sarvi-nek neve7nek. Sajnos, nem kaptunk. Mivel azt a finnek Is vés nek ismerik, m:ndehhez csak vizet htunk, mégpedig jégbe hütve, tekintettel arra, hogy a jég finnül is jää. Igy ültiik meg az áldomást. így vigadtunk, hogy alkalmunk akadt nem is annyira az ételei kel, mint inkább a szavakat nyelni, azaz viele, mint ők mondták. Kaniaszos jókedvünkben majdnem kézzel ettünk csak azért, mert g kéz finnül is käst. Aztán nagysokára mégis nekikészülőd- tünk, e!menn\ amit ők is igy fejeztek ki, hogy mene.

*

Ez volt az dsö találkozásom a rokit- nokkal. Azután jóidéig csak könyvék* ben kerestem eket. M egismerkedtem az ö Hadurukkal, a csodálatos Kalevala ravasz és bájos Ukkójával és ez az ismerkedés nem volt kevésbé meghaló, mint az a berlini. Aztán a hatalmas összehasonlító szótárak és nvelvi kiadványok sűrű és nem egykönnyen áthatolható bozótjaiban iól meg’smerked hettem a többi rokonnal is, a gazdag finnek és észtek után a szegényebb zűr j ének kel, osztrák okkal, vogidnkkai, akik a legszegényebb rokonok, de akik legközelebb állnak hozzanak, velük már nemcsak szavaink és mondatszer- kezelünk közös, de szavaikból, némi keresgé(éssef, mint Z sírni M'klós megtette. olvan egész mondatokat lehet összeállítani, amelyeket egy kis odafi. [íveléssel minden magyar megérthet. Ezekkel még jobban szerettem volna találkozni. Istenem, oly kevesen vagyunk! Vogtil mindössze Ötezer ét ott fenn az észak/ sarkvidék kőzetében, ahova konok szabad^ágszerete, ükben és reménytelen, de véres harcaik titán az orosz zsarnokság elől felhúzódtak, — az egész finn-ugor család, he!evévé még a íiveket és vó'okat is alig számlál húszmilliónál több lelket.

*

Voü olvan rokon is, akivel magyarul beszélhettem. Szórakoztató és egy kicsit borzongató élmény volt; ez most esett meg velcrn.

F.z a rokon hatvan év körüli kedves bácsi, könyvből tanult meg magyarul, ezelőtí vagv negyven évvel. Az egy k rokonnép egyetemén a magyar vonul hangüm tudós fakóra. Magvar k'eltése kísértetiesen tökéletes volt, a nyehjá*■*!

rácokat is ismerte s ba kívántam, a pa. lóc dialektusban kezdett mondatot s?e* gedi, vagy göcseji tújszóláshan felezte be (esetleg sznszvai, vagy kondai vo* guíhan). A kiejtéssel tehát nem£vnlt baj, noha a tanár ur leg nkább vsak az órain gyakorol'a a magvart, eleven magyarral nem sok arka!ma volt tár^a- lógni. Épp ezért beszéd közben mir.1« dig egy kis szünetet tartott, összegyűjtötte legalább egy tökéletes m»ndat\ crejé'g a mondandóit, a szavakat; nem akart akadozni. De honnan gyűjtötte a szavakat? L

Az egyiket Vörösmzrtybót, a másikat Zrínyiből, volt o'yan, amelyért /.ebé- dá g nyúlt vissza: szemem előtt kapta ki a nyelv alsó rétegéből, gyorsan meg« törölqette, hogy én is ráismerjek, uoy nyújtotta felém. Kedves kék szemét összevonva, rövid hallgatás után egv- szer például ahelyett, hogy strand, azt mondfa: föveny; másszor sógor helveti azt, bogv siiv, maid pillanatnyi szóra kozotlságban az igéket egész mondaton át unv ragozta, mint a Halotti beszéd prédikátora. „Hirtelen“ helyett egyszer azt mondta: ujságtalan.

Ekkor villant elém, hogy a hirt pfen szóban a hir van elreitve s egyszeriben ízlelni tudtam a kifejezést. Még egy ilven szót lefepfezet(, meglzlefbetett velem a tanár ur kedves keresné- lése. „Ajtatosság nélkülmondta haragosan valakire, aki elég kihívóan kételkedni mert a finn-magyar nye’vro- knnságban. Kip ruH arcán láttam, hogy valami gorombát akar mondani. Csodál- kozva néztem rá. „Álfatossántalan!u javította ki magát. Aztán mosolyog' a, hogy meglelte a helyes kifejezést, igazított még egyet a szón. „Szemtelen“ mondta, Ekkor jötem rá, hogy a szemtelen szóban nem a szem van elreitve (aminek semmi értelme sem volna), hanem a szent szó. a buzgalom, a hit. A szemtelen az, aki semmit sem tart szentnek, még a finn ugor rokonságot sem. Később e h'teí'ennek működésére azt mondta: ármánv. Napnk'q e1 hallgattam volna, ugv éreztem, igazán csak föle tudnám megtanulni a mcynr nyelvei. .4 múltján át annak jelenét, v mindezt Ismerte s akaratlanul mintha percenként felkoncolta volna anyud, vet. Elbűvölve néztem kezenvoméd. a nveív idegrendszerét, csontvázát. eoé<z titkos anaíóm’ájót és hason’ő^áiát. a többi nyelvvel, amelyekkel egy anyától született.

m