Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-14 / 10. szám
IS A pociikétól a művelődés felé fordulunk (A hatvanéves Móricz Zsigmond figyelmeztetése NAGYENYED, január hó A napokban egy pesii folyóirat érkezőit hozzám: a Kelet Népe. Váratlanul, hosszú távoliét után, de régi ismerősként kopogta• tott be hozzám s én úgy fogadtam, ahogy az ember rég nem látott barátait szokta. Évekkel ezelőtt az uj magyar életért küzdő egyik fiatal magyar írógárda alapította a Kelet Népét. Nemcsak friss, népi szellemű ivódaimi anyagot közöltek benne, hanem tár- indáim i kérdésekkel is' foglalkoztak; a magyar élet, a magyar szellem, betegségeit' mutatták meg és tennivalókat sürgettek. Akkori• han Szabó Pál szerkesztette a lapot és mellette egy fiatal tábor küzdött azért, hogy es.:° ttiéik minél szélesebb körben terjedjenek, a nép közé is eljussanak. Figyelemmel kísértek os erdélyi magyarság és a környező népek iletét is. A Kelet Népe harcosan szembefordult a Nyugattal, megtagadta, lenézte, máskor hevesen támadta a háború előtti írói mozgalmak minden törekvését, egész jePeuét és eredményeit, Ezek a fiatal írók sokszor egészen hátat, akartai•: fordítani a nyugatnak, egyedül a népben látták meg n keleti, ősi, töretlen magyarság minden erejét. á nép felemeléséért harcoltak. Egyoldalúnk, elfogultak voltak. Amikor közöttük ültem, fiatalabb,. felszínesebb miivcltségüeknek éreztem őket á' mi erdélyi nemzet:', fenét. Mi lassúbbak, meggondol távból? voltunk, alaposabbak. Talán magunk mögött éreztük az erdélyi mult építő és megkötő erejét és kisebbségi helyzetünk szigorú útmutatásait. Lelkesedésük, túlzásaik néha magukkal ragadtak, de a hazai földre éne egyszerre meghiggad- tunk és itthoni feladatainkat. mogvnrságszem- léletünket ismét magától értetödöfeg kötőt- ifik físfze a nyugaton való széttekintéssel Úgy látszik, est is a nyugatot járó elődeink hagyták ránk. Ilyenkor láttuk meg, hogy az erdélyi hagyomány egységesebb, mélyebb, határozottabb. mint az alföldi, még azokban is megvan, akik ellenségei a „transzilvánizmas- ünk"" és a szélsőségektől visszafenditi őket. Azután Féja Géza szerkesztette ú folyóirta* tot és ᣠegyideis komolyabb irodalmi színezetet nyert ezáltal, majd ismét formál és szerkesztőt változtatott. Ma Móricz Zsigmond- hpk. mint főszerkesztőnek. a nevét viseli o horálokán és újabb lendülettel, gazdagabb írói gárdával indjtl uj hódító útra. WycS Gyulát, Németh Lászlót, Féja Gézát, Veres Péter látom a lap dolgozótársai között, A hatvanéves Móricz 7,sigmond ma is fris- Sebh, tettte készebb, mint sok fiatal és egyúttal csodálatosan tájékozott, tisztán látó a magyar élet minden kérdésében. Egy-egy szempillantással többet lát meg. mint a szakavatott, tudományos falukutatók, de nem sajnál m a fáradságot ma is figyel, jegyez és a mélyére néz a kérdéseknek. Ezelőtt tizenöt, tizenhat évvel, amikor első regényeit olvas- lem, megdöbbentem nyers, durva jeleneteiktől, majd a Tündérkertben megragadott a Bethlen Gábor tragikus alakja és megéres- tem, hogy az erdélyi történelem mélységes titkai tárulnak fel előttem. A diákköri élmények az emberben világokat nvitnnk meg és egy életen át végigkísérnek. Abban az i.inker még nem beszéltek rn a gr a rsőg t u domány- fót. népíségrol, a népi élet kutatáséról, de a magyar hep és a magyarság arca bennünk már akkor kezdett kialnkuftii —- talán még öntudatlanul ® Móricz Zsigmond regényei nyomán. ' pj világát nyitott meg bennünk és erőt adott, hogy meginduljunk és hatvanéves szülét éf napja után mégis szemrehányásként of. imshattam, hogy a fiatal nemzedék megfeled- KéSeti. róla. Nos, ez a fiatal nemzedék, igaz Ugyan, hogy nem hangoztatja folytonosan első mestere neveti de jól tudja azt is, hogy étre Móriét Zsigmotidrwk nincs szüksége, A gyorson felkapott neveket könnyen elfefej- tik, A nyilvános, hangos ünneplések helyett fifty nemzedék munkájának iránya, sokszor formáld ?s? és csendes, de szírből jövő megemlékezések őrzik a Móricz Zsigáiddá szellemét- Amint mo ismét a kezembe veszem Mó- jiez 7 dkm on d legújabb regényeit, mind vită1 gö°abban ériem meg regényeinek kikérnlhe* tetten hatását. Hiszen a Mntict Zsigmond regényeiből masa a teremtő, folyton újjászülető élet árad felénk. Ma már talán nem fs megfigyeléseinek, jellemzéseinek élességét, sok rétegűségét csodáljuk n miinkáiban, hanem piagának az életnek szakadatlan, bőséges ötn- leiét, drámai összeütközéseit és örökös din- dalát. Móties Zsigmond nah elég megnillnn- ianifi valamit és azonnal magához tagadja, amit meglátott, előliünk exutja, formálja űz anyagot, kezei között pillanatok alatt meg. születik az élet és feltartózha’tntlarwl, pvö- ■iM mesén tör előre. Szinte szemlátomást, előttünk bontakozik ki a regény: szinte tlfix érettük. hogy előttünk születik meg, fejlődik at élet és sodorta magával az alakokat. Mamit. M it ét és dákjait vdaetd végzetes magú az élet árfa keríti hatalmába., ezért kikerülhetetlen minden mozzanat, minden lépés, minden szó, ami az összeütközéshez visz. Mert az étet mindig mozgás, harc, keserves küzdelem Móricz Zsigmond számára, ezért van írásainak is mindig olyan mozgató ereje és ezért szól bele döntő erővel a mindennapi élet kérdéséibe is. Móricz Zsigmondnah a publicisztikai Írásait is mindig őrömmel, sokszor izgatott érdeklődéssel Olvastuk. És ma, amikor a belet Népe vezető cikkeit írja, még inkább érezzük, hogy mennyire hozzánk szól minden sora, mert a mai magyar éle -kérdésekre mutat rá, de áz egész magyar éleitt áttekintve tullát á napi kérdéseken. A mai zűrzavarból szól hozzánk a Móricz Zsigmond cikke: „Nem ismerjük önmagunkat.,, Nem ismerjük a jövőnket''. És ebben a bizonytalanságban mégis nyugodtan, magabiztosan hangzik a szava, valami ősi magyar nyugalom árad a szavaiból és ez a: ód magyar nyugalom minket is megfog. Mintha a Keletről ideszakadt, egymagában álló pusztai magyarság szólalna Móricz Z*isn-eridbon. ÁZ is idegenül, tájékozatlanul akkut ellenségek közepette, de bízóit önmagában és isteneken. Így hangzik a Móricz Zsigtnvnd szava is: Egyet tudunk csak: élni akarnak. Ezer éi óta. évezredek óta lakunk E-t-r/n ?z>ié- ben, a született csatatéren: ha eleddig megtartott ott a magyarok istenik, mondjuk, majd csak tovább is elpásztorit jó selymes mezein. Mert élni akarunk! élnil élni! élni! S mi, öregek szívesen látjuk: a fiatalok készek a munkára, készek a szervezkedésre, készek n tettre''. Akik eddig csupán az ősi magyar szorongást látták meg és azt tartották irodalmunk főf5 jeVemző vonásának is. azoknak erre is fel kell figyelniük. Mert Móricz Zsigmondnál határozottabban és eeyütemesebben még nem fogalmazták meg ti magyar életakaratot és ebben az akaratban ime ) BUDAPEST, január hő. A zseniális fniivésiz nemeseik az alaktalan formálandó anyaggal folytat harcot, hanem a korra] is, amelybe beleszületett, Művészet mimig világáé?• let, zsépttális művészet mindig uj világnézet, vagy a réginek ha'almas méretű s így ujSZarü összefog],“fása. Európának az a zeneművészete, mellyel Bartók fiatal korában szembetalálta magát, az uíőromaniika hajtásai, ha-* nyaiMó kor gyümölcse, az erjedés, a betegség .minden ismertetőjével. A Wagner uíánj kor kereső, ideglázss, gerinctelen muzsikája csupán elszórt anyagot termelt egy uj, egészséges művészet számára, Debussy, Strauss, Reger még égyü’ít adják a szerteziillott régit a megkívánt ujjal s csak uj lé- íék beállítású művész volt alkalmas arra, hogy az újnak megpenditéseiből a fölszabaditőan uj művészetet alakit sa, a tehetség \ arázsü'iésévef testet adva annak, üj lélekbeállitás pedig szakítást jelent mindaVvfiil, ami a ieha- n Valló korban a társadalmi és egyént pszyche lényege volt, mindavval, ami a réginek njracrnésztése, megalkuvás, egyek lehetnek Öregek és fiatalok. És hogy ez as akarat tényleg egységes erővé kovácsolhasson öregeket és fiatalokat, p.j/. gát okát és földműveseket, mindenkinek a fülébe harsogja: „Hagyd a politikát: építkezzt — Azért mondom ezt, mert megrettenve és belesápadva látom: el vagyunk késve\ Móricz Zsigmond a távolból ugyanazt hirdeti, mint amit mi itthon még a Népklhös- aég megalakulása előtt és a megalakul éltkor hangoztattunk. Milyen egyforma az élei határokon innen és túl. Ugyanazt «1 magatartást követeli meg az embertől. „Hagyd a politikát: építkezz!“ Ez ® harmincas évek magyar jelszava, ex hangzik fel évek óta a magunk revíziójának borúlátó, önelemző és az önvádaktól roskadozó erdélyi magyarjai között, a külső politikai harcoktól a belső építő munka felé fordulást hi/dettük immár négy éve és ma az öreg Móricz Zsigmond fiatal társainak élén ezt vágja az egc3z magyarság felé. „Hagyd a jinli- tikát!“ Hányszor gondoltam ezt, amikor körülöttem politikai eseményektől volt izgatott a társadalom, amikor a rádíóhireket lesték az emberek és a politika legújabb eseményeinél egyébről nem tudtak beszélni. Évek óta a politika egyre lázasabb lüktetése mérgez, egész társadalmi életünket, nem a mi politikánk, nem a tni életünk eseményei foglalkoztatják a közvéleményt, hanem a világpolitika változásai. ■ Néha szinte úgy érzem magam, mintha a Kuncs Aladár Fekete kolostora venne körül: kifelé figyelnek a szemek, lesik a politikai eseményeket és közben tétlenül várakoznak. Mibe is kezdenének egy bizonytalan tnlágban? A rádió és a gyors sáp lószolgálat idejében közel jutottunk a Ktnn- Japan konfliktushoz, nem nézhetjük pártatlanul a spanyol polgárháborút és bele kell szótanunk a német-lengyel, vagy az oroszfinn háborúba. És ha a belső politikai pártharcok lehetősége megszűnt, legalább a néít nagy életproblémák elől való lett*fás, féiügelgondolás, formállanság, póz és keserű grimasz. Kodály megmutatta, hogyan lehet az utöimpfesszionszmus technikai eszközeivel m tij etikus vi* lágnézlet tisztultságán át gerinces, szinte klasszikus zeneművészeiét produkálni, Kodály mintegy megtanítja utótag a nyegle makogókáí, mslv ha* talmas eszközök fekiisZnek lábaiknál, csak erejük legyen az égyen sulvooá^ sukboz és főképp: egy uj, haíalmas pantheizmusba való belefoglalásukhoz. Összefog! álló és bizonyos fokig vissza- tekintő művészet a Kodályé, megérezni még rajta a most elmúló korszak izét, de megfosztva ezt lényegétől: a ha- nyatlás bélyegétől és az uj nacionalizmus termékeny egészségébe foglalva. Scliőnberg teljesen tij nyomokon jár, kitapogatja a születő korszak lelki rejtélyéit, de csupán a sőt (ét rétegekben botorkál, összegzést, egységet, lendületet és Napot nem ismer. Ha korunk lelkisége olyan volna, amilyennek azt Schönberg művészet'? jelzi, akkor vem ismerhetnénk egyebet, mint sötét jóslásokat és ködbe vesző, alakAzmíhoíé s Szmbéúl Lűs$l& Olyan a lakásunk, mint egy törékeny üvegedény; olyan. Mim mjy cirádán í&farQyvány * olyan, mini egy műemlék éségás- régiségkereskedő műhelyében, Félig ölünk a székre, el ne töt fölt. Lábunk n szőnyegeket alig éri % csak óvatosan álmodunk a régi ágyakbfííy bogy ne ébredjünk a földob. Mint vérbeli műériük, úgy tanyázunk, kincsek között, melyeket tót finommá csiszolt az alkotó szegénység. Félünk„ hogy egyetlen rossz, mordulni llm-tomwá zilálná drága kincseinket. Úgy vigyázunk, hogy szinte nem is mozgunk, nem is élűnk. BARTÓK BÉLA issi-mgol elhntítek megtérgynlátávol éljük IhÜ magunkat. Politikai harcoktól hangos a világ, átalakul Európa arca, de a politika nem csujtán országokat formál át, hanem, szennyes áradlként behatol az emberek kör,'- «dönti a lelkeket ét megfojtja az építő mun kát, a kulturális törekvéseket, Szigeten állunl: még és kiáltjuk: „Hagyd o politikát!“ De a szigeten még vannak körülöttünk menekültek, vannak mindenre elszánt, dacos emberek, akik szemben állana' az árral. Tudjuk, hogy elvonul az árvíz és eliszapolja a földeket ét akkor ismét neki kell fogni a romok eltakarításának és rendbe kell hozni a kertet, hogy legyen termés. Ha megmaradunk a szigeten, tőlünk indulhat ki az az építő munka, amire az egész környező világnak szüksége lesz. De addig mer* kell erősíteni a gátakat, hogy erős legye.. a sziget. Hagyd a politikát, gondoltam ismételten., amikor lá’tnm, hogy a mi politifiánk csak <* teltektől a szavakhoz való menekülés, <u életfeladatok, a munka megkerülése ■ és a& üres fecsegés, semmittevés leplezése. Hoss megbeszéléseket, tanácskozásokat hallgattató végig, váriam az eredményüket. És csak arról folyt a szó, hogy legközelebb hot és mikor jöjjön össze a társaság. 1 És toltam embereket, akik nem gyűlésez- tek, bizollBágoztak végnélkül, hanem Össze-- álltak és megcsinálták azt, amire szükség volt. A feladatok már rendre kialakultak, életünk hiányait, tennivalóit megláttuk, de hiányzik még a szervezett akarat, amely egyszerre fogna mindenütt nz építésbe. ’ A Móricz Zsigmond és a Kelet Népe írásaiban meglepő égybehangzástal megtalálom azt is, hogy mit találnak a legfontosabbnak, legsürgősebbnek. A nép művelését, művelődést és ezáltal életszínvonalának felemelését. 7 v jutunk vissza azokhoz a gondolatokhoz, amiket mi itt Erdélyben már több, mint egy évtizede megtanultunk. A művelődés építő jelentőrégével ismét foglalkozunk és az elmúlt évtizedek tanulságait felhasználva, my már szélesebb és gazdagabb értelmet adunk a művelődésnek- egységesebb, szerveseit munkával alkarjuk tovább építeni. A politikától való félreállásból így válhat építő trog, ram, amely maid. egész életünket átalakíthatja,, VITA ZSIGMOND. talan nviázticrzmusí, Ha olyan volna korunk lelkisége, amilyennek azt Szíravinszki művészete festi, akkor csupán vad tömegérzéseürEk és féke vesztett ösztönéletünk kormányoznának. Bartók sokkai kevésbé érezteti & közelmúlttá] való összefüggést, min: Kodály, újszerűségében éppoly ke-’ iiyörielen, mint Scbőnberg vagy Sztra* vinsz-ki. Az Utóbbiak profétizmusát, il lelve nyers néperejét színiért megszólaltatja, csakhogy sokkal meggyőzőbben, egészen más művészi erővel. Kodály tette is újszerű és forradalmi: y az egyetlen, kinek a sze.rtebcmlott utó- impresszionista anyag fékemiartása és értékes kikristályositása* sikerült (Qa- ossensnek, Bloch Ernest,nek nincs meg. ehhez a kellő ízmossága). A széízüE lés megállítása, a világrend helyreáld tása oly nagy tetí, mi Kodály művészetét fordulópontossá teszi. Bartók más oldalról fogja meg a kérdési: Kodállyal egyértelmű erkölcsi erővel nyúl Ö is a formáíioz, csakhogy anyagában sokkal inkább elfordul a multíó!, temperamentuma inkább hajtja* az ismeretlen felé. Bartók művészetét elsősorban az különböztetíi meg a haladó kor- társakétól, «mi Kodályét is: nem keres, hanem tökéletes megoldást ad. Ezenkívül pedig nem csupán az uj ember titokzatos lelki rétegeit tapogatja, mint Schönberg, hanem a legvsikitóbban rá- világítva erre az uj miszticizmusira, h kor mindeneket megrázó népmozga! maival köti azt egybe, mint shogy a fnaga korában Beethoven tette. S a népzene uj világokat fölszinre vető elemeit sem Síravínszki merevségével használja, nem dob elénk fâfagâtlîm és emészthetetlen sziklatömboket, La nenn mindezt a nagy művészet szűrő jón át, az oröklétet képfetezö egységbe foglal vá adja. Teljesség, egység, nagy forma-művészet és elsősorban s mindezt szülő erkölcsi erő, együtt » rohanó kor lelkének ihletett' megérzésével és a készülő idők profetikus előre jelzésével í ez az. ami Bartókot min den kortársátől, nz egyoldalú CareMák tói és A félütóii megálló Hindemiíhek- tőt, MalipietŐktóI megkülönböztet l. Kodályban és Bartókban két nagy tanítómestert adott a kis Magyarország a ftíágy Európának; Európa füle! é- megdöbben, a magyar zene ősérejéfők Molnár Antal.
