Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-14 / 10. szám

I •> / O / it n a /i r ' t Í2 hLLlitiî.&K ii ^ —T11------------------------------ ■■mu—ii in .... VITA SÁNDOR: Melefeuiwpai kéwifeeSí MÁTRAHÁZA, hó. Az iij európai háború kit«: c- 'kor sokak tan támadtuk kétségek aziránt, >:»jjon le* h«*l-e még európai egysc'.iól, a/. európai^ ci­vilizáció jövőjéről be zelni s a '■/.»“»Inni elei­nek számos kimagasló egyéni ege reiipnúlt hangon már bucsn/.kodni kezd tt Európától V halioni negyedik hónapja tart. a világcég- hatalmasabb hndseregei «Hanak egymással szemben, a liúboru súlya minőén nemzetre és egyénre ránehezed:k, hadieseményeket azonban alig lehet feljegyezni. Annál na­gyobb erővel folyik azonban a bare gazra- ági, valamint szellemi téren. A hadviselők igyekeznek a bábom történeti okait tisztáz­ni s ezzel kapcsolatban homályosan kezde­nek kibontakozni a háborús célok is, s a szembenálló felek megnyilatkozz azt ^em- tátják, hogy egyre jobban hódit a btmtas, kogy az ellentétek, félreértéi k elismerése után valami jobb és igezabb rendnek kell elkövetkezni. Függetlenség, h{*tonsng. sza­bad emberi élet, mondják az e<:vik oldalon. Uj európai rendszerről, minden nagy nép élettereinek biztosításáról vnn szó, felelik a másikon. Az uj eszményi Európa megterem­tése ma taíán jobban foglalkoztat ia a világ közvéleményét, min? a háborít csenvnyei. A mai külpolitika kiismerhetetlenségét bizo­nyítja, hogy a háborús célok és az uj Eu­rópa tervének még körvonalait is nlig lehet kivenni, érdemesebb tehát az európai mult s a geopolitikai adottságok felé forditnni inkább figyelmünket, hiszen kétségtelen, hogy Európa újjáalakulása nem lehet erő­szakos, hanem a szerves fejlődés gondolatá­nak kell henne érvényesülnie. A KÉT EURÓPA f Egy francia tudós. Delaisí, azt állapi.tja meg. hogy Európát két, egymástól szinte élesen elváló részre lehet osztani. Az első* uek a határa körülbelül a Stockholm—Dan­zig—Krakkó—Budapest—Firenze—Bilbao ve­nal, majd megkerüli Franciaországot és Íror­szág és Anglia között halad Glasgownak s onnan Bergenen át tér vissza Stockholmhoz. Ennek jellemzői a süríi közlekedési, távíró és telefon vonalak, fejlett ipar és kereske­delem, erős bankszervezet, 100—2GÖ.000 la­kosú nagyvárosok, iparosított mezőgazdaság, aagy népsűrűség. Ez az ipari Európa. A má­sik Európát ezzel szemben fejletlenebb gaz­dálkodás, kezdetlegesebb ipar, ritka ut és vasúthálózat, ritka népsűrűség, agrárjellegű városok, primitívebb, családi jellegű paraszt- gazdaságok jellemzik. Az egyiknek helyze­tét a gazdag szén- és érctelepek s a világ aagy közlekedési utjai határozzák meg, a másik szegénységét éppen az ezekben vaió hiány okozza. Ez a felosztás, amely földrajzi szempon­tokra níncg tekintettel, érdekes és jellemző, Gyakoribb és természetesebb azonban a föld­rajzi alapon való felosztás s igy szoktak be­szélni Nyugal-Európárcl, Közép-Európáról. Kelet- Európáról stb. Igaz, ezeknek a határait s^na könnyebb meghatározni, hiszen magá­nak Európának határát is önkényesen álla­pító 'ák meg a földrajz-tudósok az Uralnák de sem a történelem, sem a jelenkori politi­ka ezt tényleges határnak sohe. nem tekin­tette. Szovjeí-Oroszországot, mely egymagá­ban nagyobb, mini a többi Európa, más vi­lágnak. szinte külön földrésznek kel! tekin­tenünk s igy elegendő, ha Európát nyugati és keleti részre osztjuk fel. Igaz, nehéz meg­állapítani, hol kezdődik Keíet-Eurcpa, mert minden ország igyekszik magát a nyugathoz számítani. Bidio cseh történész szerint Kelet* Európa csak azokat az államokat foglalja magában, amelyekben az orthodoxia uralko­dik, amelyek tehát Bizánc örökösei. Mások a Balti-tengertől a Földközi-tengerig, vala­mennyi, az orosz és a rémet nyelvhatárok köze eső államot ide sorolják be. A néme­tek ezt a területet Zwiseben-Európának neve­zik s ez Steinacker szerint azokat az államo­kat foglalja magában, ahol az állam és nem­zet fogalmai nem fedik egymást s jellemző rájuk a nemzetiségek rétegeződése, szemben Nvugíu-Európával, melyet a nemzetiségek egymásmelfettisége jellemez. (Statt des Ne­beneinander ein übereinander, eine über» schiehtung der Voikstümer.) a megallaoif-áa kiegészíti Delaisi meg- íietározását s jel" mzőbb annál, mert nemze­tiségek szerint huzza meg a határt a két Európa közt, nem ped:g gazdasági fejlettsé­gek alapjan. Nyugat-Európát nem csupán a gyarkemenyék sokasága, a közlekedési vo­nalak sűrűsége, a gazdasági tevékenységek­nek specializálódása, magasabb általános kul­túra és életszínvonal jellemzi, hanem ethní- kai helyzete is. A négy, egységes nemzeti alakulatok világa ez. Angolok, franciák, né­metek és olaszok együtt kétszázmillión felüli népességet :e!entenek. mig Kelet-Európábán « 100 millió lelket alig meghaladó népesség mintegy 25 nemzet között oszlik meg. Né­hol ugyanazon a »flgizetkiloflaéteí' terhié lep is évszázadok óta két fuj él együtt s u ki sehbség, mint Jules ( iiinbon megállapítja, számban gyakraó megközelíti, történeti sze­repét és műveltségét tekintve pedig meg is huludju hz uralkodó népet. Az ethnikai szét- duraboltsugot még fokozza a kultúrák, a szo­ciális szerkezet, :« társudubni szokások, gon* dolkozár.mód különbözősége. Nyugaton tehát az egynyelvű állam a nemzetiségi eszme ina radéktahin megvalósítása, természetes lejlő* défl IcÖvetkezinénye. Kelet-Europában a nem­zetiségi eív mellett a kultura, n gazdasági érdekek y a történeti -zeinpontok összeegyez­tetése szükséges. A fajok kevertsége mellett az agrárjelleg jellemzi leginkább ezt a területet. A lakos­ságnak 55—75 .-zúzáiéba mezőgazdasággal foglalkozik. A sok ellentét mellett, amely az itt élő népeket egymástól elválasztja, a ha­sonló létforma, a közös termelési es értéke­sítési érdek jelenti a kapesot, amely mégis összefűzi őket. A paraszti életforma domi­náló megőrzése épségben tartotta a kever- ten élő fajok népi egyéniségét. Az autonóm, családi gazdasáaok földje az. a terület, ahol a paraszt családjával együtt, többnyire gépi erő igénybevétele nélkül, a saját szükségleté­nek fedczé.-érv termel s csak a feleslegét >í- szí piaere. Kisebbek az igények, a termelés színvonala alacsonyabb, igy fejletlenebb a kereskedelem s lassubb a tőkegyűjtés. Hiány­zott hosszú ideig az erő® városi polgárság, mely a nemesség és a parasztság között r»z öárzckÖtő, kiegvenlitő réteg szerepét vállal­hatta volna. Csekély az ipari munkásság szá­ma is és ipv érthető, hogy azokban az álla- mekban, ahol az analfabetizmus erősebb, e parlamentarizmus s n nyugati demokratiku3 politikai formák nem tudtak mélyebb gyöke­ret verni. S végül ki kel! mén emelnünk Ke- leteurópa jellemző tényezői közöl az egyhá­zak kiemelkedő szerepét. Az egyház itt a nemzettel azonos, a papság a nemzeti moz­galmak harcosa, a vallás a legnagyobb élet­formáló erő. KELET ÉS NYUGAT HATÁRÁN A keleteiirópai kis népek évszázadok óta a keleti és nyugati nagyhatalmak étvágyát egyaránt ingerelték s igy történelmük színié szakadatlan harc élelük megtartásáért. A X. században Európa még szabad nemzetek tár­sadalmát jelentette a pápa és a német csá­szár vezetése alatt. Mikor azonban ezek kö­zött az ellentétek kiéleződtek, a pápa tá nó­gatja a koleteurópai népeket független álla­mok kialakításában, hogy a császári biroda­lom erejét kelet felé lekösse. A XIII. «zúzád­ra k; íh alakul Keletemópu képe. Az itt élő népek n német birodalom gyámkodása alól i/. uhudul ni igyekeznek, de ugyanakkor egyi- k ük-másikuk felismerve történelmi-» old­rajni helyzetét már élete kockáztatásával védi nyugatot a keleti nomád népek invázió­ja ellen. Évszázadokon út elsősorban két nagy tényezőre kell tekintettel lenniük: nyugaton a császárság és ú nyugati egyház, keleted Ili* •/éne és a keleti egyház. Aszerint, hogy egyik vagy másik tényező befolyása alá kerültek, jutottak közelebb, vagy távolabb Nyup.at-Eu- rópához. A szabad kis népek többsége a XIII. _XIV. században gazdaságilag is, müveltsé­gileg i* a csúcsponton állott. A hanyatlás a XV. zsá/adban kezdődőit a török veszedelem megjelenésével, amely a balkáni népek meghódítása után a nemrég még nagyhatalmi szerepel betöltő Magyaror­szági-1 győzi le. A XVI. századtól kezdve Oroszország kezd egyre erősebben Európa iránt érdeklődni. Rettenetes ívűn. Nagy Pe­ter. Katalin cárnő és Hí. Sándor expanzión törekvéseinek a haitikuni népei s végül Len­gyelország esnek áldozatuk A Habsburg bi­rodalom Csehországot, Magyarországot és Lengyelország egyes részeit kebelezi he s a nemrég virágzó kis országok helyét a nagy birodalmuk foglalják el. Oroszország, a. Habs­burg birodalom és a Török birodalom osz­tóműk Keleteurópán. A nagvobb egységek gondolata, szemben a „Kleinstaaterei“-'«*, a római birodalom óta, nem uj jelenség Euró­pában. a kis népek története pedig nem egyéb, mint szakadatlan harc a birodalmi gondolattal szemben a maguk független lété- nek biztosításáért. Ez a hare időnként jelentős sikerekkel is dicsekedhetik, különösen, ha a birodalmak egymás terjeszkedését féltékeny szemekkel nézik. így volt ez Oroszoi rz'g és a Habsburg birodalom esetében is. Törökország Európá­ban a XVII. százsad végétől kezdve fokozato­san tért vészit. A Habsburgok ngy érzik, kül­detésük van a Balkánon. Nagy Péter óta azonban Oroszország figyelme is a Balkán felé fordul, ha nincs éppen mushol elfoglalva gyakran megpróbál modern keresztes hadjá­ratot inszeenálni a Haghia Sophia megszer­vezése érdekében. Az orosz imperializmusnak bárom útja van: a Keleti-tenger, a Balkán Ó3 Kelet-Ázsia. A Balkánon azonban az orosz törekvések a Habsburgok ellenállásába ütköz­nek, akik viszont Szaloniki felé szerelnének utat nyerni a közel Keletre. A küzdelem győztesei végeredményben a balkáni népek iesznek. 4 kis né pék fiüggeifeosége A török hatalom gyengülése éta a balkáni népek örömmel fogadják a hatalmak érdek­lődését, mert csupán ezek utján remélhetik a felszabadulást. Sajátságos módon mindkét, a Balkánért viaskodó hatalom által olyan szellemi mozgalmakkal kendnek az itt élő népek kapcsolatba, amelyeknek együttes ha­tása termékenyíti meg szabadságmozgalmai­kat. Az oroszok a pánszlávizmussal, a Nyu­gattal való érinikezés, a liberalizmussal is­merteti meg s a kettőnek sajátságos kombi­nációja teremti újjá a Balkánt a XFX. század folyamán. A XVIII, században a pánszláviz­mus már megtenni egy nagy délszláv allsot megalkotásának első tervét, mely szerint Szerbia, Bulgária, Montenegró, Bosznia. Dal­mácia és Felsőa*bánia Nagy-Szerbia névvel, a Petrovies-dinasztia alatt egyesülne. Az ilyen törekvéseket a cári ügynökök szítják, akik mindent elkövetnek, hogy a balkáni szláv államokban osztrák-barát uralom ác­sokéig létezhessen. A froneia forradalom ha­tása sem marad el a Balkánon, különösen a görögöknek Napóleonnal való kapcsolatai halnak megtermékenyitőleg a szabadságmoz­galmakra. A franciák kis ideig aktiv tényezői a Balkán-politikának s ar. angolok törekvése is csupán arra irányul, hogy Oroszországot távol tartsa a Dardanelláktól. A cár hol a bolgárokat, hol a montene&róiakat, később a szerbeket támogatja. Szabadságkiizdehnek, lázadások, felkelések követik egymást a Bal­kánon a XIX. században, melynek a végén nţ nagyhatalom jelenti be érdekeltségét: Olaszország. A Monarchia ezzel uj riválist kap s igy, hogy az olasz irredentát ellensú­lyozza, a kevésbé veszedelmesnek látszó szláv elemeket támogatja, Anglia ugyanígy azt tartja, hogy az oroszok nem jelentenek szá­mára olyan veszedelmes versenytársat, mint a németek s így az előbbiek politikáját tá­mogatja. A nagyhatalmak versengésének a balkáni népek a haszonélvezői. Az 1912—13» balkáni háború után független, nemzeti ál­lamok alakulnak s ezzel Európa area meg­változik. Nehéz volna eldönteni, mennyiben köszönhető ez a változás az érdekelt népek akaratának s mennyiben a nagyhatalmak egymás közti ellentétének A yMgfcvhüm ezen a területen a határokat újra lényegesen megváltoztatja, de ez a béke sem hoz nvu- gaimat. Hiányzik az összetartó erő, különbö­ző ellentétek szinte állandó feszültségben tartják a Balkán és Dunamedence államait s igy csak a nagyhatalmak, amelynek az uj államok megszületésüket köszönhetik, nem­sokára különböző tervekkel foglalkoznak hogy Európának ezt a felaprózott régióját valamilyen nagyobb egységbe szervezzék meg. Keleti Locarno, Duna-konfőderáció, majd a Balkán-szövetség terve születik meg. Erőfeszítések történnek az. egyes államok érzelmi és gazdasági meghódítására. Közös történeti mult és tradíciók nélkül azonban még időleges eredmények is alig születnek s az aggodalmaskodók nem alaptalanul lát­ják úgy, hogy ez a terület újra különféle nagyhatalmi érdekek vadászterülete lehet. Az ellentétek miatt ezekkel a nagyhatalmi ter­vekkel szemben lehetetlen az egységes fel­lépés s igy ezeknek a népeknek jövője n^jfi csupán egymáshoz való viszonyuktól, hanem a nagyhatalmaknak egymáshoz való viszo­nyától is függ. De nemcsak Keleteurópa arca változott meg a nemzeti mozgalmak következtében egy évszázad alatt, hanem Keleteurópa észa­ki része is. A balti népek mozgalmai inkább a Dalii bárók szerint az oroszok ellen irá­nyúinak, tehát bizonyos o3ztályharc jellegük is vau, a lengyelek azonban egy évszázadon át változatlan lelkesedéssel harcolnak az orosz hatalommal szemben, amíg a világhá­ború végén megszületik nemzeti államuk. Lengyelországot s a balti államokat nem ál­lítják egymással szemben olyan éles ellenté­tek, mint Délkeíeleurópa államait, helyze­tük azonban mégis nehezebb, mert az orosz és német nagyhatalmak közt, geopolitikailag; jelentős helyen, a nyugati hatalmaktól viszont messzi és megközelitheíetlenül feküsznek. Maguk a nyugati hatalmak is bizonytalan és langyos magatartást követnek velük szem­ben s igy nyilvánvaló, hogy nemcsak maguk­nak kellett megteremteniük államaikat, de maguknak kell azokat meg is tartanlok. As> iij államok Sete 1919 elején még nagyon bi» awoxteJfia, de «u.vej eJíeas£$jifc kpzQfr ffâm kell tenni«!, rgymá» Hint* k Ut én közik frontot kell alkotwiok. Szabad eághan aik •ikerrel Járnál a boUevi/.ilod c veszélyét egyelőre kikerülik * kö/i.s küzdel­meik, szabadságvágyuk, kÜ/.ihi »»'ltjuk, «a gvomAnytik és problémáik f«»lylán közel ke­rülnek egymáshoz. Ezeknek az államoknak Mtn D egymás**! fta* ;/>lseni eltantAtfík Jf*h vtkirlyt hanem első fiiban földi ujzi fekvésük, tea* perpart jak. A tenger a legnagyobb geopoli­tikai tényező a népek életében. A tenger iránti olthnlutlun sóvárgásban találjuk rneg az orosz történelem lényegét és magyaráza­tát is Nugy Pétertől egész Sztálinig, a Kons­tantinápoly megszerzése re irányuló cári orow politika lmjtóerejét éppen úgy, mini mosta- ikáhari Fiiinorfc/afiaal és h Halii ullitttUikKal szemben követett orosz exponziós politika inditóokait is. Ezeknek az államoknak füg- {tétlenségé csak addig volt fenntartható, mnig két nagy szomszédjuk egymás erejét lekötve tartották. Mihelyt ezek megegyezésre jutot­tak. azonnal meg is kezdtek akciójukat, h>*gy felfogásuknak megfelelően a maguk „élet­téréiben kényszerítsék be a függetlenséghez jutott kis néjieket. . . UJ EURÓPA FELÉ Lebet-c egyáltalában szó a kisállamok sza­badságáról, veti fel nemrég a kérdést n Völ­kischer Beobachter? S mindjárt meg ifi álla­pit ia, hogv n kis népeknek nagyobb szomszé­daikra kell támaszkodniok. Miután a földön egész sora van a különböző geopolitikái te­reknek. a béke és nyugalom előfeltétele, hogy észszerű rendet teremtsenek ezek kö­zött a terek között. Milyen legyen azonban ez az észszerű rend? A német könyvekből, folyóiratokból körülbelül olvan elgondolást lehet kiolvasni, hogy a legnugyobb nemzeteknek a maguk ál­lamai és néprajzi ha'arán kívül is élettérré van szükségük. Az „élettér“ megfelel a nem­zeti szocialista felfogású „Birodalom14 gondo­latnak, amely ueru fedi sem az állam hatá­rút. sem a nép kiterjedését, nem egyéb, mint a népi erő lelki-szellemi expanziója a „nagv térségben“, más népek egyéniségének lehelő méltánylásával. De a gondolat egyes prepa* -álói azt állapítják meţ^ hogy ahogy nincaen egyenlőség az. egyének között, agy a népek között is valamely minőségi rangsor áll fenn. A ki® népek gazdaságilag sem tudják kihasz­nálni adottságaikat, műveltségben is bátra- mnradottabhak, egymás közötti féltékenysé­gük képtelenebbé teszi őket arra. hogy bé­kében fejlődjenek. A fejlődés érdeke tehát az. hogy valamelyik hatalmas szomszédjuk gyámkodását fogadják el. A gyengébb éí alaesnnyabbsorsn népeknek ig megvan a jog* L7 életre, de nem lehet igénye az uralomra. A régi birodalom hagyományai támadnak fel ezekben az elgondolásokban, a német lovag« rend hagyományai és a Drang nach Osten. A németek úgy érzik, hivatásuk az. hogy a középeurópBi „nagy térségben“ a népek bé­kés együttélését kizárólagos rendező és szer-, vező joguknál és képességüknél fogva ők va­lósítsák meg. Aligha tévedünk tehát, ha azt hisszük, hogy a németek is vallják a „Középepróna a középeurópaiaké“ elvet, de a kialakítandó nagy középeurópai egységet a maguk vezeté­se alatt képzelik el. Ho<?y ezzel szemben s. nyugat felé törő oroszok bogvan képzelik el a régiók megszervezését, nem lehet tudni. Aa angolok és franciák elgondolása azonban — amennyire azt némely megnyilatkozásból meg lehet állapítani — sok rokonvonást mu­tat a németekével, amennyiben szintén na­gyobb egységekre akarja felosztani Európát. Azzal a különbséggel. hogy az angolok és franciák a kis népeket egymással akarják iőy möriteni, összepárosítva nagyobb egységek tervével a néprajzi ujjárendezés elvét. íia eddig két tézis küzdött egymással, a öép- rajzi és történelmi, ma a Nyugat ezt ív két elvet összeegyeztetni igyekszik, valószí­nűleg úgy. hogy a maga impériumának védő­szárnyai alá vegye az itt élő népeket. \ Kérdés persze, hogy a hadviselő áilansökj győzelmük esetén is, hogyan akarják és tud­ják ezeket az elveket megvalósítani. Ma csak annyi kétségtelen, hogy Keíeteorőpa. mely e'hniksi kevertsége meileít is bizonyos észak- déli irányban húzódó egységet jelent, Keleí és Nyugat nyomásának egyaránt ki van téve, KeleleurópE három góca közűi kettő: a Bal­tikum és a Duna-medeneo, részben mar el­buktak a nagy erők harcában. Â viíághátsímí energiák méretei hozzák magukkal, bogy kti« ÍŐG-külön ezeknek eíientáiian: a kis népek nem tudnak, az együttes elíentálíásöök pedig hiányzanak a feltételei. \ népeket összefo­gó, rendező és szervező erő ma még hiány­zik. Nyilvánvaló azonban, hogy az európai fejlődés gazdaságilag is, politikailag is az át­fogó, nagyobb szilárd egységek kialakítása felé halad. Hogy sikerülni fog-e ennek az uj európai épületnek felépítése, amelyben tr»ln> den nemzet azt a helyet foglalja el, amely értéke, képességei, múltja alapján jogosan megilleti és hogy hogyan bontakozik majd ki az „éleltér“ és „szövetségi szervezetek“, „déleuropai blokk44 ködös képzeleteiből Uj és reális életerő Keleteurópa számára, az ma még nagyon bizonytalan. Az a kérdés, vajjo» megérti-e Európa azokat a tanulságokat, ame­lyeket a Brd&i-tenger és Földközi-tenger kö­zötti régiók sorsa magában rejt? Saját jövő­je. az itt lakó népek jövője érdekében szeg, keU édtenico -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents