Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-14 / 10. szám
i 940 január 1 4. EllENZéK ü m & Ml« tim & ____ FRONT ES NEPKOZOSSEG Itta i KACSÓ SÁNDOR ítet ’ ' ^ BRASSÓ, január hő. A Nemzeti Ujjásziiletési Front Magyar Alosztálya és a Magyar Népközösség az erdélyi magyar köztudatban együtt jelentkezik. Az egyik előfeltétele volt o másiknak, ezt mindjárt az első pillanatban meg tudjuk állapítani, de az elvi és politikai értékelésben nem végeztük el azt a munkát, ami a feladat és szerepkör tisztázását eredményezhette volna, Nem osztottuk ki úgy a szerepeket, hogy azok egymástól világosan elkülönülve kifelé is jelezzék a munka jellegét, tartalmát és értékét: amit az egyik és amit a másik szervezet végezni fog. Eszmei és megilélésheli zűrzavar keletkezett így, amely az indulásnál nem látszott olyan nagy bajnak. Majd essk kialakul — mondtuk —: a íonto-. az, hogy minél gyorsabban munkába kezdjünk. Visszatekintve az elmúlt háromnegyed évre, megállapíthatjuk, hogy a végzett munka sok tekintetben elég iramos és helyenként eléggé eredményes is volt. Az el tervezés hiányosságai azonban sok kérdésnél mutatkoznak már. Ez pedig azzal a veszedelemmel járhat, hogy idővel nem mi irányítjuk majd szervezeteinket úgy, ahogy hasznosnak látjuk, hanem a szervezetek hajszolnak bennünket naponként, vagy idönkint adódó hangulati. vagy tárgyi termékeikkel. Vannak idők, amikor az egységes felfogás s az ebből származó egységes magatartás, vagyis a szilárdan egybefonódó közszellem történelmi szükségesség. Minden okunk megvan arra, hegy a mai időket ilyeneknek fogjuk fel. Vad áramok keringenek mindenfelé s veszélyeztetik az eddigi eredményeket, de snég inkább a jövőt. A gyökere a bajnak: sem érzelmileg, sem szellemileg —- ami alatt a gyakorlati értékelést értem —- nem tudjuk egvségesen megítélni azt a politikai fordulatot, amely a Frontba való belépésünket magával hozta. Ez természetesen kihatással van a Fronttal szembeni magatartásunkra is. S ezt a megítélésbeli zűrzavart átvisszük a Népközösségre is, mert e kettőt nem tudjuk egymástól szétválasztani. Vannak természetesen, akik talán jóhiszeműen, de föltétlenül a nem mindig megbízható érzelmi telítettségből szándékosan is növelik a zavart. Az érzelmekre való hivatkozás pedig mindig hatásosabb, mint a szellemi meggyőződés. Nagyon is itt van tehát az ideje annak, hogy a Fronttal, a Magyar Népközösséggel s e kettő egymáshoz való viszonyával kapcsolatban tisztázzuk ítéletünket, egységes felfogást alakítsunk ki s aztán ezt az egységes felfogást kiszélesítsük úgy, hogy elfojtson minden káros híresztelést és rágalmat s minden érzelmi tulíengést. A maţnrsrszerep Hogyan kell néznünk a Frontot s abban a magyarság szerepét? Az első tétel, amit leszögezhetünk: nekünk a Front nem elvi, hanem gyakorlati politikai kérdés. Egyik nemzetisége vagyunk az országnak, amely a kormányzati rendszer megválasztásánál akaratát nem érvényesítheti döntő súlyai. Az uj alkotmány és az egypárt- rendszert az uralkodói akarat hívta életre s az ország óriási többsége elfogadta. Józan nemzetiségi nép nem száll szemben a hatalmi erőkkel, hanem igyekszik a rendelkezésekre álló eszközökkel szellemi és anyagi vagyonát megmenteni, megvédeni, sőt gyarapítani az nj helyzetben is. Ebben politikai aktivitás van. A politikai aktivitás azonban a mi helyzetünkben nem lehet érzelmi kérdés. Tiszta szellemi tevékenység a mérlegelés kérdése és eredménye. A mérlegelés pedig egyre vo- natkozhatik: vájjon az uj helyzetben és az adott köri’lmények közölt meg tudjuk-e szerezni azokat az eszközöket, amelyek alka! masuk arra. hogy népünk szellemi es anvagi javait védeni és gyarapítani tudjuk? Az kétségtelen, hogy minden kisebbségi népnek joga van úgy a tartózkodásra, mint a helyeslésre. A romániai magyarság mai vezető emberei ezt a második módot választották, amivel — elvileg — még csak uj iitra sem ’értek. hiszen a politikai aktivitás megelőzőleg is alaptételük voit. A kérdés csak ez lehetett: vaijon az uj kormányzati rendszerben is vál laljiik-e a régi aktivitást vagy nem? Aki pedig ehhez a kérdéshez érzelmi utón közeledett, az a kisehbségi harc eddigi módszereit tegadta meg. Az egyetlen következetetés és higgadt mérlegelési szempont: az uj kor mányzati helyzet jobb, vagy rosszabb körülmények közé helyezte-e a arságoí? Pontosabb megfogalmazó A? T'- ~ rakodói akarat folytán létrejött egypé ' -'-dszerbe való bekapcsolódásn.if-k biztosiths,ja-e a magyarság eddigi politikai súlyát legalább? S aztán a második helven való kérdés: a csatlakozásban kifejezeti helyeslést lebet-e olyan értéknek elfogadtatni a kormányzattal, amelyért valami ellenszolgáltatás jár? Az első kérdésre az azóta történtek már feleletet adtak. A Nemzeti Újjászületés Frontjához való csatlakozással a magyarság semmit sem veszslet addigi politikai súlyúból. A Front magyar alosztálya nemzeti alapon tömöríti a magyarságot s útját vágja az olyan félrokalandozásoknak, amelyeknek gyakorlati eredményük a pártrendszer idején sera volt soha, ellenben vidékenkint mérges szembeáliásokba kergették a magyar választók egy részét. A Front magyar alosztályát .— a rendszer általános keretei között — tekinthetjük olyan önálló és használható no- litikni szervezetnek, mint a régi pártot. Ennek az előfeltételei megvannak s rajtuk, illetve a parlamentben helyet kapóit embereinken misük, hogy gyakorlatilag ugyanazt végezze, amit a párt annak idején végezni tudott. Amit a tsafíakozásár! kantunk: a népközösségi szervezkedés lehetősége Az uj kormányzati rendszernek kétségkívül komoly nyereséget jelentett, hogy az ország két legszámottevőbb kisebbségi népe: először a szászok, majd a magyarok is, csatlakoztak az állampárthoz, mint külön nemzetiségi alosztályok. Belpolitikai és külpolitikai értéke volt ennek s éppen ezért ellenszolgáltatás is járt érte. Ezt a kormányzat el is ismerte azzal a ténnyel, hogy nem hatalmi szóval, hanem a kisebbségek vezetőivel folytatott tárgyalások és e tárgyalások nyomán létrejött egyezményei rendezte a kérdést. Az uj alkotmány szerint politikai jogokat csak az állampárt keretében gyakorolhatnak a kisebbségek is, erkölcsi igazolást azonban ez az alkotmányos lehetőség csak akkor kaphat, ha a kisebbségek élnek vele. A magyarság vezetői a szászok után kötötték meg a megállapodást. A szászok legfőbb gondja az volt, hogy a már meglevő s évszázadok folyamán kialakult népközösségi szervezetüket az uj rendszer is tiszteletben tartsa, sőt törvényesítse. A magyarok ugyanénIfi a INCZE LAJOS PARAJD, január hó. Az ember, a föld akármelyik pont« járt, mihelyt felkapaszkodik a szellemi élet első lépcsőfokára, rádöbben a mu landóság kikerülhetetlen törvényeire. Aíejrértí, hosív csak egy dolo? következetes és örökkévaló — az enyészet. És ekkor szörnyű versenyfutásba kezd az élettel, elmúlással. Szünet nélküli hajsza, szakadatlan csörteíés indul meg a ha!hatatlanságért. Freííe verekszik a pénz és szellem embere: a feltaláló, orvos, vegyész, bölcsész, hadvezér, á! lamférfi és miivész. Nem akar elmúlni, feledésbe menni; örökké élni akar. Ha véletlenül franciának születik, letnraícyohb vágya, hoţry elérje a zöld frakkot, eg^vike legyen az Akadémia 40 élő halhatatlanjának. Elismerés, ünneplés kell neki és szobor, emléktábla, lehe^loleg1 még életében. ho<ry maya fo- yaímazza meg a dicsérő, eranybeíüs feljra'íot. Olvan halhatatlanságot vere* kédik ki mayának, amely elhal a kortársak halálával. Síremlékén még nem hervadt el a virág, de maga már nyomtalanul ki van törülve a szellemiség nagyjai közül, Tévedtek. Nem azt keresték, amit ér demes. t Nem az a halhatatlanság, hogv kéziratodat üveg alatt őrzik, festménvei- deí tárlatokon megdicsérik, szobraidat a műcsarnokokban évente egyszer le porolják. Nem az a halhatatlanság, hogy szobrot emelnek neked ércből, 'agy ha aranvbetiis márvanyfábla jelzi. hogy hol jöttél a világra. Alee az sem balhataílnság, ha gyű ifeménvf rendeznek be kedvenc tárgyaidból, hol majd látható lesz a toll, mellvel ra^yo^ gó csacsiságokaf írtál, a? ecr.et, mellvel csodált szépségeket festettél le, van inggomboci. kalapod, esernyőd. Nem az a halhatatlanság, hogy hamvaidat kő korsókban őrzik, vagv évfordulódon kis senkik égig dicsérnek (meri már nem vagy veszélyest. Nem, ez valóban nem halhnta'lanság. Nem is nehéz ezt elérned. Csak rreg kell dicsérned két ielentéktelen kismiskát, elismerésed által belépőjegyet kell adnod a nemzet szellemiségébe, csak be kell vezetned a közéletbe s azok boltod napjáig emlegetni fognak. Tévedtél. Azt hajszoltad, hogv híres légy, hogy emlegessenek. Azt akartad, hogy mindig beszélj'enek rólad. Rosszul fogtad fel. Nem arra kelleti volna törekedned, hogy híressé váljál, hanem hogy jót tégy mindenkivel, aki melletted szenved, hogy feltárd min<= denki számára azt a sok szépet, ami az életben van, hogy követésre méltó örményeket adj a közösségnek, melyhez tartozol. Szolgálnod kellett volna népedet, nem uralkodnod rajta. Tudnod kellett volna, hogy csak az a halhatatlanság, ha véred árán szült eszméidet ma is vallják, holnap is. sőt vérrel is megvédik. Az halhatatlanság, ha dalaidat ma is éneklik, törekvésed ma is lelkesít, megállapításaid ma is irányt szabnak. Akkor vagy halhatatlan, ha munkád feloldódva belekerült faiiod közéletébe, ha néped nemzeti éle= téliek alkotó eleme lettél, ba névtele nül is, számon nem tartva is haladást jelentesz; ha ugv dolgoztál, hogy mikor lehanyatlik kezedben a zászló, az utánad jövők zavartalanul folytathatják, ahol félbenbagytad. Amii neked fájt, vagy fordítva: te 5s szenvedtél, !:a másnak fáit az élet. Ami téged bűz ditott, ösztökélt, maradandó eszmény képnek bizonyult; ma is lelkesít. Egy szemernví utat jelentesz előre. Halhatatlan vagv akkor is, ha ténykedésed nem müvekben, hanem hatás- ban rn iIvánul meg. Nem élté! hiában, ha életed eredmé nve anyagi, vagv szellemi közkinccsé válik, ismeretlenül is néped hőse voi- tál, ha tapasztalataid alapul szolgálnak a továbbiakban. Értékes voH -k ha olyan gyakorlati megoldásokra jöttél rá, melyeik hasznosak embertársaidnak. jAmi elporlik belőled, veszendő vök. Csak az marad meg, ami allia az idők ostromát. Ha így marad meg valami belőled, efelejtve, soha nem említve is halhatatlan vagv: ember voltál és né ped jó fia, legalább részben megfizettél az érdemtelenül kapót!ít mérhetetlen kincsért, a nemzeti műveltség haszon“ élvezetéért. nek a szervezetnek a megterem lesi lehetőségét kapták. Kisebhségpolitikai szempontból komoly eredmény ez. A népközösségi szervezkedés elismerésével nyomatékosabbá vált az az elv, hogy a nemzetiségeknek természettől származó joguk a nemzeti alapon való tömörülés. Sajnos, azonban nálunk ennek az elvnek az érvényesülése nem politika és közéleti tisztulást hozott, hanem értékelésben zűrzavart. A politikai tevékenység elválasztása a gazdasági, közművelődést és társadalmi munkától nemcsak megzavarta, hanem iít-olt komolyan meg is bokros»* tóttá középosztályunkat, amely olyasféle ravaszságot sejtett mögötte, amiből az ő háttérbe szorulása következetik. Régi és hibás politikai beidegződésünk bosszulta meg magát újra: nem tudtuk szétválasztani a napi politizálást azoktól a kérdésektől, amelyeknek a napi politika csak alázatos szolgálója lehet. Emiatt aztán nem tudtuk, legalább is nem tudták meggyőző és a nagy tömegekre is kiható erővel elkülöníteni a Front Magyar Alosztályát a Népközösségtől. Érdekes és egyben nagyon is jellemző, hogy ezt a szerepmegosztást éppen az a középosztály nem ismerte fel, amelyből megelőzőleg föl röppent a nagyon is helyén való megállapítás: a magyarság nagy kérdéseit nem a napi politikában hordozzák, hanem . éppen a gazdasági, közművelődési és társadalmi feladatokban. Másképpen alig lehet ezt megmagyarázni, mint azzal, hogy a mi középosztályunk még ma is jórészt jelszavakban él és gondolkozik, de történelmi érzéke eltompult. Nem ismeri fel a történelmi helyzeteket s nem cl a történelmi lehetőségekkel. Kis csoportokat tud kidobni magából csak, mintegy előőrsi szolgálatra, de ezeket sem támogatja, egységesen mögéjük nem áll, legjobb esetben önkéntes vállalkozóknak érzi őket, akikért még csak nem is aggódik túlságosan. Legnagyobb városaink szinte mindegyikében az a tapasztalat, hogy 3 külvárosok népe, a szegényebb néprétegek, lelkesebben és áldozatosabban érzik és akarják a Népközösséget mint a tanult és jobb viszonyok között élő középosztály. Ennek a szeme ma is inkább a Fronton van, illetve a Front magyar alosztályán: ez érdekli őt abban az értelemben, hogy a politizálás révén bírál, igényel, vagy f'éltékenykedík. Ve* zetőszerepét a politikai síkon félti megtartani. A Népközöségben lehetőséget a maga számára nem sokat lát s ezért komoly tevékenységet benne ezideig még nem igen vállalt. Viszont erősen hajlamos arra, hogy a Front magyar alosztályát összetévessze a Népközösséggel, ha okkal vagy ok nélkül elégedetlen a magyar parlamentárokkaí, vagy a Front magyar vezetőségével. Egy meg nem szerzett alpolgármesteri hely, egy tapiniatla- nnl fogalmazott nyilatkozat elég neki, hogy a Népközösséget tartsa életképtelennek, haszontalannak, elvetélt kezdeményezésnek, A szervezet magát, illetve az abban rejlő lehetőségeket még értéknek nem látja s ezért nem is törekszik arra, hogy tartalommal töltse meg a kereteket a olyan magyar nemzeti életet teremtsen, amelyért szóban vagy inkább szóvirágban olyan szépen és szive» sen lelkendezik. KödSs szemlélet tisztázása Pedig ezt a szervezetet, illetve a szervezet megteremtésének a törvényes lehetősegét tartottul; és tartjuk ma is a legnagyobb eredménynek. Ma még mindig érintetlen ez a lehetőség. Nem szabad elszalasztanunk. Ezért szükséges njra és újra tisztázni, hogy a Nemzeti Újjászületés Magyar Arcvonala és a Magvar Népközösség nem ugyanaz. Az első a românia magyarság politikai szerve, a másik pedig a romániai magyarság egyetlen csg* szefogő szervezete, amely arra hivatott, hogy benne nemzeti életünket éljük s legfontosabb nemzeti kérdéseinket munkáljuk. Az első működésében nem tömegszervezeí: csak akkor, ba politikai jogainkat a választások idején gyakoroljuk; a másik azonban mindennap s annak minden órájában az egész romániai magyarság egyetemét öleli fel. Csak kevesen politizálnak közülünk, de mindnyájan magyarok vagyunk s közművelődési, gazdasági és társadalmi életünket állandóan élűik. A Magyar Népközösség arra való. hogy benne szervezettebben, öntudatosabban élhessünk. Enélkiil nincs fejlődés, mindent ei kell követnünk tehát, hogy e két szervezet tudatos, vagy szándéktalan összezavarása megszűnjék s az egységes értékelés révén egységes állásfoglalás, közszellem alakuljon ki. Enélkiil aligha tudunk előre haladni n szervezés terén, ez pedig azzal a veszedelemmel jár, hogy az a vonzóerő is elfakul, amit a kezdeti lendület adott. Halba ta
