Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-10 / 286. szám
u ELLENZÉK 1 9 39 dccc m bor l 0. Nemrégiben már egyszer piroslott A finnek szabadságharca .! ii lo i finn nemzet élet-halál harcát viv- je. eg\ nagyim liliommal. mely a történelem •órán eguzbtn mai leigázta Finnországot s több min. ig\ érszázadig tartotta rabságban. 1 alán. nem lesz ét dektelen, ha cmléhezetünkbe iilézsiil' azokat a drámai eseményeket, amelyek ]918-ban a független finn allam megalapítására rezeitek és most újra lejátszódnál: szemelni: előtt. Mannerheim tábornagy a finn hadsereg főparancsnoka éillitja, hogy u jelenlegi háború csal: folytatása az 1918-as független <\ id harcnak' s így nem fog ártani, in a jelen t:l tilosára. íz akkori esunénveket •őri Jen ö: szt foglaljuk. .1 nagyközönség alig tud tatamit írről a küzdelemről, pedig nemcsak az i.kkori időkre vet igen jellemző fényt, hanem a mi drámát pillanatokban bővelkedő kei úrikra is. A idlúgl.úboru kitörése idején Finnország, mint nagyfejedelemség, az orosz birodalomhoz tartozott s papiron széleskörű autonóm jogokkal I endelkezett, de gyakorlatban e.z oroszos,tái és a központosítás áldozata volt. A háború még súlyosbította a helyzetet. 4z alkotmányos jogot: nagy részét felfüggesztettél;, a finn hazafiakat börtönbe vetették, az országot megrakták orosz helyőrségekkel, melyeknek uz volt a feladatuk, hogy egy esetleges német oldultámadással szemben megvé- delta ezzék Szert t-Pétervárt. A nagyfejedelemség a gyilkol latban mégis semleges maradhatott, mert a finn ezredeket nem vetették harcba, hanem belső szolgálatra osztották be. A helyzet mindamellett nagyon terhes volt, mert a föl árost védő erődítés-koszoru építése a finnekre hárult s anyagi tekintetben erősen ki kellett venniük a részüket a háború terheiből. A NÉMETEK ÉRDEKLŐDNEK 1914 decemberében a helsinkit egyetemnek mintegy kétszáz hallgatója kerülő utón eljutott Németországba és katonai szolgálatra jelentkezett. A német hadügyminisztérium a Hamburg n.clletti Lockstedl-ben rövid kiképzésben részesítette őket s amikor a finn szökevények szama elérte a kétezret, a német hadvezetőség beosztotta őket a 27-es porosz királyi vadászzászlóalj keretébe. Berlinben mindinkább ráébredtek arra, hogy a finn ügyben milyen lehetőségek rejlenek s a szökevényeket előzékenységgel és biztatásokkal halmozták el. A kiképzett finn csapatokat J916 majmában vetették harcba a kele'i fronton, a finnek nagy elégedetlenségére, akik azt remélték, hogy német támogatással parlraszállhatnak Finnországban és felszabadíthatják hazájukat az orosz iga alól. Az elégte tétlenség csakhamar lázadássá fajult s a németeknek te kellett látniok, hogy a finn csapatokat nem használhatják fel saját céljaikra s ezért egyelőre kivonták őket a harcból. 1917-ben kitört az orosz forradalom. A finn országgyűlés 1917 júliusában összeült és prok- lamál’a Finnország függetlenségét, ezúttal még ideje előtt, mert a Kerenszky-kormány rendeletére az országgyűlést feloszlatták és a függetlenségi határozatot érvénytelenítették. Az októberi bolsevista államcsíny sikere uj fordulatot adott az eseményeknek. A bolsevikok prohlamálták az orosz birodalom valamennyi alávetett nemzetének önrendelkezési jogát s így a finnek is rég óhajtott szabadságuk birtokába jutottak. Lenin már 2918 január elsején elismerte Finnország függetlenségét s példáját követte Svédország és Németország is. Ne gondoljuk azonban, hogy Lenin nagylelkű elhatározása őszinte volt; Oroszország teljhatalmú ura arra számított, hogy amiről önszántából és elvi okokból lemond, azt a világforradalom árja visszasodorja hozzá. Terve sikerrel kecsegtetett, mert a finn társadalom két nagy ellenséges táborba oszolva, a teljes meghasonlás képét mutatta, A birtokos parasztság, a középosztály, a svéd nagypolgárság és arisztokrácia a magántulajdon fenntartását követelte, míg as ’ ország déli, i}<cros vidékeinek munkássága és a földtelen parasztság a társadalmi rend. gyökeres megváltoztatását tűzte ki céljául. Az Oroszországból hazaözönlő katonaság is radikális megoldásokért lelkesedett. A középosztály torna- és lövészegylelei a szervezkedő fehér gárdák fészkeivé váltak, míg a vörös gárdák a munkásszervezetek kebelében ala kultak meg A választások kitűzése paroxiz- musig fokozta az amugyis elbirhatatlan feszültségei. A POLGÁRHÁBORÚ A választási harc a szocialistáknak kedvezett: kétszáz mandátum közül kilencvenkettöt magúknál: szereztek meg s már nem volt ínyükre i polgári és parasztpártokkal való egyiittmükörlés: egy magul: akarták kézbe venni a kormánygyeplőt, jóllehet a parlamentben nem rendelkeztek abszolút többséggel. A polgárháború ilyképpen elkerülhetetlenné vált. S mint a polgárháborúk történetében annyiszor, e. szembenálló felek idegen segít- négert folyamodtak. Svinhufvud miniszterelnök kérésére, néniét hajók és tengeralattjárók hatvanlti t vadászt és bőséges hadianyagot hajózta!: ki a finn partokon, akik nyomban hozzáfogtak az ellenforradalom kereteinek megszór rezest he:. Árit a német segítség esni: akkui vált igazán ténylegessé, amikor Edicard H ielt kémia-tanárnak, a finn kormány berlini megbízott jártai: sikerült meg■ győznie a birodalmi kormányt a Finnországnak nyújtandó katonai segély szükséges voltáról. tippen akkor folytak a Brest-Litowsk-i béketárgyalÖ!ok és <t német hadvezetöseg üdvösnek találta, ha északról is puhítja az alkudozó bolscvikokat. Ekkor már az egész országban fellángolt a polgárháború. A kormány polgári érzületű tagjai elhagytál; Helsinkit és Waasa-ba utaztak, ahol a volt cári hadsereg ezredese. Gustar Mcnnei heim, a jelenlegi tábornagy az ellenforradalmi sereg megszervezésén fáradozott. Helsinkiben a vörös gárdák megszáll- ták a középületeket és tiszta szocialista kormány alakúit Az uj kormány ,.Finn szocialista munkásköztársaság“-nak proklamálta Finnországot és kihirdette az uj alkotmányt, mely az amerikai republikánus alkotmány és a bécsi szocialista elvek érdekes vegyiiléhe volt és óvatosan került minden célzást, ami proletárdil;tatura és szovjeligazgatás gyanújába hozhatta. A finn szocialista kormány talán a siker remény ével bocsátkozhatott volna harcba, ha a Németországban kiképzett finn vadászol; egy újabb raja és egy gazdag fegyverszállit- mány szeri ncsésen ki nem köt Waasa-ban. Az eUcnfcriadalmi sereg szervezkedése igy gyors ütemben haladt előre. Mannerheim tábornoknak nem került különösebb nehézségébe, hogy ez erősen konzervatív érzületii os- trobothniai parasztságot az ellenforradalom JEAN GIONO: A ügye rm bé állítsa. A szocialista kormány erre fegy verbe szólította az egész munkásságot és Szovjetet üszorszúgtójl kért segítséget. A Kreml Svecsnil;ov ezredest küldte Helsinkibe, aki támadásra bírta a kormányt. A vörös hadsereg Ostrobothniu irányában meginduló első offenzivúja hamarosan megakadt, de a fehér csapatok sem tudtuk előretörni. A WALKYROK SEGÍTSÉGE Ekkor keletkezett be az a döntő fordulat, mely a finn vörös kormány sorsát megpecsételte és Mannerheim tábornok finn nemzeti eszméjét segítette diadalra: 1918 február 4- én a brest-litowski német—orosz tárgyalások megszakadtak és a bosszús német hadvezetőség elhatározta, hogy a makacskodó bolse- viliiéi; rnegft ny itésére általános támadásba megy át. Edicard Iljelt tanár, berlini finn megbízott, eddig nem tudott komoly segítséget kieszközölni kormánya részére, most egyszerre a német hadvezetőség érdeklődésének középpontjába került. Maga Ilindenburg fogadta és tett neki ígéretet, hogy a legközelebbi jövőben német expediciós sereg köt ki Finnországban és véget vet az elhúzódó vörös uralomnak. A terv szerint, a német csapotoknak és a velük egyesített finn vadász- zászlóaljnal: az Aaland-szigeteken és Rauma os robothniai kikötőben kellett volna partra- szállniuk s március 3-án Crantz őrnagy, ivaa- sai német ügyvivő közölte is Mannerheim tábornokkal, hogy a német expediciós hadsereg inban can Finnország felé. A finn nemzeti közcéh meny különféleképpen reagált a német segítség hitére. Az igazi hazafiakat mélyen bántov. a és aggasztotta, hogy a belső ellenség leverésére kénytelenek idegen hatalomhoz lordului s amellett alapos volt az az aggodalom is, hogy a vörösök leverése után iMHI Az emberek ismét szomorúak és idegesek lettek. A háború után azt hitték, hogy elöntötte őket a reménység: pedig csak az életre nyertek újból egy kicsit több jogot. Építeni kezdettek te* hát, cementtel, acéllal és vakolattal!. Az építés az elkeseredettek foglalkozása. Mindén alkalommal, amikor az ember kiéhezett az egyensúlyra és reménységre, feltárta a földet, köveket halmozott egymásra, épített: megépítette maga előtt a mozdulatlan ritmus és a rend áhított formáját. Az első ilyen ember, aki elkeseredettségében anyagba akarta önteni erejét, reménységét, feltörő vágyát, egy falat épített. Követ kőre irajkott, a meszet ikézzel keverte és ujjaival kente szét a rések felett. Este lefeküdt a fűbe és abban a pillanatban, amikor a békét vártja, érezte, hogy felgomolyog benne a régi orditás, amely rendetlenné tette a világ útjait: boldogtalanság! boldogtalanság. Ásókat és kapákat agyait ki és acéloszlopokat; lement a föld mélyébe és kiválasztotta a legdurvább homokot; erősen kötő cementet készített; aggodalmát büszkén lebecsülve a falat még nagyobbra, szélesebbre, vastagabbra növelte. Minél jobban el volt keseredve, minél jobban áhítozta a békét1, az örömet és azt, amiben mindent elmondhat, egy szót, amelyet lelke mélyén őrzött, de soha ki nem ejtett, annál inkább látta, hogy mindentől eltávolodott a fullaszíó magányban. Időnként költők jöttek az erdő szélére és kiáltották: boldogtalanság! Aztán festők lépte nyomorította a füvet. Eljutottak a falig, amelyet fürge ecsetekkel és kiáltó színekkel befestettek. Vadászatot, viharokat, bolondosán bó* língató felhőket festegettek. Utánozták a salátalevél csipkézetét, az útilapu erezetét, a hullámzó fütlengert. De hiába! Sok a fal. Korunk vége felé járunk. Mindenki mindent megpróbált. A költők már újat nem tudnak énekelni. Ok mindent megtettek. Mindent, kivéve azt, amit tenniök -kellett volna. Mert a költő a reménység tanítója kell hogy legyen. Ha ennek a hivatás* nak eleget tesz, akkor joga van a többi munkás mellett a kenyérre és a borra. Mert az igazi költő nem dolgozik jószántából. Öt kényszeríti a teremtő erő. Kényszeríti a továbblátásra, az érzésre. Reá a csillagok illata hull. Ö a látóhatár peremén repül. Az egészséges emberek előtt ilyen szavakat ejtek ki, mint: széna, fii, rét, folyó, fenyő, hegy, domb, olyanokká lesznek, mintha varázsvesszővel érintené meg valaki őket. A csacsogok elhallgatnak ilyenkor. Közben megmozdul a lelkűk mélyén valami, ami csőr* gedező viz frisses égé vei tör fel belőlük és arra ösztökéli őket, hogy szétfeszítsék a falakat. | A világot látni kell, érezni és élni. A hegyről leszakadó vizet, a tengerbe szökő folyót, a baboktól körüitáncolt szigetet, a nyúlós sarat és a fenyők kiáltásait. A világot! I Nem irodába, gyárba, autóra teremtettek minket. Küldetésünk nem az, hogy gépeket, ágyukat, traktorokat készítsünk. Nem azért születtünk, hogy ka-rosszékben búzát vásároljunk — ká* belutasitással. Hamis világban élünk. Életmódunk is hamis. És ezt a hamisságot mi követeli meg? A ruhánk, a cipőnk és a kalapunk. Lábunk a friss fűre kívánkozik. Izmaink az őzekkel hívnak ver* senyre. Eltévesztettük hivatásunkat. Én a világot akarom élni. A világ dalát dalolni. Dalolok a fák bólongató koronájáról, a fenyők suttogásáról. A mezőről. Az illanó vadról. A fák kérgére tapadó moháról. A madarakról, amelyek olvatiok, mint kiáltó színek az ég palettáján. A táj felett elvonuló esőről. A mocsarak felett csapkodó vatlkacsákról, A csillaggal teleszórt éj* szakáról és a homokos parton száguldó lovakról. Én ellesem a írügvek fakadá- sát. Kikutatom a hangya útját. A fecske repülését. Én a ritmust, a világot, a rendetlenséget dalolom. Azt a rendetlenséget, amely minden rend között a legrendesebb: a természetet. Franciából fordította: Neszke Béla, a nérrietc ug) fognál; bánni Finnor.z/ig- gal, mint Lengyelországgal, Ukrajna ill é:. a Balti-államokkal, vagyis meghódított or szarként fogják kezelni. Svinhufvud miniszterelnök rávette Mannerheim tábornokot, hogy a vörösök elleni offenzívat még a német segéd- csapiitnl: megérkezése előtt megindítsa; a vállalkozást siker koronázta, mert a finn nemzeti hadsereg március 20-án ostrornzur alá vette Tamper el, a nagy ipar os várost, a finn mnnhásköztársusúg legerősebb támasz íi. Közbe/, Hugo Ment , r ten gern agy horgon r vetett az Aulaiul szigetek előtt s tapasztalnia kellett, hogy a partok eljegesedés:■ miatt az expediciós sereg kihajózása itt lehetetlen, mire Von der Goltz tábornok, az expediciós sereg vezére, uki egyelőre Danzigból irányi- tollú u hadműveleteket, ngy határozott, hogy Hankoban, agy déli finnországi kikötőben száll partra, azon a félszigeten, mely húsz év múlva újra a világérdeklődés középpontjába fog kerülni: ugyanis a miji szovjetoroszok, okulta a húsz év előtti eseményeken, azt követelik a finn kormánytól, hogy Manko városában katonai támaszpontot rendezhessenek be. A német beavatkozás összeroppantotta a vörös ellenállást. Tampere elesett s röviddel azután az egyesült finn—német seregek előtt Helsinki is megnyitotta kapuit. Április 19-én von Bt andensrein ezredes vezetése alatt ú jabb német sereg szállt partra Révaiban és Lovii- saban és elfoglalta Lahtit. Április 30-án Vtipuri, a másik nagy iparos központ is megadta magát. A vörös hadsereg bomlásnak indult. Számszerűen igen jelentékeny volt: 70 ezer ember, négyszáz gépfegyver és több, mint száz ágyú. de annál nagyobb gyengeség rejlett kereteiben. Ezzel a finn függetlenségi háború lényegében befejezést nyert. FINNORSZÁG: NÉMET GYARMAT Láttuk, hogy a finn függetlenségi harcban mily döntő szerepet játszott a német beavatkozás. Mi volt a német segítség igazi indító- oka? Hjell tanár, berlini hun ügyvivő kissé eszményítve tálalja fel a körülményeket, amikor igy ir: ,.4 német segítség igazi civiliza- tonus hozzájárulás volt. Természetesen politikai és katonai érdekek is közrejátszottak, de ezek nem foszthatják meg a német beavatkozást attól a gyakorlati idealista jellegtől, mely a német nép egyik legjellemzőbb vonása“ Más német szerzők viszont a finn „Kulturvolk“ ról beszélnek, melynek műveltsége tele északi germán elemekkel és igy meg kellett v édeni c bolseiizmussal szemben. Egészen máskép vélekedik Ludendorff tábornagy, akt emlékirataiban igy nyilatkozik: „Nem finn, hanem kizárólag német érdek magyarázza a finnországi német akciót.“ A tények a tábornagynak adnak igazat, mert a vörös uralom megdöntése után a németek úgy viselkedtek, mintha véglegesen meg akarnák vetni a lábukat Finnországban. Szervezték a közigazgatást s olyan kereskedelmi szerződést kötöttek a finn kormánnyal, mely az országot gyarmati sorsra juttatta. A német cégek olyan előjogokat és kiváltságokat kaptak, amilyeneket talán még odahaza sem élveztek. „Wir müssen kühn und entschlossen auf die finnsche Karte sich setzen“ — irta Von der Goltz tábornok, a német expediciós I sereg főparancsnoka. A németek megragadása nem volt Ínyére a hazafiaknak. Manner- heim tábornok, a német intervenció egyik értelmi szerzője, benyújtotta lemondását, melyet a helsinkíi kormány elfogadott. A fekete német sas -kiterjesztette szárnyait az eeész ország fölé. Egy finn hazafi, Rudolf Holsti. aki londoni emierációban élt, egvik aggódó üzenetet a másik után küldte Helsinkibe, figyelmeztetve honfitársait a szövetségesek és amerikai barátaik háborús esélyeire. Süket fülekre talált, mert a nemzeti kormány rendületlenül bízott a német győzelemben. Szolgáljon mentségére, hogy Németország látszólag akkor állott hatalma tetőpontján. Egymillió német katona állomásozott a Finnországtól Kaukázusig terjedő óriási térben és a hatalmas orosz birodalom legyőzötten hevert lábainál. Ugyanakkor Wotán villámat kemény csapást mértek a nyugati ellenségre is. Volt egy pillanat 1918 tavaszán, amikor úgy tetszett, hogy a háború istene telíts győzelemmel jutalmazza kedvenc németjei elszántságát. Ebben n légkörben nem csoda, hu a finn nép valami modus viven- dit keresett a hatalmas ,.felszabadítóvalAz 1918 májusában összeülő finn országgyűlés Svinhufvudot régenssé választotta és a finn koronát felajánlotta Vilmos császárnak, kérve az imperátort, hogy a finn trónt „egyik fiával töltse be“. Vilmos császár kegyesen fogadta a királykérő finneket, de a koronára nem valamelyik fiát, hanem rokonát, Frigyes Károly hesseni nagyherceget jelölte. A finn diéta még 1918 őszén sem kételkedett a német győzelemben, mert október 9-én Frigyes Károlyt nagy többséggel királlyá választotta. Azóta nagyot fordult a történelem kereke. Az a Németország, mely húsz évvel ezelőtt önző, vagy önzetlen okokból a finn függetlenség bölcsőjénél őrködött, most kénytelen tapsolni annak az ellenségnek, amelyet akkoriban leverni segített. Pedig a finn nép igazi „Kulturvolk“ s az elmúlt húsz év alatt szám- lalanszor adla tanúbizonyságát társadalmi és politikai érettségének, műveltsége hamisitat 'rinul „északi“ jellegének. SZENCZE1 LÁSZLÓ.
