Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-10 / 286. szám
i 9 jy ú e c «? m h e r 1 f), tBHKBSăBSSSBUSB ELLENZÉK n r~y Az erdélyi román felekezeti iskolák Jogai és lehetőségei a világháború előtt irta BÍRÓ SÁNDOR Az, uj középiskolai törvény újból resztette az érdeklődést az iskölupoUliku iránt. Szakemberek és érdekeltek* szülök és diákok, nemzetiségi különbség nélkül, egy* formán nagy figyelemmel tekintenek a törvény végrehajtása elé. A végrehajtást és az tlj rendelkezések halasat illetőleg persze megoszlanak 5 veleinenyek. Általanossagbau mindenütt kiemelik a tanulok belvzetenek könnyítésére irányuló előírások szükséges voltát és méltányolják a törvényhozó beláA középiskolai törvénnyel kapcsolatban egyes jólértesült körök hangoztatják, hogy az csak mintegy bevezetése az iskolapolitika további újításainak. Ez íijitások közül némelyek a romániai magyarságot közelebbről érintik. Elsősorban az az uj törvény, mely bukaresti bitek szerint most készül és a magánoktatás egész eddigi rendszerét át fogja alakítani. A kisebbségi íanügy sorsa iránt érdeklődők már régóta remélik az Anghelescu dr* 1923-ös magánoktatási törvényének a kicserélését. Most, amikor talán valóban sor kerül egy uj magánoktatási törvény kidolgozására, természetszerűen az Összes érdekeltek arra gondolnak: vájjon az 1925-ös törvénytől eltérő elvek érvényesülnek-e az nj törvényben? Köztudomású, hogy' Anghelescu dr* magánoktatási törvénye megszüntette az erdélyi felekezeti oktatás azelőtti rendszerét. Ez a rendszer mintegy negyedszázados volt és az iskolafenntartó egyházak iskolai önkormányzatán alapult. A felekezeti iskolákat az államiakkal egyenrangúaknak tekintette és egyforma jogokat biztosított számukra. Mikor az 1925-ös magánoktatási törvény e jogokat megszüntette, a felekezeti iskolák fenntartói nehezen tudtak a* uj helyzetbe beleilleszkedni. Most, amikor felmerült az egész felekezeti oktatást átrendező uj törvény lehetősége, ü kérdéssel foglalkozó szakemberek gyakran gondolnak a káboruelőtti rendszer előnyeire. Sokan úgy vélik, hogy az erdélyi magyarság számára sürgős lenne legalább azokat a jogokat biztosítani, melyeket annakidején az erdélyi román felekezeti iskolák élveztek. E» jogokat illetőleg az erdélyi román és magyar közvélemény egyaránt olyan tájékozatlan, hogy nem árt újra felfrissíteni egyes román írók idevágó adatait. Az erdélyi románság háboruelőtti oktatásügyével legtöbbet dr. Onisifor Ghibu egyetemi tanár foglalkozott. 1915-ben Bukarestben két könyvet irt a román iskolák szervezetéről és életéről: 1. Viata si organizaţia bisericească si şcolară in Transilvania si Ungaria“ és 2. „Şcoala romanească din Transilvania si Ungaria“ c. alatt. E munkák és más román kiadványok fontosabb adatait a „Magyar Kisebbség“ folyóirat „Az erdélyi és magyarországi román egyházak és iskolák élete és szervezete a világháború előtt,, c. alatt magyarul is kiadta. Ebbői bárki tárgyilagos képet alkothat magának a háboruelőtti román felekezeti iskolák jogairól és lehetőségeiről. A romén iskolák helyzete A háboruelőtti román felekezeti iskolák az állam hasonló jellegű iskoláival egyenlő jogokat élveztek. Újabb iskolák felállításához nem kellett előzetes engedély: a felekezetek csak egyszerűen bejelentették az államnak az iskola szervezését. Az állam tudomásul vette s amennyiben az iskola a törvényben lefektetett alapelveknsk megfelelt, minden további nélkül megkapta a nyilvánossági jogot. A felekezeti iskolák bármilyen nemzetiségű tanulót felvehettek. Mivel pedig sok faluban csak román felekezeti iskola volt, gyakran megtörtént, hogy magyar és szász gyerekek is román iskolába jártak. Ez a jelenség nemcsak az elemi, de a középiskolákban is gy akori volt, A brassói „Andrei Saguna“ ortodox Üeeum növendékei között gyakran szerepeltek Bukarestből, PloésíibőL, vagy’ más romániai helységből való tanulók. A báláz-fal vi fiuíőgitnnázíumbaa hasonlóan sok magyar és szász ftu tanult. így a tanulók között Pataky Emil, Bánfi István, Bogdáni! János, Halmágyi István. Welwart, Lö- zinger, Heisikovits, Smith, Schramm és más magyar és szász neveket találunk. Beiratkozásuk és román nyelven való tanulásuk ellen soha senki nem emelt kifogást. A rendes tanulók mellett a felekezeti iskolák magántanulókat is felvehettek. Külön rendelet engedte meg, hogy a leány magántanulók a fiukkal együtt látogassák az előadásokat. E magántanulók abban a román iskolában vizsgáztak, ahová be voltak iratkozva. A román felekezeti Iskolák államérvényes bizonyítványt bocsátottak ki. Érettségi és más vizsgákat az állami iskolákhoz hasonlóan rendeztek. A vizsgákon az iskola tanárat Vizsgáztatták a tanulókat egy kormány- biztos jelenlétében, akinek tudnia kellett románul. Az érettségi vizsgán az iskolafenntartó kiküldöttje elnökölt. A kormánybiztosnak semmi rendelkezési joga nem volt: egyetlen vizsgái okiratot sem irt alá. Tapasztalatairól jelentést tett a minisztériumnak, mely az iskolafenntartó egyházon keresztül intézkedett. Az állami szervek, tan- felügyelők és főigazgatók mindig az egyházi főhatóságon keresztül adták ki rendelkezéseiket. Az egyházi iskolák önkormányzatát ilyen módon tiszteletben tartották. Az anyagi tehetőségei A román felekezeti iskolákat az egyház- községek híveinek hozzájárulásából, az egyházak vagyonából, magyar államsegélyből és a românia segélyekből tartották fenn. A magyar állam szükséghez képest segélyezte az iskolákat. Az államsegélyes elemi iskoláknál az állam határozta meg öt tantárgy tantervét. Az államsegély bizonyos feltételekhez volt kötve, főleg az elemi oktatásban. A román középiskolák nundénike államsegélyt kapott. Az* államsegély főleg a tanerők fizetésére szolgált. A világháborút megelőző években a magyar állam atlag évi kétmillió korona államsegélyt adott a román felekezeti iskoláknak. Az állam gondoskodott az egyházuk iskolai rovatalainak behajtásáról is. Azonkívül elrendelte, hogy az egyes adók után mindenki 5 százalékot fizessen az elemi iskola fenntartására. Egyes román középiskolák fenntartási költségeit alapítványokból, más helyen pedig romániai segélyből fedezték. így a brassói ortodox román főgimnázium évtizedeken keresztül a román állam pénzén is tartotta fenn magát. Ám 1900-ban a magyar állam megengedte, hogy a brassói iskolafenntartó egyház évi 38.000 lejt elfogadjon a román államtól, A pénzügyi átutalás a budapesti Magyar Központi Állampénztáron keresztül történt. I9Gó-ban gróf Apponyi Albert, közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki, melyben felajánlotta a román felekezeti középiskolák tanárainak fizetéskiegészitését „minden feltétel nélkül és az iskolák önkormányzatának legcsekélyebb sérelme nélkül“, „Miután a kérdést tanulmány tárgyává tették — irja a brassói ortodox román líceum 1925-ös jubiláns évkönyve — az iskolai bizottságok és gondnokságok, úgyszintén a fő- egyházmegyei konzisziórium, az 1906. oki. 30-án 10.431. szám alatt oly értelemmel é* feltétellel határozott a fizetcskiegészités eb fogadása tárgyában, hogy arról le lehet mondani bármikor. 1906 julius l-i kezdettel a brassói líceum és brádi g]mnázi”m megkapták az állami fizetéskiegészitést. A kérdés azonban nem ment olyan könnyen keresztül a brassói iskolai szervezeteknél. Ezeknél egyes tagok részéről nagy ellenzésre talált azon okból, hegy a kormány az egyezség megkötése istán rosszirányú befolyást fog gyakorolni az iskolák szellemére. A közokt. minisztérium rendeletének szövegéből nem lehetett azt következtetni, mintha a kormány célja volna az iskolák autonómiájának megrontása, avagy hogy jobban kívánna beleavatkozni iskoláink ügyeibe .,. Igaz azonban az, hogy az adott segély Damokles kardjaként irányult a tanárok ellen és ezeknek érezniük is kellett, hogy a kard ellenük is használható s igy nekik is körültekintőbbeknek kell lenniük. Azonban a tanárok tiszta érzésének és becsületének erőteljes bizonyítéka marad, hogy iskoláink szelleme és légköre és tanáraink magatartásának iránya semmiben sem változott a fizetéskiegészítés miatt alkalmazott rendszabályok következtében.“ (XCÍV. lap) Ezt a fizeléskiegészitő államsegélyt meg is kapták pontosan a magyar kormánytól egészen 1918 őszéig. Ezután pedig a fizetés- kiegészítést a román kormány adta.“ (XLX* lap.) Az iskolák anyagi helyzetét és a tanerők megélhetését nagy mértékben befolyásolta n nyugdijkérdés is. A fenti értesítő szerint ez a kérdés sem okozott nehézséget, mert a tanítók és tanárok tagjai voltak az állami nyugdíjintézetnek, A tanerők, tananyag és nyelv kérdései ’A tanerők alkalmazása és véglegesítése az iskolafenntartó egyházak joga volt. A tanítóképző és áz egyetem elvégzése ötáü a tanítók és tanárok azonnal állást foglalhattak él; véglegesítésükhöz semmiféle további államvizsgára nem volt szükség. Az egyház által véglegesített tanerőkről való jelentést az állam egyszerűen tudomásul vette. A tanító megerősítéséhez csak akkor volt szükséges miniszteri jóváhagyás, ha az illető iskola évi 200 koronánál nagyobb államsegélyt kapott. A tanítók és tanárok tanító-, illetve tanáregyesületekbe tömörültek, A tanítók és tanárok tagjai lehettek az állami nyugdíjintézetnek s így öreg korukban való megélhetésük biztosítva volt. A katonaságnál sem volt megkülönböztetés a román tanerőket illetőleg. Éppen úgy tisztek lehettek egyévi szolgálat után, mint magyar kartácsaiké A közös hadseregben pedig magyarnak és románnak egyaránt, idegen, azaz német nyelven kellett a tiszti is* kola tanulmányait elvégeznie. A román felekezeti iskolákban a tanterv és tananyag megállapításénak joga az iskolafenntartót illette meg. A tanterv azonban magában foglalta azokat a tantárgyakat melyeket az állami iskolákban tanítottak. Ámde az állami iskolákban a tantárgyak egy részét nagyobb óraszámmal tanították, mint ß ronda* felekezeti «tkolákb.am , Az államsegélyt élvező román felekezeti Iskolákban a magyar nyelv, számtan, hazai földrajz, történelem és aikotraánytan tantervét a minisztérium állapította meg. De a tanterv utasítása hangsúlyozta, hogy „az anyag terjedelmét (mennyiségét) min den egyes tantárgyból a dolgok természete szabja meg“. A miniszteri utasítás hangsúlyozta, hogy „a tanításnak á gyermek életkörülményeihez kell alkalmazkodnia és az illető lakóhely természeti, társadalmi és gazdasági helyzetéhez, különös figyelemmel a növendékek lelki életére és ismeretkörére“. A romin teológiák tantervébe a kormány egyáltalán nem avatkozott bele. 1915-ig, Ghibu professzor könyvének megjelenéséig, a román teológiákon az állam nyelvét sem kelleti előadni és tanulni. A tannyelvet minden felekezeti iskolában az iskolafenntartó határozta meg. Az 1867-es kiegyezés után 12 évvel szavazták meg azt a törvényt, mely által fi2 államnyelv, mint tantárgy, bevezettetett a román felekezeti iskolákba. Az anyanvelv használata az iskola vezetésében és igazgatásában is biztosítva volt; a középiskolai értesítők legtöbbször (1914—15-ben is) csak román nyelven jelentek meg, Az államsegélye« iskolák tannyelve Ugyan- csak a román Volt. Erre vonatkozólag az érBUM PESTEI AZ István Király Szállodában (VI. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő^ mérsékelt áru szobák Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Teieían 202-43,294-24 délyi görögkeleti román érseki egyházmegye Konziszlóriumának 1910-i 11.410-es /. rendeletében u következőket olvashatjuk: „Az összes tantárgyak valamennyi felekezeti iskolánkban, akár államsegély esek, a! ár nem, kizárólag románul tauillatnak, kivéve a magyar nyelvet, melynek keretében felvételnek bizonyos dolgok a számtanból, történelemből, alkotmány tanból is. Mindaz, ami ezen tárgyakból magyarul tanittatik. csak azután taníthatók, miután előbb megtanulták románul az illető órákon, amelyeknek kizáróan romúnnyelvüeknck kell lenniük. Ez okból nem engedhető raeg ezen tárgyak tanítására más, mint románnyelvü tankönyvek használata; teljesen kizárva a kétnyelvű könyveket, melyek csak gépesítik a tanítást. Amit a tanulóknak magyar nyelven is tudniuk kell, belefoglalandó a magyar olvasókönyvekbe, melyeknek tartalmazniok kell olvasmányokat a számtanból, történelemből, alkotmánytanból és földrajzitól, amint tényleg tartalmaznak is. A ml iskoláink nem kétnyelvüek, hoary kétnyelvű (kettős) könyvek lennének azokban megengedhet ők. hanem a törvény értelmében „román tanitásnyelvü iskolák'“ és ilyeneknek kell lenuiök az azokban hasznúit kézikönyveknek is. A törvény nem követeli, hogy az iskoláinkban hesznált összes tankönyvek a minisztérium által jóváhagyva legyenek, hanem csak azt kívánja, hogy a számtani, történeti, alkotmány tani és földrajzi kézikönyvek, melyek az államsegélyes iskolákban használtatnak, legyenek ellátva a miniszter jóváhagyásával; azontúl a nem államsegélye« iskolákban csakis a magyarnyelvű kézikönyv jóváhagyása kívántatik meg. A vallásiam románnyelvi, természetrajzi kézikönyveknek államsegélyes iskolákban sem kell más fó- mm által jóváhagyatniok, mint az egyház iskolai által, a nem államsegélye« is‘ kólákra pedig az mondatott. hogy agol használhatnak bármiféle kézikönyvet (kivé ve a magyar nyelvre), melyek a Konzisztó< rium, vagy püspöki zsinat aprobációját L'r. ják. Csak a miniszter által kitiltott könyvek nincsenek megengedve semmiféle iskolábat lisgyariapádi népdalok {Vita Zsigmondi közlése) Az én rózsám kertész legény, , Jaj! de nagyon beteg szegény. Szedek neki százféle virágot Aval főzök orvosságot. A gőzösnek fiat kereke ( Ulviszeu az messze földre. Messze földre, Románia közepébe. Románia közepébe, Hat kaszárnya van építve. Hat kaszárnya, hat ablaka. Nyucsd ki babám karod rajta. Nywosd ki babám a karodat, öleld meg a galambodat. Nyocsd ki babám mind a kettőt, Én vagyok a te szeretőd, * Vágják az erdei utat, Viszik a> magyar fiukat Viszik, viszik szegényeket, Szegény magyar legényeket. Állj meg babám, kérdjek egyet, Melyik utcán keresselek? Galicia közepébe Két kaszárnya tan építve. Ott vannak a magyar fiuk, Vörös csákó a fejükben, Kék atilla a testeken, Ptt .«zomQrkodnak szegények
