Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-10 / 286. szám

Ma air világon u nemzeti ér/ések so­lu nctu ta.-asztalt lellendülését éljük. Mm- »..>*I» nem. t an a törekszik, hogy állancúuii 1 Irea'.-u Isíi «'•> fokozza minden tagjában az. egy iivétartozás gondolatát. A világ legna­gyobb nemzetei is száinontnrt ják minden egyes lajtost vérüket; lutritól is éljenek azok. A nemzeti érzés által megujhódott hatal­mas Néinetbirodalom utég a legelhagyatot- tabb, távoli földrészek német szórványait is hivatalosul!, kartotékrendszerrel tartja szá­nton és figyelutmel kiséri sorsukat. Kemál nasa inegujhódott Törökországa pedig nem­csak begy siámontartja a Balkán államok­ban szétszórt törökséget, hanem tudatos po­litikával. évi öl-évre nagy tömegeket igyek­szik hazatelepíteni az anyaországba, bogy ezael is megvédje őket uz enyészettől. Az idén is több. mint 200.000 külföldi, balkán- félszigeti és dobrudzsai török hazatelepités" van tervbevéve. A magyar közvélemény csak a régi Ma­gyarország területén élő magyar kisebbségek­ről tud, más magyar telepekről alig vau fo­galma. így pontatlan adatokat tud a közön­ség arról, hogy Bukarestben és a nagy ro­mán városokban sok magyar bevándorló él, míg a moldovai magyarokról, csángómagya­rokról legfeljebb annyit hallhatott, hogy van öt magyar telepes Csángó-falu Bukovinában. Ezek a Kárpátokon tuli magyarságnak csak kis részét teszik és nem tartoznak a tu­lajdonképpeni moldovai magyarsághoz. A moldovai magyarságról a magyar közvé­lemény egyáltalán nem tájékozott. Olyany- nyira, hogy a közelmúltban egy kisebb elő­ad ás után több érdeklődő — közöttük ko­moly, széles látókörű és magyar népi prob­lémákkal foglalkozó urak — kérdezték cso­dálkozva, tényleg igaz-e az. hogy Moldova- bsn vannak magyar telepek. Pedig ezek a jórészt ősniagyar telepek a székely tömbtől nem is nagyon messze és nem is nagyon el­zárva terülnek el a Kárpátok keleti lejtő­jén, Baeau és Roman megyében, amely vár­megyék lakosságának 30—50 százalékát te­szik ki. A moldovai magyarság e két megyé­ben zárt tömbökben három nagy csoportot alket: Erdély délkeleti csücskének, a Szé­kelyföld közvetlen szomszédságában, a Tatros (Troíus) mentén, ehez csatlakozóan a Biszt- rica, Tázló (Tasláu) és Szeret (Siret) fo­lyók mentén a bakói magyar tömb és ettől északra a Románvásár (Roman) környékén, a Moldova és a Szeret folyók között terül a moldovai magyarság három zárt tömbből álló települése. Ezek közül a Tatros-vidéki települések őrizték meg legjobban magyar­ságukat, mert a Székelyfölddel közvetlen kö­zelségben vannak és igy állandóan felfrissí­tést kapnak az oda kivándorló székelységtől. A moldovai magyarság eredetét többféle­képpen magyarázzák, de abban még az elfo­gul*. román történelemirók legnagyobb része is megegyezik, hogy a magyar települések a moldovai fejedelemség megalakulásakor már fennállottak. Moldova toponómiájáról összeállított táb­lázatból alább idézek néhány érdekes föld­rajzi helynevet: Román: Magyar: Aldamas Áldomás >; Apahaos Ap ah a vas Cherebic Kerekbükk Chcscbiesul Kecskés -• Halos Halas Muierus Magyaros Miches Mikes Netoira-Mare Nagy-Nemere Nemira-Mica Kis-Nemere Tarhaos Tarbavaa , Ä moldovai magyarság etnikai eredetére vonatkozólag a legvalósziniibb az a feltevés, hogy az Etei-közbői uj hazájába vonuló ma­gyarság egy kis része a már megszokott Etel­közben maradt. A honfoglaláskor a magyar­ság köztudomásúlag gyepii rendszerrel véde­kezett mind nyugat, mind dél és kelet Felé az uj hazát érő betörések ellen és valószínű, hogy a magyar haza legszélsőbb biztositóvo- aalaként ez az etelközi magyarság szerepeit a mint negyedik gyepű, szerves része volt a mai helyén kialakuló dunavölgyi magyar ál­.1 a; űováM lantnak. \ magyarságba n.tg>-/ántu velünk tokou-faju km. szórvány is beolvadt, igy : zátnbelilog és fajikig is crö-ilve ültet. Egy ideig a moldovai magyarság szoros politikai és kulturális kapcsolatban volt a magyar ha­zával, o!yunu\ira, hogy a nyugateurópai kul­túra határvonala ebben ur. illőben a moldo- >ni magyar telepek kiterjedéséig tartott. A moldovai magyarság helyzetét azonban tra­gikusan befolyni oltu a tatár betörés, amely Magyaror.vágót nagyon súlyosan érintette. A tatár ltad'k végigvonulva Moldovait és 11a- vasalföldün, minden addigi polgárosodást és kulunmniika. megsemmisitettek és a népes­séget legtöbb helyen valósággal kiirtották. A számszerűleg megritkult magyarság ezután már nein tudta többé előbbi pozícióját Mol­dovait« u visszaszerezni. Idők folyamán a magyar haza és a mol­dovai magyarság közötti politikai kapcsola­tok meglazultak. Az árpádházi királyok ko­rában állandó törekvés — bár folyton rit­kuló jelleggel — a moldovai magyarságnak a magyar életbe való bekapcsolása. De Nagy Lajos után, aki Laczkfv Endrét nagy magyar sereggel Moldovába küldi, hogy a garázdál­kodó tatár ,hadakat kiverve, biztosítsa a mol­dovai magyarság békéjét, nem látjuk, hogy a magyar királyság politikailag is igyekezett volna szerves kapcsoLtöt tartani a Kárpáto­kon tuli magyar telepekkel. A felfelő törő románság mind jobban és jobban térthóditott és az egykori sürü ma­gyar telepek csak mint szigetek maradtak meg a nagy román néptengerben. A moldo­vai magyarság egyetlen összekötő kapcsa a katolikus vallás lett és maradt a mai na­pig is. A2 Árpádok idejében, sőt azoknak hanyat­lása után is még magyar kézben találjuk a moldovai kalolikusság vezetését. 1227-ben Milcovbau II. Endre király kun katolikus püspökséget szervez, hogy a kunságot teljes- sen megtérítse és ide magyar szerzeteseket küld. A mücovi püspök az esztergomi érsek­nek volt alárendelve. Sajnos, a tatárjárás, amely Magyarországot is teljeseit feldúlta, ezt u vidéket mégjobban sújtotta és majd­nem mindent elpusztított. A tatárjárás után megtizedelt lakosságú magyar és kun telepek már nem tudták régi erejüket visszanyerni. A keleti ortodoxiát magával hozó román cicin sohasem közeledett a katolicizmushoz és igy tény az. hogy a moldovai katolikussá- got — égé“?, ki“ kivétellel —■ mindig csak a moldovai öslako és főleg a Tatrosvidékre bcszái utazó, székely bevándorlók képviselték és képviselik a mai napig. \/. időközben n\ugatcurópai hatalommá, sőt nagyhatalommá erősödött magyar király­ság nem forditott kellő figyelmet a moldovai magyarság sorsára és a politikai összetarto­zás inegszünécét lassan a szellemi kapcsola­tok folyamatos irieplazulása követi. A moldovai nagyszáma magyar katolikus- ság hitéletének biztosítására Eszakmoldová- bnn Szeretőn 1370 ben lengyel fennhatósága püspökség alakul, de a papság ekkor még mindenütt magyar és igy a hívők lelki szük­ségleteiről kellő gondoskodás történik. A XV. században a moldovai magyarság az. anyaországtól felfrissítést kap. Hus2 Já­nos ekkor kezdi hirdetni tanait, rövidesen szép számmal akad magyar követője is. A katolikus hatalmi tényezőként szereplő ma­gyar királyság üldözte a magyar huszitákat és e2ek közül sokan menekülnek át Moldo­vába, ahol a vallási mozgalommal rokonszen­vező Alexandru cel Bun vajda szívesen fo­gadja őket. A huszitákat a XIV. század második felé­ben magyar hittérítők visszahozzák a katoli­kus egyházba. Ebben az. időben Tatros és Moldovabánya a moldovai magva-- katolikus hitélet központjai. A bákói kolostor is a < siksomlyói szerzetesek (ferencesek) kezén van. Az 1588. évből számszerű adat van a mol­dovai magyarságról. Brutti Bertalan fejedel­Megállnak öten-hatan valamelyik ut• casa:kon. ha a véletlen összeveti őket. Ott állnak, hangtalanul, mint akik egy mozdulatból is értik egymást. Annak is jelentése van. Öt-hat konok szél:ely. Ha nézed őket, Ady arsan fel benned: „... itt valahol, ott valahol...“ Fehér posztóharisnyújukon vitézkötés: fekete, piros, vagy ..itjkék“ szegőből. Szivükben honvágy és remegés a hol­napért. Komor arc, éber tekintet: Sötét szemükben az idegenbe szakadt ember éles életlátása, összesítzhalatlan akarása. Ha kibuggyan belőlüli a szó (kicsor­duló fájdalom, mely nem fér el a szív­ben); beszédjük súlyos, világrengető böl­csesség néhány dörgő szóban: munka. ke­reset. asszony, gyermek, ház, élet... Vigyázkoűnak, figyelnek. Szemük éle­tet lát, fülük a zajból is kihallja az élet ■ ütemét. Fürkésző szemmel néznek a tovűha- cagó csikiszoknyás lány után. Ismét csend, hallgatás. Csak egy elsuhogó szok­nya kell. egy zsinórcs magyar mellény­be szorított, ringó lányderék és elborul az arcuk; minden tervük, minden szép álmuk egyszerre eléjük tárul: kis csalá­di ház és három hold föld a Hargita al­ján, takaros kis feleség, ilyen magyar- mellényes, ringó derekú, öt-hat pajzán kölyök a ház körül, a tavaszi napsütései meny lépésekkel válnak szét. Hívja a munka. Hívja a gyár. a műhely, a ra­kódó. Hívja az élet, hívja a cél. S ók mennek, mert hallják a hivó szót. Aszfalt, üreg, acél, beton és villany­vezeték közé taszított magyardalu brassói cselédek. Ne nézzetek olyan kémlelőén rám, ha a hátatok mögött megállók. Sze­retem hallani beszédeteket, szeretlek lát­ni titeket. Mert okosak, komolyai: és törekvők vagytok, mert a hóditó falu vagytok, mert a mieink vagytok. Én is cseléd vagyok. Én is azokért verekszem, akii: otthon maradtak. De a gazdám nem szász gyáros, sem zsidó vál­lalkozó. Nagyobb ur cselédje vagyok. Úgy jártam, mint ti. őseim őrtüzek körül háltak és kopját szúrtak az elesett vitéznek, mint a tieitek. Aztán dolgoz­tunk rni is, mint ti. Ha az apa gyűjtött és jómódra vergődött, megosztotta fiai között. Azok megint szegények voltak, így történt ez veletek is. Az élet hullámverése kit felemel, kit lesújt. És rendszerint akkor ejt el, mi­kor már minden jól volt volna. Az iikapám szolgalegény volt. A nagy­apám gazda. Az apám is az, csak sze­gény. De én megint gazdag vagyok, mert hiszek. Hiszem ó munka diadalát. Sok nagyot és merészet hiszek. Bennetek is hiszek, faluról kisirt, hazavágyő magya­rok, jó brassói cselédek, édes véreim. gyepen... De aztán magukra ébrednek és ke- INCZE LAJOS. Cluj, Síp. Reglata Mapia 46. mi titkár a leugycl nuiicni-ho/ írt levelébn, a 15 000 főnyi katolikus magyarság 1 h /éri az idegen f 1 artcihkániis atyák helyett mugytu jezsuitákat és ferenceseket kér. 1020 tul kezdve Róma a moldovai katoli, kn* magyarság lelki vezetését a Propaganda de Eide-re bízta és igy a lelki vezetés 32 óla«? és u lengyel papság kezébe került, akik a magyar tömegek nemzeti érzését nemhogy tá­mogatták volna, de velük szemben sokszor ellenséges érzülettel voltak. A moldovai m». gyarság teljesen magára hagyottam politikai és lelki vezetők nélkül tengődött és tengődik a mai napig. Hogy a magyar állam részéről nem történt semmi lépés a moldovai magyarság sorsának feljavítására, az annak tudható be, hogy a reformáció a katolikusságot Magyarországon is, de főleg Erdélyben igen meggyengítette, úgyhogy a lelki kapcsolatok is mind jobban és jobban megszakadtak. Ugyanakkor az idő­közben * magyar trónt elfoglaló Habsburg- ház sokszor magyartalanitó politikai törekvé­seinek sem kedvezhetett volna egy magyar- érzésű katolikus egyházi hatóság az erdélyi határokon túl is és igy érthető, hogy min­den olyan törekvés, hogy a moldovai magya­rok magyar lelkivezetőket kapjanak, megtört a katolikus világhatalmi törekvéseket képvi­selő Hahsborg-liáz politikáján. A XVII. és XVIII. században a moldovai magyarság elég mostoha körülmények között, de az egykori feljegyzések szerint, szívósan védte vallását és magyarságát. E korból a két legérdekesebb erre vonatkozó emlék Bandinus Márk püs­pök 1646-ban a pápához irt levele és Zöld Péter moldovai származású csikdelfiei lel­kész 1781 hői való levele. Bandinus püspök a pápához irt levelében elmondja a részére alapított bákói, illetve Jassii püspökség te­rületének viszonyait és felsorolja az ott ta- Iáit magyar falvakat. Zöld Péter 1781-ben az erdélyi püspökhöz, gróf Batthyány lgnáchoz irt latin-nyelvű je­lentésében panaszkodik, hogy mennyire ma­gukra vannak hagyatva a moldovai magya­rok és az olasz misszionárius atyák mennyire nem szívesen látják maguk között a magyar- származású papokat. Kéri, hogy a moldovai olasz misszionáriusok helyett Erdélyből le­hetőleg ferencrendi atyákat küldjenek ki Moldovába. mert a nép nyelvét nem beszé­lő idegen papok mellett a moldovai kato- likusságnak jóformán nincs hitélete. Kérel­mének azonban, sajnos, nem volt foganatja. Gatti 3 iuce, a moldovai misszió prefek­tusa 1800-ban 2723 magyar családot talál Moldovában 13.336 lélekkel. Ebben az idő­ben a magyarság részéről több követelés hangzik el. hogy papjaik magyar nyelven vé­gezzék az egyházi szertartásokat, mert ek­kor már román nyelven tanítanak és végzik az egyházi funkciókat a papok. Ebben az időben alig akadt néha egy-egy magyar pap, aki kis vigaszt hozott volna az egyedülálló nép lelki életébe és bár több­ször kérelmeztek magyar lelkipásztorokat a magyarországi egyházi hatóságoktól, egyrészt azok közönyösségén, másrészt a Habsburgok határozottan magyarellenes magatartásán megbukott minden erre vonatkozó kérelem. Sőt az 1803-ban Moldovába érkező Bocskor Istvuu öntudatos magyar fajiságu katolikus papot a moldovai katolikus misszió prefek­tusának és a moldovai osztrák konzulnak ár­mánykodása folytán 1807-ben elfogják és Te­mesváron bebörtönzik. Hammer konzul Becsből a moldovai magyarok részére a bé­csi udvar szellemében működő papokat kér. hogy ezek a Becsnek nem kedvező magyar öntudatot még itt is elfojtsák. E magnyilvánuló elnyomás és rosszakarat ellenére számszerűleg is szépen fejlődik a moldovai magyarság. Az 1600-as években még 14.000—15.000 volt lélekszámúk és bár állandó a románságba való beolvadás, nagy szaporaságuk folytán 1824-ben már 50.000 a moldovai magyarság iéíekszáma, Lippa mol­dovai osztrák konzul szerint. A XIX. században fellobbanó nemzeti ön­tudat a románok részéről erőteljesebb roíná- nositó politikát vált ki és a magára hagyott moldovai magyarság beolvadása mind jobban fokozódik. Két-három lelkes magyar utazó tudósítja ugyan a moldovai magyarság hely­zetéről a magyar közvéleményt. Jerney Já­nos át is szeretné telepíttetni őket Magyar- országra, de mind az ő kérése, mind a többi kutatóé megtört a magyar közvélemény kö­zönyösségén. A moldovai magyarság lassan-laesan telje­sen közömbössé válik az összmagyarságga! szemben. Erősödik az elroinánositási folya­mat és hogy ez mennyire nagyfokú, arra jel­lemző a jassii egyházmegyéből rendelkezé­sünkre álló statisztika 1921-ből. Eszerint az egyházmegyének 4i papja volt. Ezek közül egyetlen egy sem magyar. A 21 anyaegyház, 191 leátiyegyhá2 és 136 templomból álló négy dekanatus 85.773 főnyi, származásra nézve szinte kivétel nélkül fajmagyar hívőt számláló. Ezek közül ma már csak 44.600 főnyi az otthon magyarul beszélők száma: a többi vegyesen a román és magyar nyelvet használja, vagy csak a románt, ha magát ma­gyarnak vallja is. (Láthatár J CSAPÓ ZOLTÁN, Brassói cselédek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents