Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-10 / 286. szám

L I L r N / I K

19 39 ír/ c c c ír'i h t r 1 0.

ADY ENDRE VERSEIBŐL

Csatár vesztvén alig csatáivá: ti Qm Iokunkat nem ékesíti t Mos, szent bukás vér-glóriája S daccal nem nézhetünk nz Égre: Kevesen voltunk, buktunk s vége.

S mégis — be különös egy ország — Megint dacosodnak a szemek. Keményre száradnak az orcák S ijjesztö, sirl némaságban Megint fölszánt magyar világ van.

így voit ez itt századok óta:

Ezt a zúzott, vertfejü magyart Mindig ütés tartotta, óvta Vert hencegés, törött álmok

Etán: még konokabban állott. .

te

Gyér seregünket széjjet-verték S ránk rakta a cudar úri súg Az élhetisnek minden terhét.

S meri ránk szabadult minden vétek. Azért lesz itt újból is élet.

HAZAMEGYEK A FALUMBA

Szigorú szeme meg se rebben,

Faiu meg nem várt kegyesebben Városi bujdosóra.

Titkos hálóit érteni szőtte S hogyha leborulok előtte,

Bűneim elfelejti.

Vagyok tékozló és eretnek,

fke ott engem szánnak, szeretnek;

Engem az én falum var.

Mintha pendelyben látna újra S nem elnyüve és megsárguiva, Látom, hogy mosolyog rám.

Majd szól: ,Én gyermekem, pihenj el, Békülj meg az én ös szivemmel S borulj erős vállamra.“

Csicsijgat, csiiit, csókol, altat S szent, békés, falusi hatalmak Élnek majd a szivemre.

S mint kit az édes anyja vert meg, Kisrt ^szegény, éti áradt gyermek,

Egy alszom el örökre.

MOROGNAK A VÉNEK

Vjfent morognak salabakierék:

Ali magyarságunk nekik nem elég. ök a magy árok, ok mindig a vég ok ?

Ez a magyarság?

Azok magyarok, akik nyomorékok?

Magyar vagyok, vén, bus magyar diák,

De unom már ezt a komédiát:

Megkarmolom az agg rozmárok arcát,

JEb ura iakó,

Pukkadjatok meg,

Nekünk nem kell sav ős, úri magyarság.

Mi magyarságunk: élő s nem halott,

Mi vagyunk itt igazi magyarok.

Arany-jászolból nem tudtok jól enni?

IEb ura fakó,

Ne nézzetek ránk,

Amit morogtok, úgyis semmi, semmi.

Elválik úgyis, hogy mi lesz velünk:

Magunké leszünk, vagy kilincselünk?

Lesz-e magyarság uj célra, nagy okra?

Eb ura iakó,

Faliatok aggok.

Bízzátok ezt az ifin magyarokra.

UJ VIZEKEN JÁROK

Ve’ félj hajóm, rajtad a Holnap hőse,

köhögjenek a részeg evezősre.

Pepii!j hajóm,

Ne félj hajóm: rajtam a holnap hőse.

Száilani, szál tani, szál tani egyre Uj, uj Vizekre, nagy szijzi \ izekre,

Repülj hajóm.

Száilani, száilani, száilani egyre.

Uj horizenok libegnek elébed,

Minden percben uj, félelmes az élet>

Pepiilj hajóm,

1Uj■ horizonok libegnek elébed.

Nt,n kellenek a megálmodott álmok,

Uj kínok, titkok, vágyak vizén járokt

Repülj hajóm,

Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse, hajtson szentlélek, vagy a korcsma gőze. Repülj hajóm,

Én nem leszek a szürkék hegedőse.

A DÉLIBÁB ÜZENETE

1A Hortobágy beüzent Debrecenbe: „Cívis urak, már holnap délelőtt Nagy baj leszenÉs ijedt táncot roptak Debrecenben a tat ár-agyvelők.

„Civisurak, már holnap nagy baj lészen: Gőzösön jár ma már az ember-ész ÍS a Délibáb Délibábnak maradni Nem akar már. És ennyi az egész“

„Basahalmától ös Péterflálg Ájer pezseg. Úgy hívják: Gondolat. Fütyül ez a kerek, tatár fejekre:

Cívis urak, haboznak még sokat?**

„Majd holnap tán nem lesz idő megtérni, Korrigálni az ősi nagy hibát:

Cívis urak, nagy haj lészen majd akkor, tia vörösen bejön a Délibáb

AZ ÉN TESTAMENTUMOM

Eltestálom ezennel Szegény szivem haragját:

Bolond örökösömnek Bölcsőjét most faragják M őst farag iák valahol.

Ráhagyom szeretettel,

Amiben csak volt részemi .tussolja a szerelmem,

Kóromat s szenvedésem, Szenvedésem s örömöm.

Az én ellenségimmeI Vívja tovább a harcot,

Kupámat hajtogassa S mutasson vidám arcot,

Vidám arcot, ha borul.

Legyen magyar s fogják rá, hogy rossz fia fajának,

Legyen vidám, rajongó S fojtsa sós, furcsa bánat Furcsa bánat s nagy sírás

Tomboljon, ha nem értik, hitet büszkébben val1jont Szebben és jobban éljen.,

Szebben és jobban haljon,

Jobban haljon, derűsen.

Haragudjék, de bölcsen, y Harcoljon, de több gőggel,

_ 5 ne átkozzon majd engem,

Ha a Nap késön jő fel:

Későn jö fel akkor is.

Ebben az esztendőben mult húsz esztendeje annak, hogy Ady Endre meghalt. 1919 nemcsak az ő életpályájának utolsó pontját jelzi, hátiéin egyúttal kezdete huszesztendös kisebbségi életünknek is.,

Emlékekéi idézünk: idézzük a nagy magyar eátess alakját és idézzük az erdélyi lelket is. Ezt az örök erdélyi lelket, amelynek leheletét, illatát 5 is magába szívta, hogy aztán gazdagon visszaadhassa szülőföldjének. De dézzük a nagy nyugatjárók szellemét is Ady- han, aki követte az Apáczaiak, Misztótfalusi Kiss Miklósok és Jósikák nyugatra vivő útját. Tragikus életpályája, ellentétekkel tele egyénisége, állandó izzásban forró költészete, formákat robbantó kifejezésmódja sokáig volt és sokáig lesz tudósok és müélvezuk, olvasók és rajongók izgató talánya.

Ady a Szilágyságban, a leszegényedett hét- szilvafás nemesek hazájában látta meg a napvilágot. Azon a különleges kis földdarabon, ahol népek találkozóhelyén a természettel és önmagával hadakozva élte sajátos életét egy letűnő magyar világ. Ady egész életén ái büszkén vallotta erdélyi származását. A nagy tárlatok, az egyetemes horizontok keresése közben állandóan hazaszállt a képzelete, szülőföldjét idézte, annak ősi arcvonásait kereste. Az értől az óceánig írója a pá- <isi Bakonyban is Érmindszent forró melegségére gondol és a modern élet bábeli zava- lában hallani vélte az eltévedt lovas ügetését, a múltakba nyíló vén kapuk csukódását. önmareangolásai között Zilahra és az ősi kollégiumra gondolt és alázatosan hajtotta meg ‘éjét Öreg tanárai előtt. Lelki arcát vájjon 1 zilahi kollégium formálta-e magyarrá és Jvilé? Vájjon milyen titkos törvények, nagávalhozott ismeretlen erők szabják Azt az utat, amelyen

emberek és tájak, könyvel: és vidékek csupán miliő esetlegességek! Gazdag lelkiarcát már költői megjelenése óta vizsgálják. Mindenki egy-egy vonást vél felfedezni rajta és mégis csodálatos lényébe kevesen laitak bele. Költői fejlődésében nem szabad tűi nagy jelentőséget szentelni olvasmányainak és élete külső körülményeinek. Egyéniségének . mindent átformáló misztikus ereje volt a döntő.

Igazi nagyságában és teljes befejezettségében 1906-ban az Uj versek-ben áll elénk. Mindaz, amit azelőtt irt, nem hasonlítható későbbi müveihez és nem érteti meg azok nagyszerűségét. A fiatal Ady versei a későbbi Ady költői nagyságából semmit sem árulnak el. Amikor első kötetét kiadta Debrecenben, még csak 22 éves volt. Hangja a századvég költészetének konvencionális stílusát mutatta. Költői eszményképe Ábrányi Emil volt. Aránylag későn jut el önmagához. A debreceni évek nyomtalanul szállnak el fölötte. De annál nagyobb hatással van költői egyéniségének alokulására Nagyvárad. Váradon szakadt végleg el ifjúságától, itt dőlt el jövőjének és életpályájának nagy kérdése is. A Kőrösparti Paris a maga sajátos műveltségével ellentéte volt az egysikon élő Debrecennek. Nagyváradon mindezeket az ellentéteket jól láthatta. De Várad nemcsak a hala- déist jelképezte, hanem egyúttal szimbolizál- ta a Játszódik századi magyarság lekiarcának, szellemi egységének tragikus kettétörtségél is. fis ez a végzetes lelki válság, ez az önmarcangoló iövökeresés, ez a kiút nélküli testvérharc, amit Ady Váradon látott: ez nyomta rá bélyegét egyéniségére. A magányos zseni ekkor találkozik össze az egyediilvalóság utján járó népével. Úgy érezte, hogy miként ö is magárahagyottan éli rejtélyekkel teli, ezer tiiku ősi életét, úgy a magyarság is, ez

az eltévedt keleti lovas hiába keresi pusztákon, nádasokon, őserdőkön a jövőbe mutató utat.

A milleneumi évek után mindenki a nem zen önfeledtség boldog mámorában élt, de Ady már látja a nagy ellenmondásokat; érzi hogy keletről jött faja végzetesen elszakadt múltjától és hagyományaitól, anélkül azon ban, hogy ebben a kelet és a nyugat közötti vergődésében meg tudta volna találni önma gát. És ugyanakkor meglátja Nagyváradon a modern élet igazi arculatát is, a polgáriaso dússal járó társadalmi bajokat, a pénz min dem letipró hatalmát, a szegénység tehetet ten vergődését és a nemzetiségi kérdést is

Itt szerzi meg műveltségének igazi alap jciit is. Sokat hall Nietzscheről, Ibsenről fíauptnumnról, Baudelairerol, Verlainről

Számára azonban elegendő volt néhány Nietz sche-oldal, hogy az egyetemes élet minden hatóságát hirdető bölcseletbe beletekinthes sen. Eg\-két Baudelaire vers pedig a francia szimbolizmus lényegével ismertette meg.

Ugyancsak Váradon alakult ki sajátos életmondja, oz éjszakázás és az clkohGlrnámor örökös keresése Itt ismerkedik meg Lédával, aki döntő hatást gyakorol rá, akinek segítségével megismerheti Parist és a modern francia írókat. Párisi állandóan hazájával hasonlítja össze és rajongó verseket ir róla. De az a Paris csupán az ö költészetében élő csodálatos álomváros, melyet a későbbi Ady- rajongók hiába keresnek a Szajna partján. Mert Ady Párisi felruházza mindazzal, amit otthon nem talált meg, vagy amit megvalósítva szeretett volna látni.

Schöpflin Aladár. Ady egyik legnagyobb ismerője, helyesen állapítja meg, hogy Nagyvárad után tulajdonképpen Páris öntudato- siija és érleli meg költői állásfoglalását, azt a képet, amit magának a költészetről alkotott és amihez mindvégig alkalmazkodni kívánt. Ar, amit Parish an lát itt és képzelt látni, mind arra figyelmeztette, hogy Debre- cetiben, vagy Váradon mindez nem volna lehetséges, nem volna szabad. S mégis haza, vágyott. Életére és költészetere különben u honvágy és taszítás, a rajongás és gyűlő, let ellentétei jellemzőek. Parisban a magyar sorsról álmodott és szidta álmos keleti faját; otthw az Ér partján meg Páristr az elérhetetlen álomvárost idézte.

1905.-ben nagy események történnek Magyarországon. A hires téli választás izgalomba hozta az—egész országot. Megbukott a szabadelvű pórt Ady vér mérsékleténél fogva a leghevesebb ellenzékhez csatlakozott. Ezzel kialakult a köztudatban Ady politikai egyénisége, az c radikális és forradalmat hirdető Aáy-kóp, ami költészetének megítélésében oly sokat ártott. Most már egészen szembe- Izeiül-e,. hagyoniányos irodalommal és politikai felfogással. Ekkor indult meg az az Ady- harc, amelynek hc.lála sem vetetţ egészen véget. Ez a. magyar irodalomnak talán legnagyobb irodalmi harca, amelyhez hasonló a fran- ciáknák csak a romantikusok és a klasszikusok küzdelme volt. Száz és száz cikk Íródott ellene és mellette. Hívei valósággal isteni tették és a század legnagyobb magyar lírikusának tartották: ellenségei viszont még a költői tehetséget és a nemzeti érzést is megtagadták tőle. Költői és emberi egyéniség nem kellett nagyobb ellentmondást a magyar életben, mint az övé. És ebben a nagy és idegeket őrlő harcban, ahol egyéni és pártpolitikai érdek egyaránt közrejátszott, Ady egyedül volt. A zseni magánosságának érzése nehezedett rá és ránehezedett beteljesedő tragédiájának dübörgő lépésekkel közeledő végzete is. A betegség szétrombolta egészségét. Mialatt nevét önző érdekek kisajátították, ő barátok és ellenségek között társtalanul és magánoson maradt, egyedül hordozva saját és nemzete fájdalmának mardosó érzéseit.

A tragikus őszi napokban, amikor minden összeomlott, egy idegőrlő, álmatlan éjszaka után széttépi kedvenc bibliáját és akkor írja rá a szett épetl lapokra: Én Istenem, mért hagytál el engem?!

J.4NCSÓ ELEMÉR.