Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-10 / 286. szám

ÉRMÉK AZ IDŐK írta TAMÁSI ÁRON 1 OP-■ •• . ' :•} ­J Amiben oly mostoha hozzánk a sors, abból is jutott mostanában egy kevés pékünk. Történt Valami magunk között, ami az öröm érzéseit keltette fel. Pedig egészen termé­szetes, ami történt, sőt a fejlődés törvénye, szerint szükségszerű is. A szervezett munkásság megtette az első gyakorlati lépést az egészséges népi közös­ség építése felé. Feleletül rá a magyarság felelős vezetői is megtették a munkásság felé az első gyakorlati lépést. Ezek után, amiért oly sokat küzdöttünk: közössé vált a keret, melyet idő és ember azért épített, . hogy az erdélyi magyarság különböző réte­geit egybeölelje. A nemzedék, mely kitartó munka és né­hány országos jelentőségű megnyilatkozás után immár a közélet munkaterére lépett, különösképpen örveud annak, ami történt. A kitartó küzdelem és a kezdeményezések után ez természetes is. Különös gondot for­dítottunk hát arra, bogy méltányoljuk az eseményt, mely a Népközösség vezetősége és 1 a szervezett munkásság képviselői között í történt. Ezért rendeztük úgy, hogy a nem- ) zedék egyik sülyOs egyénisége a Vasárnapi Szó főhelyén foglalkozzék ezzel a kérdéssel. I Ilyenformán az én szerepem nem is lehet más, minthogy a múltban történt kezdemé­nyezések közül nyilvánosságra hozzak egyet. Szolgáljon e* bizonyságul arra, hogy sem a nemzedéki, Sem áz egyéni munka uem mül- hátik el gyüinölcStelenül, ha az nein részlet- érdeket, hanem közösségi ügyet szolgál. A szöveg, melyét alább közlök, ezelőtt két esztendővel hangzott el Kolozsváron, a Vas­munkások Otthonában. Az estélyi melynek I bevezetője volt ez a beszéd, az első jel volt arra, hogy a Vásárhelyi Találkozó szellemét a gyakorlati életben is érvényesíteni keik Két esztendő után ma sem tudnék egyebet hir­detni, mint amit akkor, az alábbi vallomás­ban hirdettem. » - -.--. v ■: . Ennek a mai estének súlyos kezdeményező jelentősége van. Először történik meg, hogyt az erdélyi magyar munkásság elé áll egy fiatal szellemi csapát, mely értelmiségünk különböző színeit és társadalmunknak több osztóival is tükrözi. Látogatás ez, a szénáit legtestvénbi értelmében. És végre nyílt szín­vallás p rar.éZtub. hogy tartozhatunk külön­böző tűtsadaltni osztályokba és hordhatunk különböző párt állású szellemi színeket, de mindezeken túl közös és el nem választható sorsba fűz össze minket az a tény, hogy egy- I azon népközösségnek vagyunk a tagjai. Kö- zös földből sarjadtunk, közös történelem 1 jegyzett együvé, és bármi történjék, egyazon Sors vár mindnyájunkra... Itt álluk és kimondom a szót, amellyel e testvéri látogatásban köszönni akarok: ma­gyarok vagyunk, magyarokhoz jöttünk. S ahogy nydtszivü és tisztaszándéku test­vérhez illik, nvilt és őszinte leszek. A helyes tatás és az ítélet érdekében meg kell monda­nom. hogy a népből jöttem és faluból való vagyok, de semmiféle osztályhoz nem tarto­zom. Súlyos esztendőkön keresztül számot vetettem magammal és arra a végleges ered­ményre jutottam, hogy egyetlen közösség van, amelynek életben és halálban tagja vagyok: ez u magyar nép közössége. Ezt a magyar népközusséget az én számomra mindenek­előtt mana a falusi nép jelenti, amely az em- Lo'ies erkölcsi erőknek és a megtartó nem­zeti érzésnek a legmegbízhatóbb kutforrása. Ihaazu ideig úgy látszott, mintha a szerve­zett munkásság elszakította volna a fonalat, mely öt ezzel a néppel sorsközösségbe fűzi. Az emberi művelődés és a társadalmi rend mai világ-zavarában erős jelek lobbannak fel és egy utat világítanak meg. Ez a megvilágí­tott ut mindenütt egy nagyobb közösség felé mutat. Es a nagyobb közösség a nemzeti kö­zösség, melynek létrejöttét és sorsát az ha­tár oiza meg, hogy egy nyelvet beszél. Itt, Erdélyben is, biztos jelek vannak arra, hogy ezen az utón a munkásság is visszatér a ma­ga néjiének közösségébe, A fiatal értelmiség nevében is ki kell je­lentenem, hagy ez a visszatérés nemzeti ün­nepe less az erdélyi magyarságnak; és ki kell jelentenem, hogy mindnyájan teljes hittel és meggyőződéssel állunk a munkásság erkölcsi és anyagi jogai mellett ezen a nemzeti ünne­pen. Mi, búi milyen osztály szülöttei vagyunk és bármilyen politikai világnézetet vallunk: hirdetjük azl, hogy az erdélyi magyarság éle­tében le kell dönteni a választó falakat, ame­lyek mereven osztályokra tagolják és elzárják egymástól n magyarság különböző rétegeit. Véglegesen leszámolunk azzal, hogy a szüle­tésnek a nemzeti közösség irányításában és vezetésében előjogai volnának. Az arisztok­rácia előjogos történelmi osztálya az erdélyi magyarság életében megszűnt. Ennek az osz­tálynak az egyedeit. ha munkát és jogot ki­vannak a népközösségtől, éppen olyan szigo­rú erkölcsi és nemzeti szabályok szerint ítél­jük meg és ítéljük el, mint azt az embert, aki külvárosban, vagy szegény falusi házban született. Nem ismerjük el a polgári közép­osztály jogút arra, hogy fáradt szempontja szerint és ldesinyes érdekeinek megfelelően ö képviselje és irányítsa a magyar közössé­get Ellenben kötelességének tartjuk, hogy jobb művelődési fegyvereivel segítséget nyújt­son a magyarságnak, hogy az fti tudjon ala­kítani magából egy uj értelmiségi réteget, melynek magatartása nem lesz osztály jelle­gű, hanem a nemzeti egyetemesség céljait szolgálja 'v A munkásságtól nem kérünk és nem vá­runk egyebet, mint amit a Vásárhelyi Talál­kozón ígért és vállalt: azokon az úttörő em­bereken keresztül, akik ott a munkásság ér­dekeit lenyűgöző fegyelemmel és bátor szó­kimondással képviselték. Nevezetesen, hogy „a munkásság első parancsolatának tekinti együttesen küzdeni az egész romániai ma­gyarsággal, a nemzeti jogainkat biztositó de­mokratikus jogokért“. Nemkülönben együt­tesen küzdeni a magyar nyelv feltétlen jo­gáért a szakiskolai oktatásban és a tuiionc- iskolákban. Ezzel szemben mi ezen az estén is megismételjük, amit a Találktrsóii vallot­tunk: vegyi» rvállaljuk, hogy életünkben a Krisztusi elvek és tanítások alapján, a szo­ciális igazságnak érvényesülnie kell“ és eb­ből kifolyólag vállaljuk a „közösséget a mun- kássásgal a kizsákmányoló tőke elleni küzde­lemben'Ugyancsak ,,vállaljuk, hogy a ma­gyar munkás és kisiparos egyenlő jogú és sziikségességü alkotója a magyar kisebbség­nek s éppen ezért a munkástömegek és kis­iparosok erkölcsi és kulturális nevelésének érdekében magunkra vesszük a közvetítő sze­lepet a munkásság és a többi társadalmi ré­tegei: között Azokon kívül, akik ma itt dobogóra lép­nek. az egész Vásárhelyi Találkozó nevében és az uj erdélyi magyar szellemiség nevében ismételtem meg est a fogadalmat. És kérem mindazokat, akik itt jelen vannak, hogy ott­hon, családi körükben, munkahelyeiken és barátaik társaságában beszéljék el. amiket itten hullottuk. Vigyék és terjesszék a test­vérek szavuit, melyeket ma este hallanak. Mert fiatal f ét fiák aggodalmai és gyötrődése szülte ezeket a szavukat, amelyek hitet és fejzülö cselekedni vágyást takarnak. Mond­ják el mindenütt, hogy erkölcsi törvény egy­üvé tartozni azoknak, akik egyazon nyelvet beszélnek és egyazon nép gyermekei. És áz erkölcsi törvényen túl, megpróbáltatások ide­jén erőnek is az egyetlen, ami véd és meg­tart: a jelszó, amit igy hirdetünk: i— Mindnyájan magyarok vagyunk/ HALLJÁTOK AZ IGÉT a Zsoltárok Könyve szerint el je n föl az Isten, és széled jerţsl: el az ö ellenségei, és fussanak or- czája el öt, kik öt gyűlölik. Mint elenyészik a füst, enyésszenek el; mint elolvad a viasz a tűz színe előtt, úgy vesszenek el a bűnösök Isten színe előtt. És az igazak vendégeskedjenek és vigadjanak Isten színe előtt, és gyönyörködjenek örömmel. Énekeljetek Istennek, mondjatok dicséretet az ö nevének, készítsetek j utat annak, ki fölmegven napnyugatra, úr az ö neve. örvendezzetek színe előtt, mely előtt amazok megrémülnék. íÁrvák atyja és özvegyek bírája Isten az ő szent helyén, Isten, ki bé­kés lakást ad a házban az egyértelműeknek, ki a foglyokat kivezeti erősJ seggel, hasonlóképpen az ellenszegülőket, kik a sírokban laknak. Isten! midőn a te néped színe előtt jártál, midőn átmentéi a pusztán, a föld megrendült, és az egek csöpögtek a Sinai Istenének színe előtt. Óhajtott esőt adtál, Isten a te Örökségednek; mely elf áradott, de te meg- erösiteited öt. A te nyájad lakott abban; elkészítetted azt, Isten, ke­gyességedből a szegénynek. ; Az Úr szót ad az örömhír vivőinek nagy hatalommal „A seregek királyai futva futnak; és a ház ékességének jut a raga­dományoknak osztása. j Ha osztályrészeitekben feküszrök, hasonlók lesztek a galambhoz, mely* nek tollai ezüstösek, és háta vége felé aranysárga. M időn a mennyben- lakó ott a királyokat elszélesztl, fehérek lesznek, mint a hótól SzeImon. ‘ Az Isten hegye kövér hegy, erős hegy, termékeny hegy. Miért nézi­tek gyanúsan az erős hegységet? E hegy az, melyen az Istennek lakni tet­szik; mert az Úr ott fog lakni mindörökké. Isten szekere több tízezernél, ezerek az örvendezök; az Úr közöttük van, mint a Sinaihegyen a szentélyben. Fölmégy a magasba, fogva viszed a fogságot, ajándékokat veszesz az embereknek, a nem hívőknek is, hogy az Úr Istennél lakjanak. Áldott legyen az Úr mindennap; szerencsés utat készít nekünk a mi üdvösségünk Istene. A mi Istenünk a szabadító Isten; és az Úré a halál­ból való kivitel. Ellenben Isten összezúzza ellenségei fejeit, a vétkeikben járók fejtetejét. i Mond az Úr: Dázánhól visszatérítem őket, a tenger mélységébe téri* tem; hogy lábad vérbe mártassék, ebeid nyelve az ellenség vérébe. j Látják bemeneteledet, isten! az én Istenem bemeneteléi; az én kirá­lyomét, ki a szentélyben vagyon. Elől mennek a fejedelmek az éneklőkkel pgyütt a doboló leányzók között. Ott van az ifjú Benjámin lelki elragad­tatásban, Juda fejedelmei, azok vezérel, Zabulon fejedelmei, Naftali feje­delmei. j Parancsolj Isten a te erődnek; erősítsd meg azt, Isten! mit közöttünk cselekedtél, a te templomodból Jeruzsálemben. A királyok ajándékokat hoznak neked. Dorgáld meg a nádas vadait; bikák gyülekezete van a né­pek tehenei között, hogy kerekesszék azokat, kik megpróbáltalak, mini sbz ezüst. Széf oszd el a nemzeteket, melyek hadakat kívánnak. Követek jönek Egyiptomból, Szferecsenország megelőzve nyújtja ke• Zeit az Istenhez. | Fold országai! énekeljetek az Istennek; zengjetek az Úrnak, zengje- iek az Istennek, ki fölmegy az egek ege fölé napkeletre. íme szózatának az erő szavát adja. Adjatok dicsőséget az Istennek, Izrael fölött az ö di csősége és ereje a felhőkben. Csodálatos az Isten az ö szentéiben; Izrael Istene, ö ad hatalmat és erőt az ő népének. Áldott legyezi az Isten.

Next

/
Thumbnails
Contents