Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-28 / 299. szám
2 ZLLF\?fiK umană* w^-'j±x'&rswx,ísxji 7939 Vie ifmbtr 2á. I-jő számú köxcllenséflc: az „eEelew* les áSsac&aios" Kjftninfc-;if ciaíöf aki orvosi bizony: t1 «nnyal a zsebében &zitad-şit az uícíkon, üzletelte boryitii te, Cinbvrz'te: cíop be és isímeitve érzi magát minden büntetőjooi fele őssij aló', m ţ „besz imithntatlxn“; vagy őritt, a kínét a britta eikjnilyjsa, f slsza b aduinak a gátlások s öntudatlan álla- palában bűntudat hijján gyilkol Leheí-e az eIni3beie^T>cg szaluival® ni a Viics elek menyek e követésére Feletfzmk erre az i!lelé.te3ski az eimsorvos, a tönvé tyszaki orvosszakértó és a bjutötojjgisz KOLOZSVÁR, december 27. Izgalmakhoz és rendkívüli eseményekhez szoktatott szervezetünk ritkán remeg meg. \? idegfeszii’.tség, melyben élünk 8 mely kitűnő próbatétele az emberi teherbíróké- pességnek. fásulttá tett bizonyos jelenségekkel szemben, még akkor is, ba ezek mélyen belenyúlnak mindennapi életünkbe. És ennek ellenére vannak kérdések, társadalmi bajok, melyek bőrünk alatt égetnek s hiába az igyekezet és odaadó orvoslás, mint óriás kérdőjelek tovább merednek felénk. A létek síkján mozognak ezek, egyenesen és tétován. mereven és bizonytalanul, a pillanat parancsoló szükségének megfelelően, az egyén akaratából, vagy attól függetlenül. Játék ggy erővel, mely láthatatlan, de hatal- ,ua? s alig lehet győzedelmeskedni felette. Körforgás önmagunk körül, valóban semmiért: élményért, vagy kiábrándulásért, anyagi dézsmáért, vagy rendkívüli örömért — mindegy: kérdések, melyek feleletre várnak. Egyik ilyen kérdés — talán legérdekesebb valamennyi közt — tényezőivel együtt a kriminológia csoportjába tartozik. Ami természetes is. E2 a terület nyújt legtöbb alkalmat arra. hogy a felszabadult érzések, indulatok és zabolátlan ösztönök kedvük szerint tobzódjanak azokban az eredményekben, amelyeket önmaguknak teremtet- tek meg. Tisztán emlékszem a szenzációra, amit 2- 3 esztendővel ezelőtt egy nyilatkozat robbantott ki. Dr. Pötzl Ottó, a nagyhírű bécsi elmeorvos állástfoglalt abban a kérdési) en, hogy az igazságszolgáltatásnak bűn* tetnie kell-e a gyilkost, ha az elmebeteg? Konkrét esetről volt szó. A törvényszék egy gviikossági ügyből kifolyólag, a védőügyvéd előterjesztésére, átirt az egyetemre ! és a gyilkos elmeállapotának megvizsgá- sát kérte. Dr. Pötzl, mim az elmekórtani klinika vezető tanára elvi okból visszautasig tóttá Q törvényszék kérését. Szerinte az ilyen vizsgálatok rendszerint pozitiv eredménnyel szoktak végződni s ha ezáltal a be- számi rhatatlanság igazolást nyer, felmenti a gyilkost a büntetőjogi felelősség alól. Márpedig ez tűrhetetlen, még akkor is, ha a jogászok véleményével és a jogbölrselet tételeivel ellenkezik. Mert megengedhetetlen, hogy orvosi bizonyítvánnyal a zsebükben, mint valami szabadalmi okirattal, nyugodtan sétálhassanak az utcákon ezek a gonosztevők és zavartalanul folytathassák üzefmeiket. A terjedelmes indokolásnak természetesen ez. csak a sűrített lényege: de elég ahhoz, hogy kiinduló pontja legyen e nagyhorderejű kérdés szabad megvizsgálásának. Mit jelent az, hogy: ,,beszámíthatatlanc:? fis kit lehet annak tekinteni? A hochstap- lert? vagy a gyilkost? És kinek van igaza a kérdésben: az orvosnak, vagy a jogásznak? Kiváló szakértőkkel beszélgettem e kérdésről: olyanokkal, akik nagy gyakorlatuk alatt sörön találkoztak idevágó és chbez hasonló esetekkel. Sok érdekes történet került felszínre, de ugyanakkor fény vetődött olyan körülményekre is, amelyeket jó ismernünk, hogy világosan álljon előttünk a következmény. 4s elmeorvos szerint vitatható az. hogy aki bűncselekményt követ el, mondjuk, aki gyilkol, normális-e, vagy hetes. Ez azonban nem befolyásolta a heszámithatóság megállapításának körülményeit és főleg nem jelenti azt, hogy az ilyen embernek szabadságiévá! Jár. Sőt. A beszámiíhatatlanságnak háromba jt'ása van: a teljes zavartság, melynél az öntudat eihomályosulásával ösztönösen cse- !ek = z«nek. mint nél«fá-’l a hülvék. rrvf»ncpel- Biéjüek. stb: a téveszmékben szenvedők, akik ebből kifolyólag meggyőződésük szerint követik el tetteiket és harmadszor: a lobbanékony természetűek, rabiátus egyének, akiknél a kritika hatásosabban függesztődik fel: I egy hirtelen fellépő indulat áttöri a gátlá- j sokat. — És akiknek cselekedetéből megállapítható... — .. hogy előre megfontolta? Az nem elmebeteg És ez vonatkozik azokra, akikről az imént beszélgettünk. Körmönfont csalók, fél- j I revezet és és haszonlesés a céljuk. Egy német lélekbúvár szerint ez az állapot átmenet a nor- ! malis ember és az elmebeteg között. De ezek j 1 az egyének nem jutnak el a gyilkosságig, j Más területen dolgoznak, viszont annál több | ' gondot okoznak. Goethe mondja találón: a ft'bölcsek és jélbolondok csinálják a legtöbb bajt. Pötzl tanárról beszélgetünk. Amikor mef említem, hogy az állásfoglalása... — Pöt/.l professzornak igaza van — mondja a kitűnő ideggyógyász —, az elmebetegség tényleg nem lehet szabadulom a büncse- Ickrnéryek elkövetésére már csak azért sem, mart okkor a beteg önmagát mentené fel a köoetkezmények alól, ami az erőszakos ösztönök egész sorát szabadítaná fel. Az elmebetegség. illetőleg a beszámilbatatlanság pontosan megállapítható. A SZIMULÁNS '— És ha szimulál? — Arra is rájövünk. A törvényszék egy banditát utalt be vizsgálatra az elmekliniká- 1 ra. Nagyszerűm játszotta a bolondot. Rongyj darabokból babát csinált, egész nap játszott I vele, babusgatta és beszélt hozzá, mint egy ; I gyermek. Ez igy ment hosszn ideig. Mi hacy- j ! tok s ő álha a próbát. Aztán éjszakánként ' I rejtett nyilasokon megfigyeltettük az ápolók- ! I kai: a babára rá sem nézett s normálisan vi* ! selkedett. mint akinek semmi baja sinea. V an- j nak furcsább esetek is. ezek más csoportba I tartoznak: emberek, akik tulérzékenyek az | alkohollal szemben. Egy-két pohárka szeszes- í ital felhajtása elegendő ahhoz, hogy öukivü- 1 leti állapotba kerüljenek, anélkül, hogy a részegségnek nyoma lenne. Klinikánkon volt néhány példánk. Egy legényt hoztak be megfigyelés végett. Minden különösebb indok nélkül 87Ívmszurta a falu biráját s amikor magához tért, kétségbeesett szörnyű tettén. A fiú épeszű. Hogy szenzihilitását próbára tegyük, gyógyszer helyett parányi konyakot itattunk vele. Percek alatt önkívületi állapotba került és mindent összetört a szobájában. A vihar után csodálkozva emelte fel órája ionosait a földről; semmiről sem tudott. A legény tehát beteg volt. elbocsátólevelébe is ezt irtuk bele, a bíróság azonban — egészen helyesen — mégis elítélte, mert a jiunak tudnia kellett, hogy az alkoholtól önkívületi állapotba hétül, mért nem tartózkodott tőle. MINDEN KIBEI MEGVAN... Voltaire mondja valahol, hogy minden em- j bér agyonütné szomszédját öt aoitért. hrt tud• I nó, hety nem fogják el Megállja helyét ez i a szakorvos tükrében? Magamtól kérdem, de Í i az elmeorvos felel: — Voltalrenek Igaza van. Minden emberben meg van a bűnre való hajlandóság, de a morális szilárdság, a ne* velés és c büntetéstől való félelem meggátolja abban, hogy cselekedjék. Vannak, akik kevésbé ellenálló idesrrend«zer- re!, erkölcs nélkül kerülnek az életbe, ezek- , nek kemény küzdelmük van a kísértéssel. — Idegbeteg és elmebeteg közt van különbség? — Van. Az elmebetegnél az egyéniség megváltoztatása következtében az egyén szembekerül a társadalommal s abból kirek-sztedik. Az idegbetegnél a kedélyt, vagy lelki zavar — teher; úgy érzi magában, mint eg-y betolakodott idegent, amellyel szemben áll egyéniségének ép része. Tágabb értelemben lelki beteg az, aki az adott társadalmi rend realitásaihoz nem tud hozzáalkalmazkodni és ezt a különállását nem támasztja alá valami kollektiv eszmei magyarázattal. Ezekkel íremben a társadalomnak védekeznie kell, ügy, ahogyan a jogrend azt szabályozza. Arra a kérdésemre, hogy az elmebetegnek van p lelkűsmerete? ezt a feleletei kapom: — Egyeseknél tnlteng a lelkiismeretesség. A melankóliában szenvedőknél fellépő marcangol önvád töhb, mint leLkiismeret, PILLANATNYI ELMEZAVAU NINCS A törvényszéki orvosszakértő: — Az elmebetegnek ninc9 öntudata, ösztönösen cselekszik. — És az engedelmessége? — Dresszura, mint az állatoknál. Fegye- j lem és félsz. Véletlenül elejtek egy mondatot: I — Ön büntetné az elmebeteget? * Felpattan: i — Minden bűnözőt büntetni kell, akár el• mebeteg, akár nem. Ha beteg, még súlyosabban, hogy egvszersmindenkorra kikerüljön a társadalomból. — És aki pillanatnyi elmezavarában Icö- j veti el teltet? I — Büntetném, természetes, hogv büntet- nÓTTi, mert pillanatnyi elmezavar nincs, csak pillanatnyi felindulás. Ez könnyen beignzo- lódhatik. ha az illető túléli a cselekményt. Ami a beszámithatatlanságnt illeti — ott más a határvonal. Tiz esztendővel ezelőtt egy közismert mészáros került a törvényszék elé. Társa jelentette fel. különböző üzleti visszaélések miatt. Védekezett, hogy beteg és beszámíthatatlan állapotban volt. Megvizsgáltam az illetőt. Pnralizis progresszívat találtam. Fanek ellenére a bíróság beszámítható- nah nyilvánította és elitélte. Ekkor indítván vt tettem: minthogy a paralizie öt esztendő alatt feltétlenül elpusztítja a beteget, — a bűncselekmény két évvel azelőtt történt — függessze fel a törvénvszék a végre- ha'tást 3 évre; ba utána a vádlott még életben lesz. ám töltse ki büntetését, mert akkor megállapításom téves. A törvényszék elfogadta előterjesztésemet. A mészáros másfél évre rá meghalt.-- Parahzisben? — Tüdőgyulladásban. De erről én nem tehetek. Egv más eset. Nemrégen történt, talán emlékszik rá. Egy apa, amikor munkából hazatért, hatalmas konyhakéssel kivágta egyetlen gyermeke szivét, mert úgy vélte, hogv az egy disznó szive. Szakértői vélemény szerint a gyilkos beszámítható állapotban követte el tettét. Különösnek hangzik 8 ha elmeorvosi szempontból kifogásolható is a döntés, társadalmi szempontból igazolható, mert az ilyen embernek nincs helye a társadalomban. A vallatási módszerekről beszélgetünk. Azokról a különleges eljárásokról, ahogvan külföldön vallatnak nagyobb bűnesetekben. Kiváncsi vagyok, alkalmaznak-e itt valami olyan gyógyszer-kombinációt, mely a tudatos kritikát kikajicsnlia s az illető nem bir még érdekei szolgálatában sem valótlant mondani. Mesealiu. coffein és st ramm oniurn-ke verek külföldön állítólag bevált. Legvínt: — Nábink még nem történtek ilyen próbálgatások. Folytak agyas kísérletek mesealiu injekcióval, de mrgbizbatailan volt a pvwiiuiitotl közlése, mert u szer élénkíti « fantáziát. Ellenben próbáltam útit hifs&ózi*. mI rátapptblam a lényegre, de »» sert» vált be. Egyik kiváló bnatelöjogás^uiikkai ülök 6/einküzt a fotelben. íjokmindenrŐl beszélgetünk. A hécei professzor álláspontjáról is szó esik. — Igaza van Pötzl Ottónak — mondja — oz elmebetegeket épp úgy ártalmatlanná kell tenni, mint a futóbolondokat, akiket találóan nevez- oki* vele» elmebajosoknak**, mert. bizonyítványt lengetnek, ha baj van. Akció- képtelenné kell lenni őket, mert ezek n társadalom első számú közellenségei. — És <1 törvény módot nyújt rá? — Igen.' Az ilyen orvosi bizonyítvány a bírót sem nem igazolja, sem nem mentesíti az indokolás kötelezettsége alól, mert ez nem kötött bizonyítás t az orvos csak szakértőként szerepel az ügyben. Mimién ilyen bűncselekménynél — függetlenül annak snlyns- sagára — megállapítható, hogy a szándékosság ténye fennforog-e? És ott-ennyiben kimutatható. hogy a cselekmény végrehajtására készült, akkor minden orvosi bizonyítvány hiábavaló, mert a minositâş: beszámítható. Az uj büntetőt örvénykönyv ezeket a kérdéseket félreérthetetlenül tisztázza. Amennyiben a bűnözőt az elmeorvosi szakvélemény betegnek nyilvánítja, könyörtelenül tébolydába utalják. Sőt. Továbbmegyfk. Hogy vissza« é!ések ne történhessenek, egy külön szakasz intézkedik srról, hogy az orvos, ki ok nélkül állít k* ilyen bizonyítványt, börtönbe kerül. — ön, mint védőügyvéd, milyen álláspontot foglal el ilyent érmé szetü bűnügyekben? — Feltétlen irányadó a helyzet és a körülmény. üldözési mániában szenvedők szempontjából egy gyilkosság —r önvédelem. De még ehhen az esetben sem kértem felmentést. mert o legsúlyosabb elmebeteget is el kell ítélni cselekedetéért. Egyszer egy apa- gyilkos. 26 éves. bárgyú, magával tehptPtlen fiatalembert védtem. Leütötte apját fejszével, mert gyerekkorától disznóólban altatta. A tárgyaláson egykedvűen vallott a fin s cseppet sem bánta tettét. Tizenöt évet kapott. Nein lett volna nehéz elmeorvosi bizonyítvánnyal operálnom, de nem tettem. A fennálló társadalmi rend ellen vétettem volna — Igaza van a szakorvosnak: a temperamentum igen fontos és döntő hatású rugója a cselekedetnek, amint ezt Vámbéri Rnsztem oWan szépen határozza meg munkájában. De más körülmények is közrejátszhatnak: a gyakorlat sok érdekes példát dob felszínre. É3 ezen a ponton találkozik az orvosszakértó véleménye a jogászi véleménnyel. Egy igen érdekes esetem volt, amely inkább orvosi, mint jogászi feladvány, de megemlítem. Gyilkossággal gyanúsítottak valakit, aki minden kényszer nélkül, töredelmesen bevallott mindent A viselkedése azonban olyan különös volt, hogy a bíróság nem hitt neki — és felmentette. A bűntudat súlyát uaylátszik nem bírta sokáig: egy hétre rá padlásán felakasztotta magát. — Melyik módszert találja legalkalmasabbnak ahhoz, hogy a vádlottat őszinte beismerésre lehessen bírni? Pillanattá elgondolkozik s csak aztán szól: — A jó vallatónak jó pszichológusnak is kell lennie s ebből a szempontból a legklaSzszikusabb példa a Bűn és Bünhödés vizsgálóbírója: Petrovics Porfir. Ügy játszik Rasz- knlnviknwal, mint macska az egérrel. Tudja, ho?y Raszkolnyikov gyilkolta meg Ívanovs Alenát, ezt a tehetetlen öreg asszonyt, de erről semmit sem szól. Furcsa viselkedésével azonban belekprgeti Raszkolnvikovot az önvallomásba Mint ahogyan a lepke röpköd a lámpafény körül, úgy jo/og a bűnös is áldozata és önmaga körül. Nagyon széles terület ez. de véges. A határain őrt állnak 82 igazságszolgáltatás falai Megemlítem Pötzl professzor javaslatát. Olyan állami intézmény felállítását tartja szükségesnek, mely az elmekórház és /egy* ház keveréke lenne. Szerinte a ..beszámítha- tatlnnnkat“ H? I. ellene bt csukni, hogy az orvosi gyógykezelés mellett a fegyházi élet következményeit is ér ezt essék A válasz esak ennyi: — Nagyon életrevaló indítvány. Bár ®eg lehetne valósítani. $ Szemünk előtt zajlanak le a küiönbnél-ku* lönh eretek: Raszkolnvrkovok Ó9 ..diplomás elmebetegek’4 sűrűn követik el embertelen cselekedeteiket. Dosztojevszkij meetertoilára való témakör. Az egyensúlyát vesztett lélek imbolygását senki sem tudta úgy remekbe foglalni mint ö. Mert ehhez írói készség nem ptég. M^rekovsTkümondta róla találón: ..Regényeinek némelyik részlete olyan, mint Leonardo Ja Vinci egyik-másik rajza, vagy Goe- 1 the versei köziil egy pár; épp ugv művészet, mint tudomány“. 3A riporter az idő és történések szerény krónikása csak. Személytelen valaki, aki meglátja, megfigyeli és papirosra rösziti az eseményeket, de állást nem foglal. Örömmel veszi, ha a felvetett kérdéshez hozzászólnak azok, akik úgy érzik, hogy illetékesek és mondanivalójuk van. Közléseiket szívesen nyilvánosságra hozzuk« JEÎSEÎ JÓZSEF<•
