Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

ELLENZÉK

J939 áramlat 2'4.

JJ

)lagyarok vagyunk szerétéiből, .-űrapaiak szükségbői";

CS. SZABÓ LÁSZLÓ

IRTA JANCSÓ ELEMÉR

Volu r írói feladat Szahó László müvéíii pályafutásáról Írni, de kedves erdélyi köle- lesséjj. Csak az tud igazán hü képet adni róla. aki a/onoB műveltség részese, aki em* beri arcát is közelről látta s tanúja volt egyénisége kifejlődésének.

Szabó László fejlődésének tanúja voltain. Láttam a velem egykorú kisfiút elmerülni .1 köm vek birodalmába; inellette voltam nyári lejövetclein, műikor fiatal lelkűidét Erdély és az irodalom kezdte kialukitaui. A kolozsvári nyár érlelő melegében sokszor részt vettem a/okon a termékeny irodalmi beszélgetéseken, amelyeken Kunez Aladár -zeretó k»“zc mutatott utat a könyvek es problémák birodalmú fele. Azután az erdélyi utak elmaradtak, de mint egyetemi hallgatónak Budapesten tovább láttam fejlődését; tanúja voltam a látás művelődési vágy kibontakozásának. a közös eszmények tovább hajszolásának. A könyvgyüjtés, az olvasás,

az utazás, az erdélyi irodalom szerdete. Szabó Dezső kultusza és az első párisi ut felejthetetlen élményei mély lelki szálakkal kötöttek, minket össze. De a „vándorévek egyezer csak véget értek. Az ő pályája másfelé iveit, az enyém Erdélyhez kötött.

Már a fiatal Szabó László a tett és a gondolkodás embere volt. E két ellentétes világ más-más irányba vonzotta egyéniségét éa nagy, de termékeny lelki válságok okozójává lett. Egészen fiatalon megtanult németül, franciául és angolul. Ez a bárom nyelv barom világ kapuit tárja ki előtte és ő e tág kapukon át lázas hévvel tör a szellemi élet uj élményei felé. A magyar és a világirodalom mellett a művészettörténeti válik kedvenc érdeklődési területévé.

A tanuló évek gondtalanságát a gyöngéd anyai szeretet tette lehetővé, ami páratlan önfeláldozással a kibontakozó gyermek Htjából elhárította az akadályokat é9 egyúttal lehetőséget nyújtott minden nemes szenvedély kielégítésére. A viszonylagos jóléttel járó kényelem másokat bizonyára elpuhitott volna, Szabó Lászlót férfivá edzette. A pályaválasztás előtt álló ifjúnak az erdélyi ősök mutatnak utat, de a cél és az irány még bizonytalan. A* életforma keresése kevés írónál volt olyan nagy probléma, mint nála. Élet és Írás, tett és gondolkodás keresett megnyilatkozási formát. Az ut sok irányba mutatott: az elmélyülő tudósi szándék, az élményeket hajszoló Írói vágy és a közösséget átalakítani akaró férfiakarat küzdött egymás ellen. Hogyan lett íróvá a diplomata pályát választó Szabó László? A tanulás és az írói barátok hatása az írói kialakulás útját jelzik, de a rejtélyt nem fejtik meg. Szabó László irói pályájában ilyen utrauta« tők Ady versei, Szabó Dezső regényei, az erdélyi irók és a világirodalom nagy romantikusai. Később szembe kerül múltja eszme* nyeivel és a Nyugat nagy essay-iro nemzedékéhez csatlakozik.

Élete első válsága a pályaválasztás volt: a tett, az írás és a gondolkodás birodalmai között kellett választani, Szabó László merész megoldással olyan pályát választott, amelyik e három szintézisére a legtöbb le* hetőséget nyújtotta. Diplomatának készül. Ugyanazzal a halálos komolysággal tanulta régig ezt a pályát, mint amilyen komolyan végzett el mindent ,amihez életében hozzáfogott. Azt hiszem, a diplomáciai pályán Chateaubriand példája állóit előtte, az író és a tett emberéé, akinek csodálatos pályafutása példát mulatott arra, hogy e kettős irányú szenvedély hogyan egyesülhet szerencsésen. A diplomáciai pálya enciklopédikus egyéniségének tökéletesen megfelelt. Érdeklődési köre itt még jobban kitágulhatott, hiszen az irodalomtól kezdve, a nyelveken át a jogi és társadalomtudományokig csaknem mindenfélével kellett foglalkoznia. De azon a pályán, amelyre oly alaposan felkészült, nem kapott elhelyezkedést. Másnál talán lelki összeomláshoz vezetett volna ez nála a válság uj felemelkedés forrásává vált.

írásai már jó nevet biztosítottak számára, amidőn a rádió osztályvezető állással tisztelte meg. Az irodalmi és tudományos előadások kiválogatásának és felülbírálásának nagy feladata végre hozzájuttatta az őt megillető J vezető helyhez. A tett és az irás embere 3 végre megtalálta a neki megfelelő munka* I kört. ■

A könyvek és tettek mellett lelke harma- 5 dik kiélési formája az utazás volt. Mások ff életében az idegen világok látása pusztán a s pillanatnyi érdeklődés kielégítését jelentet- B t**, vagy pihenésre szolgált. Nála gazdag § munkaterület, uj világ, amelyben a nyugta- I Lan. lélek sgabsáo® ffÁ&áe?oÍí*«t©St- Fiatéi *

korában Erdélyt ismerte meg. Később Németországot, Ausztriát és Olaszországot jár- 1u be. Minden utazás felkészülés a nagy alkotásokra. Egyik várorbol a régi utcák hangulatát viszi magával, .Husikból emberi arcokat és tekinteteket jegyez meg; tájukat és emlékeket, az európai múlt kőbevéeett széliéin« t. A városok, emberek, festmények műveltséget és emberi akaratot tükröző tárgyai igy 'álnak vérévé, műveltségének alapél«;, meivé. Legmélyebb hutással rá, utazásai közül, első párisi utju volt. Parist Ady versein át nézte. Azt hiszem, fiatal korának romantikus szemlélete itten került először komoly válságba és régi világszemléletét ékkő« kezdi felcserélni azzal a férfias reális* mus6a), arai müveinek lényegét alkotja.

A társadalom nagy váUágai és a* azokat hirdető reformok az curópsi és' raSgyar kér* dés«;k felé terelik figyelmét. A gazdasági válság világproblémája mellett, a magyar földkérdés és a minőségi magyarság kialakításának problémája foglalkoztatja. Széchenyi, Eötvös és a többi nagy nyugatjáró magyar szelleme irányítják ezen utján.

„A doveri átkelés“ és a többi tanúim»* nyaiban elszórt gazdasági nézetei csupán bepillantást adnak hatalmas társadalomtudo- niáuyi ismeretébe. Minden magyar a külföldön látja meg saját hazáját. Gandban úgy érti, hogy. . az ember minden helyt abbahagyott életét folytatja“. Az utazás formake* résén nála, irói megnyilatkozás, a művészi ösztönnek és élctakaratnak egy magasabb kiélési formája.

Kevés magyar iró rendelkezik oly sokirá- nyu és alapos ismerettel, mint ő. A világirodalom mellett a képzőművészetekben éppen olyan jártas, mint a társadalomtudományban. Olvasási szenvedélye nem céltalan kalandozás a könyvek és problémák birodalmában, hanem rendszeres és átfogó müveit* ség lázas akarása. Az irói élménykercsés Itt a tudós ismeretre törő akaratával egyesük Gyakran foglalkoztatjuk társadalomtudományi kérdések. Utazásai közben látja a földrészünket alapjaiban megrázó válságot, a nagy törést, amelyik katasztrófával fenyeget.

Szabó László lelki arcát az utazások, ■ könyvek, az irói és tudósi szándék formálták olyanná, amilyennek az irodalmi közjódat ma ismeri. Hosszas keresés után a2 es- sayhen találta meg az egyéniségének legmegfelelőbb kifejezési formát. Sokirányú irói é« emberi vágyakozását ebben a műfajban sikerült összeötvöznie. Az essay a forma és * mondanivaló nagy lehetőségeivel rendelke* zik, csak a művész ösztöne és a tudós ismeret* köre szabhat határt számára. A műfaj természetéből következik, hogy Szabó Lászlónál a formára és műgondra való törekvés első helyt áil. A forma a lélek kifejezése és s* erő, amit minden mondata magából kisugároz, a kemény akarat, a férfias mondanivaló és a csclekedniakarás szoros egységét árulják el. írásaiban minden szónak, minden jelzőnek é9 kifejezésnek megvan a maga biztos és felcserélhetetlen helye.

Nála az európaiság nem a pesti divatos írók külföldutánzása. hanem mély magyar gyökerű életszemlélet, az Apáczai Cseri Jánosok, Széchenyiek é? Eötvösök Európába oltott magyar szelleme. Ez vonul végig müvein és teszi mellyé, nevelőhatősuvá azokat. Európában a magvarság arcát keresi, otthon

I kövekben és a tájokat fermáló emberi akaratban az európai lélek müvét látja. „Magvarok vagyunk szeretetből, európaiak szükségből**. Sajátos érdeme, hogy az európaival egyesített magyaros szellemű essayt uj elemekkel gazdagította. Művészi képzettársításai. váratlan jelzői, keményveretü szavai mondanivalóit súlyossá teszik, de az olvasó érdeklődését mindvégig ébrentart ják. A ‘árgy .amihez hozzányúl, megelevenedik. Ha Firenzéről tiz sort ir, a város előttünk áll 3 maga pompázó szépségében. Néhány mondata Tabánról a régi Buda árnyékát vetíti elénk, a Quartier Latinról irt szavai századok kuliuráiára emlékeztetnek.

I

A Szabó Lászlóról alkotott képünk teljes? gébéhez hozzátartozik erdélyi volta is. At ősi föld lelki bélvegéí az erdélyi gyökerektől elszakadt unoka ott hordja homlokán. Ezt a visszaemlékezést nemcsak gyermekkor^ emlékei teszik széppé, hanem az az élet- szemlélet is, amelyik Európa és s magyar* sá-r találkozásának legszebb virágát gg er* délviaégben látja. Szavak, könyvek és hangadók gyakran idézik lelki 82emeí elé szil- 1"földjét. A Neckar völgye a Kükülfő mentém bűvöli vissza, Stuttgart Segesvárra emlékezteti, a holland városok a hitujitó érdé* !yi protestáns tudósokra. Szabó László ErI

déiye a havasok és mezők, az emberek és tájak, a müveltséeteremtő ösztönök és a félig megvalósult álmok különös hazája. „Egv crdélvi renegát vallomása“ cimü tanulmánya*

I

ban meghatóan írja: „Felülök az éjszakában és elszakadt gvökereímre gondolok. Utazhattam volna saját gyönyörűségemre, de én rangrejtve, titkolt erdélviséegeí vándoroltam, vittem magammal a szükebb hazát, a? igazit. Európasrerte Erdélyt kerestem. Sohasem irthatom ki magamból az erdélvi múltat; ami bennem ér egy MÍkrát* Erdélynek koste f v —- T » v,

Megszületett a fia

IriaLÖR1NCZ1 LÁSZLÓ

L

Jöttem . ,

Cfit.ormait a hó apum csizmája alatt, az istálló1.an tehenünk bőgve kínlódott éa forró vet ejtek ütött ki szeme körül.

Anyám pokrócos ágyban várta, hogy az i a>cán is kiüssön a láz, amikor én kopogtatok a titokzatos kapun is kérve r'rva könyörgök majd:- - Eng-d jelek, emberek, emberek, élni akarok, indulni akarok felélek, em1 ereit, jövök, aki nem voltam, aki még nem vagyok, de u titkok forró kelyhéböl jövök!

K.jjuigtcttam és sírtam az örömtől! kúpost ittam és dörömböltem anyámnak:

—• Segíts, segíts, bocsásd már ki fiadat! l'gy-e t ársz rám, ugy-e sikoltva csókolt: meg, ha megjöttem én, a te gyermeked! —

Kiiit ar istállóban apám aggódva hajolt tehenünk fölé. De felcsillant a szeme és ölömmel kiáltott fel: Köszönöm, Istenem, hagy adtát ismét egy szép kövér borjut, trióid eír.aom a vásáron és sok pénzt kapok

[érte,

azon vehetek majd cipőt a gyermekeimnek!

Bent ar.yum sikoltozva hit olt engem és jajgatva kért, hogy jöjjek más,

Felettem megnyílt a boltozat, titokzati>> erők költöztek belém, harsonák szólaltak meg a fülemben és én ismeretlen szárnyakon szálltam felfelé, valahova messze, a fénybe, az élet kapujához, ahol anyám várt, íázban és remegve várta gyermekét.

És apám is beszaladt, amikor a bába halkan fdsikoltott: fiú ...

Megállt a pokrócos ágy mellett és míg anyámnak homlokán megragyogott a

Kény,

lehajtóéin fejét és csendesen imádkozotts Elfogadom, Uram, az újabb keresztet,

(egyen meg most is a te akaratod!

u.

Láttam —Harsány színek köszöntötték jöttömet,

Ezüst volt az ablak, melyen a téli reggel bekukkantott a szobába és hidegen mosolygott apám könnyein»

Arany volt a fény anyám szemében, amint erőtlen melegséggel engem nézett és benne a két könnycsepp úgy ragyogott, mint gyűrű közepén ö csillogó opál. A pokróc szürke tekintettel hajlongott előttem 'é$ lei erten gondolt arra az időre, amikor kegyetlenül fogok rajta taposni,

A falon függő kancsó rózsái egyszerre. mind kinyíltak és széleset* mosolyogtak rám. A mézeskalácsok kon esi szeme ravaszul integetett; c„Velünk még lesz dolgod!1'1'

Fakadó, meleg fehér öntötte el hirtelen arcomat és egy csattand hunbó kívánkozott a számba, melvből fontoskodva áradt az anyaiéi, hogy t í pl ál ja a gyermeket, , v

aki ima megszületett és él. ■*'.

Restre boldogság áradt szét tagjaimban, megcsapott, valami mígy szórnia súg, hogy szív jam, igyam az életet, minden szint és minded meleget, ami engem várt.

1'Az ajtófélfák físszeölelkeztek, amikor indult bennem az erő, a menyezet hatna gerendái összedugták feiíiket és élénken sugdolásíak.

Felém fordultak a meszelt falak, reátn szegeződött a székek kíváncsi szeme és én tudtam, hogy immár élekt ' hogy megszületett a gyermek, hogy (mgm lobbant ® eammyadé gwáím