Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

dece m ő e r Z I.' £/. LES 2 ÉK 25 A magyar életfa ebresztese Irta JUHÁSZ ISTVÁN Az uj magyar szemlélet kialakítói aak újból és uiból felhangzó megálla­pítása" népünk nyugaton is keleti faj maradt! Nemzeti fejlődésünk lényege az, hogy uj és uj európai művelődési elemeket vett fel, de ezeket áthasoní­totta: ugv tette magáévá, hogy sajátos lelki lényegét nem veszítette el. Népi műveltségünk, dallanfkincsiink, ősi fa építészetünk, igazi nemzeti1 alkotása­ink egész történetié ezt a törvénysze­rűséget mutatja. Németh László, Ady és Móricz Zsigmond „mély magyarrá- gától“ ihletett „fiirai*4, de termékeny történetszemlélete is ezt a* megállapí­tást igazolja utolsó másfélszázadi iro­dalmi fejlődésünkön. A magyar önis­meret ui fejlődése fel kellett hogy ves­se a kérdést: mi is hát ez a magyar aiaplelkiifet, mely különbség nélkül ugyanaz évszázadok fejlődésén, nem= zeti katasztrófák és felemeltetések vál tozatos során keresztül? Ismét Karácsony Sándort idézzük e sorokban, mint aki uj könyvében („A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja“) e kérdésre a legátfogóbb feleletéi adta, bár ő sem mentes a „lí­rai szemléletnek“ Szekfü Gyula által megfogalmazott gyanújától. Az anyanyelv az a tényező, melyben magyarságunkat a legközvetlenebb mó­don megragadhatjuk: az az alkotás, mely a legegységesebb foglalata népi életünknek és nemzeti művelődésünk­nek. Történelmünk nagy útválasztói fiái a tájékozódást keresők, a graimna* tikauiró reformátoroktól kezdve, újból és újból nyelvünk vizsgálatától indái­nak el. Az uj magyar nevelés álmodéin, aki világosan látja és élesen bírálja társadalmunk mindéi: rétegének beteg és töredékes kulturáltságát, naigy biz­tonságtudattal áil meg nyelvünk, nem a mai köznyelv, hanem „a magyar“ nyelv épsége és igazi lelki lényegün­ket még ma Is híven tükröző érintet­lensége előtt. Mi ez az érintetlenül megmaradt nemzeti kincsünk? miben áll a ma­gyar nyelv magyarsága? — ennek a tudatosítása uj magyar művelődésünk kialakításának feltétele. Röviden há­rom tulajdonságban süríthető e sajá­tosság. Az első az artikulációs bázis sa­játossága: a beszéd lejtésének, kiejtő sü niknek, hangsúlyozásunknak a ma* gvar volta, mint olyan tulajdonság, melyet idegen meg nem tanulhat s melyet a magyar ember, a nép első sorban, elhagyni nem tud; még akkor sem, ha idegen nyelven beszél. Az ar­tikulációs bázis testhez kötött! sajátos ság — bár kétségtelenül a magyar lé­lek manifeszíációia — de vein nyel­vünknek olyan magyarossága is, mely sajátosan fakad a magyar leiekből. Ez pedig a magyar beszéd mellérendelő jellege. Aminek a rövid t'ételszerü meg­fogalmazása az, hogy míg az indoger- mán nyelvek a meghatározottat alá­rendelik a meghatározónak, addig a magyar beszéd a két fogalmait egymás mellé rendeli s elsősorban a köztük levő viszonnyal jelöl. Ezt a sajátossá­got nj-elvtotni természetűnek1 kell is­mernünk, de van ezen túl, harmadik­ként jelentésben nyelvi magvarosság is — s ez nyelvünk kérd ereje, mely nem elvont', hanem mindenkor szemlé­letes. E nyelvi magyar vonások meg­felelői annak a hámom sajátosságnak, amelyeket Bartók Béla a magyar zene föismertető jegyeiként foglal össze. A sajátos kiejtésnek zenénkben az izo metrikus daHamsor. a nyelvtani mel­lérendelésnek az alkalmazkodó ritmus (a paríando rubato rîtîmus), a nyelvi szemléletességnek pedig a pentaton hangsor autochton hangképi ereje a megfelelője. E három nyelvi tulajdonságot s ze­nénkben megfelelőiket tovább elemez ve, meg kell állapítanunk, hogy mind három primitiv, életszerű, elemi jelen­ség: a magyar hanglejtés és izometria a természeti zörejek és hangok primi­tiv egyhangúságát juttatja eszünkbe; a nyelv képi ereje az ősi, egyszerű szemíéleíességet őrzi; a mellérendelés primitiv valósággyökere Is kétségtelen. — A másik megállapítás az, hogy mind a három tárgyilagos szemlélet gyü­mölcse, hiszen mind a háromból az emberi szemlélet szubjektív vonásai hiányoznak s a természet! adottságai­nak, tehát a szemlélet tárgyának ob jektiv tartalma van jelen túlnyomó mértékben. lm, ebben van az indoger- mán nyelvekből megismerhető, min­dedkor bonyolult és szubjektív európai jellegggel szemben a magyar nyelv vizsgálatából megismert magyar sajá­tosság: az, ami magyar, formájában primitiv és tartalma szerint tárgyi­lagos. " "" A magyar mlima és iápsmd&ftfnmk Karácsony Sándor fejtegetéseinek ereje és értéke abban van, hogy a nyelvtudomány kereteiből kinőve, nem­zetközösségi életünk egészére vet vilá­got. A magyar jellegnek megfelelő ma­gyar társadalmi életformát rajzolja meg. Eljárása itt sem az idealistáké. Nem idegen példákból követendő esz­ményt vetít elénk —- a ma jelentkező adottságra nem mondja azt, hogy im ez ai tökéletes — hanem a mai idők bűnei alatt rejtőző, egy örök magyar­ság, bátran Írhatjuk a „mély“ ma#var* ság társadalmának képét rajzolja meg. A kép, amit igj- megrajzol, adottság és mégis feladat. A magyar társadalom szerkezetének összetartó elve a mellérendelés. Ez az a lelki magatartás, melyet udvariasan „magyar lovagiasságnak*’' neveznek; fö Az én titok-karácsonyom Irtv WASS ALBERT Emlékszem, de nagyon emlékszem még ar­ra a karácsonyra! Rég volt. Talán tizennégy éves voltam, talán annyi sem. Gyász volt kö­rülöttünk, félelmetes és ismeretlen gyász, apám ék egy-egy könyvbe belebujva naphosz- szat hallgattak feketén és nem volt szabad előttük karácsonyról szólni. Évek óta nem járt már nálunk az angyal. Súlyos gond nyom­ta a szárnyait és nem tudott elröpülni hoz­zánk. mert messze laktunk. Akkor öreged­tek meg apámek. Nem akartak ünnepre gon­dolni. mert eszükbe jutottak régi és gondta­lan ünneplések s ez elszomorította őket. In­kább gyászba és ünneptelen hallgatásba búj­tak az idő elől. Karácsony szombatja volt pedig. Kint nagy puho. hó. a kerti fákat belepte egészen. Olyan csendes volt két eken a világ, mintha a békes­ség készült, volna megszületni akkor. Egyedül lézengtem a kertben. A szürkület már meglepte a fenyvest s kereken a dom­bok is belevesztek a lehulló estébe. Lent a falul fin egy-egy lámpa ki gyűlt. Tudtam, hogy karácsony estéje van, Más években ilyenkor izgalommal lestük az an* exalt, szép boldog rejtelmesseg volt a leve­gőben s a szobákban lappangott már a ka- rácsonyfaszag. Emlékeztem még a csilinge- Jésre s a gyertyafényben úszó szép karácsony­fákra, pedig ahogy ott kószáltam a behava­zott fák közt, végtelen egyedülléttel a szi­vemben. úgy tűnt, mintha borzasztó régen lett volna mindaz. Esteledett nagyon, Lent © faluban egyre lényes gúnnyal, magunk között pedig úgy emlegetünk, hogy „mi vagyunk Európa balekjei“. A magyar lélek a maga objek tiv szemléletében magával egyenrangú­nak tartja a másikat. Illetőleg: mivel magát Ismeri legjobban, magát» érzi ma­gához legközelebb s minthogy rekom- penzáeióképpen a másikat bizonyos szempontból magánál magasabbra érté­keli. De azért nemcsak a másikat tárt­ja magával egyenrangúnak, hanem ma gát is egyenrangúnak tartja a másik mellett. Ezért van az, hogy a „jussát nem hagyja“; hogy olyan „önérzetes“; hogy a magyar paraszt olyan „méltó­ságteljes“, mint egy született arisztok­rata. De ugyanezért van az „idegen imádata“ is. E lelki magatartás, mint a társadal­mi élet mellérendelő elve, teremtette meg a magyar együttélés jellemző for máját: a kis autonómiákat. Gondolha­tunk itt Erdélyre is, hiszen a magyar társadalomszervezé? legidőlállöbb er­délyi alkotása: az erdélyi fejedelemség sem volt más, mint. zárt autonómiák (natiók és religiók) szabályozott együttműködése. De gondolhatunk ma­gyar fajtánk legbiztosabban megépített települési területére: az Alföldre, mely­nek mezővárosai, szabad kerületei, au­tonóm községei Debrecentől Kecske­métig mind megannyi külön autonóm közület volt, mely önmaga intézte sor­sát és védelmezte meg érdekeit. A vár­megyei autonómia, mely a török fog»> lalás idején alakult ki, azért tudott oly szívósan fennmaradni, azért volt oly nehezen lebontható a múlt század fo­lyamán, mert benne nemzetközösségi életünk alapsejtje épült ki. Ez élni. alkotni, védekezni tudott akkor is, ami kor az ország kormánya és az országos főrendek idegen érdekeket szolgáltak. A közösségi vonások alakítják ki a magyar társadalom szabad és nyílt! életstílusát. Rengeteg a veszedelme ett*- nek a társadalmi életformának — hi­szen a magyar élet mindenkit befogad és könnyű benne minden jött-meritnek az áímagyarkodás. Helytelen azonban e magyar közösségi leki vonást érték­nek, vagy bűnnek nevezni, adottság­ként kell felfogni s mint ilyent tuda­tosítani. ,£emtrtl sem könnyebb, mint azonnal felismerni, hogy ki magyar és kicsoda nem az. De nem fontos meg­állapítani, ki at és ki nem az, mert a dolog természete szerint nem érdemes itt nem magyarnak fermi“ & mwvar bűvök értelmezése Az annyiszor emlegetett magyar bű­nök egyszerre uj megvilágítást kapnak e natgy népi biztonságtudatot árasztó tá r sa da lom S7 e m í él el Le n. Az a magyar vonás, melyet „patópá loskod’ás“«nak, „ázsiai tunyaság“-nak, vagy legmagasabb történeti jelentkezé­sében „passzív rezisztenciának“ isme­rünk magunkban, valójában közösségi életünk biztonságának, idők felett: álló több lámpa égett s a papnál megkezdték a kántálást is. Megálltam a fenyők alatt és hall­gattam a felszürődö éneket. Szerettem volt a kántálást eresen, szép ünnepi szint adott a régi hat ársonyoknak. Tudtam, hogy hozzánk nem jönnek többet, megtiltották nekik. Sokáig álldogáltam ott, közben sötét lett egészen. Fázni is kezdtem, hűvös szél támadt a fák közül, éreztem, hogy haza kell már menni. De ugyanakkor valami fájdalmasan a torkomba markolt. A tudat, hogy karú- csonyeste van s én ott ülök majd egyedül és nem fesz senki, akihez egy szót is szóljak. Az öregek olvasnak a lámpa alatt, olvasnak zord, szótaian arccal, mintha olyan nap lenne ez is, mint a többi. Úgy szorította valami a torkomat, hogy könnyeket préselt ki a sze­memen, S ekkor valami bátor, nagy dolog jutott az eszembe. Olyan, hogy szinte beleszédültem. Karácsonyt csinálok én, magamnak! Kará­csonyt, titokban, suttyomban, hogy senki se tudja! Volt a fenyves szélén néhány kicsi fe­nyő Csak akkorák, hogy a derekamig 3em érlek. A kerti színből kiloptam egy ásót, meg egy kicsi ládát s kiástam egvet, egy szépet, a ferty öcskék közül. Sok földdel vettem ki, betettem a ládába, elrendeztem a gyökereit is. hogy haja ne essék, aztán megindultam vele a kéz felé. Vert a szivem az izgalomtól. Hátha meg­látnak? Hátha baj tesz ebből? De sötét volt, nem látott meg senki. Már egyedül laktam akkor, n ház végiben, ügy osontam be o szo­bámba. mint egy tolvaj. Meggyujtotiitm a lám­pát, n ládát a fával az asztalra tettem s hoz­záfogtam a feldíszítéshez. Színes papírból láncút funtam, néhány szál aranyozott zsi­nórt is leltem hozzá s öt darab maradék gyertyaveget. A gyertyává gehet dróttal kö­töttem rá a fenyőre, idétlenül is álltak rajta, az igaz. A szirtes papirlánc sem sikerült úgy, ahogy akartam. Csúnya volt nagyon a kará­csonyfám. De karácsonyfa volt! Mikor elkészült a díszítés, hallgatóztam. Csend volt a házban, nem mozdult senki. Ekkor meggyujtotiam a gyertyacsonkokat. Elfujtam a lámpát. Sötét lett egyszeribe, csak az öt kis sárga láng dideregte be félén­ken a szobát. Kinyitottam a kályhaajtót, hogy világítson a tűz is. Aztán felkuporod­tam az ágyamra és ünnepeltem. Táncolt a tűz lángja a falakon, rebbentek a kicsike gyertyák, fenyőszag volt és nagy csendesség kereken. Valami hatalmasan és szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmas is volt egy kicsit, mert egyedül voltam s mert nem volt ajándék az asztalon, még ol­csó bolti savanyucukor sem. De komoly és dacos érzés is volt, mert magam teremtettem ünnepet magamnak, az én ünnepem volt és senki másé. Öltem az ágyon és néztem a kicsi kará­csonyfát s gondoltam mindenfélét össze-visz- sza, szépet, és szomorút s még kántáltam is magamnak halkan egy keveset, amíg leégtek a gyertyavégek. Aztán elfujtam őket. Még álltam az asztal előtt én néztem az elsötétülő szobát, mert a kályhában is roskadt már a tűz és alig vilá­gított. A sötétséggel együtt éreztem lassan a hétköznapot is visszatérni s emlékszem jól. ex csúnya és keserű érzés volt. Aztán, hogy sötét lett egészen, meggyuj- róttam újra a lámpát, leszedtem karácsony­fámról a sziaes papírszalagot, gyertyát, arany­zsinórt. Visszadugtam mindent a fiókba, hogy nyoma se maradjon ennek az ünnepnek, so­ha senki se tudhasson róla. Felvettem újra a kabátomat s visszavittem a fenyőfát oda, ahonnan kiástam, Úgy emlék­szem, mintha tegnap történt volna. Borzasztó sötét volt a fenyves és szél suhogott az ágak között, Kint a tisztásokon derengve világított a hó. Féltem. Olyan kísérteties volt a hó- szinií sötétség s a suhogó fenyves. Sietve tettem vissza helyére a fát. Gyöke­re körül ledöngöltem a földet s havat is ka­partam köréje. Ásót, ládát visszacipeltem e kerti házba, aztán hazamentem. Ideje volt már hívtak vacsorázni. Mikor bementem, az asztalnál ültek. Fárad tan és rosszkedvűen kérdezte meg apám: — Mit csináltál ma délután? — Semmit — feleltem s ebbe belenyugod­tak. Szótlanul ettünk. De valami furcsát, büsz­két és szomorút éreztem akkor: hogy' nekem karácsonyom volt mégis és ők nem tudnak róla, * Véletlenül jutott eszembe ez a régi törté­net. Karácsonyfát néztem fiaim számára $ megtaláltam közben azt a fenyőt is, amit ak­kor. egy estére, kiloptam a kertből. Meg­sínylette az ünneplést, évekig csenevésx ma­radt, roit idő, hogy azt hittem, kipusztul■ De aztán mégis erőre kapott. S most mór sudáran és magoson szökik az és felé. erősen tulnőtt engem s mindnyájunkat. öltik akkor éltünli. ' v*"

Next

/
Thumbnails
Contents