Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-24 / 298. szám
ELLENZÉK 10 3 9 (löccrr her 21. <iiUU ! I--tmlntunnk a kifejezője. „Ázsiai jellemvonás és erőielentkezés v«n ben ne. Európában a nem i n úgy véteti magát észre a/ ütmei, hogy bírókra tieg\ vele. szembeszáll, megküld. Ázsia irtóz.atosubb, mert belemegy a rut játékba, hogy « nincs, holott van.“ A Ha eh kors/akbeli magyar magatar lás eléggé tanúsítja ezt a lelki sajátos- tágunkat. A ..s/almaláiig“ is súlyos önváuunk, pedig valójában erről sem Ítélkezhetünk úgy, hogy jó-e vaigy rossz. Ez is csak tény. Ellenpária és kiegészítője a pnssziv rezisztenciának. A szalmaláug a maga tényszerűségében perzselő hőfokú, villámgyors tempójú akti\itás. Nem az a legjellemzőbbje, bogy hamar ellobban, hanem az, hogy amíg ég, perzselőn meleg. A magyar földművesnek nyáron át való hihetetlen munkateljesítménye, a magyar szellemi munkásnak, vagy akár diáknak rövid időkre összpontosított, eredményes erőkifejtése, egész nemzeti torié- r;elrnűnknek hosszú századok pihenése után rövid évtizedek alatt századok mulasztását pótló fejlődése: mind ennek a magyar bravúrnak, a majgvar „szalmalángnak“ messze világitó. meleget adó tüze. „Nincs órarendje a magyar bravúrnak. Az ideje pontosan annyi, mint a teremtésnek, a születésnek, a foganiíia- jtásnak, mindennek, ami: „Non fit, séd nascilur“. t ' A szalmaláng-hajlamunikat nem irtani, hanem az erre utaló lelki készségünket? a legvégsőkig erősíteni kell! Hadd említsük meg a „turáni átok“, a széthúzás nemzeti bűnét is, hiszen ennek tulajdonítjuk a muhi csatavesztéstől a világosi fegyverletételig minden történelmi tragédiánkat. Ha világos előttünk társadalmunk felépítésé ■nek mellérendelő elve — nem kell tár- -sadalmi tökéletességünk legfelső fokának az egyiittmasirozást talrtani és a jvélemények teljes egységét kierösza ‘kölni. A mellérendelés elve nemcsak a határtalan idő-, hanem a határtalan ‘■térszemléletet is magában rejti. S ezen az alapon nemcsak hasonlóságokat; ha- ínem ellentétességeket is lehet egymás .mellé rendelni. „A turáni átok nagyon sok pozitív eredményt is hozhatna éfe- jtünkbe, ha nem mérgezné az a hideglelős félelem, hogy a* két véleménynek minden áron eggyé kell lennie. Holott ameddig a magyar történelmi tudat visszafelé emlékezni képes, mindig („széthúzott“ az objektiv és primitiv 'ázsiai lélek. És sohasem csak az egyik \fé! érvényesülik, hanem mindig a kettő relációja: „otthonmaradni — elvándorolni, pogánynak maradná — felvenni a kereszténységet, katolikusnak maradni —- protestánssá lenni, némettel fcaVtaná —- törökkel szövetkezni, Habsburg alatt maradni — önállóvá lenni. A magyar élet sohasem egyik meder ben folyik, nem kuruc a magyar élet és nem labanc, hanem kuruc és labanc.“ A magyar ia sorsa És most már engedjük minden hoz- .zátevés nélkül Karácsonyt beszélni. Miben Iát ia ő a megrajzolt magyar léleknek sajátos helyzetünkre vonatkozó következéseit? J 1 „Nem a muU anthropogeográfiai és történetiMozófiai terméke a magyar lélek, hanem a feladat, a vállalkozás db namikus, jelent és jövőt magyarázó ténye. A magyar lélek a magyar éleíkö zösség munkamódszere. Ez a közösség egy közös vállalkozás feladatainak az elvégzése, amelyet csak azoknak a társas lelki funkcióknak a segítségével lehet megoldani, amely funkciók ebben a közösségben eddig is működtek. Mitévő lehetne a más népekkel összeke- veredetten élő magyar nép középeurő- pai helyzetében, szubjektív és kompii- bkákl társaslelki magatartás melleit? Kiegyenlítő és összefogó hivatásának vállalása helyett nem végeláthatatlan ven- deítát zudiíana-e a Dunsmedencére? Mi más jelentene itt megoldási lehe- itöséget, ha adva van, hogy rajta kívül hiányzik minden szükséges lelki ob- jjéktivitás és primitívség? Az itt és -most adóit magyar feladat, mely egy« 'pen. k'ózépeurópjki feladat ist bztöltése kiváltja meg a magyar lélek egységét, n magyar életfa egészséget. A magyar életfa (a háromrétegű magyar társadalom) koronája Európába, az európai műveltség magas világába nyúlik be; gyökere azonban mélyen lent az ázsiai talajban kapaszkodik. Az eu rópalságot a szofokrácia adja meg, az ázsiai jelleget az alsó nép osztály Őrzi meg. Egyetlen veszély, ha e kettő elvű Ük egymástól s a kettő egészséges egy ségének fenntartása középosztálybeli probléma. Eddigi vizsgálódásaink is a középosztály viselkedését találták té» Mindazok számúra, akik a művészetekkel történelmi távlatban foglalkoznak, sohasem volt ismeretlen a nagy népcsaládok és kisebb nemzetek művészete közötti különbözőségek tárgyalása. Ez volt a műtörténelem alfája; senlá sem vonja kétségbe, hogy a Távolkelet, vagy India művészetét Ny ugat euró púétól mily feltűnő és félre nem érthető formai, kifejezésbeli külsőségek választják el s hogy ennek okaiképpen micsoda roppant földrajzi, néprajzi, vallási és miivelődésbeli mozzanatok szerepelnek. Egy nagy népfaj, mint a fehér, vagy sárga fajta művészete lelkűidének napnál fényesebb fetülete. Ezt a különbözőséget, amelyet, legyük fel, egy honkongi pagoda és egy francia gótikus székesegyház mutat, fajlélektani nyelvre lefordítani éppen a műtörténet feladata. Világos, hogy ez a különbözőség nem csupán egymástól távoleső világrészek művészetével kapcsolatban maradt meg. Az egyes fajták kebelén belül is árnyé- kolódtak ezek az eltérések A fehér faj az antik művészet után két nagy stílust termelt ki magából: a nyugati és keleti kerszténység művészetét. Hogy e két nagy átfogó áramlat kölcsönhatással volt egymásra, azt Ravenna. Velence s u bizantinizáló tre.centó óta jól tudja a művészettörténet és sok uj és meggyőző érvet hozott fel a Kelet-párti Strzy- gowshi József. Az ellenkezőjéről viszont, hogy messzebb ne menjünk, biztosítanak a lărgovistei templom gótikus ablakai. De azt is tudjuk, hogy a keleti kereszténység művészete alig rezzent meg évezredes mozdulat• lanságában, míg Nyugat, végigjárva a stílusok iskoláit, a világformáló szellemi mozgalmak minden rezdülését visszatükrözte. !A NYUGATI ÉS KELETI kereszténység művészetének stilusáramlatain belül módosultak a művészetek ágazatai nemzeti jellegük különbségeiben. Világos, hogy az egyes ország- határokon nem állott vesztegzár, sem a művészetek formai, kifejezésbeli elemei, sem a mesterek vérségi származása tekintetében. A Kelet művészete, amely Bizáncból kiindulva kisázsiai, örmény és georgiai, majd sziriai elemeket szívott magába, egyaránt vonzotta magához a török, görög építészeket, orosz festőket. Szerb és bolgár papok, román ikonfestők tódultak az Athos-hegy iskoláiba, bámulták a Kelet Rafaeljének, Panselinos Má- nuelnek csodálatos alkotásait, épültek Dió- nisios barát művészeti dogmáin s vitték haza tudásukat Macedóniába, a román fejedelemségekbe s fel Moszkváig. Nyugaton sem volt divatos a művészeti autarchia. Itália a művészek Mekkája; Ribera Giuseppe, a „Lo Spngnoletto“ itt lesz naggyá, van der Goes Portinari-oltára Firenzében fogant, Pannóniái Mihály Ferrarában tanult. Rembrandt Elshei- mernél nevelkedik, Tiepolo Wurzburgban fest a Magyarországból kivándorolt Ajiósi-család- ból sarjad a nagy német Dürer Albert. Fajtája miatt a múltban festőt sohasem háborgattak: Theotokopulos Domenico, noha „Gre• co‘\ a spanyol festészet büszkesége; Magyar- országon épp úgy dolgozhatott Masolino, vagy Maulbertsck, mint Prágában Kolozsvári György és Márton. A művészettörténetben i lovának és többe kevésbé negatívnak. A szofokrácia (felső néposZlály) kul- t ti rajának gyökérszakadtsága és az alsó népos/tálybeli kulim« stagnálása a kö zéposztálybun, mint a másik két Ősz tály relációjában manifesztálódik. Nem stagnálna az alsó néposztály kulturája, ha a középosztály uj hatásokat tkozve* Ute ne sajátmagán keresztül feléje és nem volna gyökértelen szofokráciánk kultúrája, ha megint csak a középosztály táplálná alulról, az alsó néposz tály gyökereiből, az östalaj tartalmúnem egy példája van annak, hogy a nemzeti stilvonások kialakításában nem a vérszerinti fajtestvéreknek jutott döntő szerep. Ha meggyőződtünk róla, hogy a származás, vagy a mester szülőhelye nem forrású a nemzeti művészet különbözőségeinek s ha mégis valóságként tudjuk, hogy igenis, más az olasz művészet, más a francia, más a német és más a magyar s kifejezésmódjuk építészetükben, szobrászainkban és festészetükben egyaránt megnyilatkozik — önkéntelen tolul ajkunkra c kérdés: mi hát egy nemzet művészetének ismérve? S a válasz csak az lehet, hogy ami a „nemzeti“-é: a nemzeté A NEMZET SZELLEMI EGYSÉG. Nem zárja he az országhatár, amelyen belül egy közösség a legkülönbözőbb fajbeli elemekből állhat > egy állammá szervezve irányítja egy központi politikai főhatalom. Ki volna olyan dőrc, hogy a Jugoszláviában, vagy a Bulgáriában élő románokat kitudja a román nemzet egységéből? Nem jellemzi az uralkodó fajta ősárny alata, mert az európai nemzetek nem tiszta fajták. Hogyan desztillálható az angolból a kelta, az olaszból a tiszta longo- bard, a franciából a normann, a németből a ‘frank, a magyarból a jász, vagy a besenyő? Nem döntő az anyanyelv sem, hiszen hány példája van annak, hogy egy nép nyelvét bíró idegennek vallja magát annak nemzetétőll Nem határoz a földrajz, mert a Philadelphia felhőkarcolóihoz forrott alföldi magyar sem yankee. Nem, a nemzet fogalma nem illeszthető be a nyers osztályok egyikébe sem. A nemzet fogalmában mindebből van valami, de ami ezeket egybeforrasztja, az csak az érzés, a szellemiség, a közös mult és a közös sors érzése, az eluyühetetlen lelki kapcsok, amelyeken belül a vérség, a nyelv, az állami hovatartozás s a szülőfalu tájának képe egyaránt szerepelhetnek, A nemzet művészetét is a faj, a nyelv, a föld, a hazai táj és éghajlat ösképlcteinek a közös szemmel, kultúrával és érzéssel egybeforrasztott összessége döntheti el. Ez az ezer árnyalatból és emlékekből kialakult közösség nyomja rá a bélyegét a nemzeti műalkotásra is s már csak azért sem határozható meg valami durva osztályozással, csak finom és elemző mérlegeléssel. A tudomány emberei, akik jól tudják, hogy műalkotásban a különféle nemzeti hatások felszívó Jósa milyen végtelen bonyolódott s miiven végtelen finom árnyalatokban jelent- kezhetik s mily mélységes tárgyismeret kell ennek ftdismeréséhez s mennyi intuíció, mennyi művészet — félve és megriadva, idegenkedve látják, hogy mint tör be avatott csarnokukba az újfajta nacionalizmus, amely a nemzet fogasául annak egyik összetevőjét hirdeti próbakövének. Félre a beható formai elemzéssel, a stílusjegyek és árnyalatok gondos mérlegelő csoportosításával, félre a mesterekkel és félre az iskolákkal — félre magával a műalkotással! — mondja e recsegő stentori hang. A művészeti alkotás egyetlen tényezőjét tolja előtétbe: a művészek származásút. Kényelmes, leegyszerűsítő módszer, jó! megfelel az újfajta államelméleti rcndsxci eknek. De axzul, hogy az egyébként sem puntmuii meghatározott faj fogalmái a nemzetével azonosítja, ti gzolos zűrzavart okoz a nemzeti művészet amúgy is kényes fogul mánál, megítélésében. KÉPZELJÜNK EL LENGYELORSZÁGBAN egy műemlékei; egy várat, amely hosszú századok óta rnuguslik egy domb telijén, vagy, egy ódon hatedrálisl, melynek tornya o hal- hatullanságci hirdeti egy városka piacán, műiét, emberkéi: zsivaja közepette. Az államszervezet, melynek írebeiében épült, a lengyel nemzet valóságos megtestesítése: a nemzet kultúrája, vallási és művelődési szervezete, hadi vagy egyházi céljai hívták létre. Építésüket a lengyelség egykor kiváltságos családui, vagy a főpapok rendeltél: el, áldozták rá vagyoni erejüket s alárendelt népük munkájának verítékét. A nemzeti történelem dicső mozzanatai fűződnek hozzájuk; a várról a nép képzelete l.ült naiv, vagy megható legendát; kidtől époszt imák róla, amely a nemzeti irodalom gyöngye. Beleforrva a táj képébe, nemzedékek szivében őrzi a szülőföld drága emlékéi. Stilusának müformáiban is az ország, vagy a vidék épitésrnodorának felel meg; l:öfaragó-jegyei hazai műhelyekre ral- lanak. S akkor előáll egy litván történész, aki kimutatja, hogy mindez nagyon szép, de a tervező mester maga, vagy az apja nem lengyel tér. hanem olasz eredetű, Felsöma gyarorszsígból bevándorolt mester. S ennek alapján a lengyel várat az olasz művészet kincsének nyilvánítja. Olvasva ezt Verauri, vagy néhui Arduino Colasanti, jóleső örömmel látná a halhatatlan olasz művészet kisugárzását messzi északra s nagy megtermékenyítő erejét De aligha fogja e várat eldispu- tálai a lengyel művészet történetéből! Hiszen, ha igy cselekedne, akkor lóugrás szerint lehetne felbontani a művészettörténet területeit azáltal, hogy az egyes mesterek vérségj származása legyen az osztályozás alapja ş nem a művelődés- és müvészetteremtö nemzet alkotóerejeIsmételjük: nem azt akarjuk, ezzel mondani, hogy a vérségi származásnak a nemzeti művészethez nincs köze. Hanem azt. hogy nincs kizárólagos köze s legtöbb, szőr nincs döntő szerepe. E léteit ezernyi pél-, dával igazolja a művészéitörtimet. A nemzeti művészetek fénykora mindig akkor virult fel, amikor már végbement a fajhevere- dés és kialakult a nemzet. Egy példának meg hozzuk fel újból — magunk ellen — Dürer Albet tét, kinek művészetét hitelesen igazolt magyar származása ellenére se kísérelte meg magyar tudós a magyar művészet történetébe belevonni. Vagy vessünk egy tekintetet az irodalomra: a legelfogultabb szláv irodalomtörténész sem merné vérségi alapon Petőfi Sándort kitessckelni a magyar nemzet büszkeségei közül. Vagy nem volt-e a románság legnagyobb költője Eminescu Mihály, noha bölcsőjében Eminovici néven ringatták?~. FELMERÜLHET PARISBAN egy kép: középkori Madonnát ábrázol, nincs jegyezve s törik a fejűket rajta a francia muzeológusok. A testtartás nemes és egyszerű, hiányzik belőle a nérnetes torzítás, az olaszos édeskésség, a flamand merevség és törékenység. A természeti megfigyelés keresetlen, közvetlen, a nyers hangsúly hiányzik, képalkotása világos, etikai felfogása tiszta, vallási átélése nem mondható érzelmesnek, hatiem tűnődve elmélyülő, ámde nem transcendehs, hanem mégis józan, kissé . vaskos, reálisRuhájának öt- vősmüdiszei idegenek a francia földön. Arca nem bájosan finom, mint Fouquet miniatűrjein, nem szögletes, mint a bambergi dóm zentjein, hatiem gömbölyded, kissé széles — mint a fí íthnry-mndonnán... Mert csak ezt mondhatja egy szakember, aki ismeri a magyar emlékanyagot és annak modern irodalmát. Fel kell ismernie a magyar festői modor jellegzetességeit benne. Mert a képzőművészeti alkotás jellemző nemzeti vonásai oly szembetűnő és félreismerhetetlen módon tükröződnek vissza, mint a műemlékek épitésmodoraban, hanem a szobrászatnak és festészetnek természeti elemekkel dolgozó területén is. A művészet nemzeti jpfleue itt épp oly végtelenül finom és bonyolódott árnyalatokból alakul ki, mint amilyen bonyolódott folyamat egy nemzet kialakulása, melynek egyik ősfajtáin egyetemes jellemében halványan elmosódik az évezredek nyomán. TAINE szerint csak két stílusa van: a görög és a gótikus. Két élet felfogás véglete ez, a valóságszerető, életörömős klasszicista görög szellem és a miszticizmusra törő, tulvilágias, valóságtagadó gótika légköre. így látja ezt az elvontan szemlélő bölcselő, aki a dolgok végső gyökerét fogja meg. De a müvészethis- tórikus látja a fejlődés minden mozzanatát; tudja. hogyan tér vissza mindig más alakban a klasszicizmus s tudja, hogy a történelem sohasem ismétli önmagát. S látja a stílusokon belül a nemzeti különbözőségeket, azoknak légies árnyalatait, hagy mesterekhez és müvüket továbbfolytató iskolákhoz kötve s egymáshufolyva. Ehhez tudás kell, elmélvü' lés és nagy-nagy alázat. Itt nem dönthet hatalmi szó, se csizmasarok. Tudomány soha' sem süllyedhet oly mélyre, hogy megtagadva önön méltóságát, egymásután szolgál ia k' politikai divatokat. DR. BÍRÓ JÓZSEF. A karácsonyi könyvpiac remek uítf&r Vicki Baum: Hotei Sanghai — — — Bentley: Oldroyd család -------- — Herczeg Ferenc: Gótikus ház — — — Nyirö József; Madéfalvi veszedelem — Bromíield: Árvíz Indiában —* — ----Ooete: Egv nép elindul — Beverley: Valami amiről dalolni keli Kennedy: Nem nőnek a fák az égig Kruif: Áz élet csatája ------ — — — Némethy: Paganini a sátán hegedlse Lányi: Operakaiauz (LJj kadás) — — kötve 233°— fűzve kötve 233'— fűzve kötve 2 33'— fűzve (abaposztó kötésben) kötve 233*— fűzve kötve 393.^ Kizve . kötve 173°— fűzve (viszoikötésben) (vászonkötésben) (vá?z önkötésben) (vá;zo akötésbei) 133° — leJ 193*— le! 193{— le! 20?-— lei i 30’— lel 21)'— lei 132°— lei 193.— le'- 233'— lei 132°— lei 143°— le: Kérje most az ELLENZÉK KONÉV03ZPÁLYÁTÓL Kolozsvár, P. Unni. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje ingyené? nagy karácsonyi könyvjegyzékünket. ból.“ MIMI ül a nemzeti a művésze ti» eia?
