Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-24 / 298. szám
22 ELLENZÉK vmmmumumnm m 19.19 dec»iabtrjr 2,4. ii ot. Mert a m Agy at iróK, kevés kivé téllel, a háború előtti időkig sokszor Uíílkntányolták 18-<S-at is u ma)gynr falut. Voltak népies Íróink, »kik a fél demokrata gondolkozás hmgy fürdője hen úszkáltak. A faluból behozták a ' árost» a vidék karaktert'pyuráit. Libák kai, naplementével, jó tanitóbácslikkal és dzAontris dinorn dánommal. Hazug ' olt sokáig uépiségiink. Jó* irta Szabó Dezső 1912-ben: „> .igj keresztnietsze- tét bármelyik gazdatisztből, vagy szol gabiróból es találsz benne egy Lisz nyak, egy .lókai típust, egv Szabolcs- kát. Ábrányit, vagy Göre Liábort.“ Hazug demokrácia, hamis népszeni- iélet s B problémák kerülgetése e szá ./ad első tizedéig tetszhalottá tetfték a uéplséget. S inig a magyar parlag szemlélője a Szokfü Gyula „három nemzedék“ i útjában láthatja a tisztuló magyar kál vártát, aac európai irodalom megáll a realizmus és naturalizmus szintézisé bői kialakult: modern regénynél. Eb ben a nép, ha meg is szólal, hol az író felfogásának eszköze, hol a szo- v ialistja lélek hasighordozója. Néha be téved a kritika bástyáiéba s onnan kiált a világba a népért. Néha iezim főniákba önti annyik csodálatos étetet, mint a lengyel Reyrrond teíte a „Pa rasztok“ négy évszakában. Megtörté nik, hogy bővérű, breugheli paraszttal aiándékozzák meg az európai olvasót, mint ahogy a belga Lemonrer tette a „Him“-ben. Az északi népek irodalma cs különösképpen a finneké, már a századforduló elején elöreveti a hamis demokráciától mentes népiség árnyékát. Alexis Kivi „Hét testvér“-éfi 0 megjelenés idején meg sem értették. Akkor még George Sand parasztjaiban gyönyörködött a finn olvasó is. Kivi népiségét a ma igazolta. És a jelen igazolja mindazoknak az Írását, akik őszintén nyúltak a népi problémához, bár abban a világban éltek, amely 1914 augusztusában a inagagyuitotta tűz vészbe rohant. A békekötés után a kiéhezett és le rongyolódott Európa először jól akart lakni és fel akart öltözködni. A pol gárnak nem volt ideje a parasztsággal való bibelődésre. Az európai iró pedig újra irodalmi iskolák kiagyalásán fáradozott. Megszülettek az izmu sok, s azoknak zagyva tengerében s népiség megfulladt. .Az urbánus irodalomé volt. a szó. Ha az alja nép érdé kében, vagy annak életéről szólott a dal, akkor azt vörösszinü dudás zengte. S mi történt nálunk? Móricz Zsig mond tovább egyengette a népi realizmus utjsál. Sz&bő Dezső hatalmas kiállásokkal ébreszigette a magyar lelkiismeretet. Bartók és Kodály ellesik a magyar nép. ajkáról az qsi dait. Kép zőmüvészeink a nép építkezése felé nyúlnak, istápoló szeretettel, a nép ősi, kollektív tehetségének kijáró tisz felettiéi és uj stílust merevítenek. Közben az uj nyugati regénybe újból belopózott az átélt természet csodája. Hajba keresztül a nép ismét tárgya lett az irodalomnak. Nem véletlen, hogy az uj nyugati irodalomban a népiség Pászicirölk keresése és pásztforkeresés Néni minden föld-bolygatás jelent áldást, de áldás sincs szántás nélkül. Riasztó időket élünk. Légvédelmi riadó, próba vagy komoly, harsan fel nap-nap után Európászertfe mindenütt. Maholnap olyan közismert a légitámadás szó, már a gyermek előtt is, mint a sátán kisértése s a légoltal- mat szinte többször’emlegetjük, mint Isten oltalmát. A riasztó idők nemcsak nyugtalanságot keltenek, Iranern öntudátositják is a veszélyt és arra ösztönöznek, hogy a védelem és meg* tartatás útját keressük. Sokat utaztam mostanság tengelyen. S ha szekerünk, autónk elé nyáj került, vezető és pásztor szeme egyaránt a nyájon volt: figyelték. vigyázták, megkeresték, számba vet- tc-k azt. A vezetőknek, pásztoroknak ez a vigyázá- sa és keresése-s- megéberesedése az első áldás, amit ma tapasztalhat linkképpen a soraink közt. Aztán: nyáj se fut mindenik szerte. Valaki annakidején, a pásztorok pásztora, különösen szeretett minket a juhok seregéhez hallj formája is Franciaországban Jelent kezel«, populizmui néven és tabula ra snt köv etéit a \ altryzimis raffináll é z tornája, n prousti önelemzés tuazochi/ mus« es a szkeptikusok fanyarsága ellen. , A nyugati népiségét nem egy ország belpolitikai reformvágya terelgette » kifejlődés útjára, mint pld. Magy'aror szagon, hanem annak egyetemes európai, diaiéi.tikos természetű okai vni. nak. Alert más a francia és más a mugyar paraszt. A szociális reformok, a szólásszabadság Francia,országában nem kell a paraszt földnélküliségének érdekében síkra szállnia az írónak. Franciaországban minden négyzetkilométeren 71 ember lakik. Csak az elesettek, a szajnaparti patkány.sorsunk ingatlannélküliek. A francia paraszt más színvonalon él. más világban, mint a magyar. Nyugati nemzettest alkotó eleme, öt nem kell az írónak felemel nie. Éppen ellenkezően. Az iró hajó* le hozzá, mert rajta keresztül jut el nz igazi élethez, a közös anyához, a föld Itöz, Gépkiult urától csörii nriöt t lelke rajta keresztül érzi meg a természet fiatalító erőit. És ezt nksfriák a popu- listák. ! A populizmtis szó André Therive-töl és Leon Lemonnier-től ered. (León ! e monnier: PoptiMsme. La Renarsisance dé livre. Paris 19.11 > A maradi krifi ka a popuüzmusban a naturalizmus ni árnyalatú életrekeltesét látja. Sőt Ed mond Jalntív a középkori Fabliaux-k uj jászületését rebesgeti ez irányzattal kapcsolatban. De nem erről van szó. A populista doktrinérek első megfogalmazásában azt hirdettek hogy ők a pa raszti életforma „festői rútságát“ akair iák átmeni?ni az irodalomba és a pol gár tekintetét a népre akarják fordítani. Az első populistáknak ez nem sikerült. Elsősorban azért, mert nem a falu népéhez közeledtek, hanem s külvároséhoz. A kikötő népéhez, a halá szókhoz, a csempészekhez, a gyökérte lenekhez. Ahhoz a társadalmi réteg he, «mely nép és polgár között lézeng \ olt olyan populista, aki » gyári mim kás életét vetette papírra (Mark Bér nard: Au secoursT) Tristan Rémy már elmerészkedett a faluba.( Sa'nte Marie des flots.) De Zola árnyéka* oda Is el" kisérte. Louis Guillottx-nak sem s-ike rti! valami értékeset felmutatnia. (Hv- ménée.) Eugéne Dabit is Igen „polgári“ még ahhoz, hogy valódi populista legyen. Regényeiben (Hotel du Nord, Villa Oas-is) az emlékezés, a kispolgári élet, a város és falu határán éide gélö szatócsok világa jut! kifejezésre. Ezek az írók nem tették a populizmust, n francia néplaéget azzá, amivé lennie kellett. At artista gondolattmor zsákkal vegyitgették azt nz élmény halmazt, amelyet minden nagyobb írói igény nélkül, de annál határozottabb programszer iiséggel a gyáraikban, a külvárosokban és a falvakon gyűjtöttek. Jean Giononnk, a provencei bankhi vatalnokból lett iródriásnak kellett jön* nie, hogy a populizmus megkapta igaz tartalmát: a nép romantikamenles őszinte idézését s az ember elökészi lését a természetben való újjá születésre. Mert Gioiio hatalmas fel építésű morált fedezett fel a természetben. Már első megnyilatkozásában hitet is tett mellette: „Mihelyt, a haj nal megvilágítja a mezőket, kelj föl és figyeld meg magányodat. Körülötted fekszik örömed és nemes munkád par laga. Ne nyugtalanítson sem a csend, sem az emberi zajok hiánya. Mert min den reggel hallhatod a rejtőkébe visz szalopózó róka motoszkálását, a sasok röptét, a pacsirta kiáltását s> az istállóban tapodó lovakat. Lassanként meg tanulsz emberré lenni. Látni fogod, hogy ez éppen ellenkezőiét jelenti art nak, amire eddig tanítottak. Először kizökkent eddigi utadhoi az az erő amely önismereted felé iiz és természe tes helyed felé sodor. Aggodalommal vegyes részegséget fogsz érezni. Többé már nem a kerék agya, hanem annak küllője leszel. És forogsz vele. Minder pillanatban a látókör, amelyet megszoktál mozdulatlannak látni a maga kerekségében, forogni kezd körülötted, kavarogni, mintha uiból akarna s-zii letni a m'ndenség. Igen. a mindenség születni készül körülötted és magával ragad ebben az újraéledésben. Egybeolvadsz a mindenségge! ... megtalálod önmagadat... a nagy természetben.“ Giono szülőföldje a ragyogó Provence. Első olvasmányai Homeros eposzai maradandó élményként szunnyadnak lelkében. A Föld a legnagyobb tanítóit» és ^ rajta zsibongó változatos, tiszta és fertőzetlen természetes élet a legjobb sugalmazója. A földtől áldozatossá got tanult. A város mindentől elvá laszt, mondja Giono, mig a föld min denher közelebb hoz. A föld mindenütt ugyanaz. De annak izeit, szépségeit!, illatát csak az érzi, eki lehajol hozzá Ez az alázatosság visszatérést i? je lent. A visszatérés pedig engedelmes ség. És e két utón járva jut el az em bér, egyesülve a tei mészettc-1, önmagáig. Az ilyen visszatérés tulajdonkén pen előrehaladás. Fejlődés. Az uj éu rópai irodalom iránymutatása. Giono lelki fejlődésének az utjai jelzik mii EMBER, EMBER, KARÁCSONYI Irta HORVÁTH JENŐ. Háború háborút ér. Mindenki nyugtalan. Elnémulunk lassan s elfordulunk egymástól: És izgalom, ha kot ember beszél. mindenki gyanús: kétes. Mérgezett. Mint gyei mekek, eivódnak szerteszét a népek.Mintha sarkából vetették volna ki világunk: A történelem: ördögi szeszély. szomszéd szomszédnak ellensége lett. Szennyes gátlalan tenger a gyűlölet árja. (mám keresztülvág, jóbaráton. Partján csak ő áll már. S kinyújtott két kezével sikoltoz• Ember, ember, karácsony! ‘0 sonlilani. Nos épen a juhoknál tapasztalja az ember, hogy veszély idején inkább összetorlódnak, mint széthullnak. Mi nem vagyunk oktalan állatok, terniészetszeriSleg várjuk hát mindannyiunktól a riasztó idők ama áldásának felismerését, hogy tömörüljünk, keressük meg és fegyelmezetten kövessük a pásztort. Köröskor»! megébredt pásztorok fújják az uj elindulás kürtjét. Akkor van rendjén, ha a pásztorok keresése és; a pásztói-keresés ősz- szctalálkozik. egybevág. Ha a keresés egyik részről se hiábavaló. * Európa népeit, mint uj erőre kapott tűzveszély, a bolsevizálódás fenyegeti. De sze- rencsére csak kívülről. Bányászok közt élek s igy tudom, hogy a bolsevista magatartás lényegében ott kezdődik, hogy a nép elveszti bizalmát vezetőiben. Amikor azonban a bizalom megrendül s a nyáj elesapja a pásztort, nem meglepő, ha megrendül a hit is, abban az Istenben, akinek meghízottjaként járt el a vezető. Erdélyi magyar népünkben ma a bizalom megrendülése helyett inkább a bizulom újjá- ébredése a jellemző. Mert keres és nem kiábrándultán, hitetlenül, hanem a napkeleti vándorok gyermeki bizalmával, megélénkült reménységével. Van bizalma, mert van bité- Az erdélyi magyar egyházak lelki megújhodása közismert tény. És bizonyára nem tévedünk, ha a vezetők, a pásztorok részéről megnyilvánuló fokozottabb, felelősségteljesebb keresés mélyén is megújuló hitet sejtünk. Hogy azért keresnek meg most másokat, mert már megtaláltak Valakit. Mini a betlehemi pásztorok haj- dau, akik figyeltek a világ nagy éjszakáján nemcsak a nyájra, hanem az égi jelekre is. Mielőtt másokhoz mentek volna bizonyságot tenni, előbb maguk zarándokoltak el a betlehemi jászolhoz, az Élet Fejedelméhez. A kétféle keresés, a pásztorkoresés és a pásztorok keresése mögött tehát ugyanaz a krisztusi lélek áll. És ez a záloga annak, hogy keresésük nem lesz haszontalan, hogy meg. is találják egymást. A megtalálás örömét sok jel mutatja már. Ezek a lapok is hirdetik. És láttam kint az éleiben (most jártam be Erdélyt, nemcsak hegyeit, mezőit, hanem száznál több faluját is) közelebbről, lélek szerinti találkozásban. Mégis rá kell mutatnom valamire: báripenyvei: a Pán-lrilogia, (Regain, Un de bnumugiies, Collíné, Jc-nn Ic Meu, I e grand troupeau, ()uc ma joie demeure, Les vrnicK ricliesses és Le chant du munde.) Ezt az utolsót „Zenje a világ* címmel most fordította Le Illyés Gyula. „A rendet néha nagyon nehéz meg érteni, mondja Giono, de kitartással kell figyelni és ükkor mindent meghall az ember, mert az erő, amely a virágo kát szirmokra bon'ja s a szellőt útjára indítja, az embert Is a megértéshez vezeti. Ha az ember ennek engedelmes, kedik, megtalálja helyét a világban és felfedezi az igaza értékeket.“ Telfedezi az ember útiját a másik emberhez. E2 az ut a jóság. A ut végén ott ál! pirosán, nevetősen a& öröm. És ez örömön lul a születő meggyőződés nagy simo gatása: több megbocsátás kell a 2 em berbae, mint vér. Giono, minden irodalmat és életszem. léletet forgató jelentkezése ellenére, olyan, mint egy békeapostol. Néma. forradalmár, akiből ha szó buggyan ki, az nem programot rejteget, hanem az ember igazi találkozását sürgeti a természettel és a néppel. Alinden nemzedékben van egy vagy több egyén, aki a legrövidebb, tehát a legegyenesebb utón vág neki és érkezik el a leglényegesebb kérdésekhez. I zek közül való Giono, aki az egyszerűség utján juttatta el az iskolás és irányzatokban vergődő irodalmat a két ősforráshoz, a néphez és a terme szethez. Svájci származású irótársa: Ramuz is a népiesekhez tartozik. De nálc már más formában, más magatat tásban ie !entke~ik a meggyőződés és a szemlé let. Ftmnz még a természetien is túlmegy és a természetfeletti, a csoda világába menekül. FeUzabaditja a falu mögött emelkedő sziklás hegyek mélyéből a démonokat’. A földre kényszeríti azt a szellem világot, amely a nép ajkán él. Nem mondákon rágódik. .A csodát szűri át lelkén. Nem a paraszt belső világát rajzolja, hanem a népét. Egyike azon keveseknek, akikre illik a ritkán alkalmazható jelző: homo addi- tus naturae Társa azoknak, akik a hegyek alján, havasi tetőkön, a síkság gondolkoztató magányában érzik csupán. Hogy emberek és nem színészek, akik mögött a civilizáció kulisszáit lengeti a romlott idők szele, S vájjon a Szigetország íróinak lelkét érté é az uj népiség szellője? Természetes, hogy igen. Az északi népek „Eddá“-iának szelleme árad T. F. Powys miiveibői (Weston's Goodwin. Un- clay. Capusín Patch.) Ez a csodálatos tehetségű iró, természetesnek beállított természetfeletti szemléletével, a neo- primitivizmusnak legtisztább formáját képviseli az európai irodalomban. Powys alakjai mögött a mindenkori Isten és a Halál lapul, lázad, cselekedíét és bénít. Bennük jut kifejezésre a nép örök lelki harca a hit és kétségbeesés között. Ez a nép nem él a „nemzet“ alatt, hanem a természetfeletti közelségében. És ez a nagy különbség a m? populizmusunk és a nyugati kötött* TI»TiaiBIIIMMWhifMI'IMÉili ..................... l'MII ■ I MII■ illW HTUTm nyire »em testi természetű is a pásztoroknak és a nyájnak az a találkozása, amiről szó van: bármilyen nagyhatalom is a sajtó és bármilyen nagyjelentőségű ennek a ,,\ asár- nani Szó"'-nak idevonatkozó kezdeményezése, igazi találkozáshoz elengedhetetlenül szükséges a szem tői-szembe való látás is. Kisebbségi életünk vezetőinek vagy jövendő vezetőinek módot kel! találniuk arra, bogy a ráiukbizotlakkal közvetlen, személyes íiapcsofa'í>3 kerüljenek. Ez az igazi találkozás pótolhatatlan, akár nemzeti hibáink feltárását, akár az építő jövő felé való útmutatást illetőleg. Az erdélyi Magyar Népközösség igazi közöséggé akkor lesz, amikor nemcsak nyelvi, fşji öröksége és sorsa közös benne a tagoknak. hanem amikor szinről-szinre való találkozása s egymás kezének megfogása által benne mindenkinek köze lesz a másikhoz s egy testként, egy családként hordozzuk valamennyien egymást. A vérszerinti családnak lélek szerint is azzá kell lennie, a faji egységnek Krisztusban való egységgé. S igy, mint Isten családja, tud népünk teljes egységbe kapcsolódni minden más néppel. így tud igazán az lenni, aminek Isten szánta: nem korcsuk magyar, hanem hivatását megtalált népcsoport a Világ nemzetei között s testvéri közösség a világ testveitelenségében. HORVÁTH JENŐ.
