Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

tH F. 1 t F V Z / K wz'jjasmswmmu 7 039 ätcttnhet ?«f LÁSZLÓ DEZSŐ: A MŰVELŐDÉS EREJE V latin «T«‘d«‘lü kultnra s/.ót lojţs/.ivesebben nem miivelt-ésnek, hanem művelődésnek fordítom. V műveltség befejezettséget, be* végzettséget, iim/e:imszerüséget jelent, a mű­velődé* pedig élő folyainutot, szerves hatast es jövendőt. A kihalt népek knltnráját jog­gal nevezhetjük műveltségnek. az elő népek­nek azonban művelődésük van. \ műveltsé­get ugv is nézhetjük, mint a művelődési fo- Ivmuut erediuénjeinek, értekeinek összegét, tie ezeknek .ez eredményeknek es értékeknek csakis addig van hatása és ereje, nmig szer­ves kapcsolatban állanak a művelődés élő folyamatával. V művelődés szó arra is rá­mutat. hogy ebben a folyamatban az ember önmagára visszahatva, önmaga érdekében a jelen időben tesz valamit. Valóban a művelő­dés nem más, mint arra való törekvés, hogy az ember önmagát, az önmagában rejlő le­hetőségeket, önmaga belső törvényszerűsé­geinek minél megfelelőbben megvalósítsa. A művelődés nem más, mint az ember önmeg­valósítása. Az ember ebben az önmegvalósí­tó tevékenységében nem szakad el a rajta kiviil levő világtól, ellenkezőleg, éppen azért szedi össze a maga erejét, hogy a vele szem­ben álló világ ellenében hősiesen tudjon megállani. A művelődésnek vannak embertől független külső, anyagi feltételei is, de a művelődés lényegében az ember belső szel­lemi magatartása. A művelődés eredményei a2t bizonyítják, hogy az ember csakis szel­leme segítségével és erejével tud a rajta ki- vül levő világgal szemben sikeresen meg- állani. Az emberi élet mai fokán a művelődés, noha egvének alkotásából tevődik össze és egyéni életekben éli a maga szerves életét, a legfontosabb közügy. Az egyének legsajá­tosabb művelődési alkotásait is meghatározza az a közös nyelv és sajátos nemzeti lélek, amely emberek millióit tartja együtt egy- egy nagy családban. A művelődési szem­pontból kiválóbb egyének alkotásai átnyúl­nak a velük szerves kapcsolatban álló egyé­nek életébe, akik az eredeti alkotás helyett utánélik a nagy alkotók által elért eredmé* nyékét. Ha a művelődés az egyént erőssé te­szi a rajta kívül levő, idegen világgal szem­ben. akkor a közösségek életében is megvan a közös kultúrának ez a jelentősége. Ebben i a cikkben éppen arra akarunk rámutatok hogy a mi népközösségünk életében milyen megtartó ereje > au az igazi nemzeti műve­lődésnek? .fi' í __ I. ,w Mivel a művelődésben az ember önmagára visszahatva alkot, annál nagyobb az ember önbizalma, egyéni öntudata és ebből folyó hivatástudata, minél szervesebb művelődési folyamat folyik le benne. Minél mélyebb ez a művelődési folyamat, annál egyénibb és egyben annál több embert megragadó és an­nál több embernek szolgáló Is a belőle szár­mazó műveltség. A művelődés igazi nagy kép­viselői önmaguk csodálatos belső világának felismerése és megvalósítása által jutnak el az egyetemes igazságokig. A nemzeti kultúrák története azt mutatja, bogy a nemzeti művelődésben bekövetkező pangás, a nemzet mindenirányu éietnyiívá- nulásának csökkenő irányzatát jelzi, a nem­zeti kultúrák fellendülése viszont a nemzet mindenirányu megújulását vezeti be. Igazi nemzeti önbizalom, öntudat és hivatástudat csakis komoly nemzeti művelődésen épülhet fel. Minden nemzet a maga művelődésének nagy tényezőiben ismeri fel Önmagát és min­den más néptől való különbözőségét. Vedd el a népek sajátos nemzeti műveltségét és a népek egyre gyorsabban egymásba olvad­nak. Széchenyi azt mondotta, hogy „nyelvében él a nemzet”. A nemzeti nvelv a nemzeti mű­velődés legdöntőbb tényezője. Ennek a sa­játos nemzeti tulajdonnak sa eíhomályoso- dása, elkoresulása és pusztulása valóban a nemzet minden irányú pusztulását jelenti. Mi a Széchenyi mondását joggal egészíthetjük igy ki: művelődésében él a nemzet, azaz ad dig él, amig önmagára visszahatva, uj erő­ket tud megmutatni és uj erők birtokában Uid a vele szemben álló világ hatásai ellen védekezni.-Minél több sajátos szellemi értéket termeit ki egy nép, a maga művelődésének során s ezeket az értékeket minél inkább ismeri, an­nál tovább tudja az illető nép önmagát fenn­tartani. Az emberi szellem úgy van alkotva, hogy szereti az önmaga belső törvényszerű­ségeit rajta kiviil álló tényekben is felis­merni. Minél inkább választ kapok a magam kérdéseire a rajtam kiviil állók művelődésé­nek eredményeiben, annál inkább ragaszko­dom azokhoz, akiktől a választ nyertem. A közösen hallgatott ének. végig élt dráma és /orongva végig kisért nagy beszéd a maga valóságával és hatásával egyetlen szellemi közöséggé kovácsolja a hallgatóságot és a .Ijőteret. Minél tisztábban tükröződik egy nép mű­velődésében a nép sajátos nyelve, szelleme, élete, sorsú és hivatása, uhhan unnál löhh egyén ismer rá önmagára és minél ösztönö­sebb és szervesebb ez a ráismerés, a műve­lődési hatás annál inkább megtűrt ja az ille­tőt u nemzeti közösségben. Néha elég egyet­len ilyen döntő hatás és a legmélyebb és leglényegesebb változás történik azon, akit ez u hatás ért. A nemzeti kultúra és egyedül csak az tud nemzeti luivoltunkbau megtartani, mert ab­ban ismerem fel nemzeti hovatartozásom igazi mértékét. 11. A nemzeti kultúra közösséget teremt, vagy másszóval élővé teszi a nemzeti közös­séget. A kultúra legdöntőbb tényezője: a nyelv azonnal elárulja, bogy ki melyik nem­zethez tartozik. Ila a nagy világban bolyon­gok és valahol rég nem hallott magyar szót hallok, ösztönösen szólítom mrg azt. aki ma­gyarul beszél és nyomban közösségiven is ér­zem magamat vele. Az a nemzeti közösség, amely a kultúrában él, mélyebb é9 döntőbb a nemzet külső jogi közösségénél. A nem­zetek külső, szervezett közösségében annyi igazi erő van, amennyi élő közöséget teremt azon belül a közös kultúra. \ nemzeti szellem cgy-cgy nagy kivirág- zás*: a nagy költő, iró, festő, szónok, tudós, színész, zenész vagy feltaláló a ráfigyelő, al­kotásaival élő közösségből uzounul küzosné- get teremt. Annál erősebb egy nemzeti kö­zösség, mi.iél több tagja, minél több igazi nagy szellemnek a varázsütése alatt ismerte fel önmaga nemzeti hovatartozását. A nem­zett!; igazi nagy összetartói a nemzetek nagy szellemei. Ezeknek müveit minél szélesebb körben kell hatni engedni, hofry mint a ko­vász a tésztát, az egész nemzetet uiegkeles2- S2ek és egyetlen élő testté melegítsek. A legutóbbi évek komoly művelődési tö­rekvései azonban arra is rámutattak, bo{ y a nemzeti összetartozás élesztőse, ébrentar­tása és megerősítése szempontjából milyen döntő jelcuíósége van a névtelen nép nagy közös művelődési folyamatának. A nép a maga névtelen világában egyetlen nagy mű­velődési folyamatot jelent. Itt megszületik egy dal. ott útra kel egy ballada, amott sző­ni kezdenek egy ménét. Valuki egyetlen »/•:• mély megindítót la ezt e folyamatot » a fo­lyam tovább sodródik. A dalt rlőHj egy falu legényei éneklik evak. majd az egész falu dalolni kezdi uzt. holnap pe ”g már «/ or­szág túlsó végén is zengik az uj nótát. Egé­szen komolyan állíthatjuk, hogy népünket a n aga nemzeti mivoltában nem u nagy szel­lemek alkotásai, hanem magúnak a népnek sujúlob művelődése tartotta meg magyarnak. A népben a magyar mivolt önmaga által al­kotott énekekben, mesékben, balladákban és uépi játékokban él. Ma azon örülhetünk, hogy ez u népi műveltség es a nagy szelle­mek által alkotott műveltség uj művelődési folyamatban egyesül s ha ez a művelődés* egyesülés megtörténik, akkor a magyar nép és a „műveltebb“ osztályok mindenirányu nemzeti egyesülése is megtörténik. A szelle­mi és népi magyar műveltség összeolv adásu a legteljesebb belső nemzeti egységet íogja eredményezni. Erre pedig múlhatatlanul szükség vau. Hl. _ \ nemzeti öntudat képzésén és a nembeli összetartás teremtésén tni az igazi művelő­désnek egy harmadik jelentősége is van: az ember mindennapi, hogy ugv mondjam, gya­korlati élete számára is fontossá teszi a nem­zeti létformát. Az igazi művelődésből egész­ségesebb testi-lelki élet, sikeresebb munka, hegyesebb időbeosztás és jobb és több ter­més következik. Ma. amikor a gazdasági és társadalmi síkon is szemben állanak egymás­sal a népek, minden ember ösztönös biza­lommal fordul a saját népének közönsége fe­lé, hogy attól nyerjen nlyap kulturális hatá­sokat, amelyek segítségével emberi létét kül­ső és belső viszonyaiban a legsikeresebben tudja biztosítani. Minden igazi kultúra az ember érdekét, az ember jobb életsikerét szolgálja. Amelyik kultúrából vagy művelődési törekvésből nem származik külső jó is, az nem njéltó arra, hogy emberi kultúrán^ nevezzük. A meg­előző korszak egyetemesebb igényű magyar kulturális mozgalmainak népünk és munkás­ságunk felé azért nem volt meg a kellő ered­ménye, mert egyoldalúan csak az érzésekre Dályázott és nem tudott p nép számára jobb egészségügyi, gazdasági és társadalmi kere­teket biztosítani. Az igazi nemzeti művelő­dés, mivel a nemzet sorsa iránti felelősség­ből születik meg és abból is táplálkozik, olyan szellemi és testi erőket ébreszt fel Ó9 fejleszt ki azokban, akik felé irányod, ame* Lek segítségével az illeiők egész külső élete sikeresebbé és termékenyebbé válik. Ma már világosan látszik, hogy a nép- egészségügynek, a gazdálkodásnak, iparnak, értékesitésnek milyen nilyos kulturális fel­tételei vannak. A tanulatlan nép testében el- satuvul, gazdálkodásában megmarad a primi­tív termelési módok mellett, iparában, érté­kesítésében elmarad a többi nép mellett. A művelődés élő fo^amatába bekapcsolódott népek viszont éppen növelt cégüknél fogva gazdasági, ipari, kereskedelmi, egészségügyi téren is egyaránt föléje kerülnek az elma- radottabbnak. Minden nemzeti művelődési folyamatból szakmai műveltségnek és igazi életrevaló nevelésnek kell következnie. A szellemi értékeket közlő kulturális moz­galmak önzetlenségét az mutatja meg. hogy mennyiben akarják azokat, skik felé irá­nyulnak. a maguk sajátos hivaíáskörében. gazdasági helyzetében megerősíteni. El keli ismernünk, hogy voltak olyan kulturális tö= rekvisek, amelyek egyenesen el akarták s maguk igazi életérdekeitől terelni azok fi­gyelmét, akik felé irányultak. Annái nagyobb lesz a szellemi művelődési mozgalmak sike­re, minél több ponton tudják valóban telje­sebbé és sikeresebbé tenni azok külső életét, akik felé irányulnak. Népünknek és munkásságunknak megvan az a nagyon józan életérzéke, amelyik azon­nal észre veszi, hogy mennyiben akarja egy művelődési mozgalom valóban a nép és mun­kásság igazi érdekét szolgálni. IV Az elmondottakból szefveMüi kövéfkezík. hogy nekünk népközósségi életünk érdeké­ben miért kel! a legkomolyabb művelődési munkákat végeznünk. Ezekben a munkákban tudjuk az igazi nemzeti Öntudatot kifejezni, ezekkel a munkákkal tudjuk az igazi össze­tartást munkálni és végül kulturális eszkö­zökkel tudjuk egész népközössegiinket termé­kenyebb, gyümölcsözőbb életre segíteni. E hármas cél megkívánja, hogy kulturális szolgálatunkban a legtisztább magyar érté­keket a íegönzeilenebb szándékkal fejezzük ki és vigyük oda közösségünk minden tág- 'hoz. Ezt a munkát azonban szervesen ösz- sze kell kapcsolnunk a népközösség egyes rétegei igazi életérdekeinek legsikeresebb kulturális szolgálatával. Minél inkább ez a hármas törvényszerű­ség érvényesül művelődési szolgálatunkban, műveltségűnk értékei aunál több tartó erőt: felfelé emelő öntudatot, egymással összekap­csoló szereteteí és gyakorlati éietsikert fog­nak teremni. A népközösségí kulturális munka nem luxus, nem esetleges vállalkozás, nem ötle­tek felvetése, nem egyéni képességek fljtoj- tatása, hanem a legtervszeresebben átgon­dolt nemzeti szolgálat: megtartó erők kifej- h -ţese és továbbadása, Kérdések tejfogas szájacskából Irta VARRÓ DEZSŐ Apu, a varjak hova mennek? A szél miért nem látszik sohasem? A kakas miért olyan berzenkedő, hogy a csirkék is elfutnak tőle ? A fundiján oly ékes tolla nő, milyen a csendőr kalapjába nő; én olyan tollal repülni se szoktam. ’Anyukámat honnan hoztad, Apu? Egyszer láttam a mi cicánkat, , hogy körbe jár, nyávog és bágyadt) , látszott képén, ha keze lenne, minden párnát hasára tenne, fejénél kis cicák nvivogtak j* mint a medvém hasa, úgy szóltak. Az angyalok hogy bukfenceznek? A papok mindenkit eltemetnek? sohasem tudják megcsinálni, hogy nekem ott a mennyben is legyen sisakos csörgősipkám, legyen nyulam s egy arany bicskám? Kis angyalkát tudnak-e fogni? csak a templomban t udnak templomozni? egészben elnyelik a pánkót? ilyet a jő Isten se látott! Drága Apu, aki meghal, halott? vagy csak teszi magát s úgy alszik eí, hogy nern is ásított? Angyalka lesz belőle, vagy csiga? Pesztrám azt mondta egvszer, Zsuzsik*, hog>r ő látott igazii halottat, nem nézte csak a göncöl rudját. Apu, ha meghalnak a pulykák, az égbe mennek? Az ístenkéhez imádkoztüam, mégis oly furcsák álmaim, az éjjel épp az égig nőtt és krampusz lett a kankalin. Anyu nem Aput cirógatta, a csúf szomszéd bácsit becézte, ugv féltlem, pedig imádkoztam, jó Istenke van-e az égbe? Azóta! úgy félek, a hő se az angyalok kiszakadt fárvíal gyémántszálas karácsonyfámat a kis Jézuska meg se látja. A kocsisunk kis fiacska fát a gólya szárnya el se bírja! az amzvalkák leveleit Anyukám soha meg se írja, feilegbáránykák szivecskéjét a toronv gombja nem is éri, a mesefés-zkii grifirsadár îs csak saját fiacskáját félti! A szivárvány se rózsaszín, az ég semminél nem kékebb, a csillagok aranyszemén csak az Istenke lesz mind mélyebb!'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents