Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-24 / 298. szám
1939 decsmber 2t Szerkeszti TAMÁSI ÁRON KARÁCSONYI IGE Szent Lukács evangéíioma szerint Küldetek Gábriel ángy1?!! ar. Istentől Gáli;Icának városába, melynek neve Ná- záret. egy szűzhöz, ki egy férfiúnak v«la eljegyezve Dávid házából, kinek neve vala József; és a szűz neve Mária. És bemenvén az angyal hozzája, monda; Üdvözlégy, malaszttai teljes, az Or teveled, áldott vagy te az asz= szonyok között. Ki mikor ezt hallotta, megháborodék az ő beszédén, és gondolkodik vala; mineinü köszöntés ez? És monda az angyal neki: Ne félj Mária, mert kedvet találtál az Istennél. íme, méhedben fogansz és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hivod. Ez nagy leszen, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és neki adja az Ur isten Dávidnak, az ő atyjának székét, és országiam’ fog Jákob házába« mind» örökké, és az ő országának nem lesz vege. Monda pedig Mária az angyalnak: Mikép leszen ez, holott férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda neki? 'A Szentlélek száll terád, és a Magas- ságbelinek ereje megárnyékoz téged- és azért a Szent is, kli tőled születik, Isten fiának fog hivatni . És íme Erzsébet, a te rokonod, ő Is fiat fogant vénségében, és ez hatodik hónapja annak, ki magtalannak híva- tik“ mert istenné! semmi sem lehetetlen. Monda pedig Mária: Íme aíz Ur szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És elméne tőle az angyal. Fölkelvén azután Mária ama napokban, Sietve méné a hegyes tartományba, Juda városába. És beméne Zakariás házába, és köszöntő Erzsébetet. És lön, amint hallotta Erzsébet Mária köszöntését, röpose méhében a* mag zat, és betelek Erzsébet Szentléíekkel, és nagy szóval föikiálüa, és mondát Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a t'e méhednek gyümölcse! És honnét vagyon cte nekem, hogy az én Uram anyja jöiön hozzám? Mert inie, amint köszöntésed szava füleimbe jött, a magzsit örvendve röpose az én méhemben. És boldog vagy, ki hittél % mert beteljesednek mindazok, mik neked mondattak az Űrtől. És rtiondá Mária: Magasztala az én lelkem az Urat, és örvendez lelkem az én üdvözítő istenemben* j Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; irrte mostantól boldognak hirdet! engem minden nemzedék. Mert nagy dolgokat cselekedett ne. kém a Hatalmas, kinek szent az ö neve, és aiz ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az Őf félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett az ö kariával, elszélesztette a szivük szán dekában kevélkedöket. ,Levette a hatalmasokat a fejedelmi székből, és felmagasztalta az alázato- sokat. Az éhezőket betöltőit© jókkal £s a gazdagokat üresen bocsáíá Oltalmába vette .Izraelt, az S szoígá ját, megemlékezvén Irgalmasságáról; amint szólott atyáinknak. Ábrahámnak és az Q ivadékának örökre. ♦. ^ # Lön pedig ama napokban, parancs adaték ki Augusztus császártól, hogy irassék össze a világ. Ez az első összeírás lön Cirinustóí, Szíria helytartójától. És mennek vala mindenek, hogy bevallják magokat, kiki az ő városába. Fölméne pedig József is öalleából. Názáret városából, Júdeába. Dávid városába, mely Betlehemnek hi vetik, mivel Dávid házából és nemzetségéből vala, hogy bevallja magát Máriával neki eljegyzett nehézkes feleségével. Lön pedig, mikor ott valónak, elérkezik az idő, hogy szüljön. És szüle az ö elsösziiiötí1 fiát és betakaró öt pólyákba, és a jászolyba fektető, mert nem vala helyük a szálláson. És pásztorok valának azon tartóMidőn a Szűz magzatját? Jássolyban síró fiát El akarja alutni, így énekel a neki: Oh napfényl oh élet! Oh édes Jézus! Oh éde$ Jézus! Oh édes napom fényed. Oh életem reménye! A barmok jászolában Aluggy a lágy szénában Oh napfény! oh élet! Oh édes Jézus! Oh édes jézus! Oh én édes gyermekem! Csak téged kéván lelkem„ Aluggy édes virágom, Földelő rozmarinom. Oh napfény! oh élet! Oh édes Jézus! Oh édes Jézus! rnányban, virresztván, s mint őrök, éjjel vigyázván az « nyájóknál. És Íme, az Ür angyala megáüa mellettiok, és az Isten fényessége körülragyogá őket, és megféíenílének nagy félelemmel. És monda nekik a* angyal: Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek; meri ma született nektek az Üdvözítő, ki az Ur Krisztus, Dávid városában, | És ez lesz nektek a jel: Találtok egy kisdedet, pólyákba takarva, és jászolba fektetve. És azonnal mennyei sereg sokaság« jőve az angyalhoz, dicsérvén és mond ván: Dicsőség a magasságban Istennek, és a főidőn békesség a jóakaratu embereknek! És lön, midőn elmentek fölök az angyalok mennybe, a pásztorok szálának egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg a dolgoL melyet az Ur jelentett nekünk. És elmenének sietve, é* találók MáOh aluggy én királyom, Aluggy édes magzatom, Aluggy, aluggy, alakom, Mig hagynak ez világon-, Oh napfény! ok élet! Oh édes Jézus! Oh édes Jézus! Oh Atyáitok örpme, Oh Anyának 9Sereímeí? Oh Anyáé Atyja, aluggy, Oh Anyád Fia, aluggy. Oh napfényl oh életi ^ Qh édes Jézus! Oh édes Jézus! Akarsz más éneklőket? Majd hívok juhőrzőket: Ezeknél senki nincsen, Aki ékesben tengjen. Oh napfény/ oh élet! Oh édes Jézus! Oh édes Jézus! riát és Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Látván pedig, valónak érték a dolgot, mely nekik a gyermek feiöf monu daíofcti vala- És mindnyájan, kik hal- íotrák, csodálkozának azokon, miket « pásztorok mondottak nekik. Mária pedig magában tartja va<U» mind ez igéket, szivében forgatván. És visszatérőnek a pásztorok, dicsőítvén és dicsérvén az istent mindazokért, miket hallottak és latiak^ amint megmondatott vala nekik. És minekutána eltelt a nyolcadnap, hogy körülmetéltessék a gyermek, tn- vadék az ő neve Jézusnak, mikép az angyaltól neveztetett, mielőtti méhben fogantatott. 1 És minekutána elérkeztek az ö tisztulásának napjai, Mózes törvénye szerint Jeruzsálembe vivők öt, hogy bemutassák ate Urnák; amint megiratiotfc az Ur törvényében, hogy: Minden fiúgyermek, ki anyja ínéhét megnyitja« az Urnák szenteltessék; és hogy áldozatot adjanak a szerint, amint meg- mondatott az Ur törvényében, egy pár* geriiczéí, vagy gaíambíiat. És ime egy ember vala Jeruzsálemben, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú, várván Izrael vigasztalását, és a Szentlélek vala őbenne. És feleletet vön a Szentlélektőf, hogy bajáit nem lát, mígnem előbb meglátja az Ur Krisztusát. És a lélek által a templomba jöveg és mikor a gyermek-jézust bevitték szülői, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek őérette, karjaira, vévé őt, és áldván az Istent, monda: Most bocsátód el Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben; mert látták szemeim a te Üdvözítődéit', j I ( kit rendeltél minden népek iszine elé, világosságul a pogánvok megviiágo- sitására, és dicsőségül « te népednek, Izraelnek. { És az ő atyja és anyja csodálkozának azokon, mik felőle mondattak, És megáldó őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: ime tételei# ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jeléül, melynek ellen© mondat ik; a te lelkedet is tőr járj« át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből & gondolatok, j És vala egy Anna nevű prőfétaasx, szony, Fánueí leánya, Áser nemzetségéből, ki igen elöhaíaidoít napjaiba«« miután férjével hét esztendeig élt szil* zessége óíia, s már nyolcvannégy esztendős övegy vala; és nem távozók a templomból, böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgálván éjjel-nappal. És ez ugyanazon órában érkezvén, hálát ada az Urnák, és szőia felöle mind- azoknak, kik várják vals Israel vált* ságát. 1 És amint elvégeztek mindent as U# törvénye szerinti, visszatérőnek GaísL leába az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedik é<s erősödik vala, telve böícseséggel, és ejt îstes mslasztja vala hbejas^ Mihelyt kedved megértik, Ottan együtt rákezdik. Oh aluggy, jézus, aluggy. Itt Q jászolyban aluggy, Oh napfény! oh éhtl Oh édes Jézus! Qh édes Jézus!
