Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-17 / 292. szám

I <# e.c «‘tabes X 2.

SZENCZEI LÁSZLÓ NOVELLÁJA:

A KÉT NAPTÁR

Minden csütörtök délután vnllasőrát tartott Savuleanu atya a?, ebédlőben; a szolgálatos tiszt végigjárta a századokat és parancsot adott a szakasz vezetőknek, bogy a legénységet vezényeljék le az ajtatosságra. A kürtösök mélán fújták az ima alázatos hangjait és a századok pattogó vezényszavak közben vonultak bé a terembe.

Néhány perc múlva megérkezett Savuleanu atya is. Gondosan kiborotvált, piros-pozsgás arcában élénken csillogott két ideges, barna szeme és keskeny állán S2ürke kecskeszakállt viselt. Hátrafésült, asszonyosan dús, szürke hajában egy-egv koromfekete, zsíros tincs szabdt le szép szertelenre borotvált nyakára. Gyors léptekkel sietett fel a dobogóra s élénk tekintetét sebesen jártatta a legénység sorfalai között, mintha a hiányzókat számolná össze.

Néhány pillanatig fázékonyan topogott a dobogón, kedvetlenül levetette bélelt, sötét* színű felöltőjét, összegombolta a mellén a borbolt, fekete pamutmellényt, mert az ir- dalian nagy termet nehezen lehetett ki- füteni. — Lerugdosta a lábáról vadonatúj sárcipőjét és az imazsátuoly felé asztalkához lépett, amelyen az irattáskáját hagyta. Kicsomagolta a táskából a taloas, ezüst keresztet, az eírongyolt fedelű bibliát és az aranyhimes, fakó palástot. Ahitatosau megcsókolta a keresztet, aztán gyorsan bebújt a fején keresztül a palástba és villogó szemmel körülnézett:

— Siivegeljétek meg a jó Istent, fiuk! Mindenki lekapta a kobakjáról a sapkát a

parancsra, Saveleanu atya pedig ujbb mord és lelkes követelt intézett a legénységhez:

*— Lengyen mindenkinek rajtam a szeme. Savuleanu atya behunyta a szemét és rekedtes, öblös hangján énekelni kezdte a zsoltárt s közben folytonosan vetette a háromszoros keresztet.. A legénység soraiban valami azöszmötélést hallhatott, mert nagy hirtelen kinyitotta a szemét, az öklével rá- esapott az asztalkára és mérgesen felkiáltott:

~~ Micsoda dolog ez, mit nevetgéltek és rendetlenkedtek? Kíénekelem nektek a lel- kemet és ti azalatt komiszkodtok! Nem csak pap vagyok ám én, hanem kapitány ÎS, a2 ám, kapitány! — folytatta kissé álmélkodó hangon, mintha megcsodálná a saját rangiát, aztán újra behunyta a szemét és tovább énekelte a zsoltárt.

A zsoltár végeztével kibújt a palástból, féltette a szemüvegét, belenézett kiterített jegyzeteibe é9 mord hangon felkiáltott:

•— Legyen mindenkinek rajtam a szeme! A legénység első soraiban ülő önkéntesek tréfásan meglökték egymást a könvökiikkel: jaj lesz megint a stilistáknak. Savuleanu atya még a keresztvizet is leszedi róluk. Azokon a vidékeken, ahol az ezred újonca* zoU, igen elterjedt volt a stilistának nevezett q-nantárhivő ezakadárság. Az orthodox egyház elítélte a stilizmust és a katonai hatóságok is erősen a körmére néztek a szektának. Savuleanu atya nagy buzgalommal teljesitette vallásos és hazafias kötelességét és nem volt olvan beszédie. hogy ne-tért volna ki dörgedelmes szavakkal a tévelygők üzelmeíre.

— Kedves fiaim -— kezdte Savuleanu atva fa beszédjét — közeledik a &zent Husvét. de ti bizony nem érdemlitek meg, hogy feltámadjon értetek a Krisztus. Nem figyeltek a liturgiára, káromoíjátok ae Í3tent. a Krisztust, a Husvétot. nem tartjátok meg a böjtöket, ha szabadságra mentek, feléje sem néztek a templomnak, de enni. inni bttiál- kodni tudtok. Nem törődtök az egészségiekkel, ez pedig nagv vétek!

A legénység meglenetten nézett össze: hol maradnak a stilisták?

— Nem törődtök egy csönnet sem a halállal. ezekben a nagy hidegekben nem 51- tn1?!-ödtök fel tisztességesen, aztán csak eső* dadogtok, hogv betegek lesztek és meghaltok! Elrothádtok! Porrá lesztek! — kiáltotta vészjóslóan Savuleanu atva. majd úgy tett. mintha port markolna fel s homokóra módjára esvik markából a másikba töltögette. — Porrá lesztek! Jaj lesz nektek! A minap olvastam az újságban, hogy vasúti sze.- rencsétlenség történt külföldön és negyvenkét ember Halálát lelte. Ki meri állítani kövületek, hogy nem érdemelték meg sorsukat? Istentelenek, káromkodók, paráznák, tolvajók voltak valamennyien és az Úristen levette róluk a kezét! Tudjátok meg kiáltotta szinte dallamosan fenvegető hangon és villogó tekintetéi körülhordozta a gyülekezet fölött —1hogy eít a mennyezetet itt fölöttetek csak a2 isteni kegyelemnek egy hajszála tartja, mely bármelyik pillanatban elszakadhat és bizony mondom nektek, ti is megérdemelnétek sorsotokat s ha én nem imádkoznék érettetek, nem is tudom mi lett volna belőletek. Isten végtelenül hatalmas, csak leveszi róla a kisujját éa a legnagyobb

hegy is Esszédül, mint egy kártyavár . » »

Ugyan mi történhetett az öreggel? Valaki az első sorban félhangosan megkockáztatta:

— Stiliştii?! , o .

Savuleanu atya nem hallotta a vakmerőt és ékesszólóan folytatta:

— Az Isten mindenható. Hogy ezt nektek bebizonyítsam, ugyancsak könnyű dolog. A minap olvasom az újságban, hogy csoda történt Daramanesti-ben. Csoda! —- emelte fel lelkesülten a hangját Savuleanu atya. — £gy szegény öregasszony meghalt és felravatalozták. Alig mondja el a pap az utolsó áldást, a szegény öregasszony egyszer csak felsóhajt és hopp, feltámad! — szinte rikoltott és lázban égő szemmel tárta ahitatosau reszkető karját az ég felé: — De ti nem fogtok feltámadni, ha egyszer meghaltok, mert mi- hasznák vagytok! Csak „Vigyázz! , csak .Jobbra át!“, csak Balra át!“, csak „Marsa!“, csak „Bum-bum!“, — szörnyű mord képpel vigyázzba vágta magát, jobbra fordult, balra fordult, tisztelgett s bő teke- te reverendájában olyan volt, mint egy buzgó alvilági ügyész, aki hivatásos lázában eljátssza a vádlott lélek bűneit. — Tisztelet a kiképzésnek és a katonai dolgoknak, hiszen szükséges, hogy jó katonák legyetek, —- tette hozzá lojálisán meghajolva -— de törődjetek a lelketekkel is, szabad időtökben vegyétek elő az imakönyvet, ahelyett, hogy isztok. dohányoztok és hujálkodtok! És ne gondoljátok fiuk, hogy elégedetlenségre van okotok, amiért kevés húst ehettek! Ne higy- jétek, hogy a húsétel egészséges! Aki sok húst eszik, az nemcsak gyomorbajos lesz idővel, hanem kívánja az italt is, aki pedig iszákos, az he nem telik bujasággal, a buja ember szifiliszt szerez, aki pedig szifiliszéi, az istentagadó, le akarja lőni az Istent az égből! Savuieanu atya mereven az ég felé emelte a jobbját, mint egy célzásra emelt puskát s megdöbbenésében szinte suttogó hangon folytatta: — ki istentagadó köziile- tek? Áruljátok el nekem ebben a szent mi- nutmnban! Ki az az ördögfi, aki fel akarja dúlni templomainkat és földönfutóvá akarja tenni egyházunkat? Úgy összetöröm a csontjait, hogy az ördög maga sem csinál belőle épet! Édes fiaim, ezért egyetek inkább csorbát és adjatok hálát feljebbvalóitoknak, akik gondot viselnek reálok. Nézzetek ide, itt van ez a szép kis könyv, az ára mindössze húsz. lej. a cime a következő: „Az igazság n naptár dolgában“.

— Szent könyv, neme9 könyv, épületes könyv, a Szent Szinódus maga hagyta helyben, ezért hát vegyétek és olvassátok, ahő- lyett; hogy mindenféle feitelnaességre köpitek a zsoidotokat és a hazulról küldött garasokat. Savuleanu atya hangja ezinte melegen és zengzetesen remegett. —- Bezzeg ha szerencsétlen, bolond stilisták kinyomtatnak titokban egy gonosz könyvet, amelyik- beó azt hazudjak, hogy mi Isten és a vallás ellen változtattunk a naptáron, két kézzel kaptok rajta és olvassátok suttyomban az árnyékszéken, mint ez a szerencsétlen Smaran- danache, aki majd kucoroghat a börtönben! Kérdezzétek meg Stan Paposát, miért nincsen ftgy fia könyv sem a házában? „Jaj, tisztelendő atyám, dolgom van a mezőn, dolgom van odahaza, nincs időm!“ — Savuleanu atya mord képpel érzékeltetni kezdte, hogy voltaképpen mi dolguk is van a parasztoknak: — „Hej, nincs időm olvasásra, sok a dolgom“ — száiába vette a muta- tőuííát. mint a pipát és pöfékelve fújta ki a „füstöt“, aztán tölcsért csinált a tenveréből és mohó kortyokat nyelt a levegőből. ÁVnen! Takarodjatok hamar a századokba és ne hazudjatok a tiszturaknak, hogy nem engedtelek el benneteket idejében!

Az önkéntesek megállapították, hogy Savuleanu atva nagyon eleven volt ma délután, p^'dig'a stílistákat csak éppen kutyafutta ban emlegette. Szokatlan viselkedésének az volt a magyarázata, hogy az ezredbiróság tegnap éíiel letartóztatott egy véresszáju stilista prédikátort. Gvertvacsonkkal és szaka- dár imakönyvvel a kezében fogták el. éppen amikor az újoncokat a2 uj naptár ellen izgatta. Savüieanu atyát megrázta és felvillanyozta az eseraéí y. Eddig csak tudatlan parasztokkal volt dolga, a skizma ogyügyii áldozataival, akiket megejtett a stilista papok és apácák rajongása, s akik néhány napi sötétzárka után a2t is elfelejtették, hogy egyáltalán naptár van a világon. Most végre a sors összehozta az igazi ellenséggel. Szenvedélyesen készülődött a viadalra éá ă harc annyira belsfj ügyévé vált. hogy beszédje közben ösztönös szeméremmel kerülte a kaszárnyái apologetika elkontatott ieéit. A hév, a szenvedély, a lendület a etilinnüsnak szólt, de a szokványos kirohanások profanizáíták Volna a lelkiismeret nagy ügyét. íme az ok, amiért az ezred frivol önkéntesei hiába várták a megszokott támadást.

Savuleanu atya fürgén viss2acsomagolta

malmija Óul, íáiüjjasstx . ^a 0«Hía lerak alakul űM rőHÉlefes otejül túihft ralia anyagokban.

CLUJ, STRADA general NECULCEA No, 2 ES AZ ORSZÁG ÖSSZES NAGYOBB VÁROSAIBAN

a holmijait a táskába és izgatottan kisietetl. Harcias szavakat dünuyögött magában, olykor roeg-megállt ésT sötéten összeráncolt szemöldöke aló! szinte cikkáztak a villámok. Gyakorolta azt ti lenyűgöző szemvillanást, ami éppen ügy a katonai lelkész szertárához, tartozott, mint dörgő hangja, izgéknnysag« és talpas keresztje.

A börtönájtó előtt az őr tisztelgett Szu> ronyos puskájával 9 alig telt belé egy-két pillanat, csörömpölő kulcsokkal szaladt ki a káplár az őr szobából, hogy kinyissa az ajtót. Savuleanu atya úgy rohant be a börtönbe, hogy szinte füstölt a lába alatt a padló. Alacsony, sötét s2obácska volt a börtön, fele terjedelmében- egy széles deszkaágy bitorolta, amely hálógyékénnycl volt leterítvé. A kis rozsdás kemencében lobogott ugyan g tűz, de nagyobb volt a füstje, mint a mele ge. A dpszkaágy szélén négy rab üldögélt, híiman egy csoportban, a negyedik külön.

A hegy rab, felállt és Savuleanu atya ösztönösen tudta, hogy melyik a szakadár. A stilista a csoport, közepén állt és .a középső helyre való igénye mindennél ékesebben beszélt. A szakadár, a megszállott, az ördön- gős szereti a hármas csoportot és azon belül is a Krisztus-helyet foglalja el magának. Társait ösztönös gőggel a lat rok - szerepére kárhoztatja. Alacsony, sovány ifjú volt a stilista, rövidre nyirt, fényes, fekete hajjal, félmagas homlokkal, 92éles csontu. halvány arccal,' amelyből finomfnets2é$u, keskeny orr hőkölt ki. Hosszú, fekete pillái alatt tüzesen villogott á szeme s pillanatra sem vette le tekintetét az újító papról, aki szigorúan pillogva közeledett feléje.

— NéZz rám, legyen rajtam a szemed! — rivalt rá gerjedten a lelkipásztor.

Ä két hit valló elszántan nézett farkasszî- ffiet és a párbajból végül is a stilista került ki győztesen. Lázas szeméből "folyékonyan lövelt a gazdag, beteg iüz és ernyedet- lenül ostromolta a p"not. oki végül is meg- hőkölt, lesütötte a szemét s liogy vereségét leplezze, izgékonvan éarkonforduit. hideglelősen öss2ego'mboha a kabátját és harsányan kikáltott a káplárnak: .

— Pilisetek be ide jobban, ti semmireva- lók, még megveszi az emberi az Isten hidege!

Anélkül, hogy szembenézett volna a stílistával, megindultságtól reszkető hangon folytatta:

— Gyere ide, te szerencsétlen tévelygő!

A stilista vérteíen ajka kinyílt, fekete szeme szinte félelmetesen ragyogott és éneklő, meleg hangja reszketegen süvöltött tf csendben :

—- Nem éf él hoZzám a szavad! még el sem hangzóit, mert a te napod mindig két héttel előbb jár az enyémnél! é* az enyém az igazi! A te szavad csrfk köd! Isterf kegyelméből még hallóik egy darabig, de aztán »1 oszlik* mint a köd! .. Savuleanu atya hátrahőkölt, felhúzta sűrű sötét szemöldökét és maid megnémült haragjában. Erőt vett magán és Indulattól szaggatott hangon felélte:

— Te Istentől elrugaszkodott fiatal borjú, miféle paráznától szoptad a mérgedet?! falán a Szent Szinódusnak és a pátriárkának nem volt jogában kiigazítani naptárunkat, ba idők folyamán hiba csúszott bele?

— Az Isten igazi papjai most egyetlen szál köntösben bujdokolnak, tartják a böjtöket és eszik á hivek keserű tüaiékenyerét! — rikoltotta kisértetiesen meleg és zengő hangon a Stilista. -—Hol csúszott be hiba az Isten naptárába, te felfnvalkodott?! Talán késik a nap és ă csillagok járása, mint egy rossz óra?

Vasra verethetnélek! zárkába csukhatnálak! — szakította félbe a láztól és a haragtól reszketve Savuleanu atya — egy hétig száraz máién és egy korty vizen tarthatnálak, hogy törjön meg és gyengüljön meg az ördögöd! de nem teszem! — rikoltotta egyre szenvedélyesebben .a pap s néhányszor sebesen megfordult a sarkán. — Meg akarok küzdeni az ördögöddel. Le fogom győzni! Rá fogom tenni az Ur Krisztus igazhitű keresztjét a te ördögöd szőrös nyakára és téged, nyomorult tévelygő megszabadítalak!

A stilista már visszanyerve különös, sápadt derűjét és mozdulatlanul állt társai között, akik ijedten kussadtak a deszkaágyon é- fekete szemük félénken ’pillogott a homályban. Az ifjú prédikátor ajka szenvedő mosolyra nyílt, kiterjesztette föléjük két vékony karját s féloldalt esett fejével, csontig so- ványodott törzsével hosszasan állt, mint va- látni rongyokba bnitatott kereszt. \ különös testtartás élvezetet. szerezhetett neki. mert fehéres ajka körül üdvözült mosok lengedezett s csukott szeméből édesen szivárgott a kömiy.----Szánlak titeket újítók — kezdte éneklő, de már indulattal»« hangon — szánom a szerencsétleneket, akiket tévelygésetek eb Veszített, Az ember, aki az uj naptár «zerinr élt, az üdvözítő ó-naptár szerint kell meg baljon, mert Isten és a csillagok nem változtatnak törvényeiken fennhéjázó emberek kedvéért. De a halál angyalai gyakran ősz- szezavarodnak a két naptár mia*t s hol előbb, hol utóbb ragadják ki az élők soré- ból. Az ég nem fogadja be sem n késedelmeseket, sem a korajötteket. Aki késett. annak várnia kell egy szökőévre, hogy besurranhasson az égbe. aki korán halt meg. várni * kell idejére az ó-naptár szerint. — \ «zaka- dár hangjában emésztő láng csapott fel és tenyerével reszketve eltakarta az arját. — Sok lélek, aki földi életében elkentbe ::/ ördög kelepcéit, halála után lesz a gonosz áldozata, mert az ördög nem ismer törvényt, nem ismer naptárt, mert o pokol örökké tátott, kénköves torok, ahová ngv tódulnak a lelkek a vigasságra, mint a Lp ják a parázna házakba!