Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-12 / 287. szám

J { 19 3 9 'dfSc e m fi é r 72. LLLV.'N 7. ö K r y Farkas Ödön emlékezete Kezemben van az értesítő: a kolozs­vári Magyar Zenekonzervatórium ju­bileumi ünnepségre készül. Kiváló ér­tékek közreműködésével hangversenyt ad: tartalomban és minőségben is leg- elsőrangubbat és nagyszabásút, hogy városunk zenei múltjához és jelenéhez méltó legyen. A centennáriumi meg­emlékezések mindenkor valamilyen bensőséges meleget permeteznek szét s láthatatlan sugaraival korlátlan idő­ket világítanak át. Természetes hi­tünk: ez ünnepségnek is hivatottnak kell lennie hagyományok pillérein épült, ápolt és fejlődött mai zeneéle- tünknek kifejezésére. Ünneplés előtt, gondoljunk valakire: ez intézményünk, szerelmesére, Mester­nevelőjére és nagy Szellemére, ki örök szorgalmazóként ott lebeg mindenkor a tantermek dallamdus levegőjében. Gondoljunk boldogult igazgatójára: Farkas Ödönre. A házsongárdi temető bejáratánál, a bal­oldali sétány legelején, kilenc láb ma­gas, nyersinárványbavéseí t dombormű áll. S bár rózsaszín külsejére idő foga pati­nát rágott, pompás erejét nem gyöngítette le: Futerpe finom reliefje puhán suhan át az öröklétbe. Felirata egyszerű: Felsőgeller ti FARKAS ÖDÖN 1850—1912 és felesége < SOl.TI KATICA Ki volt hát Farkas Ödön? Tartalmas, alkotó élet néhány sorban úgy hat, mint tündöklő brilliáns piciny foglalat­ban: köriíláliókra szökken rá a ragyogások szikrája. A muzsikáért rajongó műegyetemi hallgató zeneakadémiára megy és képezteti magái Hihetetlen szorgalommal belefuródik a munkába, fejleszti önmagát és mi körülötte zsong az ének és zene bűvös orchesterébeu Kolozsvárra kerül s 1879-ben a Zenekonzer vatórium igazgatója lesz. Ugylátszik szüksé ge volt erre az etáppera. Mert ettől az idő tői kezd kibontakozni a nagy szellem alkotó ereje, mely folytonos izzásban tartja magát Pedagógus és zeneköltő egyszemélyben. Lel kés apostola a magyar dalmű megalkotása nak, melyért tollal és szóval hihetetlen küz dehnet folytat. Különösen az énekfejlesztés kérdése kötötte le. Vallotta, hogy a magyar dalnak világviszonylatban is értéke és helye van B egészséges talajból bő áldást adó ter­mést lehet remélni. Idejének nagyrészét en- «ek szenteli. Énektanitási módszere iskolát teremt s híveket szerzett. Olyan nevek ke­rültek ki keze alól, mint Sándor Erzsi és dr. Székelyhídi Ferenc, a budapesti Operaház művészei, k:k most, pályájuk zenitjén is há­lával gondolnak vissza mesterükre. ..Énekhang“ című munkájával nagy tanító­nak bizonyult: szerte a világon felfigyeltek az új irányra, melyben az énektechnika fej­lesztését jelölte meg. Előbb vitatkoztak, az­tán mindenütt elfogadták és magukévá tet­ték megdönthetetlen tételeit. Az ösvény, ame­lyet hatalmas boltozata koponyája, finom műszerként járhatóvá sugallt, mára széles út­tá mélyült; de irányát nem változtatta meg. És ez a legnyugtatóbb tünete annak, hogy jó" vezére volt a gondolatnak. Számos zene­esztétikái munkát is irt, melyeknek egyete­mes értékei mögül kristálytisztán csillogott át a magyar motívum. * S ok operát, rengeteg szimfonikus és ora­tórium! müvet irt. Kamara-darabjai a magvar zene gyönyörű csokrának leg­szebb vrrágai. Romantikus volt, amellett izig- verig modern. Beethoven volt az eszménye, de imádta az olaszokkal Puccinit. Ady, Ba­bits, Duttka verseit legelőször <3 vonta me­lódia-keretbe. Dalirodalmunk e krőzusi aján­déka örök érték marad. Küzdött a kisváros közönye ellen s törölte szótárából a vidék fogalmát. S miközben fő­városi színvonalat emelt, a nyugat zsinórjával mért. Egyéniség volt. C e mint ember? Középtermetét választé­kos eleganciával öltöztette. Szivar a szá­jából sohasem hiányzott. Komoly s még­is bohém. Egyenes, nyílt, tiszta jellem. Har­cos és örökké ellenzéki. Álmodozó, de ha­tározott és öntudatos. Kevés embert fogadott barátul. Akit megszeretett, szivébe zárt és őszinte becsüléssel melengetett. Dr. Csengery ,7áno3, dr. Gyalui Farkas, dr. Ruzsicska Bé­la a kiválasztottak közül, akiket ismerünk. Konársok és barátok, kik boldog szemlé­lői lehettek a viliódzó szellem pazar tüzijá­Helyszíni tudósítás a finnországi harcokról \ ■ • _______ I ——- Francia Sáp kiküldött manlíattriának érde­kes cikke a {finnrorosz háború eSs© beiéről Az alábbi helyszíni tudósítást egy nagy francia lap kiküldött munkatársa táviratozta a rtnlt hét végén Parisba. Minthogy rendkívül érdekes képet ad a finnországi harcokról, mi is át­vesszük olvasóink számára. HELSINKI, december 11. Két nap óta állandóan havazik Finnország­ban. Több mint egy méter magas, sűrű, puha és összeálló friss hóréteg Loritja a mezőket és az erdőket. De a hóréteg a mocsarakat .s befödte és a hó alatt a vékony jégréteg által fedett víz rejtőzködik és mindenkit elnyel, aki csak erre a hórétegre merészkedik. V tavakat jégréteg borít ja. amely még ^ alig kristályosodott meg, úgyhogy egyelőre lehe­tetlen rajta áthaladni. Ilyen körülmények között a légi tevékeny­ség is teljesen meg van bénulva. A repülős fölötte veszélyes dolog, a célpontokat pedig nagyon nehéz szemmel követni. Más részről a szárazföldi hadműveletek elé is rengeteg akadály mered. Ha a fa­gyott havon lehet is használni a harci kocsi­kat. és a gépesített osztagokat sem hátráltat­ja előnyomulásukban, viszont a frissen esett hó teljesen megállítja az előhaladást. Ami a gyalogsági csapatokat illeti, ha ezek nem volnának sível felszerelve, valószínűleg de­rékig süppednének a hóba. így bizonyos mértékig a stratégiai műveletek teljesen le­hetetlenné vannak téve, ezért nem tudják az orosz csapatok kellőleg érvényesíteni óriási számbeli fölényüket, A finn védelem minden vonalon ellenáll. Leghevesebb harcok a kareliai földszoros­ban vannak. Itt az elég sűrű vasúthálózat cs a jobb "karban lévő utak lehetővé tették a szovjet hadvezetőségnek nagyobb számú erők összpontosítását, amelyek azonban a földszoros keskeny volta miatt nem tudnak felvonulni. Ezért a finnek meg itt is képesek az ellenállás továbbfolytatásá­ra. A Mannerheim-vóhal előtt a jvörös had­seregnek sikerült a kronstadti erődök ne.’éz tüzérségének védelme alatt: előnyomul a*. A Ladoga-tótól északra 10—15.000 ember megpróbált utat törni a hóborította erdőse­geken keresztül. Ezeknek a csapatoknak el­látása azonban óriási nehézségbe ütközik, mivel a Leningrad—Murmansk vasútvonal a határtól 100 kilométernyire vonul el. Ez tehát a tényleges helyzet. Meg kell még említeni, hogy a finn Had­sereg nagyszerű önműködő fegyverrel van ellátva, a katonák egyenruhája fehér sz nu. A vakító fehér havon sivei haladó csapatok nemcsak észrevétlenül, hanem nagy gyorsa­sággal is mozognak és nagyon könnyen óriási területeket tudnak befutni. Az Északi Jeges-tenger partján fekvő Pét- í samo környékén a finn csapatok ellentáma- S dásba mentek át, kihasználva azt, hogy ezen a fronton aránylag kevés számú szovjet csa­pat tartózkodik, másrészről pedig ezeknek az élelmezése és hadiszerrel való ellátása nagy nehézségek árán és csak tengeri utón le­hetséges. A finn csapatok mégis kénytele­nek voltak elhagyni a várost. A távozó tinit hadsereg Petsamot felgyújtotta. A norvég határ közelében fekvő Sarmijearvi várost szintén felgyújtották. A finnek úgy véde­keznek, ahogy lehet. Ma reggel 9 óra 15 perckor pontosan egy hete annak, hogy a háború kitört és ezalatt a hét alatt a finnek az ország déli részén csak Terjoki vidékét engedték át az orosz csapatoknak. Ez a terület a szovjetorosz — finn határ és- a Mannerheim-vonal között, a Ladoga-tó északi részén körülbelül 50 kiló­méternyi szélességben húzódik és valóságos „senkiföldje“. A másik terület, amelyet a finnek elvesztettek, az ország északi szélén, Petsamo vidékén van. KOLOZSVÁR, december 11. Szombaton a késő déli órákban érkezett meg a bukaresti válasz dr. Bornemísa Se­bastian polgármester táviratára, amelyben, a légvédelmi rendelkezések életbeléptetésének karácsony utánra való halasztását kérte. A polgármester belátta ugyanis a kolozsvári kereskedők kérésének jogosságát, amikor arra hivatkoztak, hogy az elsotétitési ren­delkezések súlyosan veszélyeztetik a kará­csonyi vásárt. A légvédelmi rendelkezések elhalasztásáról és a további intézkedésekről a polgármesteri hivatal az alábbi rendeletét adta ki: A polgármesteri hivatal a nagyközönség tudomására hozza, hogy a november 30-án keltezett 1480. számú rendeletével elrendelt általános elsötétités ellenőrzését december 10-ről elhalasztotta. Az ellenőrzés napját, amely valószinüleg karácsony után lesz, srí­jál meqborotwííkozvá jókedvű !* ROTBART Ami a külső világítást illeti, az udvarokon lévő égőkbe kék villanykörtéket kel! alkal­mazni és a lámpaernyőket is kékre kell fes­teni, amint az az utcákon látható. A megfelelő mintákat az elektromos mü­vek Sincai-utca 1. sz. alatti házában lehet megtekinteni. A gépkocsitulajdonosok gépkocsijuk lám­páit kötelesek fekete posztóval, vagy vá­szonnal bevonni, a burkolat közepére kék celluloid ablakszemet kell alkalmazni, amely csupán 5 centiméter átmérőjű körön bocsát­ja át a reflektor fényét és amely mindössze 15—20 méter távolságra fog látszani. Az. üzletek fényreklámait az ellenőrzés’ ideje alatt teljesen el kell oltani. Dr. Bornemisa Sebastian polgármester, dr. V. Sortan, a MONT vezetője. Elhalasztották az elsötétités! rendelet ellenőrzését A poígármeslzti hivatal feleit ígositá rendelete az előkészítő munkálatok továbbfolytatásáról nakidején x napilapok utján előre közölni fogják. Mindazonáltal az elsotétitési előkészítő munkálatokat tovább kell folytatni, a no­vember 30-án keltezett 1480, sz. rendelet előirásai szerint, mezt lehetséges, hogy az ellenőrzés időpontja hamarább lesz. Ebben az esetben az ellenőrzés időpontját az ősz- szes helyi napilapok utján 24 órával előbb közlik. A lakóházak elsötétítése alatt nemcsak azt kell érteni, hogy az ablakokat kék pa­pírral kell bevonni, hanem akármilyen más eszközt is lehet használni, például fekete függönyöket, kartonpapirt, ágytakarókat, szőnyegeket, vagyis olyan eszközöket, ame­lyek felett a lakosság rendelkezik. A lényeg az, hogy a belső világitás ne látszódjon kí­vülről és a lakásokban a rendes mederben folyjon tovább a napi élet. A DO AMNESZTIA. A Hivatalos Lap 269. számában megjelent az adóamnesztiára '< • natkozó törvény, amely szerint mindazok, akik 1939 december hó 31-ig bejelenti!', a/, illetékes pénzügyi szerveknek azokat az ad » alá eső, de eddig be nem jelenteit, vagy az. adó alól részben kivont iövedelmüket és akik az igy kirótt adót befizetik, nemcsak, hogy nem kötelesek a törvéuyes büntetése­ket kifizetni az elhallgatás, vagy eltitkolás miatt, hanem az egyszeres adóból a kifize­téskor még 7 százalékos engedményben is részesülnek. A részvénytársaságok ezt a be­jelentést 1940 március 31-ig bezárólag jo­gosultak megtenni. Mindazok, akik az idé­zett törvény értelmében nem jelentik be ezen időn belül, a törvény aem ismerése miatt, elhallgatott, vagy eltitkolt adó, vagy illetékek alá eső jövedelmüket, 1940 jaauur hó 1-től kezdve a törvényben irt rendes adóbírságokon felül a birság további 10 szá; zalékát kötelesek a nemzetvédílmi alap ja­vára lefizetni. Az amnesziiatörvény vonat­kozik a földadóra, házadóra, tőkekamat­adóra, alkalmi jövedelmek adójára, kereske­delmi adóra, fizetés utáni adóra, az o337.es bélyegilletékekre, a szerződések utáni aránylagos illetékekre, a hagyatéki illeté­kekre, az illeték egyenértékére, a forgalmi adóra, az autóadóra és a fogyasztási adóra. A fentebb emlitett törvény inté-.ke- dései alapján tehát minden joghátrány nél­kül pótolni lehet azokat a mulasztásokat, amelyeket legnagyobbrészt a törvény nem ismerése következtében az adófizetők elkö­vettek, később pedig a mulasztást nem mer­ték pótolni a birságoktól való félelmükben. Különösképpen felhívjuk a figyelmét mind­azoknak. kiknek bármily illetékezetlen szer­ződés van birtokukban, továbbá akik vaL- mely szerződésben nem a teljes összeget zették be, azoknak a gazdáknak és már munkaadóknak, akik alkalmazottjaik fi«te- se után elmulasztották leróm a minden esetben kötelező fizetési adói, azoknak j kereskedőknek és iparosoknak, akik a for­galmi, vagy fogyasztási tdót, vagy annak bármely részét elmulasztották leróni, hogv a törvény kivételes kedvezményét kellő idő­ben vegyék igénybe. A gazdák közül pe­dig sokan nem tudják, hogy a napszámoso­kat kivéve, minden alkalmazottjuk után „fi­zetési adót“ kell leróniok. Adót kell Hzetni az összes gazdatisztek, cselédek, juhászok, sth. gazdasági alkalmazottak fizetése után A törvényt az Erdélyi Gazda Jogi Mellékletének legújabb száma közli. tékának. * ,*^TAr; 'T. T anítványok? Dr. Veszprémy Lajos közöt­tünk él Ezt a kitűnő muzsikust még ma is köti Mestere emlékéből áradó fluid. Szívesen szól: — Nagy ember volt. Jelentősége főleg ab­ban van, hogy Bartókot és Kodályt megelőzve, életrehivta a magyar miizenét. Az igaz, más gyökérből indult: a kuruc-korszak humuszá­ból tépte ki a szálakat, de ez semmit sem von le értékéből. Fanatikusa volt hitének: bízott a magyar jellegzetességgel gyöngyözött zene jövőjében. Elgondolása beton-pillér lett: ..Né a ritmus legyen magyaros, hanem a mü felépítése és levegője legyen magyar,“ Elis­merés, de gáncs is érte. Példaképpen emlí­tem meg, hogy „Tetemrehivás“ operájának budapesti bemutatója után a legkitűnőbb kritikusok vontak vitájukkal gyűrűt köré. A pergőtüz&zerü kifakadásokra bölcä nyugalom­mal csak ennyit felelt: „Amint látom, úgy képzelik eb az urak a magyar miizenét, hogy. frakkba öltöztetjük és gomblyukába árva- lanyháját teszünk.“ — Ä magyar dalkultura fejlődése Farkas Ödön nevével függ össze. Dalai magyarosak és modernek, nagy kár, hogy ritkán veszik műsorra. Az egyetemes zene is hálával gon­dol rá. Megmutatta azt az utat, mely a nem­zeti zenét a klasszicitás magaslatára viszi. —- Hogy volt-e magánélete? Volt. De zár­kózott természete nem tűrte a színeket. Szűk baráti körben sok tréfás ötlete támadt. Hogy csak egyet emlitsek: Az intézet 20—25 tagból álló női kórusát egy alkalommal ze­nekarba parancsolta. A „Tavasz“ című ope­rett nagy keringőjét úgy hangszerelte, hogy mindegyiknek egyetlen ujjal egy hurt kellett pengetnie, ami semmilyen zenei tudást nem igényelt. Persze elementáris sikere volt. — Tanitványaival szemben gyöngéd volt. Becsülte mások érzékenységét és tartózko­dott attól, hogy megbántsa. Ha a növendék következetesen hibásan játszotta valamelyik szólamot, óvatlan pillanatban leragasztotta a kottalapon. így adta tudtára az illetőnek, hogy nincsen megelégedve. És ez a selyem* bebugyolált intelem sohasem tévesztett célt. A kolozsvári Magyar zenekonzervatórium falain mindenütt a kép: Farkas Ödön arcmása. Boltozatos homlok alatt két mélytüzű szem figyeli a mai nemzedék munkáját: fiatalokét és öregekét, növendé­kekét és tanárokét. Mereven néz, de a pu- pullák nyílnak és szűkülnek olykor képze- letberr, hogy elismerését fejezze ki a mai vezetők kitűnő munkájáért. * Huszonhét évvel ezelőtt. 1912 szeptember 11-én, a bukó őszi nap tűnésével Far­kas Ödön is elment. A levelek hullása, apró sercenéssel a nagy természet hangza­varából csodás szimfóniává olvadt egybe. Élet és halál játéka volt ez, az elmúlás és hallhatatlanság dicsőítésére. * Tizenkettedikén jubileumi ünnepséget ren­dez a Magyar Zenekonzervatórium. Utána minden bizonnyal kimennek majd a temető­be s leróják kegyeletüket a sírnál. Farkas Ödön sírjánál, Jenei József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents