Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-07 / 257. szám

âm 3 Szerkeszt«**?: kiadóhivatal: Cluj, OJea Moţilor 4. Tdcfon: ii—09. Nyomda: Str í G Duo» No. 8. Fiókkiadó hivatal és kön? v osztály: P. Unirii 9. Telefon 1199 3L 'K ÉVFOLYA M, 2 5 7. S Z Á M. ■ M1MI—I» IU 11111 IIIIII»>1IWIH IMIIIIIIII IUI I I I ■[■[l ■! I ALAPÍTÓ TTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő ét igargató DR. GROTS LÁSZLÓ un aaunvsjB;. Kiadót n 1 a j d o n o ? : FALLAS R. "ÎL Törvényszéki tejstroraozid szám: 3». (Dm. ^538. Trb. Ouj.) Eiőfizarésj áztak: ittVOaga te. negyedévre 240, félévre 480 c-gésas évre $6a tsf. are* iiiilimi—< iíiüiwi ii KEDD jfcsafi^'aiMtBfcacaaí ÖHŰH M*» sa fflSHBBBBfflMtOäSBSB3»a*l C L U J, 1939 NO V E M BE R 7. ,^îiy«a^awg)^^4aBBaaaES^^WTmi«BmwwMW Gyönyörű ünnepség keretében történt meg Józsefíalva ni épületeinek tel szentelése SariBjlfetMMiB Megható istentisztelet keretében adott hálát a falu népe a megpró­báltatások napjai után a magyar áldozatkészségért és támogatásért-» Bálinth József katolikus népszövetségi igazgató ünnepi beszédben ismertette az újjáépítés munkáját JÓZSEFFALVA. november 6. (Az Ellenzék kiküldiitit tudósítójától.) Jó­zseffalva népe talán sohasem ébredt olyan örömnapra, mint: november 5=én, vasárnap, amikor lélekemelő egyházi ünnepély keretében szentelték fel a romjaiból újraéledt falut. Alig hat hónapja annak, hogy május i9»én elter­jedd a vészhir, hogy JóZseffalva lángok martalékául esett, a falu leégett és százak lettek hajléktalanná és íme, ma az orömiinnep napján újra ékeske­dik az uj és szebb Józseffalva, nyolcvannégy uj lakú és gazdasági épületé­vel, amit Isten segedelmével az ország magyarságának áldozatkészsége a Ma gyár Népközösség irányítása mellett, a Katolikus Népszövetség támogatásával emelt. í Az üszkös gerendáknak, hamunakés a pernyének még csak a nyomai sem látszattak. A novemberi nap dir cégeim ragyog tatja végig sugarait József- falva uj épületeinek vörös cseréptedeíein, miközben a falu népe összegyűlt* kérik a hagy és örökké feledhetetlen szentelés! ünnepélyre, Gyülekezés ft templomban zsálem felett egy itfkaaymilairól vissza­tekintett hazája felé és ,,sira azon“. Si­ratta hazája, népe, szülőföldje pusztulá­sát. Áldozócsütörtökön, ha> nemi is em­beri alakban, de egyedül maradt templo­motok ohári szentségének titokzatos ma- gúnyákén újra sárt az Ur: felettetek, ha­zátok, házalok pusztulása' felett. A ti könnyeitek az ö szívét is megégették. A ti gyermekeitek nyomorúsága, sLkoÜó bölcsője, szkokét égető sírása -.ig .0 JH- két is fájdalommal töltötte <d... Megállít •> porig égett József falvai dombtetőn, a pusztulás hazáját*, végigtekintett a« üsz kös rom ha faszon, hogy vigasz*aiá®í, bá­torítást, reménységet küldjön nektek: érdi'ri szivekben. Ez « krisztusi tekintoi álhatóit o fenyőkoszoruzta Kárpátok szik­lás bércem. Ez a krisztusi könny meg égeti e minden erdélyi magyar szivét, a®Dw* kor a kormos kardot \ógighordozták Er délyországban. ez az isteni figyelmeztetés cselekvő szeretetre ösztönzött ebbe» «z országiján mindenkit, oki úgy beszéd mint ti, úgy imádkoaidc, mina ti, ugv éae- kei, mim ti és úgy kesereg, nyomorog é*> szenved, nőid ti*l Vaítami csodálatos, is­teni kéz feltűnően nyúlt bele a ü életei&ek sorsának intézésébe, józseffaívai testvérek* Valami emberileg megm&gyafázihaí&ttei* erő tört utal magánsak az áldozrksütörtö ki égő áldozati oltár füsttfeUiäßo és emész­tő lángján keresztül »z erdélyi szivek fcr lé. A ti faMok pusztulása u*ún végre megszűnt a széthúzás szelleme és egy do­logban megegyeztünk: Abban, hogy natod nyáján testvérek vagyunk s a népek fői- ; ténekni tengerének viharos háborgásai kö­zepette, egységes akaratra, küzdelemre éft erőre van szükségünk, hogy még meg mentsük a megineathetőt. Megegye ztuofcí abban, hogy mánkét nem választhat egymástól sem nemesi eéőnév, grófi raiffigh vagy bársonyszék, sem vágyom áHápoft, sem tanulmányi előmenetel, hogy ufe egyek tudunk lento, ha erősen akaruafc -tr cselekvő szereltben. Ehhez azonbe» »- József falvai tűzvész keleti, hogy ban«* vá égesse egymásra való irigységünk?., önös törhet esünk népeket és rí pusztító erejét. 10 Óta. A templom két harangja kon^ és hívogatja a falu népét ünnepélyre. A falu mindén ép-egészséges ember? fcívonuit. A isgkisebb járni tudó gyermektől a kgöre- igebb £2 eves Vár da Tuniszig, hogy jelen lehessen Józseffalva újraéledésének neveze­tes napján. ROBU MIHÁLY IASII PÜSPÖK MEGÉRKEZÉSE A falu népe már ott várakozik a t®m~ plum előtt, amikor váratlanul egy autó áll meg to abból Robu Mthálv iaşi» római katolikus püspök és kkéret-e száll ki. Jó- zsefialva n épe. nagy ünneplésben, részesí­tene a megjelent pütpökor, »annál k in­kább, mert nem számítottak »ilyen, magas vendég érkezésére. Közben a plébánia épü­letében összegyűltek a papi előkelőségek dr. Boga Alajos egyházmegyei referens ve­zér ésével, Elekes Dér.«;? Istensegiiti, Sebestyén. Anral Hadilcfalva plébánosai, Bábn-h jó- z«f Ncpszöve-ségi igazgató és Dobos Ru­dolf kik az érkező püspököt a vendégvá­ró ck. Németh Kálmán józseffalva» p’ébá- íiO.-sai együtt, meleg fogadtatásba©» részesí­felék. A világi tkiküldötteik közül Átorech Dezső, rnánt a Népközösség képviselője, Rát-z Mihály műszaki tanácsos, Kováts jó* zsef építész jelentek meg. Tizenegy órakor újból megvadulnak : ten: piom harangjai, miközben Robu püspök Ivkéreréveí a faki népének soríaloi közi be­vonult a rém plomba., HÁLAADÓ ISTENTISZTELET Az orgona hangja egyre bug, m tem­plomi kórus Németh Kálmán; vet&énytete mellett egyházi z-^Aozsmákat énekel. A íőciíár .előtt [kezdetét veszi a szentmise, amir nagy pap; segédlettel Robu püspök ponti- fikál. A szentély előtt Józsefíalva kicsinyei térdepelnek, utána -a serdülő ifjúság, á pa- clok soraiban pedig az öregek imádkoznak és hálálkodnak a Mindenhatónak, Mise (kezdetien) Robu püspök az oltár lépcsődről szép beszédet, intéz a falu népé­hez, tnegvigákz’lalvá őket, hogy minden nyomornak vége szokott lenni és bízzanak Istenben. Mise közbeni az ünnepi egyházi beszédet. Bá&inth József katlotflcus Néps^jvftscgí igazgató rar roßte. Aranybetüs ünnep Kedves Testvéreim! Aranybe^iikktá Író­dik be a mai nap ennek <a községnek éte fábie, meri az aranyos erdélyi szivek csen­gő aranyra váltották irántatok való szer retottiker és megmutatták a testvérkén, háborgó világnak, hogy « legnagyobb vi­lágválság, a máidén* rombolj háború kö­zepette is lehet ép item faktt iétokkri, sze­retettel, Istennel l Ez a véres, könnyes, aranyböLüs törté iíelem kacag ma felétek az uj épületek' fedélének sokszínű játékából. Ez a törté nejem, amelyet éppen Szí. Imre napján, november 5-én írnak be a ti falatok kró­nikás könyvébe. Szí. ímre napján, aki « ti falutok védösz ént jenek legdrágább f:n. Ö írja ma Józsefíalva számára s ez újjá­épült falun keresztül minden'künJc mára, egyetakarástiDlC cselekvő szerete­tünk véresen könnyes, aranyos, szent tör ! éneiméi, rA MAGYAR TÁRSADALOM ÜNNEPE — Jöjjetek unnepehn ma récékben rund a jótevők, a testvérek — mon­dotté. a továbbíh&baatt Bánrdh József —, a^ok, akik a íj öetefek titkát megismerve, annak minden javát a torténsetom szá­mára kemény kézzel és önzetlen létekkel őrzik. Átok mind, akik együtt tudtak .s»rná a «Írókkal, «kiket semmiféle tűz és pusztulás meg nem emészt, akiket »am fog a fegyver és szurony, ak iknek igaz­ságos igazát tünkre nem teheti még a ha iái sem. Ezek a> Szí. Imrés-szeítemü em­berek, ifjak, leányok, édesanyák és édes­apák. urak és kérges tenyerű munkások, nagyok és kicsinyek, ezek jöjjenek ma Józsefíalva keresztelőkuljához uj falut ke resrtelai. Ezek a munkás kezek, «kiknek, sáriégláiba beleégett a könnyük s a szi­vük vére! Ezek a munkás kezek, akiknek vésőt, gyalul alatt sírva énekelt a cselek­vő szeretet. Ezek a munkáskezek, akiknek kőmiiveskaUopácsai alatt uj világró]; uj faluról besagt $, ss^iyük én aaii^ká-Hik. Bálinth József népszövetségi igazgató beszéde — Augusztus $-én — mond1 a Bábni-h Je> zsef —, anükor először léptem át e ked­ves köz-lég hr-'á-rár b jö'tem porig égett falutokba, ült a four melletr ogy gyermek- cső portra icr'ém f így times. Amíg ti len* »az agyagos gödrökben gyúrtátok a sarat, ad­dig itr az ut melleit a léégeM házak üszkös romjain »apró gyermekek sárréglából há­zacskát épHettek. M-egáU-tam a gyermekcso­port mellett. Nem vettek észre. Ktesi kc- zecTéjük szaporán rakta egymásra a tég­lát ,s boldog mosolygással formált belőlük házacskát, »kettőt, hármat egymás mellé- —< Akkor még forrón sütött a nap az áldozócsüröílök» etrárra, -amelyen az Ur feláldozía nemcsak egész falutotk mjnden k»ncsét> gazdagságát. Altkor még pusztulás t& könny «mfeert« «ziircWbca s még esik írem is reméiheüTécek, mert 6a seca rssaéh rer.r>, hogy 3 hóai&p múlva, ugyanecten esz* ií ndc> november baván-aik jdk napján műi denk sutját otthonának fedele afcarr ad hálái a jóságos Istennek^ — 1939 november 5-1 soha el ne felejt­setek. 1939 november 5-ke k’törő Illetteden véres, könnyes és aranyos belükkel íródik be ennek ia falunak történelmébe. — Es könnyes betűkkel iródk bt* a mai nevezetes nap e falu történeknélx. mert ma már nem a fájdalom könnyeit hullatjátok, hanem hálakönnyeket sírtok az Urnák, aki megs Íratott, megsajnált és megsegített kiteket. Az Er Jézus kétszer sírt életében: Egyszer okkor, amikor meg­tudta. hogy legjobb barátja, Lázár meg­hal* és: öiAsed&zor ajakkor Jopv Ezek u mmikás szivek, o4t bognak a munkászubbonyok ideit, -ymefK sziveket én minden áldott nap belefogta­tem a krisztusi reggeliek szánt áldozatnia, hogy végre Tméi falu iegyefi*. r rasx» -fe üszők helyén. — Jöjjenek ünnepelni másod i'or mindazok, akik csak egij fejjel is hoz­zájárultak ennek « falunak újjáépítés séhez, de uk‘k ezt d lejt nem fogukhoz oeroe, hanem színesen adták, mert <t lelkűkből vágták ki, nyert éhező ggetr mckeildől vették el, — Jöjjetek ünnepelni ma erdélyi mP- gyár ujságirok, °kik elsőnek ismertétek fel e fahi buját baját s akik a kormoz kard or^ághordolásában a tűzharcosok sorának legelsőjében küzdöttetek... — Jöjjetek erdélyi szivek: Gsik, Há­romszék, iMarosszék és Udvarhely, átetoá szép hazám, kedves szülőföldem, Brassó, Kolozsvár Nagyvárad, íszatmár, Moldova és Bukovina és mind, ahol megláttátok az áldozócsütörtöks szent füzet, amely megégetve sziveteket, cselekvésre ösztöa* zott a tegváiságosabb időben. _ Ţiestvéreim! Az Isten:» már gyaknait gyújtott szeat rüzeker ©épének. M'bor a nagy vezér Mózés Horeb hegyén megpü laiitotra az égő csipHíebokrot, isteai hang szóit hozzá a •fűzből: „Ne közdíw, oldd le saru 3dar, szeoirt. ez a helyi“ I*rea beszéli a szent fűzből. Mikor ulrahan utakon, nélkü* íörés-ek köz.epetre veze^e nép>ét. a puízri- ban. éjjel füzoszioppal, szent tűzzel iránya tot.ia őt az Ur Krfezrus is beszél szén# tűzről: „Tüze* jöttem» bocsátani 3 földre és mi;: akarok, ha nem azt, hogy' meggyül- jón és égjen!“ —- Bukovina bolyongó magyarja, józseb falvai te$nrércm, téged is iü?zel vezetet: el hozzánk az Ur és beszélt hozzánk a józsn- ialviil tüzből. hogy szeoi tűzze m»agaszt»> s»rsa az líróozócsütörrökr áldozati ohár emésztő rüzét és hogy végre a józseffalva'- (Cikklink folytatása aţz, pţolşâ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents