Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-05 / 256. szám

16 KLFF.NZfi K mmum 1039 november 5, wmmmmmmmmmmwmmmmm ■maamnMMni M NÉMETH LÁSZLÓ KÖNYVE: A „MÉLY MAGYARSÁG“ KÉRDÉSÉRŐL Hudapcst, /v.iy. Nemet ft l.us/lo néhány hoimppnl ezelőtt könyvet adott ki „Kisebbségben“ cím- nici. I '”vs/ nyáron «1 Móric/ Zs'iginonü* rol szóló könyv eiuot irmain s csuk most jutottam hozza, hogy Németh könyvét elöl vassam. Mindeddig csupán i könyv s nem tr.olso sorban a Németh l.ászlo személy c ellen irányított cikkeket ki sértem íigyeIemmel. A támr.dasok elárulták, hogy Nemeth könyve dönti) (outi sságn szellemi ese­mény; mindenkinek állást kell foglak «ia ellene, vagy mellette. L.z az állás foglalás pedig min is személyének ajándékozott bizalom, vagy bizalmat- lansag, hanem állástogloiás a .Magyar­ság mély ebb, v agy pedig- hignbb értel­me mellett. i Németh könyve n faji gondolat ma- jpasreiulii s a kulturmagyarsághoz mél­tó megfogalmazása. Szellemi életünk huta esztendeje viaskodik a faji gon­dolattal. A viaskodás legmélyebb oka abból az aggodalomból fakad, hogy bel­ső tömörségünk, tehát irodalmunk ere­deti értelme „romlásnak indult“ s hig anyag foglalta cl a helyét. Jelszó lett a „különb magyarság“; s megesett, hogy kuruzslók e jelszó cimén minő dugárukat próbáltak csempészni a szel­lemi életbe. Némethre rá szeretnék fogni, hogy e húsz esztendő „szellemi zűrzavarait“ fogadta be müvébe, holott ö a jogos aggodalomhoz tért vissza s megrajzolta a legjobbak aggodalmának történelmi útját. .Mindvégig az iroda­lom síkján marad, joggal, mert az iro­dalmat tekinti a magyarság legtisztább m egny i lathozásának. Németh László a magyar irodalom vonalán Bessenyeiig tér vissza. Azt hi­szem: tételét még messzebb lehetne vezetni egészen a XVLIk századig. A mély-magyarság akkor kezdett élni, a rejtett hőforrások rést ütöttek és cso­dálatos bőségben szöktek fel. Tekint­sünk csak Bornemisza Péterre: egye­síti az újkort és a középkort, érdeklő­dése a legmélyebb népkulluráig és a görögségig ér, egész életünket átölelő műfajt teremt a prédikációból, életfor­mát a* ,.prédikáturságbóI, magyar sors- lírát alapit, egész bőségében felszaba­dnia a magyar temperamentumot, Krisztushoz és a „Föld-édesanyához“ fohászkodik. A mai magyar irodalom leginkább ezzel a;: irodalmi kultúrával éia a régi emlékirúsokkal tart rokonsá­got. Az uj müfai (Illyés prózája, Né­meth esszéi, Móricz önéletrajza, a „fa­lukutató könyvek“ irodalmibb fele) sokkal inkább a XVI. századot és az emlék inaitokat folytatja, mint a XIX. század műfajúit. Németh történelmi visszatekintése: szigorú ítélet, kemény ujjúérték éléi*. Soikan helytelenítik szigorú ítéletét Kazinczy felett. Kazinczyban a nagy belső törést szemléli: irodalmi életet teremtett^ de ijesztő pusztulásnak, a mély-magyarság elkalJódásának jelei meredezttak körülötte. A nyelvújításból kirekesrztette a népnyelvet, tehát a mély-magyar nyelvet; a korszerű né­metségből több táplálékot szívott, mint a magyar régiségből. Kazinczyt nem menti az sem, hogy tévedett, mert ada­taink vannak, melyek azt bizonyítják, hogy nagyon is tisztán látott'* Ezt irta a (régi magyar nyelvről Halábori Ber­talan bibliafordításával kapcsolatban: „Mely gyönyörű nyelv... kivált Halá­bori Bertalannál a Bereg vármegyében nemzetinél! S mivé leve ez a gyermeki nyájasságu szép nyelv azáltal, hogy benne erőt veve az elmélkedő ész s mindent igazított. törvényszerűbbé tett és inkább szóla az olvasó hideg értelméhez, mint érzékéhez.“ Mindez szinte saját nyelvújító tevékenységé­nél: a bírálata. Kazinczy jek-iilöségét nem akarom csökkenteni s Németh sem akarja. Könyvének nem az a célja, hogy teljes Kazinczy “arcképet rajzol* ion, hanem arra mutat rá, hogy milyen szerepet vállalt Kazinczy a mély-ma­gyarsággal: Berzsenyivel, CsokoTialv.nl, I azakassal (bizony os mértékben r tál* cseyvel) szemben. Kazinczyban óriási ellentmondó -ok éltek. A nálánál nagyob­bal at nem igen törtle: Kis Jánosokért lelkesedett. A magyar irodalmi szelle­met alaposon felhígította s a hígítás folyamatát azóta sem sikerült holt­pontra juttatni, mert időnként jelentős külső tényezők is támogatnák. Németh, Móricz nyomait követve, folytatja az. u. n. „nemzeti klassziciz­mus“ bírálatát is. Tételei helyenként vitathatók, általában azonban helyesek. Petőfire nézve azonban inkább Móricz Zsigmond megállapítását követem: „ha elemezzük a Petőfi-rejtélyt, egyre több vonást ismerünk fel, amelyek a ma* gyár lehetőségektől messze vannak, irzt merem mondani, felette vannak.“ I gy érzem 1848—49 jelentőségét sem méltatja eléggé Németh László. A tör­ténelmi pillanat rövid volt. a negyven- nyolcas szabadságeszme éppen hogy útnak indulhatott. Teleki László sor­sát tekintem szimbolikus eseménynek. Teleki merész kísérlet volt, hogy talán újra lehet kezdeni a történelmi folya­matot: koporsójában nemcsak őt, ha­nem ezt a reménységet! is eltemették. Németh megérdemelt szeretettel s elmélyüléssel méltatja 1867 szellemi el­lenzékének sorsát és szerepét. Rövid, de mesteri arcképet rajzol Adyról. Né­hány esztendeje, mondhatni általános erteilen: ég közepette hoc: úlottarn köz- re Ady Endre politikai cikkeinek gyűj­teményét („Jó dúsuk Magyarország­ról“), Abban a hitben cselekedtem, hogy Ady politikai íkutfö is s írásai „kőtáblák" Kván unkra. Németh Lá* zlő megerősíti véleményemet. Érdekes, fanyar s nem mindenben helytálló sorokra! közöl a harmincas évek .szellemi rohamairól. Könyve vég­sőkig tömöritett szintézis, de a kifeje­zés nehéz feladatát mégis ragyogóan oldja meg. Kevés ilyen vonzó és meg­győző írását olvastam. Ha vitatkozni akarnánk, uj könyvet kellene írnunk, de semmiféle vita sem homályosithatja el állásfoglalásának, maigatartásának jogosságát és igazságait. Némelyik kritikusa olyan értelemben ír köny véről, mintha elfogultságok hal­maza volna. Idézni sokféleképpen lehet s az ilyen tömör műből önkényesen ki­ragadott idézetek lianm színbe márt­hatják a könyvet. Holott Némethnek még az asszimilánsokkal szemben is igen elismerő és tárgyilagos megálla­pításai olvashatók. Célja nem értékek rombolása, hanem mély-magyar maga­tartás alapvetése. Németh László a ma­gyarság olyan mély megfogalmazásá­hoz jutott), mely már vallás. Ez a val­lás kemény és szigorú befelé, emberi és megértő kifelé. Könyve végén igen szerencsésen té­telekbe foglalja a mély-magyarság tör­vényeit. Szellemi életünkben vízvá­lasztót emelt ezzel a könyvvel. Ellen­ség és baráti el nem kerülheti, állást kell foglalnia s ez az állásfoglalás dönti el útját, folyásiát. Én csaknem minden alkalommal szemben állottam Németh Lászlóval, nem fűznek hozzá érzelmi kapcsolatok, azért talán sok mindenkinél több a jogom ebbe a vi­tába beleszólni. A fiatal nemzedéknek kevés hasonlóan tiszta, bátor és igaz kalauzt tudok ajánlani. FÉJA GÉZA NEMZEDÉKÜNK HALOTIAI Kovács fózsel (1906-19371 »EBRECZENI LÁSZLÓ Még a Balázs Ferenc májusban történt halálának gyászában temettük el szep­temberben Ko6s.-Kovács Istvánt és kará­csonykor ismét uj sir mellett állottunk: a Kováts József földi élete is befejeztetett írónak és tanúimányrónak készült. Már a középiskola padjain feltűnt írásá ­val és egyike volt o legjobban müveit er­délyi magyar fiataloknak. Műveltsége « népi kultúrában és a népművészetből megújult erdélyi művészet .szellemében gyökerező, sajátos erdélyi érzésű és teh- Yettségü műveltség volt. Egyetemi évei , után hosszabb ideig volt Rómában, ahol viszont igen értékes olasz műveltséget szerzett, amitől sokat reméltünk. Fájda­lom azonban, v>z akkor már eThaiteOnitaso dóban lévő szívbaja mott itthon sémin 1 tervét sem tudta megvalósítani. Nemzedékéinek mozgalmiban sem tu- .dott cselekvőén részt venni, de nyugta­lan egyénisége annál feszültebb érdek­lődéssel figyelt minden mozzanatra. Költő és hírlapíró. Sokáig a Pásztor* tüz segédszerkesztője volt. Azután az Erdélyi Lapok munkatársa, majd a Ke- ie*i Újság szerkesztő munkatársa led. A még diák sorból fél tűnő és az tán egészen Tataion helikoni taggá lett Dsád® Jenő, költői fejlődését, kiváló műfordítói munkásságát egyszer külön vaskos tanul­mányban fogja megírni valaki. Itt arról .'a Dsida Jenőről szólunk, etkifc a nemze­déki munkások sorában is olt láttunk mindig. Igen jellemző az ő egyéniségére, hogy az állandóan tanuló és tusakodó költő fejlődése mennyire egybefonódik a társadalmi munkás felelősségi fejlődésé­vel. Lénye egyik részének tágulásai kö’>- csön viszony ban eredményezte a más k rész szélesedését is, () az élettel állam Munkatársa volt u-z Erdélyi Fiataloknak, efelett azonban betegágyából is állan­dóan kapcsolatot tartott szellemi eleiünk mindén ár&tmlaiával. Utolsó évében türel­metlenül sürgette a' széttagozott nem­zedéki erők összefogását és nagy szo­morúságára voh, hogy ez akkor nem va­lósulhatott meg. Életének utolsó éveit már úgyszólván kórházakban éhe le. E kényszerű heftte- élésben nagyon elmélyült és kórházi éle­tének emlékeiből néhány feledhetetlen riportot irt beteg társairól, k k közül '< legigényldenebbnek látszó egyéniségben ks felfedezte ismeretlen gazdagságit „csodálatos magyar“-!. Nagy kár, hogy .sok ilyen élménye nicgiratíau maradt, de «iz a kevés, amit meg rt, tartalmában örök emberi dokumentum lesz, egészé­ben pelig uj területek feltárásának lehe­tőségét mutatja meg. Vájjon támad e egy­hamar o-z övéhez hasonló aratott, toü a megkezdett u1» folytatására? dóe*n szervesen összefűzött költő, aki nem zárkózik el annak másfajtaju fel* adatodtól. Ez a magatartása mindegyre behajtja költői vadától távoleső szere­pekbe, mert kötelezően érzi a közösség"- munka parancsait. Egyetemi éveiben fontos szerepeket vállait a magyar főiskolások szervezke­dési harcában. Majd részIvett az Erdélyt Fiatalok mega lak Tásábatn, és szemináriu­mi munkájában is. Egyszer sem állott félre, ha a szükség őt is szólította és kö­telességek vállalását k-vánta tőle. Ke­nyérkereset körében is megkereste min­dig a neki vntó külön feliadatokat. A Pásztort űznél a sajátos erdélyi magyar szellem ség utmunkátója volt. A Keléit Újságnál, amellett, hogy kezenyoma ál­Alig; egy évvel élte tül legjobb barárját és szolga áriát, Balázs Ferencet. Ö Is uni­tárius lelkész volt, '->? erriőv'déki Vargyason. Azok közé tartozott, akiknek még egében fiaralon. a háború borzalmaiból részesed- mok krfie’r. F. ténynek b'zpnnyal jelentős része van abbatn, hogy a kőiről lefckü Do- bay István pap lert és hogy 'költészetében az gazság, a jó ág, a szépség é.s a népek közöd béke hirdetője volt. A nemzedéki mozgalmakban min! szép- iró. a T'zenegyek egyik ragjaként 'ndirf cl Igazi munkaterét azonban lelkész kedése során falába meg a faluban. Ott lá'ta meg ő is a sok gyakoriak tennivalót s mat több korrátsa, ő is leszámol! a művészi álmok­kal; költői ambic'óit feláldozva, népe szür­ke életének hangtalan kőművesévé letA Váraira a névtelenséget, a köz munkásá­nak inkább rnéltányokttlan és tövises, mint előnyös útját; az ékr apró feladataiban való és igénytelennek látszó, de sok céku- datot és hevességet kivágó hivatás-szol­gálatát. Ebből született meg falujában a szövet­kezet, az iskolán kívüli komoly népműve­lés és kulturális' nevelés. Eredményeit 6 is smk nehézség során érte el, de nem csüg­ged! el' .sohasem és a szervezerébeui lap­pangó, a végzet korai bizonyosságát' jelző kór tudatában is dolgozok tevékenyen mindvégig. Szelleme kiválóságát mutatja az :s. hogy gyakorlati munkájának v iss za v ouult sí g áb aTlt nem szűnt meg kitekintő érdeklődése. Minden népe sorsát érdeklő jelenséggel kap­csolatot ta/rooftt; ‘tevékenyen vert részt egyháza közéle'ében Is és közben nem ha­nyágoha el a faluk érdé$ elméleti vizsgálását sem. ‘ f Igazi népnevelő volt o ;s. akinek som­ién a szolgálat volt a leghatalmasabb esz­köze. t . * Ha szemléljük özeket az elmúlt életeket, mrndenfkbon űrt látjuk a küzdést, a nélkü­lözést, a „világ“ megnemérténél Sok ke­serű dolgot von barnánk V belőlük, de nem akarunk szemrehányásokat elmük dolgok felett. Inkább azt lássuk meg, hogy nőként támaszt a Gondviselés mindig látó­kat és messzibb néző munkásokat közöt­tünk. És tanuljuk meg jobban becsülni a hozzájuk hasonlókat, amig élnek, hogy többet adhassanak — nekünk. Az életben kél! segíteni azokat, akik arra valók és ne 3 halál u*án szeressük 3z ü'Törőkeí. Hiszen vast örvénye az éietnak, hegy eket támogatva, valóiában sajár utó­daink jobb jövőiét munkáljuk. A halál utáni elismerés meddő do’og már, ha a dolgos kéz többé nem mozdulhat. Messzibb kell néznünk a szükkeblüség és az apró ön­zések kurta bölcsességénél. Minden ma­gyar fdélős minden magyarért: ezt a ta­nítást kell már végre életünk fő alaptör­vényévé edz énünk. A dolgozókért va’-ó köteles mélyebb megismerés, több fejleSősség, több szere­tet és nagyobb megbocsá'ás er kaját tanít­ják ezek az életek. Ezt kell miagunk közé vermünk, hogy ne ítéljünk a magunk ''él­tetésére. Soha méltóbb emléket nem áili'- hátűnik halótlairuktntak, mi-nr ha mindnyájan és mindenkor az ő életükből 'ntő tanulsá­gokat részük meg életműk törvényéinek. Dsida {enő (1907—1938) tahiban is megérzc-tt a lapon. a nyelv mir veo mozg ’.oTn igen sok türelmet é.s hí dúst igénylő konkrét munkáját indítóin mt-g. Ekkorra már az egykori szabodverso- lésscl induló költő a legbravurosabb for­ma művészethez ért és az óh alános té­máktól pedig az ember közvetlen látásá­hoz és u napi élet konkrét dolgához ér­kezett. A iratai erdélyi költők közül ő első és szin.te-sz üde az egyetlen, akiben a magyar sors is hangot talált. Szociális tartalmú verseiben pedig c, kor emberé­nek érzése jut kimondásra egészen uj és tiszta formában. Gyenge szervezete nem bírta a Hufe S7.itett munkát, sem azj a túlhajtott é ét- élést, amire a korai hullái sejtései vidék s a betegségnek, mely ágyba döntőbe, b-ztos lehetett a munkája. Életének utolsó éve ­ben (3 is * fiatal magyar szeli emi mutrká sok ogybaömörutésénck voh' a hive. Vá gyn most megtel jesede it, üt s-jnoj, ö ezt már r.em érhette meg. Dobay Isfván 11898—13581

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents