Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-05 / 256. szám
Y î> 3 # if ft v v in ier ?. EZZEN? ÉK: . . egy nemzetne' sátn vagyunk alább* valók és ha k«vesen vagyunk, is- . •“ A Szigeti Veszedelemben ágy okolja meg ^ nemzet«* érc romlói? ►,De sok festett erkölcs és nehéz káromlás* Irigység, gyűlök ég és hamis ranác^ás, F«ít«lm«s fajtalanság és ragahmzaa Lopás, emberölés és örök tobzódás »■• Erii élv ben Apor Péter szói hol kedélyes Mörtölődéssek hol ostorozó gúnnyal a M« tamorphosU Transuva^ae-ban a „C'fn» rel fordul1 állapotoknak koldusságra való változásáról" emlékezve a *,rég>, együgyű, alázatos időkre“ és megróva a vivő nájmód' szokásokéi. A Bessenyei nevéhez. fűződő «megújulás korában pedig Orczy LŐrincz lesz a népéíel egyszerű refftt (étének költőiévé s Rousseau ha'asa atari a „rannuiör^ bölcs*’ elevenbe vágó szagával bírálja az idegeneket utánzó magyar társas életei és szókásókat. A feddés hm- oubta tovább kísért. A megújhodás írói klasszikus és francb 'fikolán nőttek fel s » hazai és külország! állapotoknak égyfceve* lisa, a ftömsetei javirani és. -ds tvos'l^ni'’ akarókból még keserűbb k^kadáseka^ vált ki. Bessenyei Magyar nézőjében bírálja^ nemzet állapotát, mig e brak' legerotejje. «•»ebb hangj-ajt, * „magyar kar mormy- kövét“ a nagy ódaköltök* BárótI S>'sb<S Dávid, Virág Benedek, « ..szerit öreg" ts Berzsenyi Dániel hallatják. Barótf.. Egy I** dőh dófához basoni'tja a tizennyolcadik század elejének tengő és kallódó nvmjeö életét. A társai köz’ egykor királyként akó hatalmas diófát tnem ikülsŐ erőszak tornád* ta meg, hairem belső'kór: gonosz férgek kirágták belé: és gyökerét s mint hangya- boly nyü2fögn-ek tövénél. Virág Benedek Változásában kesc-tü átokkal szó?«l .meg: a magyar lelkesedése olyas*, minit a tűst, könnyen elenyészik s ellenei csak mulatnak tel Jobbon á'íiín. De ha ex-m változik meg, ám vesszen e? a mostoha fajz.it?. Késő unokák fogják «'ráta c kor nyomorult; pu* haságát, melynek erős 'korral, rendületlen szívvel ke'leM yoţnîa helytáHanLi. A komor és 2ord szayu panaszlókát- a keserüpskü ostorozókar a kedélyesek és zsörtölődök •követik* a magyar írók 'érmésének legjava végtelen ţxina'SzlratbâS ál‘. Gvadányi Egy falusi nótáriusnak budai ut’*iásáb'sn így tr yz idegen „tzupdrák- ban“ járóiéról t „Nagyságod hogy .Magyar, kétségem [szavában N'-ölsea: de nem tudom, mért! jár üly H [mhábaa; Ha az1 I« nem yen. és jár Uly tarkában Bétsbe bézáraük bolondok házában...“ A fehníágosodás eszmekörébe Utalható Fazekas MiháJv Ludas Maty1 ja. moly a Salamon és MarkaK-íéK népkönyyek nyers • humorának módjára* de a ‘komikumon áruló, könnyen ért he o demokraT'kus . céi* zaitral ad ja. elő a furfangos parasztéin bős?* szujál Döbrögin, a földeauron. A >,háromé öt veri ezt kenden Ludas Matyi visz- sza“ mondásnak $ az egész mesének „mindenütt volt b'teie. Fazekas az idegén irodalmi anytrgoi tette okta-ó célzatúvá, azaz szatirikus élűvé és ok tor ó célzatúvá, azaz rr»gyarrá. M'itnţ ahogy Csőik omj k fel hasznáig a Békaegérharc 'leírása nyújtotta alkalmat arra* hogy Jup^ernék Minervához intézett beszéde orvé alatt tnegleckézt-fcsse a magyar^ „Mert a re templomodba^ • ís. A magyal nemeseknél, Ahg lehet kapni ma k Egyebet egereknél* Még a szent Musákm&k rakott Egy iker templomba se1 îakori S lekk egyéb egérnél . . <cc Vörösmarty â Zalán futásában „a riadó vak melységet“ akarja felverni szavával, jós- ladb^n -nemes páthóS%al serkent: vessük félre a gyűlölködést, mely közölünk oly régóta dühöng. „A sors és á magyar era» ber£íkbén egyre hanyatló iróniával látja, hogy a magyar „saját vérén vitéz" A vén cigrfTiij döbbenetes ..í^otnásaibaa felzokog a nagy romantikusban a ma gyér költő gondja: Fogytán van erszé nyed, Fogytán van borod... Szegény magyar költő . A nemzett-godó, vagy haszontalan kid* föld eskedés ostorozása Gvedámyi'tól állandó motívumként, töretlen vonalban ér Petőfiig és Arany Jánosig. Petőfi keresetlen szókimondása igen nagy propaga- tiv erőt rejt ntagábm. a m^gyür nemedben, pvtp Pánton, A külföld magyarjai hoz, A~ országgyűléshez irt verseiben még nem tapasztalt szitnjsággal veti a nemzetnek és vezetőinek szemére a romboló és szétzüllesztő maradiságot, tunyaságot és lehetetlenséget. Arany Ko'mopo lila Költészete negatív és közvetett gunyo- iása azoknak a magyar költőknek, «kik „puszta elvont ideállal“ d a Hanak“. Széchenyi emlékezetében igy ír Arany: „Mégror'.va, bűnöd és « régi átok. Beteg v-aiál. s nem étz-éd, óh magyar; S mini lepke <1 fényt elkábulva issza, Ügy tőn nekünk * romlás — »ivezat.ü’6 A Petőfi és Arany utáni epigon-korsz-ak általános tespedésében lanyhul a. nemzet ostor ozás szelleme. Talán «z egy Kozma Andor Csinált »Hága képviseli a régi szellemet. A mühonílak hazaszeretetéről!: írja Kozma: „hóm szeretnek tapsra lesve, mert haszon, ho tops riad; s rendes álmuk münden este megjön ám a hon miatt". A magyar é?et és sors ostoroz óit vonultattuk fei. Az érem más’k oldalai kedvéért meg keH jegyeznünk, hogy a magyar író általában dicsöiteni is szerette fajtáját. Ezért döbbentette meg annyira kor társait Ady, a legnagyobb irJagyar feddő, nem-cte elleni támadásaival. A Aekünk Mohács kell költője fajtájának ostorozásában is a legtisztább hagyományok «lapján á'l, Zrínyivel egy vonalban: „Föl földobott, kő, bus akaratlan, Kicsi országom, példád eUkbáa, T» orcádra ülők. «u Magyar hók magyar feddök sorát fo-lyta-tni lehet napjainkban is. Móric' Zsigmond megrendülve panaszolja íéi gyermekkorának légkörét: „Elszakadva « nemzeti céloktól és eszméktől, minden magasabb morális, etikai s ideális vágy nélkül, valósággal röfögött az ember...1*. Cs. Szabó László igy oktat: „Szokjunk már ahhoz az igazsághoz, hogy Mohács óta kis népek közt a helyünk ..Illyés Gyula „a magyarok sorvadásának oká t'1 keresi... feddés és tanítás, tanítás és fed dés folytonos a magyar irodalombén, n valóságtól elszakadás ritka idejét kivéveSZABÓ 1ST Vé|l, n már a romantikus általános embereszmény felé hajlik. Ismét később, h«ítyuda- íában^ ^ Fogytán n^Pd-be.;^’ fűffielszeia €alh-3Zs&stf& A
