Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-05 / 256. szám

U r l. / I: N / CK 19 19 n o v i m b V r 4. éák- - »•»’ -tmau* , 7.LW. t£tnarjj \ < :ut ;/. fi,ital nunjyur s:i'‘U‘n\iséy •'iák i sopor' ;uiv!k. lt: „Erdélyt Fiut<<- /■ '/«“**/: ‘k. í/oji lmunk s'jio utján való h'*- trkt'W; :kh t tétele érdedében történt nv':- ifiilnv1: i''!'i'unt a különböző szellemi csoport 'v megun.lutko:űs(í, ak"rásai: nnul i'< k e1 ódéi voltuk o .,\asúrnapi Sió* fónilM i rí elhuny.- // ,.\nn -filéki Vallomás 1 r.tik. IC: n um „Vallomás" szellemi uUin­• . s biztosit n közös és cgyséffös youdvh'tok feldolgozására. ('é'inl:at lii- A*/ A* eszmeiét ml, 'melyek népünk létérde­ken szolgálják. Vépszervezés, közszel" lem megteremtése, népi művelődés: gaz- daséi(ji és erkölcs• "lupán, gépiink kü­lönböző rétege n k hclyzctismcretc és se gitése, minda:>'kk d az eszközökkel, me­lyek felett a sajtó rendelkez‘k. A fidnj szellemiség összhangja határo­zottan nagy eredmény, de még nagyobb eredmény lesz, ha a ködös munka is megszületik. Ezt kívánjak a nép felada­tok és mindazok <r mélységes nagy kér­dések, melyeknél: megoldását a korsze­rűség követeti. Közös sorsunknak e sú­lyos és felelősségteljes munkáját vállal­ja is mindenki, aki gondolkozni tud. 4r elhangzott „Nemzedéki Yallomás“ lelkiséget sugárzó hangja létérdekeink­nek, o szellem utján való szolgálnia és a megoldásnak mélyen átértett szükséges­sége megértésre tatáik. De miben áll a gyakorlati megoldás? • ,,Kiinjitani mindenütt a kapuké, hogy a friss szedem és fialni erő birtokába jus­son a gyakorlati felelősségnek11... De hogy és mi módon? Hogyan találjuk meg a „ legal Izmo­sabb egyéneket, öreget és f&fatt“? Lássuk csuk! Az Erdélyi fiatalok“ mondották: .4 napilapok, valamint hetilapjaink is térje­nek ót az erdélyi írók eddig megjelent és megjelenő regényeinek és novelláinál: fo!y- totólagos közlésére, mert csak iyy látszik elérhetőnek az ° cél, hogy népi olvasó tömegein]: megismerhessék íróink nevel­ni ak^ró törekvéseit. így vélték az elron­tott, idgy félrenevelt tömegeknek a ko­moly Irodalom iránt való érdeklődését egészséges irányba vezetni, Hiszen éppen a- írok azok, akik minden problémáik­kal legközelebb állónak a népi tömegek leikéhez. Tehát e~ volna a- első és legfontosabb eszköze a közhasznú és tanító eszme ter­jesztésének Aztán a ..Nemzedéki Vallomás"-bon kihangsúlyozott nemzeti közösség és °z ezt követő „Szellemi őrség'* leghatásosabb eszköze a sajtó, de különösképpen a vi­déki sajtó, melynek sajátos, népi érde­keiben gyökerező , létjogosultsága van. A vidéki hslilap írása azonban ma rrtor nem jól fizetett és képzett hírlapíróiéit foglalkoztató megélhetés, hanem cs°k CS1BY LAJOS: (Gyergyószenim lklón) SEGÍTSÉG... baráti-munkatársi kör feladnia. ]■'; e, ba­ráti-munkatársi kör terei, meg Kirs'*- d(rlm Ifti.i az ii'etö tutiéi: népérdekeinek immleisZotgálotát és f im ]; sziliemét. Minden kis város értelmisége közt vrr,i olyan kör. mely b :ony<>s n .éviékben ér­deklődik, foglalkozik népérdekü kérdé­sekkel. Hogy ez a terület mennyire válik kedves érdeklődési területté, "hol n ,Jel- kel: és vér szerelme“ erkölcsű törvénnyé is gyökerezzék, a: mind az illető v dél: sajtójának komoly és megalapozott hiva­tása és szellemiétől függ. Azonban, míg a nagy napilapok ezt a munkát az étet hivatás rendszerévé] intézményesen b'z- 'tosUják, addig mi o tiz körmünkkel ka­parjuk össze a hasábokat. Ezek vagyunk nv: a végvárakon hall­gatagon pirongó, a légy egységet össze­kötő parányi ,,láncszemek*• x igazi har­cosai népünk érdekeinek. Vaun *k ügyem ember: ]:, elük minden próbálkozás1, mely a szellem révén s n szellem eszközeivel jön, testvéri egység­gel fogadnnk A ma ingadozó társadalmi viszonyai: közölt ék személyek szellemi megny latkozásit t, világnézeti felfogásom k-at, o: embert és szellemi értékel kiÖön- választva bírálják. Tudna/; embereket nézni, őket megérteni s ha kell: komoly megjegyzésekkel, őszinte figyelmezteté­sekkel kísérik De v(tnnuk emberek, ak k elgáncsolni igyekeznek nfinden becsüle­tes akarást, tudnivágyást és jószándékot. Akik a vidéki k^apojsi nem veszik ko­molyan. .1 vidéki újságírás terén es°k ,,fü:fapoéták”e\ komolytalan, felelőtlen elemeket látnak. .4 hetilapnak, a vidék létérdekszolgáK*- tábnn, rendkívül fontos és hasznos ren­deltetése von a ..Szellemi őrség ' poszt­ján. Éppen ezért kiáltunk ..Segítség" után. Égés; sajtószervezetünk és társa­dalmi központi intézményeink figyelme fokozott mértékben kell, hogy vidéki he­ti sajtónk felé forduljon és erkölcsi támo­gatásbűm részesítse °*f. Az aj magyar életformából már eleve lei kell ölni mindazokat a lelki rebbenése- ket, melyeidül külön v'lág les: á* egyik ember és külön világ a másik. Tagadhatott n, hogy lehetőségekben szegények vngyunk, életformánkban pe­dig kötöttek. Azonban semmi sem ok ár­ra, hogy elvessük magunktól a munka és építés °karnfái. A vidéki értelmiségnek nagy felelőssége van ebben a kérdésben. Tegyünk bármely sokat és hasznosai egg- irnwininniwMWnÉVwiiwn tir un iirnlii rr i • i házain]:, iskdái'n}: és lárs"d<thnl intéz­ményeink kórul: mégis keveset tettünk, ha elmulasztott un]; a sajtóról gondos 1:<h I ni. l.< jf<n'.!<)s<‘bb Iinnivalónk lenne, hogy rém]; szélt v körben főképp a népi r(- teyckbov, iij olvasótábort szerezzen, igen fontos volna h 'érdekű rovatok beállítá­sa. ]\irg kell teremteni n b p sajátos szel­leméi, nidiI von:é> erejével toboroz olva­sót. Az rfju érié1 miségi erők bevonásával a kérdése/; egész tömege tárulna a sajtó felé. Különösen népűn]; érzéstől ágának, anyagi helyzetének, társnd‘lnn és sors- kérdéseinek feltárásával mondana újat, * Mayr. a- élet tanította meg “rra az em­bereket, hogy m aél jobbon távolodnak ** rtiuh történelmétől, °nnál jobbon keres­sék, kutassam^]; uu'ma. Yoltak dolgok, melyekben fanatikus rajongással hittünk. Volt egy sajátos tör­ténelmi életünk, amely műiden ni"cső- nyabbrendü érzéstől mentesen tette szép­pé a f'l!ut, ahonnan indultunk, <’hol elő­ször bitinnk napvilágot és megismertük istent. Ez nem érzetyés, se nem rontan- tika, hanem valóság, melynek tiszta lég­körében szívtuk magunkh'* azt az éltető erőt, melyből n.u is táplálkozunk. De aztán az élet másként jött elénk. fis ‘dl a nagy temető, s benne a juhi, mint vchniv. felburjánzott sirdomb, rrv- ly'n és: revét lenül és részvétlenül süpped az a mull, °honion gyökereztünk. Ezek c sirdombnk vádolnak minket s n:\ind- "Z‘ kát. akik ha próbálkoztak is összefo­gó Lu'turál's és gazdasági szervezkedést teremteni> de még mindég nem ériek odáig, hogy megteremtsék a közvetlen szellemi érintkezést a faluval... Avval n faluval, mely teljesen magára hPgyrftva, szervezető nül éli élete ezerféle baját, nyomorúságul igazságtalanok volnánk, ha elhfUgat- nók az EMKE, a- EMGE, az EME s vé­gül a Romániai Magyar Népközösség és tagozatai közművelődési és egyéb szak­osztályénak a lelki átalakulásokat szol­gáló akarásoit. De példáiul napilapjaink még mindég következetesen mellőzik azoknak a: írásoknak közlését, melyek fali/z'nkból, vagy kisebb városainkból s'rnak fel .<? melyek különböző fájdal­maikkal, problémáikkal jóval felülmúl­ják a heti újságírás agyonhallgatott, ne.m- törődöínségbz süppedt határait. S von­nak még szomorúbb jelenségek is. A j°g és kötelesség rovására menő dolgok, nv tyek az együtt működés) akadályozzák * egyáltalán nem szoigúlfá/c <n "nnylt hot gór mint I ii j lel tőség kinkhutását. Hogyan és miképf> gondolják a ma gyár szellemiség reprezentánsai n szelle­mi munkaterei és ,fmmk biztosítását, <> közös gendohlok érvényrejuttotá i/t, a fa- lukit.'Űá", né [bemutatás és népköhés’et megteremtéséi, melyek maid mind a nemzedéki eszme szent célját szolgálják, — ha (innal: megteremtését cé'zó ifáfu n- k!,l nein kö b]: te az erre illetékes napi­lapjaink? Sőt vélerhényt l:érö, utmutatás­ért könyörgő kérdéseinkre sfm válaszol­nak! Közben jajgatunk, szellemi elposvá- rujosodástól félünk. De ugyanakkor irtó zunk a nép! meglátásoki éji, melyei: ha még döcögne]; is, de újak, frissek, erő­től duzzadó akarásol; és főleg a miéid:, bcl&lünícvaló... A fulu szellemi élete — hu erről be­szélhetünk — még mindég a káros fionyvaírodalombon merül ki. Aki újsá­got olvas, abból nem toriul, de amit meg­ért, a* a közbrt okosság i viszály kodások, bicskázások, lopások és más hason’ó szo­morú események, melyek hasábos cikk ben jönnek. Ellenben közművelődési és társadalmi megmozdulásaink. papjaink, tanítónk nevelő munkája, fáradságot nem ismerő szociális tevékenysége: mind­mind hallgatásba vész, vagy két-három­soros hírben lát n°pv'lágol De végre mégis csak ki ktU alakulnia a magyar falu és » magyar szellemiség közötti harmóniának, mert eddig, ,.A fa­lu és (> magyar szcllenvség összefogása:í és „Faluról-Rlura, városról-városra cs°k hangos szólamok voltak, melyeknek gyakorlati hatásait alig éreztük. Tiszlelette] kérdem: Hol van az °z irodalom, — egykét fo­lyóiraton kívül —, mely népünkről és népünknek íródik? mebj k az a napi saj­tó, mely az Erdélyi Fiatal ok“-ka] egyet­értésben a népi irodalomnak a sajtó ut­ján v'2ló hatékonyabbá tétele, valamint a nép: művelődés emelése érdekében leg­alább egy fél oldalt ad naponta? Az eddig elhangzott, inkább befelé síró feljajdulásokna]; kevés eredménye volt. Hiányzik az egységes szellem és a népi sajtó nagy fontosságú feladatainak telje­sítése. A népí érdeksz°lgőíatba való be­kapcsolódás erőben, elhibázott és szellő- mi csoportonként különböző. Az elgon­dolásokai különböző érdekek vezérli;, melyekben a megoldás, megvalósulás már csak fél munka lehet. És fél munka fog ntaradni mindaddig, cmig a közössé­gi nagy munka sikeres elvégzéséhez a természetes és erkölcsi törvényeket, va­lamint mindazon eszközök igénybevételét mellőzzük, melyek nélkül minden szép akarás és munka csak ,,ködői dadogássá" válik. FEDDO SZELLEMEK A CSALÁDBAN Magyar írók, akik magyar bűnöket ostoroznak ,,A jó magyar; hivő és elegedet len; az idegen is erről ismeri meg nemzetiségünket. Hinni liSálig és haragudni halálig egy érzés a magyarnak, elválaszthatatlan faji sziszéé és diasztolé“. (Cs, S~abó László„Magyar Néző1'). Nincs irodalom, mely ia ■n-emzet' történeti és társadalmi életét, sorsvált ozásainak okai élesebb és aggályosabb kópékban veritené •a közösségi- tudatba, mint ® ml irodalmunk. Szinte ikbagyisniélküli forró és szenvedélyes lázadásként h-jzód’tk végig történetén a fél" fő és óvó Gzáindék; minden képen megtar­tatni az egyéni és közös bűnök s a környe­ző <nagy népek tengerözöne ellenére. A megtartartásnak pedig súlyos és küzdelmes feltételei vannak. Köi-ők és ;rók, minit' a közösségi t,ud <t természetes hordozó1, nem­csak váreszi :aromásaikban, de közönséges Iá ásóikban is mindegyre írva íá^ák a nem­zeti géniusz csarnokán a veszélyt jelentő Mene tekel szavakat; és nem tévedtek soha­sem. A nagy népek szellem1 élete összeha* sonl-it ha talanul szélesebb mederben zajlik s *az írók némelyike ezént megengedheti magának olykor a nemzeti és népi Össze­függéstől való eltávolodás szabadságát és a fölébe helyezetr csak álkdános emberi ke­retbe helyezkedés fényűzését. A kis népek tudata és kifejezése jobban összeforrott a mÁndenmpok zord valóságával. Ezért van, hogy 'a létví ák Ikora óta a feddő énekek hangulata és (kifejezése örök vezető vagy kísérő jel ens égé a magyar ;ro dalomnak, Apáti Ferencről, a jageüókori diáktól Aló* ricz Zsgniondig és Illyés Gyuláig. Bár a reformáció és ellenreformáció nagy vitatkozói és prédikátorai a hit kérdéseiért szálltak si/kra) a nemzeti eszme eiienállba® tar!an erővel szvárgefti be e dázáéatri) cse­lekvő világba <s törekvéseivel úgy áthatot­ta azt, hogy a vkák anyagának [egkr'-stá- lyosabbja'ban már alig dönthe'ő eh mi he* v'tett-e inkább íróját, a lélek üdvössége, vagy népe boldogulása. így Apáti feddő éneke éles szavaikban (rója meg a nagyura- kiot, akik hízelgő nyájassággal beszélnek fe­jedelmeikkel, de nem jut eszükbe, begy ,,fehér, szép, ezüsrös, ékes szabiyárókát“ a török ellen kirántsák. Az Ifjúság az er- kölcspuszütó mulatságokat tkeras', a nép nem tanusk kellő tiszteletet, a papok pe* dig ,,forénitokat kémek, ládában gyónnék, vele mem épejtenek“, az urak kaját szák n felsőbb ha'admar s olyanok, mint, a „szám­talan jószágra, kevés z?oíozsmáju tapát­urak“. A?. ó-«ramenrumi képek komm- sága és lefejezése uralkodik a feddő köl* tészct-ben és. iratokban, de a m’-ndenütt kétség'ékn javító szándék e képeket <a ma­gyar érzés hevével fűti ár. Szkháro.si H°r- vá h Ádám Az átokról szóló Írásában ki­mondja, hogy romlottsága m'-aítt a magyar attól az á'okról rarrhat, melyeo Mózes mondott az Istent nern'í-sz'-előkre. A régi rrjagyár irodalomnak az egy Zrinyiü kivéve, Magyar! István a legnagyobb és (legneme­sebb feddője. Az országokban való sok romlásoknak okáról írott könyvében a nemzeti érzés mintha már elárasztaná, elho­mályosítaná vaöásoí célkitűzését, mely előb­binek szinte csak köpönyegül szolgál. A nagy nyomorúságot a sok vétek hozra az országra — írja Magyar1 — s ha fiai még ■idejében meg nem javuhiuk, még nagyobb baj is érheti őket. Az erkölcsök romlása volt Zrínyi M'k* lósnak, a „nagy panaszkod ónak“ s nneg- szólaltatója. A (tizenhetedik század legtna* gyobb magyarja páratlan erkölcsi finom­sággal, logikával és csuggedés nélküli ki* larrássaf okoskodk, nevel, rábeszél és osto­roz élere nagy céljának, a för(A kiűzésének érdekében. A török áfíum ejíen való or­vosságban, e minden idők egyik legk'válóbb politikai iratában rgy i'r: „Oufsága lóriink a öc-rnzeteknek és magútoknak, ellenségünk^ nek pedig valahonnan jön reánk prédájává. Miért?.,a vitézségnek dse:piinája meg nem rar-ásáért, a részegségért, a tunyaságért, az ogymás-gyülölésért és ezer ilyen vé künk* ért. Én nem hizelkedhetem édes nemzetem teneked, hogy hazugságommal dicsérjelek, mert prófétaként: én népem, akik boldog­nak hirdetnek, azok becsapnak féged; ha­nem ihn megmondom magadnak fogyatiko- zá-^rida', olyan szívvel és szándékkal, hogy megismervén -magad is vesd ki ezr a mocs* ko1. lelkedből, reformáld vérkeidet, öltöz­zél Igazságban, övedzzél erősséggel, hdd segítségedre a jehovár, resolváid magadat, av-agy ajándékozd magad uz Isten nevének és magadnak oltalmára kössünk kardot a pogány -ellen. Ha azért a magunk fogyat ko - zásaié megismerjük c-lébb, könnyebben az orvosságot is fellelhetjük aluián“. Alik ezek a fogyatkozások és miben nySvánul- nak meg? „A mos'ani nemes nem gondolja meg micsoda az igaz nemesség, mivei / nyerték m<?g az mi eleink -a nemességet, myel tartották is meg. Egy nemzet sem pat'-og úgy. s nem kévélykedik nemesség •fiiulusáva-L. mint a magyar, maga annak megbizonyirására. conserva'íojára, látra Is­ten, semmit sem cselekszk . . . ülnek hacz* fálanui fi'áfek . . . mit tanulnak? innya; mi többet? pompáskodni . . . Senki sem tanul rudómányok-aít, senki sem desz szarándokká, hogy. lá'hasson, tudhasson abból ralo^-t hazájának szolgálni“ . . . Zrínyi ti'szíánlá- rására és erkölcsi finomságára nr sem jei- Ie'mzőb'b,'ift nt hosszadaíntas feddés u’-án ez a bölcs és latyai vigasztalásu mondat;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents