Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-05 / 256. szám
10 I-1. I. /. N 7. Í K 1 910 n 0 V c at b c r 5. m—iBTn—iwnM A „Vasárnapi rtzó" fóruma szabadon ult mint a bociéit föld. Minden Irányból injhu>ja a/ eleveniiit szét. Ali csuk u veidre ügyelünk, hogy később eledelünk lehessen belőle, f.z u goiul él bennünk, amikor közreadjuk Asztalos István val* lomásbt; s amikor, jii\ o számunkban, visszatérünk reá, MAGAM MEGVALLÁSA Nem kenyerem a személyes szereplő.', hiú ember szokása csak, de kénytelen v: gyök mégis, mint uj .ember, iró, magamaitl megmutatni s bizonyos félreértések, félremagyarázások ellen, bizonyos dolgokhoz hozzászólni. Tehát.': Erdélyi magyar vagyok. A néptől iövök, vagyis ahogy mondani szokás, lentről. Apám ugyan hivatalnok ember volt, esküt nem tett magyar. Én magam kis diákból egyenesen napszámos, majd gyári munkás. A nép között éltem, alaposait a nép közölt. Velük szidtam az urakat s jajgattam a magunk baját, /.tán, magam sem értem hogyan, iró lettem. S ahogy mondják, népies. A népről írok s valószínű nem is tudnék másról. Nép alatt n szegény embereket1 értem. A gazdag ember, az nem a nép. Azt tartom, hogy & szegény embernél nincs jebb ember, hiszen azért Is szegény, mert nagyon jő. Szeretem őket s talán ezért! is lettem iró. Szeretem és* úgy hiszem ismerem is a szegényt keresztül- kasul. A hibáit, a bajait. A hibái az nem aiz ö vétke, hanem a mások bűne. Baja meg annyi van, de any nyi, hogy az már nem is igazság. Na, én ezt az igazságtalanságot próbálom megmutatni, mindig azoknak, akik azt nem tudják eléggé. És nagy a hitem, hogy minden erdélyi magyar iró cs< gondolkozó ezt látja és ezt, akarja. A népet felemelni, a bajait eltüntetni. Ezt a hitemet a Vásárhelyi hitvallástól és a most megjelent Nemzedéki Vallomástól nyertem. A Vásárhelyi találkozón nem voi am jelen, mert akkor én még senki vol tarn, a Nemzedéki Vallomást azonPrimitív észjárás és misztika .1 nenvcUdUzált népek lélektani és ész- júrásbeU sajátságai mór rétjén foglalkoztatják az európai kutatókat, de elvi szempontból kenés újat hozlrtíak mindaddig, amíg bizonyos előítéleteket le nem vetkőztek. Az európai kutatók legkiválóbbjait is. így F B. Tiport, A. Ising-ot, \Y. Wundt-ot és iijabb‘'n Frízért kötötte <:z a felfogás, mely « civilizált nyugati népek gondolkozását tekinti a: emberi szellem központi élményének és egyedid érvényes formájának. Amelyik kutató nem tud áz európai gondolkodás egocentrikus szendéi ététől szabadulni, a iicin-cktítízáll népek észjárásúim és lelki sajátságaiban nem láthat egyebet szellemi elmaradottságnál, csökevénycsséguél, infantilizmas- nák E felfogásban <i primitiv észjárás és lélektan csupán a müveit nyugati gon- íolkozás első gyügyögése, gyermeki bo- torkálása_ Luden Lévy-Bruhl-nek, a nemrégiben elhunyt kiváló francia filozófusnak és pszichológusnak köszönhetjük, hogy a primitiv lélektan és észjárás megítélésében szűkíthettünk a szokványos európai szemlélettel és a primitiv eszmevilágot ° maga sajátos és önálló szempontjai szerint értékelhetjük. 'Miben különbözik a nemhdv'dizáU népek észjárása a modern európai gondolkodásmódtól? A primitiv észjárás fontos sajátságaf hogy egészen másként azonosít és máshol lát különbségeket, mint a logikusnak nevezett gondolkozód. Ahol mi azonosságot látunk, ott ö többnyire különbséget figyel meg. s ahol mi különbséget látunk, ott ö többnyire azonosságot észlel. így azonosul szóimára a tárgy és a képmás, a cl<tn és a tőlem, az ember és az árnyéka, a iélek és a lehelet. így lát példáid élesen megkülönböztethető s~Gka'szok'at olyan folyamatokddn, melyeknek azonossága és folytonossága számunkra nem kétséges: a li<dál és ci születés szóimára különböző fázisokra ősz lik és minden fázisnak meh és más szertartás felel meg. A primitiv észjárás legjellegzetesebb tulajdonsága mégis °z ° meglepő mód. ahogyan az okságot) d frtuzatítást értelmezi. A dolgok és események természetes okozati összefüggését a primitiv ember v°gy nem ismeri, vágy ha ismeri, egyszerűen nem értékeli. A természetes okláncolat számára egészen mellékes. Chjan összefüggéseket figyel meg és oly magyar (Falókat ad, amelyek bennünket meglepnek, söl clképesz- ‘enek. Ne higyjük árért, hogy a primitiv észjárás nem ismeri a logikát. A mPg® módján tökéletesen togikus, illetve azonos hatásokra mindig azonos visszahatásokkal felel és c. reakciók köpött állandó viszonyokat képes felállítani, Nem illogikus, meg kevésbé analogikus, hanem LévyBmld műszavát használva, pn'ht- gikus. Mi a mogyoróda e sajátos gondol kozásinódnak. mely bensösége szerint egészen törv'vyszerü. sót log.kus* n törvényszerű, de külső indítékaiban oly bevés figyelmet szentel a természetes ui- pasztffliitnulz? Nem mini let ez a természetes tapaszt lat ,t primit v ember szamára nem fenne hozzáférhető, vagij "t- kalomudténi nem cine vele, egyszerűen nem értékel', s minden készségével v1 i‘’mi természet fölölti össze függés vizsgálatába merül, mdipt << természetes összefüggéssel ellentétben misztikusnak nevezhetünk- .4 pr.m'üo elmék számára minden ok természet fölülj. A sikert, a szerencsiH okkult erők hatásának tulajdonítják. .4 terhesség számukra nem testi viszony következménye, haneni egy halott rein- kár mic’ója. Betegség vagy más szerencsétlenség számukra igézet vagy bübéi- josséig eredménye. Véletlen nincs, mert nvné' előreláthaiatlanabbnok tetszik valami, annál nyilvánvalóbb természelfö- löHi eredete, .4 szociológusok és iélekbu- várok egybehangzó véleménye szerint n primitiv ember gondolkozásébanyszti- kus Hajlandósága bizonyos szociális, kollektiv viszny kban gyökerezik. A primitiv ember érzékei, szervei, iüegreakciól szerint egészen olyan ember, mint ml, de egészen nuis « helyzet, hü azt a pillanatot vizsgáljuk, amikor lelkisége a szociálisba, n kollektívbe izü{. Dürkheim, fi nagy francia szociológus már igy lr: ,,A kollektiv gondolkozás mindent megváltoztál, amihez hozzányúl, összekeveri a síkokat, összeboronálja az ellentéteket, felborítja a dolgok természetes hierarchiáját, egyszóval azt fi világot, amelyet érzékeink fedeznek fel nekünk, egy egészen más világgal helyettesíti“. ügy tetszik hogy LévyBruhl ezt ° durkheimi tételt választotta kutatásai kiindulópontjául, mert a primitiv lélektant, mindjárt első müveiben, a clan, a törzs organikus szerkezetével v^ó bensőséges összefüggésben vizsgálja. A primitiv ember eszméi mindenestől kollektív eredetűek s igy nem szcikitkatók ki abból a csoportból, melyben gyökereznek és érvényesülnek. Ezeknek az eszméknek és hiedelmeknek az átörökítése is egészen kollektiv módon történik. A kiszemelt serdülőket kollektív szertartásokra gyűjtik össze és a kurjcntártól. énekléstől, frenet’kus tómcoklól felcsigázott hangulatban, a legteljesebb elragadtatás tető' pontján avatják be őkel a törzs, a csoport, hit- és eszmevilágéiba, a természetes és terme szét fölöm összeolvad valami aggodalommal buzgalommal, illúzióval terhes látomássá, njely műiden érzékszerv és az egész elme felfokozott működésének eredménye. A világegyetem zárt mezőnnyé válik számukra, ahol megszámlálhatatlan sok okkult erő és ban tiszta örömmel irtain alá. De ík Nemzedéki Vallomás meg» jelenése ótia hallottam ilt-ott egyet- mást és ezért szeretném véleményemet egy pár szóban leszögezni. A \ áxárhelyi találkozón különböző elveket próbáltak becsületesen összeegyeztetni az erdélyi magyarjaiig érdekében. Ez elméletben vajúdva, nehíBen, de líiikerült'. Megtörtént u csoda. Tamási Áron elnöklete alatti egybe- gyült Erdély szellemi magyar fiataljainak minden rétege és megszületett a Vásárhelyi hitvallás. Alkotás volt *7, nagyszerű alkotás. Százhetven ifjú magyar ember férfias fogadása. 1 Elhangzott, papírra tétetett. Aztán? Aztán több semmi. A lendület alábbhagyott. A gyakorlatban a találkozó megbukott, fájó dolog, de igy történt. Azonban! !!:; a x’álkozó a gyakorlatban meg is bukott, de fent maradt és «létezik a Vásárhelyi hitvallás. Ott ke'! az legyen minden erdélyi magtár fiat ni szellemiség szivében, elevenebből, mint a lelkiismeret. ,És ott van. A Vasárnapi Szóban megjelenő Nemzedéki Vallomás bizonyítja, hogy ott van. Tamási Áron ujbcjl maga köré hívta a tenni vágyó fiatalokat és azok jelentkeztek is örömmel. mis:' A/;.<? hatás íVközi]; n.eg. .4" érzékeknek és chnének ez <• misztikus dm- ()' Ihdásu, inch} Lr'cktiv szertartása]: szenvedélyes kitöréseiben ny InéinltJ meg és Öröklődik élt, a- ok' Guruik, hogy n primit'o cmln r ni^ közönyösen viselkedik - n=um '.súg, o logikai ellen mondás és a: vksáy elvével szemben, °zokkaţ az észetvekkel szemben, melyek a mi gondolkozásunk számára nélkülözhetetlenek. .1 dolgok természetes összefüggése nem érdekli a primitiv emberi, lelke és elméje minden erejével azt jiygeli, '’mi c dolgok és események mögött, a láthatatlan és titokzatos hód érben végbemegy, A bororák például nzi oldják, hogy ők vörös p prgái\jok. Ezzel nem azt ákar- ják mondani, hogy hasonlítanak a popo- gályok c fajtájúhoz, sem azt, hogy tőlük származnak, vagy a nevüket viselik. Sem, ok egyszerre papagájok és emberek. A vörös pQpagály a totemádertjuk. .4 vörös f*ipagó!y és a bororo közötti viszony oly bensőséges, n természetes egy gyéolvadúsnnk oly magas f°ka, hogy a bororo számára a* azonosság és az ellen- mondás elve — amcnnyibi. n el akarja öt választani szent állatjától — nem érvényes, sőt egyenesen értelmeién. A törzs és a totemállaf köpött a primitiv és-járás annyi fontos kapcsolatot képzej el. h°gy a törzs tagjai és a tote mái fal között teljessé és természetessé válik a: azonoság. A tárgyilagos különbségek elhaiványod- nuk a mélyen álér Telt misztikus rokonság fényénél, Így a primitív ember szelleme a különféle tárgyak között oiy költött összefüggéseket teremt, melyek nem vezethetők wssza természetes viszonyaikra. Dolgok és lények misztikus és félelmetes lehetőségek, természetfölötti erők fóliámat osságának részesei és a nem-cr vibzált ember sokkal nagyobb figyelmet szertícl e képzeleti cső l^v hágnak, mint az érzékelhető valóságnak. A primitiv gondolkozás nem ismeri az élesen elhatárolt fogalmakat, intuíciók sorozata, melyeket szenvedélyes érzelmi erők kötnek füzérbe. Mcga az elképzelt természet fölötti iákig sem jól kialakult, inkább valami személytelen erő, mely misztikus és mágikus módon résztvesz minden esex,lényben. Ezért nevezi Lény Bruhl a primit-v észjárás oksági elvét a mágikus részvétel elvének. rA primitív népeknek van-e fogalmuk arról, ama mi „léleknek'* nevezünk? Vajmi bizonytalan, A személyiség úgy °hogy ők azt- elképzelik, nem korlátozódik a szorosan vett testí-leUá személyre. Kiterjed a sie* mély minden tartozékára; váladékaira, az ülőhelyen, W^gy a földön hagyott nyomaira, izzadtságtól átitatott öltözékére, mindenre, nmével kapcsolatban volt, vágy CsakJiogy szakadás történt. Egy páran aj régiek közül kimaradtuk. Most én, a néphez tartozó magyar, ezt kérdem meg nyíltan : áégeui volt ez a szakadás? Tudom: félő, hogy a különböző elveknek újbóli összeegyeztetés«-, talán megint idöfecsérlés lenne és tenni is kell már valamit a Vásárhelyi hitvallás nevében. De mégis! Nincs egy valamilyen ül, ami tényleg egy út legyen? hiszen mindnyájan magyarok völgyünk. S akadhat Erdélyben magyar, aki rosszát akarja népének? A Nemzedéki Vallomásban nem látok ellentmondást a Vásárhelyi hitvallással szemben. És azt sem hiszem, hogy Tamási Áron és a kö- réíe gyűlt fiatalok megszegnék a Vásárhelyen kimondott szavukat. Én közös útnak a Vásárhelyi hitvallást és a Nemzedéki Vallomást látom, az erdélyi fiatal magyar szellemiség papírra vetett lelkiismeretét, amely számon tart és számon kér s melynek szellemében élni és dolgozni kötelesség. Befejezésül még csak azt mondhatom, hogy: nem egymást ütni a fontos, mert könnyen úgy járhatunk, mint a két egyszeri gyerek, akik összevesztek egy madáron s verekedés közben agyonnyomták. ASZTALOS ISTVÁN, r tulajdonút képezte. E tartozékok legkülönösebb fajtáj: az, f‘melyekkel a primitív ember r!z egyén életerejét azonosítja: az árnyék, » lehelet, <i vér, a csipöiájékl kövérség. Szó sincs Jélck^-röl, v°gy éppen „szellem"-ról. minta hogy egyes kutatók vélték, a kik egy számukra idegen foga1- ;;?«/ saját szájaizük sZerinţ magyaráztak. Un n misszionáriusok az ember .kettős természetérőlbeszélnek, a ben szülöd könnyén elfogadja nézeteiket, de egészen máskép értelmezz. Mert amig az európáí hittérítő a:t hiszi, hogy az emberi fényben két lényeg él együtt, addig a benszü- lötl többféle ,jelenlétbene hisz, melyek egyetlen személyben olvadnak össze. Ha' sonlóképcsi téves a ,,halóit leikéről•• be- sietni. A primitív ember számár® a Italod továbbra is élő, egyszerűen életfeltételei váttozfdk meg Továbbra is lát, hPll, érez. Érzi mindazt, amit a telemmel elkövetnek. A halott nem lélek és nem szellem, ugyanolyan, mint a többi élő.- ,fhnlgsidk, vadászik, földjét műveli, eszik, iszik. .4 primitiv ember mtszt’kus tapasztalata egészen sajátságos, a m( értelmes viszonyain]^ kifejező jelképrendszertől merőben különböző jelképeket teremt, mehjek az átélt és óitér-zett mágikus részvétel hőfokéiban születnek s közvetítésükkel a legcsodálatosabb társ'fások válnak lehetségessé. Elesik o tér, n- idő, a fogé k®i elvek összessége és e költészettől át hetnilt irracionális világban d törzs és ° törzs tagfdi barátságos meghittségben érzik magukat, £ misztikus jelkép-rendszer ismeretének birtokában egyszerre megvilágosodik a kutató előtt annyi my- ihosz, szertartás, szokás, mágikus gyakorlat icfnzi értelme és jelentősége. Ez a jelentőség a legszervesebb viszonyban van a törzs, a társas csoport belső alkatával, fi- összetartozást kifejező és esz közi 5 kollektiv lelkiséggel Ti?zás nélkül állítható, hogy egy egy primitiv embercsoport jóléte. sőt puszta léte e minden izében misztikus iömeglélek zavartalan működésétől függ. A préntítiv észjárás tehát nem a civilizált logikus gondolkozásmód csökevé- nyes, infantilis alakja, egészen önálló világt melyet nem a logika, hrtnem az érzelem és a szenvedély törvényei kormányoznak. A mcffa helyén és a maga idején az egyetlen lehetséges és eredményes gondolkozásmód. Viszont képzeleti világa n®k gazdagsága, elevensége, élettel je s köUöisége minden elképzelhető logikus viszony fölé emeli Ez a misztikus tapasz tálat alapjában véve ott rejtőzik m nder, müveit ember lelkében, mélyen c kot cg 6- rtkus öntudat alatt, $ a képzeletnek, a szellemnek, °z akaratnak minden igazi szüleménye belőle táplálkozik. ,Jí primitív észjárás eltűnésével együtt — írja Lucim Lévy-Bruhl — eltűnne a költészet, n művészet, a metafizika, a tudományos felfedezés, egyszóval mindaz, ami az ember; életet naggyá és széppé teszi:i. SZENCZJ2I LÁSZLÓ. > •
