Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-26 / 274. szám
LÁSZLÓ DEZSŐ; PANASZ ÉS BIZTATÁS í* , Az emberiség kultúrája nemzeti ke* retek között él. Még a kifejezetten nemzetközi igénnyel fellépő és a nem« zeti sajátságok ellen törő, általános jellegű kulturális mozgalmak is kény» íelenek annak a nemzetinek a legdöntőbb kuturális eszközét — a nyelvét —» igénybe venni, amelyhez szólan; akarnak. Az egyetemes emberi művelődés legnagyobb alkotásai mindig jel=* lemzőek arra a népre nézve, amelynek fiai azokat alkották. Annál egyetemesebb egy nemzet kultúrája, minél jellemzőbben magán hordja az illető nép nemzeti sajátságait, ; Az igazi kultúra tehát az illető nemzet önfenntartásának, létjoga igazolásának legdöntőbb jele. Ez a tétel azon» ban nemcsak kifelé, egyetemes vonat-* hozásban, hanem befelé, az illető népen belül is érvényes. A művészetből, tudományból, erkölcsből és ezek átadását szolgáló széleskörű nevelésből álló kultúra a legfontosabb nemzeti ügy, A szellemi alkotás előtte jár annak a nemzeti ténykedésnek, amely politikában, gazdasági és társadalmi viszonyokban, egészségügyi vonatkozásban nyilvánul meg. Amikor egy nemzet kultúrája íesülyed és a bőm* lás jeleit mutatja, akkor a nemzet minden irányú szétlíoszlása már megkezdődött. Viszont az igazi kulturális megébredés, erőösszeszedés, megerősödés és egységes iránymutatás a nemzet mindenirányu uj megújulásának a bevezetője és kifejezője, j A világháborut megelőző évek magyar kultúrája jelszavaiban hangosan nemzeti akart lenni, de lényegében alig volt más ,miní más népek nemzeti kultúrájának magyar nyelven való tolmácsolása. Azoknak az időknek az volt a vezető gondolata, hogy létjogunkat kulturális téren azzal igazoljuk, ha magunkévá tesszük a más népek kultúráját. Ez a törekvés merőben szem ben állott a mult század nagy magyar ébresztőinek célkitűzéséivé!, hiszen Ők a ki nem bányászott és Európa előtt a maga teljes valójában fel nem mutatóit valódi magvar értékek és valóságok mindeniránvu kifejezésében látták a magyar kulturális élet nagy feladatait. Hogy a világháború előtti rtta- gysrság mennyire nem így látta az igazi magyar kulturális élet feladatait, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a nemzet értelmiségének többsége nem értette meg a magyar kulturális élet szerves válságának nagy feltáróját: Ady Endrét: nem látta meg benne a Széchenyi—Arany János*i szervesen magyar kulturális élet visszaköveíelőjét és folytatóját. Ma már ismét a szervesen magyar kulturális élet egységes képe bontakozik ki szemeink előtt. Elvileg nézve a kérdést, azt kell mondanunk, hogy a magvar kulturális élet idői válsága időileg megoldást nyer. Ma már leta-- gsdhataílan jelei vannak annak, hogy az utóbb? évtizedek kemény küzdelmei után kialakult egy uj, lényegében az örök magvarság értékeit felmutató, magyar kultúra. A mai magyar kultu ralis élet már nem a felbomlás, nem a bizonytalankodás, nem a vitatkozás, hanem az erőösszeszedés, bizonyosság és a vita utáni határozott fételkimon- dás jeleit mutatja. A hatvanadik é!e^ evők körül járó Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Bartók Béla, Kodály Zoltán. Szekíii Gyula és a nemrég elhalt Györffy István és mások ku’turális munkája már íul van a magyar kultu* ia pár évtizeddel ezelőtt felismert válságán s az utánuk jövő Németh László, Illyés Gyula, Kodolányi János, Tamási Áron és egy sereg mellettük dolgozó és őket követő többé-kevésbé ismert fiatal ember és ifjúsági csoport munkája egyre szélesebbe és méljebhé teszi ennek az uj. határozott tartalmú és biztos körvonalú magyar kulturá* nak a medrét. És ami szíintén nagyon fontos. a magyar ifjúság szine-java felismerte ennek az uj magyar kultúrának a szükségét; s itt-ott nemcsak annak mutatkoznak jelei, hogy az ifjúság a maga önképző munkáját az uj művelődés jegyében akarja végezni, hanem annak is, hogy a hivatalos iskolapolitika mind nagyobb és nagyobb teret ad az uj egységes magyar kultúrának, ÍI. Amint a Nemzedéki Vallomásban megvallottak, ez az uj magyar müve= iodési törekvés három tényben találta meg a magvar valóságot és értéket: a történelemben, a nagy magyarok szellemi alkotásaiban és a nép miiveltsé gében. A magyarság minden korban igyekezett ezt a döntően kifejező három tényt igazán tisztelni, de talán néni tévedünk, ha azt mondjuk: e há* rom érték szerves egységét csak az uj magyar művelődési mozgalom vette döntően figyelembe. A népiségnek, mint társadalmi és kulturális tényezőnek, eddigelé csak a tizenhatodik századi parasztfelkelésekkor és a reformációkor, valamint a múlt század nemzeti és társadalmi reformja idején volt döntő befolyása a nemzeti művelődésre. E két megmozdulás részleges sike* rének okát abban kell keresnünk, hogy e két alkalommal a népi feltörekvéssel — egészen vagy részben — szemben állott az akkori történelmi osztályok4 történelmi öntudata: s maga a nemzet legnagyobb részét kitevő nép az egyetemes kuíturátfanság miatt meglehetősen távol állott a magyar géniuszok szellemétől és alkotásaitól. Tulajdonképpen most jutottunk el oda, bogy a múlt század • közepéig törvényesen fennálló hííbérí-nernzeti szemlélettől megszabadulva, magyarság alatt nem az eddig nyílt történelmi szerepet játszó rendi és szellemi magyarságot, hanem az egész népet tekintsük. Ma már világosan látjuk, hogy a történelmi és népi magyarság nem két külön, hanem egyetlen egy valóság. És ma jutottunk e! oda, hogy a magyar szellemi élet alkotó törekvései, ha magukon is viselik a kor egyetemes kultúrájának hatását, lényegükben és sajátos formájukban azonosak a magyar népkultu- rában megnvifatkozó teremtő erővel, A reformátorok, Tinódi, Balassa), Pázmány; a kuruc költészet; Csokonai, Petőfi. Arany és Jókai szellemi alkotásának tartalma és formája lényeges vonatkozásokban azonos a magvar né- piség törekvéseivel vagy szellemi ai» kotásaival. Az a nemzeti őstslaj, melyből kihajtottak, maga a népi magyarság volt. / j A magyarság legidőszerűbb történelmi feladata nem leltet más, mint egy uj szellemi honfoglalás: a történelmi, szellemi és népi magyarság minél teljesebb érvényesítése az uj és egységes magyar műveltség megalkotásában. Ma nem azt kell látni, hogy sok életnyilvánulás el van zárva az egyetemes magyarság előtt; hanem azt, hogy ennek az uj kulturális törekvésnek megnyílt az ajtaja. Uj és egészséges szellemi felkészülés ideje jött el. Alig is van ma nép, amelyik akkora figyelemmel fordulhat egy uj megijtuja Őrá, látogassa meg a ßallia íerakaiokfli aWl íőkéleies miastíékőt talál esiéliji ruha airgn gokkán. W5* «ff Moire m%r ff f HIM ifflee mm CLUJ, STRADA GENERAL NECÜLCEA'No. 2 ÉS AZ ORSZÁG ÖSSZES NAGYOBB VÁROSAIBAN szellemi kibontakozás felé, mint a magyarság. Ez a figyelem pedig minden irányban megelevenitoleg hat a magyarság életére. III. Minden kultúra annyit ér, amennyi embernek az igazi szívügye és ameny- nyi embernek az életsikerét szolgálja. A magyar kultúra annyit* ér, amennyi magyar ember szolgál neki és amennyi magyar embernek a javát szolgálja. j örömmel kell látnunk, hogy a nemzet legkiválóbb szellemeinek lelkében már eldőlt a kérdés. A kérdés pedig az volt: miképpen tud ez az uj művelődés minden selejtes idegen szellemet kiszorítani a nemzet szélesebb rété* geinek leikéből; és miképpen tud adni tartalmat a magya/r kulturális és nevelői szerveknek, intézményeknek és in* tézkedéseknek. A polgári rétegnek az a kiváltsága, hogy ő legyen az ui kulturális mozgalmaknak ai visszhangzó és tovább* adó közege. A vezető szellemek mögé ennek a társadalmi rétegnek kel! elsősorban felsorakoznia. Szomorúan kell azonban megállapítanunk, hogy a mai magyar társadalomban éppen ez a réteg érez legkevesebb kapcsolatot az uj kulturális törekvéssel. Igen, mert ez a társadalmi réteg tompaíságga!, közöny" nyel és visszhangnélküliséggeí fogad minden ilyen irányú törekvést; vagy megelégszik a maga általános és gyakran felszínes műveltségével; vagy csak szórakozást, minden különösebb problémától való menekülést keres a mii" velődés területén. Középosztályunk minden tagja nem látja a maga uj szellemi feladatát és ebben a lényben a Síajátmaga létjogát tagadja meg. Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy a magyar középosztály nagy tő» ütegeinek az uj magyar kultúra iránti érzéketlensége, az egész magyarság művelődési pangását és életképtelen ségét jelenti. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a magyarságot ne azonosítsuk ezzel a réteggel és a magyar kulturális törekvések sikerét ne mér' jiik a középosztály rezonánciájával. Meg kell látnunk, hogy a szellemileg megállót!., vagy az igazi magyar jelle get nt-m érző középosztály mellett kulturális téren is egyre több és több igényt1 jelent be és egyre több értéket fogad be a városi magyar munkás és a falusi nép. Az uj magyar kulturális törekvések egyre erőteljesebben és közvetlenebbül találkoznak a magyar munkás és a magyar nép kulturális igényeivel. Ez a tény nagy biztatás azok számára, akik megdöbbenve állnak meg a kultúra továbbadására hi* vatott középosztály érzéketlensége és meddősége előtt. De van egy másik biztató jel is: az uj magyar ifjúság minden rétege: tanulók, iparosok, földművesek egyre öntudatosabbau látják meg, hogy az ö művelődésük nem lehet más, mint a történelmi, szellemi és népi gyökérzetü magyar kultúra. Művelődési és nevelő intézményeink belső tartalmának kiépítésében is az intézmények felelős vezetőin kérész* tűi, egyre több teret nyernek a népi ség törekvései. i t ^ A történelem járása ebben a század ban hihetetlenül meggyorsult. Az aía* kitó eszmék rövid idő alatt megérnek és sokkal gyorsabban kezdenek hatni, mint a történelem bármelyik eddigi fejezetében. Szellemi erőösszeszedésünk* kel tehát nem sokat lehet várni. Máris érezzük, hogy nem voltunk elég serények az uj szellemi törekvésnek a ki* szélesítésében. Értelmiségünk és ifjú» Ságunk egyre nagyobb tömegeinek keli e törekvések mögé állania, hogy az egész népünket átjárhassa és megtermékenyíthesse. Tudom, hogy cikkemet az értelmi* séghez tartozók azzal a gondolattal teszik le: igaz lehetett, amítí Írtam, de ez a leszegényedett, gondokkal küzködö és erején felül megpróbált középosz tály már nem tehet semmit; elég, ha a maga életét fenntartja, kenyerét meg* keresi s szórakozásul néha elmehet a moziba; elolvashat egy-két érdekesebb regényt, a képeslapokat és egyik*má sík újság szórakoztató vasárnapi mellékletét. A középosztály nagy tévedése éppen ebben van. Egyszerre íelujulna, felemelkedne, igazi hivatást találna, ha az ui magyar műveltség előtt megnyitná a szive, értelme és akarata kapuját. Akkor együtt foghatnánk neki a további munkának, hogy vidám derűre is együtt virradjunk fel.
