Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-19 / 268. szám

j £ 2$ november 19. ELLENZÉK mwammpu&smw n cemjzm hetiül Kemény Zsigrnendig, tíerczcgigl Mondhatnám ast its, hogy Máriáig a ma­holnap Illyés Gyuláig és Kodolányilg. Alig van ma a világirodalomban Móricmak „Bar­bárok" ciníü novellúskötetéhea foghalói ha csak nyelvszépség tekintetében keressük is o párját. Pogány, paraszti magvasság, kere­setlen önerő, „igy csak a természet tud al­kotni" irta erről a könyvről Kosztolá­nyi. Móriét hevés intellektualizmust hajszol, még fordulatos essay-iben sem bonyolult <iz okfejtése, epikájában a népiséggeí fém pom­pázik. hanem mindig természetes és egysze­rű, a .modern psychikai nyafogástól és lelki kozmetikától ment marad s ereje titkát ba­jos is néhány idevetett szóval megfejteni. Kisvárosaink rejtett Üdére fénye az európai szépprózában előkelő helyet biztosit neki, parasztjai, juhászai, kispolgárai és kisgazdái maradandók és emlékezetesek, mint Jean Riche pin és Raymond alakjai. A népi szép­prózában nálunk alig vannak ősei, mivel Eötvös József, Kemény Zsigmond, szinte minden minapi prózairónk értelmi, érzelmi, általában lateiner-prázát hagyott ránk. Bát­ran állíthatjuk, hogy a fölfedező Móricz prózai szépsége a huszadik század magyar népének eddigelé « legjellemzőbb tükörképe. Úti gyönyörűség a magyar nyelv szépségei közt kalandozni, as ember nem egyszer ér­kezik ismeretlen, szép tájakra, mikor nem is várja. A napokban olvasgattam Bolyai Já­nos megmaradt kéziratában, az „Üdvtan"- ban. A zseniális matematikus nem irt. olyan hajlékony magyar prózát, mint apja, Bolyai Farkas. De amit nehézkes. agyonzsujolt írá­sa néha fölvillantott, abból a magyar lélek nagx látnoki erejére és láttató képességére következtetek. Az exaltált zsenitiszt beszél már a még csak elképzelt, az imaginárium német birodalomról, aztán „az eget is csak aljas, vastag anyagi érdekből vizsgáló angol '- ról. Egész müve pedig nemcsak előrelátás a világ dolgaiban, hanem annak az igazságnak a bizonyítéka is, hogy a nyelv szépségét nem lehet csupán kéregkritikával megtárgyalni; inkább a nyelvben elmondottak belső értéke határozza meg egy nép esztétikai érettségét. Nemcsak a „hogyan“, hanem a „mi“ is fon­tos a szépség értékelésében. A magyar nyelv hallatlan fejlődésen ment ál Arany óta is, de nem csupán külsejében, hanem a monda­nivalójának belső, lényegi változása miatt is. Szociálisan gazdagodott, népiségében az ün­neplő tarka köntös alatt meglátta a lénye­get, tájainak és társadalmi osztályainak sza­vaival és igényeivel bővült és vakmerőén dö­römböl Madách, Petof, Jókai és Ady óta a világhír kapuján... Nem vagyunk naivak: a. francia nyelv kö- szöriiltebb, az angol négyszer is gazdagabb, a német dinamikusabb, az olasz még ének­lőbb és pattogóbb. Jól tudjuk, miben kü­lönbek az európai nyelvel;, hányszor rót­tuk meg sok „e“ betűnk egyhangúságát ég mennyire igyekszünk ezt négyféle népi „e vei, „iu-zéssel, „ő“-zés3el az eufonia kedvéért i, iküszöbölni. De azt is tudnunk kell, hogy mi min­denben birja nyelvünk diadalmasan a ver. senyt: Tárgyszerűség, rövidség és férfias xengzet, modern korszerűség és tartalmi színvonal- — ezek az első tekintetre fölmu­tatható. jellemző jegyei nyelvünk szépségé­nek. Est a mondókát azért is fejezem be sóváradi eselédkénknek. Gagyi Zsuzsának di­csekvésével, hogy „Se le, se fel nincs több olyan gyönyörűséges falu, mint az övéi" —■ Se le, se fel nincs több olyan szép nyelv, mint a miénk? — Lehet, hogy van, de az mégsem olyan kedves nekünk, mert nem a miénk! Szentimrei' Jenő könyve: „FERENC TEKINTETES ÚR1' A Kölcsey'év forduló tavaly Erdélyben is megindította a Kölcsey-irodalmPt. Ta­lán politikai és nemzeti helyzetünk okol­ta azt, hogy elsősorban a hat adó nem zeti politika harcosának és a nenv :ct nevelőnek gondolatai kerültek is­mét felszínre, Rzck a gondolatok valóban a legszebb, legmesszebbre világitó eredmé­nyei Kölcsey életpályájának; a részlet-ta- nulmány számára folyton uj és uj ered­ményeket hozhatnak, de az ilyen vizsgá­lat könnyen megmerevítheti Kölcsey alakját mert elhallgatj(i lelkének belső ví­vódásait, Szentimrei Jenő Kölcsey-rcgénye na­gyobb és merészebb vállalkozás. Az élhe­ti ködő életének megclcocnitésével na­gyobb szolgálatot tehet a KölcscykuT túsznak, mait sok tudományos munJca. .4 költő késői tisztelője csak örömmel fo­gdákat ja a regényt, amely ben ismét szé­lesebb közönséghez szólhat a már-már szimbólummá nemesedett Kölcsey; de rá kel! mutatnia egyúttal arra a felelősségre, súlyom irói feladatra is, amely az életre­gény írójára hand. Kölcsey Ferencnek nincs a mai igényeknek megfelelő tudo­mányos életrajza. föleiének egyes részei homályba süllyedtek, el:árkózot!ságánQk, magónyárrak titkait nem oldhatják meg teljesen o korabeli levelezések és napló,a, érzelmi életének alakulásában ezért sok­szor találgatásokra vagyunk uhdvo. Kölcsey egyéniségének pedig legfőbb jellemvonása a végtelen felé lebegő, örök­ké áradó, majd lassan szilárddá formáló­dó érzelemvilága. Kölcsey alapjában vé­ve nem volt cselekvő emberen tépetödés, önvizsgálat, a gondolat világába való el­mer ülése tette Msö mükritikusnnkkó és egy'k legnagyobb nemzetnevelönkké. Az életrajzírónak igy nem kínálkoznak vél to sdt os életfordulatok, összeütközések, külső események, itt minden a lélek sík­ján történik, a világ sokszor jelentéktelen történései távoli meg'ndüői lehetnek az élményeknek, a lélek gazdagodásának. .4 külső élményeknek lassu az útja a Köl­csey lelkében, képzelete, érzékenysége so­káig egészen átalakíthat la számára a kül­ső világ képét, erre utal nehezen feltörő kötészete. KÖlcscybcn az utókor talán a messzire néző, örök eszményekért küzdő szónokot és politikust, a tiszta életűi férfit becsül­het' a legtöbbre, de legbelső én jét cs^h költészetének világa nyitja meg, A fiatal Kölcsey légies, elvágyódó költészete mór kezdetben több, mini a németes szenti mentáhzmus utórezgése. Ha ezt az elvá­gyódást úgy fogjuk fi-l, mint a durvább magyar életviszonyoktól a gazdagabb és csiszoltabb nyugat európai életbe való vá­gyódást, az európai műveltségbe való me­nekülést, ekkor falán tényleg első igazi európai költőnknek tekinthetjük. Az el­vágyódásnak ez a formája már a refor­máció után feltűnik és egyik érdekes példája a Szenei Molnár Albert élete, A magyar költő akkor lett igazán európai, a mű kor az európai szellemmel együtt kezdett érezni és gondolkozni: ez pedig mór a középkorban megtörténd. Kölcsey európaisága így beilleszthető n mágyar kultúra hagyományaiba, habár fiatal korúban látszólag egészen eUávoló- d'-k a hazai talajtól s igy végzetesen ide­genné válik nemcsak a sóját környezete, hanem a késői olvasók számára is. Köl cseynek a leik'alkat a árasztja magából ezt a magányt, idegenséget; elvágyódásá­nak nincsen semmi határozott célja, ellen­kezőleg: ez m°gától a valóságtól, az anya­gi élettől való elvágyódás, valami ködös, ideals vijágba. Ezt a- elvágyódást nem szüntette volna meg a Ny ugat euró púba költözés sem, de a környezetváltozás fer­tőn felszabadíthatta volna g ködött hogy mindent maga mögött hagyva, a tiszta költészet világa felé szánjon. A fiatul Kölcseyt igy a korabeli Európa hvegőjében jellemző jelenségnek láthat­juk, viszont a költő életének alakulásá­ban a magyar sors parancsoló erejét fi­gyelhetjük meg. Kölcsey messze vágyódik Helvetiába, nyugatra, a szabadság földjé­re és mi tört évik 9 fölét kör ül menyet itthon mareszt jók, Szatmárrnegye egyik elma­radott falvában kell gazdálkodnia, anyagi dolgokkal kiatódnio; még a városi éleihez sem jut hozzá, fös a légies ifjú kezdi meg­látni a magyar földet, a valóságot; szinfe észrevétlenül beleevez a magyar politikai küzdelmek központjába: már ott iran mindenütt, ahol küzdeni kell és ö fogja mindig legkeményebben q zászlót. A {e- hetettenért, az elérhetetlen magyar ideál­ért küzdő hGrcos lesz b^őle; nem rettent­heti vissza sem túlerő, sem ármány, sem irigység, egyenesen halad a mktga utján előre. így küzdeni csak a magyar hó és a magyar vdéz tudott, aki mindég maga körül érezte az elsöpréssel fenyegető ára­datot. Tudatosan, halálra szántan vágott a legsűrűbb rendek közé, meri csak ez ° kétségbeesett viaskodás menthette meg, emelhette föl a nemzetét. Kölcsey erköl­csi komolysága, szilárdsága, feladatválla­lása 6si magyar protestáns vonás, de ez fídja meg egész irodalmunknak, művésze­tünknek mindegyre előtűnő kemény, si>k• stog zordnn, férfias jellegéi. Kö'rsrg szá­mára a fiatal k<>r kudur'1, Euró [ja ufóm' sóvárgása tisztító, erősítő iskola volt: '< férfi gazdag fegyverzettel irdalhatott a komoly harcokba. Az diákon sóhajtozó- sokat, epf'déscket móga mögé temetve, n ha-a érkezett ködő nemzete Európához emeléséért fog küzdeni. Igy hatol be élete o reformkor mr'zg<érnn;bu és válik példa képévé a mPgy°r írónak és szellemi har­cosnak. Szentimrei n Kölcscy-kombaH nemeşi életnek, az irodahni és politikai kiizdei melcnej; biztosabb kezű írója, mint a köl­tő lelki életének. Az ábrándozó, tépelődn lelki-alkat láthatólag teljesen idegen szó- mára, ezért a fiatal Kölcsey sápr,dt alakja helyett inkább a forrongó élet felé fordá­ja a figyelmét. A szatmár- és bíbor megyei nemest ud­varok egymás után nyilául; meg elöltünk, a jakobinus eszmékkel lükön rokonszen­vező urak összeütköznek a makacs kon-' zervafivokkal és °z ifjú Kölcsey Ráday- ntfk vadja meg vágyakozásod. ^ jelenetek frissen peregnek egymás után. mór a deb receni püspöki ebéden vagyunk és az írók vetélkedésében a korabcH szellemi élet legfontosabb kérdései merülnek fel. .1 debreceni élet nyerseségéből a költő sze­relmi ábrándok közé menekül. Szentimrei képzelete itt olyan jeleneteket és élmé­nyeket ad, melyekről nem tur{ a: iroda­lomtörténet és amelyek igazságáról ö ma­ga sem tud meggyőzni. Péchy Cellá­nak o szerepéi nem igazolja sem a kuta­tás, sem Kölcsey költészete; a pozsonyi együttes szökés tervének és meghiúsuló sónak pedg határozottan eben mond Köl- cseynek egyik akkori levele, melyben igy h: „Lelkemnek legmélyebb nyugalmával jöttem el PozsonybólA finom sejtetés itt többet megéreztetett volnv, mint a ki­színezett élmény. A halvány, elmosódó színektől, hangu­latoktól elfordulva, gyönyörűséggel veti magát Szentimrei a pezsgő életbe. A Bér zsenyi Pestre érkezése összegyűjti a fiatal irók°t. Érdekes, kemény alakok kelnek életre előttünk, csupa szín és mozgás az ~ egész jelenet. Szentimrei egy pár vonás ' s°l megragadja a Szemére, VUkovics, Kis­faludy, Berzsenyi, Wesselényi lényéi, pár­beszédei frissek, fordulatosak; °z iró itt megfog és beburkol a kor levegőjébe. Az . alakok állandó jövés menése, a jelcnetek gyors, sokszor drámai pergése közben alig vesszük észre, hogy az elvágyódó ködő-, nek csak az események kíséreteképpen je­lenik meg egy egy vcrsfoszlámja. Az igaz­ságért és tisztuhabb irodalmi életért küz­dő kritikust fiatalosan elfogultnak tartja Szentimrei. A ködő utolsó éveiben súlyo­sabbá, nemesebbé védik és életrajzírója is mind több önfegyelemmel, tisztelettel kí­séri lépteit. A kor politikai eszméi beha­tolnak a regénybe, komorabb színeket hoznak és egyre magasabbra emelik Köl­csey alakját. A regény könnyedsége, moz­galmassága feledteti jellemzésének hiú- nydit, de Szentimreit egyúttal figyelmez­teti is, hogy milyen témák felé forduljon. VITA ZSIGÁI ÖN D. van csak annak is okát adni, hogy mi­ért hinti meg vízzel annyiszor az égő szénit. Annyi deáksága után csak azt is a tiszttartójától keli megkérdeni, ha a sző llője délre, vagy északira fék- szik=é? Kérdjük már aztot, hogy mi­kor fogja hasznát venni a iogyikáiá­nak, ha megházasodván a gazdasága­kor annak semmi hasznát nem veszi? Az országgyűlésiben elmenvén, az or­szág dolgához nem tud — nagy csen* dességben kell hallgatni a végezéséket, mivel, ha ott úgy d&putálnának, mint az iskolában, azonnal ő is felugranék székéről és felkiáltaná: Nego majorem. De azokhoz nem értvén, olyan taná­csot kell adni, hogy hányják el az emberfőt. Nem hogy azt tudná, hogy miben áll az ország baszna, de azt sem tudja, micsoda országok szomszédi Er­délynek? hogyha a Mairos a Tiszában íoly»e elsőben, vagy a Dunába? de hol? a meg más kérdés volna. Mindezekből látjuk, hogy a nyolc? vagy kjienez esz­tendeig való tanulásnak se maga, se az ország hasznát1 nem veszi, mert a deák nyelvnek úgy vennék hasznát, ha a hadakozásról, az ország igazgatá­sáról és más tudományokról való köny­veket olvasnának. De igy a mi philo- sophusunk egy-két esztendő múlva olyan tudatlanná lésben* valamint a gondviselője, és ha a tiszttartójának nem kelletnék írni, talán az írást és az olvasást is elfelejtené, Nem akarom ezekből azt kihozni, hogy’a deák nyelv haszontalan volna, hanem csak azt mondom, bogy egy neniesembernek idövesztés annyi esztendőkig csak azt a nyelvet tanulni, mivel a mellett más egyéb hasznos tudományt is ta­nulhatna; égy paraszt ember gyerme­kének még haszontalanabb, és jobb volna, mihent írni és olvasni tud, va­lamely mesterségeket tanulni, mivel a mesterségek és kereskedések hajtanak hasznot egy országban. Tudom, hogy a mi országunkban egy iffiunak más tu­dományt nem lehet tanulni, mert nin­csenek arra való coliégyiumok, mint más országokban, a hol egy huszonöt esztendős if fiú négy- vagy ötféle tu­dományokat tud és egy közönséges if fiú két vagy három mesterséget. De lehetetlent' nem kell kívánni a szegény erdélyiektől. Nem is kívánok. De az atyák nagy számot adnak azért, hogy a fiakot nagyobb gondviseléssel nem nevelik, és a nemesi jó erkölcsre nem ingerük még eleinte, hanem még pél­dát adnak a részegeskedésre, a festett és tunya életre. Ha a fiakot csak arra vennék is, hogy a deák könyveket ma­gyarra fordítsák, úgy a tanulásokat a közönséges jóra fordítanák, mivel so­kan vannak olyanok, a kik arra alkal­matosak volnának. És hacsak egy könyvet fordítana is meg életében, az­zal mind magának, mind másoknak használna, és látná valamely gyümöl­csét annyi esztendeig való tamdásá* nak. De a sok hejjehujja,, a kopó, a virradtig való ital mindezekre időt uem ád, és nem engedi, hogy az elme valamely hasznos dologban foglalja magát. És ha meg vén ül, jó tanácsot sem tud adni; mert ifjúságát haszon* talan töltötte el —• és egy tudatlan tanácsur olyan egv országban, mint egy üres hordó a pinezében. De, édes néném, most veszem észre, hogy miben töröm a fejemet. Mind­azonáltal, mint hazafia, azt akarnám, hogy a tudomány oly közönséges vol­na nálunk, valamint a tudatlanság. De akármely hosszú levelet írjak is kédnek erről a dologról, azzal a mi iffiaink szokásokot' meg nem változtatják, se az atyák az asztalnál való régi bévett rendet el nem hagyják. Ködnek pedig azt jovallom, hogy a fiának olyan tu- dományokot adasson, a melyekkel használhasson országának. Én eleget predikáilotiam a fiákról, ászért leszál­lók a predikáüószékböi, és menjen fel kéd is oda predikálani a leányakróli a kédet illeti; mert a leányok nevel­tetésére úgy kell vigyázni, valamint a férfiakéra. De még többet mondok, és azt mondom, hogy iól oktatni a leá­nyokot olyan szükséges, valamint a férfiakét, és az egyike olyan hasznos az országnak, valamint a másika. Hogv lehet a? Nem igaz-é az, édes néném, hogy egy jól nevelt jól oktatott eszes leány asszonynyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni, és ta- nyitani és aztot az ország szolgalatjára alkalmatossá tenni? Ergo, hasznára vagyon tehát az országnak, ha a leá­nyokot jól nevelik és oktatják. A régi rómaiak megajándékozták az olyan anyákot, akük a haza szolgalat­jára jól nevelték fiokat. Erről többet nem írok, és többet nem írhattam vol­na, ha szinte fiam volna is: de nin­csen, és azt bánom. De azt is bánom, hogy ma ismét sátorok alá jöttünk lakni; mert a napokban visszamentünk volt a városban. Itt kell & vászon alatt perkelödn!1, és úgy süt a nap itt min­ket, valamint a kolduslábat sütik a tűznél Édes néném, az egészségre vi­gyázzunk, és mondjon el kéd egy ol vasót érettem, mert a sok fülbenmá szóval tele a sátorom. MiKBS KELEMEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents