Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-12 / 262. szám
xii* ►ti mb e r 12. I I 15L££NZBX í*i OH CSUK. 4 KELETI FELLEGVÁR bio VENCZEL JÓZSEF „Csik a legkelettiihb Nyugat és a legnyugatibb Kelet“ — íga.xaibb ítéletet ennél nem is lehet me rnötut-aVii ' e, hé* gyek közé szorított kicsiny országból: nyugat is, kelet îs; se nem nyugati, &é nem kelet; valahol a határon vesztegel és még sincs a határon. Hány’ jeles csíki elme gondolkozott már ezen s ■mint a méltatlanul elfeíejllett monö- gráíus, Vitos Mézes, hányán tűnődtek a sorsnak ctma játékán, melynek áldó» zaía lett. a hargitán»:bl'i székelyek szép szállásföldje, Csik. A művelődés iránya nyugathoz kapcsolja, de míg részesül a nyugati civilizáció áldásaiból; élet* szintje Déíkeleteurópáé marad, ez a jutalma, amiért volt bátorsága szem» beszállni a bizar,tinikus műveltség hó» dii'ó erejével és stratégiailag is nem egyszer oltalmazta a tőle nyugatabbra eső-.. m agyar földek elv. A gyepű szerepe volt a csíkiéi' Erdély történelmének:' intézői ritkán tudtak áttekinteni a Hargita irdatlan rengetegén, a nyugati útvonalak legtöbbje mintha megtör* panna e roppant hegy óriás nyugati iá* balnál; Csiik kivid esik a horizonton; a legnyugatibb Kelet. Ámde a csíki öntudat évszázadokon át csökönyösen tiltakozik e szűkkeblű gondolkodás el* len, Nyugat legkeletibb bástyáját építgeti ş a szomszédos Kelet kísértő ve» szed éhnél4, bátran h esseget i. Vállalja — — a két határ közti magányos állást s itt kötelességet teljesít — Kelet ellenében, Nyugat érdekében. És maradt ismeretlen, föld, bár s?e* repe jelentékeny. Tehat 3 erről? A nemzet történelmét innen, a gyepűről irányítóiig o«tn befolyásolhatja S aztán -fiáját ós, hogy jelesebb embereiben sein élt a hivaík-o- dás szelleme; alkottak, de a hírveréstől makacson irtóztak. Akárcsak maga a nép, mely türelemmel hordozta sorsát és szerényen őrzi értékéül!'.. Pedig; a templomok Árpádház’kori kultúráról s nemes nyugati tervekről beszélnek, a népszokások rég elsülyedt századok lelkületét idézik, a népélet Ősi közösségi formákat ápol s még mondjuk el: Kodály Kászonban fedeznie fel László Máténét, a csodálatos öregasszonyt, ki a Kőinives Kelemen balladájának: harminchét szakaszát ugyanannyi dallam- variánssal éheik el te. Az ismeretlen föld ismeretlen kincseket hordoz méhében. Tafle ontó emit — (usakoJő nép Úgy szokták mondani: Cíiikötl maga az Isten teremtette külön országnak s emlegetik, hogy magas hegyek övez fik) minden égtáj felől, körbe futó sziklafalak oltalmazzák s még a kapunyitó völgyek sebes viz ti folyója, páftíakja is alig; tűri, ahol lehet: mossa, rontja a martjárai épített kavicsos utat. Bizony nagy iga2ság van ebben, mert hacsak az emberre bízatott volna e föld sorsa, Csikországrol aligha beszélhetnénk, annyi széthúzó erő és akarat él e szép hegyvidék völgyeiben:; a hűtlen folyók a szomszédba kívánkoznak s az ember is hányszor lázadozik a kényszerű helytállás ellen. A gyergyóít fűti a külön gyergyői tudat s a Marosvölgy nyugati útja hívja, vonzza; Gyimes a moldvai részekhez húz, a Tatros mentén keletre tájékozódik; a szabadság- mozgalmak „szegeletföldje“, Kászon pedig Kézdiszékke! ápol szoros és bensőséges rokonságot. Csik barna rost árván maradna s az Olt kettős medencéjére zsugorodna össze, ha — minit! a csíki Vizek -— a csíki nép is,, szabadon követhetné vágyait, s teljesíthetné szomszédba kívánkozó természetes akaratát. De állsnak a hűséges hegyek — kint a határokon, abroncsként fon» jak kőéül az Ősi telepek földjét s, él á Zárt föld szellemi hagyománya s ez az egymás éllen láziadó részek széthúzó akaratát béklyózza le s irja elő az együttélés töményeiit. j Geopolitikusnak is, társadalomvizs= gálának is egyként érdekfeszitö tanulmány Csik a maga ellentétes erővonalai vaL Mert Cstük természeti egység és mégsem az; a határvonó hegyláncok nem egyetlen öleléssel karolják át a belső tájat, hanem megosztják; a két testvérfolyó, az Olt és a Maros; a népmesék Tarkőjének magabizó tündér- lányai vetélkedő gőggel szaladnák szét sa peremvidék patakjaiban sem hiányzik az önállóság, z, belső medencék lapálya helyett a nagy hegyeken túlra törekszenek s a ftáj belső -egységét, mint tehetik:, bontják, szaggatják. A társadalom tusakodását is ez magyar rázza: a vizek mentén, a völgyekben, a medencék térés lapályain épült falvak: népét is megosztja a táj helyenként kialakult külön egysége. Még a látszólag összefüggő olímentí rész is szaggatott: Alcsik és Felesik külön típus, —- a köztük emelkedő kisebb hegyet az Olt vágta át — Fel csikót metszi még a Köd hegye s Alcsikón .is más a társadalom kéjjé a folyóparti'tágas vidékén, mint a hegyalatti községekben, a Fisak szűk, mind sznkebb völgyében. A változatos táj sokféle embert hordoz a hátán, de — nehogy hibázzunk — a táj csők változatos és nem széthulló, az ember c&ák sokféle ts nem sokfajta. Művészi variánsok sorakoznak itt egymás mellé, a iái a maga valóságában, & nép a maga életében akaraíosan hozta létre e változatokat, miiként az énekes etkaratosan formálja, díszíti a szájról-szájra szálló dallamot. Csik sajátságosságának ez a titka: a változatosság és a sokféleség — az egység romlása nélkül. Íme, története sem egyetlen eseménysor, a három szék: Csik. Gvergyó és Kúszom bár egyazon sorsközösségben s egymás mellett, de mégis egymástól függetlenül élt és fejlődik, csak az irányszalbó szellem meg a kötelező hagyomány egy, de ez elég ahhoz, hogy se Gyergvónak se Kászcn» nak ne lehessen külön történelme. Művelődésük egymedrü folyamat s ez döntő körülmény, erősebb kapocs minden közigazgatási mesterkedésnél s meggyőz minden geopolitíksf' erőt. A gyergyői hiába pattog, ha csikinek mondják s a kászoni hiába ápolja a Csíkra mindig féltékeny ősök szellemét, a lélek azonosságát nem tudják letagadni: a1 népi műveltség hagyó- mánvíkincse s vallásuk egy, szokásaik azonos gyökérnek s müvészkedésük közös ízlés szerint formálódik. Már falvaik külső képe meggyőz arról, hogy egyetlen népcsalád birtokán járunk, csak a rátarti gőg az, ámi az ellenkezést kiváltja. Nem egyformák ezek a falvak, de emlékük mégis egyetlen képpé olvad össze, mert. a hajdani faluépitők terve azonos volt s e terven az ősök iránti tiszteletből alig változtatnak. Templomaik meg éppen testvérekként állanak egyetlen összefüggő sorban, Gyergyó ésíaki csücskétől le a déli végekig. Köveikét századokkal előbb, mintha egyetlen kéz faragta volna, védelemre alkalmas falaik a közösen elszenvedett ellenséges pusztítások történeteit idézik, ör- állóik, mint a határhégyek s szellemük az összetartozást mindennél ékesebben hirdeti. Csik művelődési tájba* Zg; minden, azt bizonyltja, hogy ez ama fogantyú, melybe erősen kapaszkodhatunk. Az ősi hagyomány lééi forrása Az Ősi hagyomány itt két forrásból buzog élő s mind a kerítő mély történeti rétegek izét, savát hozza: egvi-k maga a nép, mely az ősök emlékét őrzi makacson, a másik az Egyház, meíy e földön az ősökkel majdnem egyidős. Művelődéstörténetünk jelentékeny részében egvhaztorténet s ez a katolikus Csíkban döntő körülmény, mivel a csíki , Egyház nemcsak mindinkább tere’' héjyesedő szervezet, hanem mz élet Irányát megszabó lélek ha jléka, mely századokon át ott áll a csíki szellem jobbján, anyai éberséggel őrködik e szellem ébredésén, öntudatot öntött bele s fér? iá sózását eredménnyel készítette elő. De egyebekben is: amikor a föhn» taíoiTi elhagyni látszik e messzeesö földet s főemberei idegen célok szolgálatába szegődnek, akkor az Egyház a mindig védelemre kész. A nép élén közülük támadt vezérek állanak: fe- kefemhás papok, mint a János Zsíg* mond reformátor! tervét áthúzó „buzgó lelkű, istenfélő megyés pap“, az al» faliisi István s Zöld Péter, a majdiéfalvi veszedelem sírjába temetett utolsó nagy népi mozgalom vezére és barna- csuhás szerzetesek, mint a hires Do* niokos Kázmér, a megtépázott egyházmegyét Somlyóról igazgató püspöki széktartó. A csíki Egyház azonosult a csíki néppel s körötte sajátos életforma bonakozik ki, mely egyeidőben őrködik az ősi műveltség hagyományai fölött s kapcsolja e népet az európai műveltség eszményeihez. Jelképet akarunk? Az is van, csak vegyük szemügyre a ceremóniák sorából a husvétnapi határkerülést, ezt az óVi liturgikus megmozdulást, mikor Gyergyóbnn nemegyszer a falu papja is lóháton léptet, teljes templomi orrtól us ban, híveinek serege előtte Ke- reszténységeíőtti népszokás maradva» uya ez, melyei; kint, a határdombnál, megszakít a község imádkozó emberének, az „örállőa*nak hétszeres könyörgése, hogy az isten ő szent Felsége jégesőtől, ragyától, sáskától, min- dennémii égiháhorutóf és a csillagoknak mérgétől megőrizzen minden véleményt; hogy a szeniségea római pápa az Ur Jézus Krisztus vérén szór* zett jttb’ait az örök dicsőségnek ottho-, áába örvendetesen bejuttassa; hogy az egyházi renden levők ne habozzanak a szegény egy ügy ü községnek üdvösségre való vezérlésében; hogy béke és egyezség legyen; hogy mindennemű gonosz vétkek az egész keresztény világból kiszáradjanak; hogy az éhség, döghalál és vérontás ne lenne osztály részünk; hogy a szakadárök és eírety nekek az igaz akolban végezzek pálya’ futásukat; és végül, hogy minden rendbeli szegény nyomorultak, ágy fenekén fetrengő betegek elnyerjék az Isten irgalmát s akiket Isiden ki akar e világból szólítani, azoknak enyhítse sa* nyaruságát. Íme, az ősi határkeriilő szokást szent cselekménnyé, procesz-j szióvá avatta az Egyház, az Egyház imáját pedig népi színekkel ékesítették a hat árke r ülök, a mondott sza vak kiirthatatlan hagyományeiemekké lettek: szertarfláskönyv nincs, az őrálfők egymást tanilgafják, a terjedelmes szöveg s az ősi szokás liturgiája nem- zedókről-nenizedékre száll. A honfog latok szellemi öröksége s a hittérítők telki hagyatéka a nép lelkében végér- vényesen egységes lelkületté. azonos hagyománnyá Ötvöződött. Csilc: nSpi művessé- gllctk fellegvára Ennek a szépségekben dúsan pompázó tájnak s a rajta élő civakodva tusa- kodó népnek igazi időfeletti értéke ez: a hagyomány. Csik — hivalkodó lokál- patrióta érzés nélkül mondjuk — szék Je.mi fellegvár, Ősi műveltségünk védelmi helye. Az Isten-alkattá sziklafalak nemcsak népünket védelmezték a gyakori veszedelmek ellen, hanem oltalmazták s megőrizték e nép százados kultúráját is, Aszketlkusan szerény, minden hivalkodástól mentes ez a csíki népi műveltség, a Csíkba vetődő idegen észre sem veszi. A falvak nem mutatósak, a házak méltóságosan egyszerűek, cifrálkodás nélkül komolyak, a kapu nem bővelkedik faragva* nyolcban, az ereszből nyíló szobák nem rejtegetnek múzeumot, a berendezési csak célszerű és igénytelen, a festéke- sek alapszíne komor, a varrottasokt nem szinpompásak s az ünnepi viselet.' a miivesnapitól csupán abban különbözik. hogy tiszta. De amit a játszi 1 formákhoz és a dús színekhez hozzászokott szem ésizre nem vesz, az ott' él az egyszerűség mögött: régi házak! Őrzik a beosztás és szerkesztés hagyományos törvényeit, a kapuk faragatlanul s festéHenül is szépek, mert arányosak és felépítésükben megnyerőek, a komor festékesek s az egyszerű var* rottasok ősi minták édes rokonai. Kri-* za a csíki népdalt sem értékelte sokra s ha njnes Kodály és nincs Bartók, ma sem szólana a világhoz a mély történelmi kultúráról bizonykodó csíki nép- ballada. A föld és a nép más»más okból egy a sorsában, A természeti pompa s a felszíni gazdagság idegennel és otthonival egyaránt feledteti, hogy minő kincseket rejteget a föld mélye. Népmesék, mondák, víz- és határnevek helyrőkhelvre árulkodnak, mondhatni ösztönzik a népet, hogy vegyen ásót a kezébe. Nem teszi. Saját életében ugyanilyen vak: itţt az egyszerűség leplezi idegen s még az otthonvaló előtt is, hogy a lélek minő gazdag ş mennyi képességgel áldott. Hitvallás és vallomás 4 „Vasárnapi Szó“ megelőző számá* ban több olyan írást közöltütik, mely az erdélyt magyarság valamelyik. ídő- szerii kérdését élesen érinti. így a v/= déki magyarság elhagyatott állapotáról szóit az egyik cikkünk; a másik pedig a munkás tömegek mái gondok hozásét tolmácsolta. a , *• Ezek mellett, a szellem] bajtárs öröa mévei adtunk helyet Asztalos István fiatal Író ösz'nte vallomásának. Ugyan» akkor léteztük is, hogy cikkére visz* szatérünk és a kérdésre, melyet felvétett. hasonló őszinteséggel adunk vád taszk Három okunk is van erre. Egy“ részt becsüljük Asztalos egyéniségét és tehetségét. Másodszor; Írása hang- súlyozottan érezteti, hogy a „Nemzedéki vallomás“ aláírásával kapcsolatosan, mimkásvezeiö körökben, vita* kát váltott ki. Harmadik okunk elvi természetű és azt az állásfoglalásunkat tartalmazza, melyet a vásárhelyi „Hitvallás“ és a Vasárnapi Szó „Nemm zedék; vallomása** együttes és külön kérdésében elfoglalunk. Egészséges társadalmi viszonyok között s jóhiszemű szellemi munkatársak közölt, teljesen feleslegessé válnék, hogy kijelentsük: a vásárhelyi fíiivaí- lús minden betűjét valljuk és vállal“ juk. Állandóan törekszünk is arra, hogy szapdókáinkat, Írásainkat és cselekedeteinket ennek a hitvallásnak fé ftyébe helyezzük. Akik n Hitvallás íé» teleinek a mindennapi életben való gyakorlati megvalósítását várták: csalódtuk. All Dem őszi ózunk ebben a megbénító csalódásban, meri a Vásár* helyen jelenlévő nemzedék együttesen és ott határozta el, hogy a Találkozó számára nem ad gyakorlati formát. Ilyenformán a vásárhelyi Hitvallás szellemi forrás maradt, melyből velünk együtt mindenki meríthet, aki szolgálni akarja népét. Két esztendő alatt, ami azóta eltelt, az erdélyi magyarság még nagyobb megpróbáltatások állapotába jutott. 4 különböző foglalkozású és több osztályra tagozott magyarságból a léttel vlaskodók egységes népe lett. Az emel* kedett szolgálatban és az értelmes engedelmességben még nem vagyunk egyek, de az európai vihar szele egyet“ len és láthatatlan okúiba terelt minket. Ebben az állapotban, ha jól értjük az idő parancsát, az osztályok különböző szerepe és a resztet feladatok felett azt kell állandóan hangsúlyoznunk, ami egyetemes vonatkozásban megtartó és erős. Ezért történt és ezt a fék ismerésé szolgálta a „Nemzedéki vallomásamely a vásárhelyi Hitvalláshoz hozzáadta a legnemesebb magyar hagyományúk nevelő erejét: a törté» veimet. S ugyanakkor kiemelte az egyházaknak mérhetetlenül fontos szerepét s még fokozottabb mértékben hangsúlyozta a nemzeti együvétarío- zás parancsát. Hitvallás és Vallomás kiegészítik egymást„ Az igék, melyeket egyikben és másikban hirdetünk, arra várnak, hogy mindenki szájára vegye és a maga he lyén cselekedetre váltsa. Az a harminc három szellemi és gyakorlati munkás aki aláírta a Nemzedéki Vallomást: kezdeményező gyanánt állott ki a szói gálát megrongált útjára. Vitázni lehet, ha szükséges. De az idő sürget és vita közben is követni kell azokat, akik közös és jobb jövendőnk érdekében elindultak az utón. TAMÁSI ÁRON.
