Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-12 / 262. szám

16

ELLENZIK

1939 rtovember 12.

írók és könyvek

MÓRICZ ZSIGMOND Uj KÖNYVE:

„ÉLETEM REGÉNYE“

„Csecsen egy utca folyik végig, mint Buda ős Pest kö/ö'tit egy Duna“ s ennek a/, utcának két ellentétes pólusán „szikra pattant" s ez a szikra eliiuli* tóttá a maga teremtő életére a magyar népi gondolkodás és regényírás egyik legkiválóbb, legmarkánsabb egyéniségét: Móricz Zsignrondot. A „szikra" már hatvan éve pattant és munkásságának tiize hatvan év óta táplálja a messze-tova suhanó magyar gondolatot. Most hatvan év távlatából vissza- pillant egy küzdelmekkel teli élet'-in* dulásra s a maga sajátságos módszerével igyekszik felmérni örökségét, környezetét, életvonalát, de mindezek felett a magyarság minden megnyilvánulását is: a tWjes magyar életet.

„Életem regénye" c. önéletrajzában — de nevezhetnek vallomásnak is ezt a könyvét — Móricz Zsigmond nem titkokat szándékolt felii bberotleni életéről, hiszen mindössze tízéves koráig vezet bennünket. Gyökerükben akarja feltárni és megvizsgálni, a nagy művész tudatosságá\al, azt a „megfoghatatlan“ valóságot!, amelyet az erővonalak kiszámíthatatlan kuszáltságából lehetséges érzékeltetni. 1 ulaidonképpeni hőse „élete regényének“ nem is az a kis paraszti gyermek, hanem apja, anyja, rokonsága, a falu és az egész környezet. Mint mellékszereplő hullámzik végig tiz évével az események zsúfoltságában, mindinkább átadván a szót az emlékekhez visszatérő írónak, akinek mondanivalói özönével zúdulnak a tolira. Önkényes megválogaíás nélkül peregnek le a családi múltak, a gyermeki emlékek, a küzködések nehéz, de mégis szép órái. .

Két ellentétes pólus az, amelyből származik. Mind a kettőnek jellege végigvonul töretlenül egész életén és munkásságán. Apja, Móricz Bálint, a paraszt Móri ez ok ivadéka, aki ,,az isA magyar egyke-kérdésről és o velejáró egyéb veszedelmekről sokat olvadunk m£r könyvekben, ranulmányokban. k'á'.'ványok- ban. De az cbjeköv tudományos le'ráso», n szociológia-' felmérések, anabzb k 'a statisztikák és riporok nem tudtak igazán az életöszrön mozdkó erejű lényeivé válni soha. Most Kodolányi a művészet eszközeivel egyszerre döbbent oda mindent a ár- s.idiiom lelkűsmererébe, ámít semmifé'e

tudományos loirás nem *tud érzékeltetni, csak a megmutatás. Elsülyedt dunántúli falu magábazuhant népének bűneit markok» •egybe s mu'aitta fel, hogy ezeken- és a benne élők egyéni tragédiáin keresztül Idzug- jan egy egész nemzetet fenyegető katasztrófa távoli moraja.

A régas-régen felelős vezetők nélkül tévelygő népben egy csomó gyilkos hagyó- mânya él a valamikor „un ‘ világiak. M“- gára hagyacor'ságába:n „rekompenzációkat“ keres (— úgy, ahogyan tud. Meg a ka: ja mutatni, hogy ő azérr is ember s -nnek legfőbb biztosi tők ár az anyagi jólétbc-n látja. Ha elhagyták, ő is elfordult mindenkiről, maga alak ltot r magának morált és öittudator, ont©ly hol csontos megáralko- dö-tság- hpl gyerekes szánandóság, hol pedig a? Se}ki szegénység /legszánalmasabb

mélyein járó gőgösség. ,,{ó*“ akar élni s rosszabb élete van mindennél. „Szabad, úri módon“ akar élni és élete szörnyűséges rabság a saját moráljának béklyóiban. Úgy akar élni „ahogy >az emberek“, ezért a gyermekáldást, mint szégyenletes állati dói- got megyek. £s öngyilk'psabb és ember- rticnebb élei alig képzelhető annak ami* ennek az ,,öntud'ar“-nak tolytán élnie kell. De nincs belőle szabadulás, min; ahagy a gonosz karmaiból nincsen.

MHtan ebben a morálban semmi sem érték, csak ami megfogható: a vagyon a

meretlen magyar uépieiiger mélyéből emelkedett felfelé“; es r my ja, Pallaghy Erzsébet, ezerholdasoik és papok, leszármazott ja, aki „az ismeretlen magvar feudálisok magas-ágúból hullott egyre lejjebb, mint a meleortőrinelék". Hz a két ellentét olvadt össze a falu hatalmas olvasztó kohójában. A? értjét nem is annyira a szimbólum, mint inkább a hitvallás ereiével hat: „Anyám háza a keleti, ez a fészek, az eredet, az ex Oriente lux. Apámé a nyugati, a jövő, a kultúra iránya...“ Íme, a két elhatározó tényező, amely a tiszta magyar népi gondolkodást a nyugati kultúrkör felé irányítva és azt! magyar viszonylatra átértékelve megteremti az uj magyar művelődést. Nagy távolságok „világérzési kereszteződése“ jött létre benne, hogy egyben célt és példát is mutasson.

Móricz mélyrelátása, a falu lelkiségét boncolva, elénk tárja azokat a hihetetlen korlátokat, melyeket a falu közösségében élők éppen úgy be kell tartsanak, mint az uralkodó osztály udvariassági szabályait. Vas abroncsok kötik le a maga „társadalmi! rétegéhez“ a parasztot, mindegyiknek megvan a maga „helye“ a faluban kialakult1 „lépcsőfokon“, anyagi vagyonának és származási helyének megfelelően. Hihetetlen energiára és vállalkozási kedvre vau szükség, hogy kitörjön valaki is ebből a keretből. Csaknem forradalmi lépésié volt Móricz Bálintnak, az ötholdas „senkinek", midőn „az Őz- 'egy papné busz holdjára“ merte emelni szemét. De az örökké tevékeny és szellemi frisseségben élő Bálintban megvolt az a „fizikai bátorság“, hogy többször rs szembeszálljon a falu íratlan törvényeivel, mig véglegesen kikerült azoknak hatalma alól. „A paraszt, aki elkezd kupeckední, a legtöbb esetben elveszett a falu számára“ s mikor a kereskedelemre veti Bálint minden

mindenható bálvány, mely körül forog minden. A vagyon biztosítja a „jobb", „emberhez valóbb“, a „szabadabb“ éh et. A vagyonit nem lehet kijátszani, de az éh- ter igen; az emberélet idődőtt efpuszAü- har, de a vagyon nem oltódhat snha. És kettőzötté válik a nép bűne azzal hogy oir nem kell az élet, ahol volna mivel táplálni azr. A szegény ember, aki nincs mjt adjon gyermeke szájába, nem egykézik, mert nem rabja a vagyon megölő gondjának. És ebben a világban kérlelhetetlenül csenevészesedik, pusztul az emberi életerő. Mint kell óvni-féireni az „egyest“ mindentől, merr a kijátszóit természettől már nem remélhető több hajtás, ha ez elpusztul .. És ha valami szerencsétlenség folytán mégis cihái? Akkor a hideg test felett és az engesztel h eret len természet előtt egyszerre, hogy összeomlik minden Istentől e'- rugaszkodo’t magnbizás, minden kurta bölcsesség! Magatehetetlen gyermek gyámoltalanságánál aiábbvaló lesz minden gőgösség.

A morál ‘azérr nem változik. A példa csak azoknak marad példa, akik már mindent elvesztettek. Akik még bízhatnak, nem akarják látni a vagyon kegyetlenül át kos. rabságát. Megy tovább minden és mindegyre újabb és újabb gazdátlanul maradt ház ajtajár kell beszegezni. S mi lesz a vagyonnal, amiért annyi árkos cselekedet tör!ént? Még meg sem fújta a szél a koporsó helyér az udvaron' s már otţ firtat, ott alkuszik, ott erőszakoskodik a jövevény hódító, ~ ki nagyon büszke arra, hogy ő a dolognak él: azért gyarapszik $ pénze is azért van . . _

A pusztuló élei után így indul meg a föld ás; Az elitéit élet a földé lesz, ;» főid ped'g másé. Azé: aki okosabban tud éhh s akinek céltudatosabb vezetői és láfrHgatói

erejét, teljesen felszabadultnak érzi magát. Vájjon milyen öröksége h, falunak a kereskedelmi fogások lenézése és teljes alkalmatlansága e fogásokkal szemben? Hisz „a bérlet utján való gazdálkodás, ez is ilyen kereskedelmi fogás. A paraszt nem tud bérelni. A paraszt legfeljebb feles vagy harmados földet tud kivenni, tehát annyit, amennyi munkaereje van neki: magának személy szerint, vagy a családjában kitermelhető munkaerő haláráig. A paraszt olyan bérletet sohasem csinált még ma sem, amelyben maga nem akar egy kapavágást sem tenni. Neki már az. is igen maga» fejlődési fok, ha a nagy kapálások idején maga mellé napszámosokat vesz fel. Milyen emberi fejlődés tehát, hogy „édetfialpám kiadja a földjeit a zsidó korcsmárosrtak“.

Az üzleti csőd azonban eléri, mindene elúszik és menekül a tájról, hol már mint kiközösített élt és további életlehetőséget biztosítani úgysem tudott volna családjának. A „feledhetetlen szenvedések" évei kezdődtek úgy a gyermekre, mint az egész családra, kimondhatatlan energiával küzdi fel ismét magát: ismert ácsmester lesz Móricz Bálint, aki nem ismeri a fáradtságot, mikor családjáról van szó- Messzevidékröl hazagyalogolt: „bizonyára a család miatt jött meg, érezni akarta, a testében akarta tudni, hogy nem magános árva. Hogy vannak övéi, akik rászorulnak, akikért muszáj dolgozni s ez adta neki az anteu&zű erőt, hogy mire a nap felébreJ, már messze- földön kapkodja kurta lábait s versenyt haladjon az idővel. S mi is, gyerekek, ha nem is láttuk, állandóan jelenlevőnek éreztük s ez biztonságot, összetartozást és kohéziót teremtett a késői időkre, mikor már a család a termeszét törvényei szerint széthullott“.

Ebbe a nehéz és kérlelhetetlen ke*

vannak . . . Egyik tragédia nyakán így ion el ;t másik.

*

A dráma, mely csak a deszkákon dráma. de az életből egyének, családok b a nép 'ragéd'ájár hozza fel: a nézőbe kíméleten seggei hasit bele. felkavar ja a legal* mostibb !tÉri'sntereret, felriasztja a kgtu- nyább életosztönr is. A végsőkig feszülő jelenetek ab'r a né?ő'ér dermedt csöndjében egyetlen szuggesztióba sulykolód'k minden, lélék s erős férfiajkakrót h tel csuklik a zokogás. Van mégis szabadulás, mert felelősség támad: mert felelősségnek kell támadnia a jövő iránr minden becsületes lélekben. Ez a Kodolányi darabjának ma egyik főjelen őségé.

A kerer, amelyben a darab lejátszódik: az egy kés család,, ahová „vő“-nek egy riszta fejű, mérgezeden lelkű férfi kerül. Közié és az öregeik közr feszül fel és rob* ban ki aztán megrázó erővel és minden mélységében az öngyilkos erkölcs világának és a józan életfelfogásnak harca. Hogy g széttörjön minden ami a bűnös világhoz tarozik és eljöjjön a kibontakozás. De milyen keserű és nehéz a bűnből való fél- emélkedéá útja. Majdhogy oda vész a tiszta és becsülő'>es akarat is. Egy bűn ikertől hoz maga helyért az élet megrontására. A szétromiort családi éle urán a népi bűnök egyéb fajtái; egyfelől ă szekrá'sság -mételye, másfelől az alkohol feledtető mámora

nyújtják ki karmaik»: a bizrpsnak hitt áldozat után, mig végül a jobb belátás mé* glscsak megveti az uj ék* alapjait —, amelytől azonban az el ozmánok után már nem remélhető semmi sem . . . És mégis; e2en a ponton fordul meg és derül id mondán. Amikor a teljes remény relensÓg után a Gondviselés az éter javára dönt: amikor az őreikre termeik ellennek hiti anyában isméi élet fogant. Van hár menekvés, mert van kegyelem. Ez -i Kodolányi darabjának mélységes és reszabaditó végső tanítása.

*

Elogy mindezek a dolgok miképpen rohannak végig a darabon, mondanivalóit hogyan öntött« formába áz író: arról most nem nyálat kozhat unik. Egy azonban megállapítható: téma és írd, mondanivaló és forma, tökéletesen megtalálták egymást.

Debreceni László. I

retbe éVelőd ölt a ma;'« hatal-rna* inuti* Rábírásával é« ennek válla Iáival a törékeny Palloghy Erzsébet: „S hojfy ők együtt 1 iidtnk ríni, az tisztára a haza»- *ág intézményének abszolút uralmát igazolja ebben a korban és ebben a, körben.“ „Én fiam“ mondja később- fiának őszintén, „én bizony nem vot- lurn rá aJk,almas, az biztos. Nagyon fiatal i> voltam, tizennyolcéves és ejfé- szen tudatlan.“ A „falu szellemén kívül nőtt“ Móricz Bálint nem tűrt ötletszerű elgondolásaiba beleszólást senki részéről: s feleségének a belenyugváson kiviil, családjának igazán mély szere- tete volt a menedéke. lieleékelle magát a valóság sodró árjába és derekasan megállta helyét. Tisztaságot é% szeretedet sugárzott maga körül, melynek gyümölcseit később Ízlelhette igazán.

„Szüleim élete az én életem Merve* részét képezi, ök már éltek, cselekedtek értem születésem edőtt; s ha ismerni akarom saját magamat, ismernem kell azokat *z összetevőket, amelyek ezt a lényt és életet előidézték. Íme miért kapjaik a színes, jellem- és tájrajzokat s miért nem egy időrendbe szedett stereotip mesét. A kutatás célját szolgáló összetevők kuszáltságá- ban az érzékeny gyermek lelkén nyomot hagyott emlékek csodálatosan csillannak elő: emlékek, melyeiktől szabadulni egy hosszú életen át sem lehet, mert a lélekbe égette bele egy megnevezhetetlen hatalom. Gyermekkorá« nak képei és. élményei, a gyermek eszével felfogott igazságok és ítéletek, a népi gondolkodás és szemlélet oly mélységes lerakódások létrehozói, hogy távol tudták tartani gondolkodását a magyar pogányság naiv elgondolásaitól, valamint az egyházi szellemen pallérozott „ezerholdasok“ magasra csiszolt! szellemiségétől is. Alkotásaiban és nézeteiben, valamint stílusában a falu, az igazán magyar közösség tisztasága ragyog s minden kívülálló tényt csak ennek hasznossági szempontjából tud nézni és értékelni. Valóság-érzéáce nem engedi álmok és kalandok ha-jszo- lását, hisz ezt példázza egész munkássága. Megmarad a mindennapok keserű valóságánál és életművének igazi beteljesedését a szabadabb életre szőlő tanítás megvalósulásában látná.

Szabó Eodre.

FOGARAS

erdélyi jözsef

.Nyárfalombot röpít a szél: öszbeboruh Fogaras. Erdélyország déli szélén, megint havas a havas, i Fecske'gólya átrepültek rég a hegyek ormain, várjak ülnek Fogarasvár elátkozott tornyain.

Szomorúan néz ki reggel, vártornyából a fogoly, arcáról is egy sóhajtás minden kedvet lesodor. Szomorúan néz ki reggel, a vártorony ablakán, szomorúan néz körül a mohos bástya tört fokán.

Fecske nem cikáz körötte, gólya sem lépked a vár vizárkában, — el, biz elmúlt, őszbe hullt egy ifjú nyár.

Varjú gubbaszt a jegenyén, jhoi a gerle megpihent, a hófedte csúcs megannyi ő&zhajuBszakáiiu szent.

jRégi szentek, jégajkttkról, kék ajkukról ige két, kőkeblükből, érc-szivükből, .fagyos, mint a téli szél. Lemondásról süvöltöznefc, hosszú böjttel sújtanak, mennyországról és pokolról völgyeket tanitaftak.

Siralomvölgy nekik aZ Olt.

1 Fenyegetik Fogarast,

benne, zúgják, mindén öröm nem ér egy rossz fagarast...

! Egy^egy bokor vérzik — lángol a kopár hegyoldalon s megszépíti, mint a fogoly életét a fájdalom«

Megjegyzések egy népi drámához:

Kodolányi János: ,, FÖLDINDULÁS“