Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-12 / 262. szám
/; 1.1. /; N 7. i\ K 19 30 nov cm bo r I 2. 14 Az erdélyi magyar ka aló beszél Körösi Csorna Sándorról megbukott. Körűi C*'i>nu 1834-ben verte it! a7 angol cJk'ól régen kiutaU, de még nnnd'g heverő já>' udoTigaival ''gyűrt — .17. eíveszett pénz hel3’ért kiata'-'t (kárpódá'i o-szege' D • C-/.1 az tgycirn - Ikalomnml kapott segélyt is azonnal vis^zaküldöttte hazájába. mihelyt belát?, hegy nem tud rv/.on L'r;ckn".' kéziratok 11 vásárolni hazája, számára. Egyszer ő is küldő’t haza pénzr: ts pe<i> az Akadémia v/ámá-a 200 arany.it. Bcrhl'cn K"ilégium tanáraihoz 450 arany-a lábból az u'óbbi ős zebből csupán 100 voir Kendered—Oorna alap címén, szege -v tanulók segélyezésére szánva, rr.'g 100 a kézd*vávirhoivi katonaiskolánál Csorna alap cimén volt elhelyezendő, 100 a faluja ’akói közö'at került k'osztá ra, 100 ’ani nyelv mieg,Lsmeréaéért. Hazulról egyetlen ui'í alommal kért lt- gc’yt, 1820-ban, ,,a p'tróii'us uraktól“- Ennek a levékiek alapján, Ken de re si intézkedését e, indult meg az országos gyiij és, 1821 boa. Az Erdélyben begyült 86 aranyait 1821 szeptember 18-án diplomáé’ói utón erdborták cl, de C "ma időközben, ismeretlen helyre, tovább men:- Teheránból. Emiari a M-igy-arországOin begyült 2S7S forint 12 krajcárt ;s t:«karékpén/rár- ba rejtek, s csak évek mukán indítói iák el, amikor 1827-ben hire jő ", hogy „Kőrö- sink még él!“ Ezt az összegei .soha ein kapta kézhez, mert közben megint ismeretién beiyire iávozolt. S a Takarékpénztár, amelybe a visszajött pénz:. ismét elhelyezték, A ».Vasárnapi Szó" ok1 ober i>-ih* szó máb.w Somogyi Vi-mos azt írja Budape ■- ről, hogv Thomas H. BraJley angol ’udós legén- ben szándékaik nvg r”1 Körösi Ocina Sándor é*étét •. adatgyűjtés végett bajai va Tibet eb Turkeszrán- él Törökország"1-, Frdéiyr ás intik ered*' és Háromszéken s Nagyenyedm kutatott ez emlékek után. A kutatás alaposságában kénytelen vagyok kételkedni, mert ha ve. kiki Enyeden kere-i a Csornára vonatkozó emlékeket, az. nem kerülheti el a Bethlen Kollégiumot, sem annak kőnyvlárár. Ott pedig évek ó'a senki más nem érdeklődött; ez emlékek urán, mint Ihe Daianu kolozsvári görög kai. ’esperes ur, iik‘ pár héttel ezelőtt k- z.áróh-g ->• Csornára vonatkozó emlékeket kereste és nézegette végig. A Körön Csornára vonatkozó emlckek körül a muH évben magam is sokat fáradoztam. Jónailk és időszerűnek latom tehát felhívni a figyelmet azokra a nagy _ mu* iasztásokra, melyek ezen a téren mmke- magyarokat terhelnek. M*g idegen nemzetek fiai u világot bejárva ku’Eatnaik a Csornára vonatozó adarok után s a Japánok meg éppen buddhista szentté avatták a buddhizmus körül is nagy érdeket szerző magyar tudóst, addig mi a legnagyobb hanyagságot mutatjuk *200 a téren. Meg a tankönyvekben, irodalomtörténeti munkák* b-.in és lexikonokban is meglepően leves- a* történeti igazsággal meg nem egyező adató kar terjesztünk nemzetünk eme nagy fiáról; nem említve azr a sajtóhibának bosszantó könnyelműsége:, mellyel az egyik legnagyobb rudós társaság neve alatt m>g- jdenő tudományos munlka a Csorna szülerésének 2 50(!)-ik évfordulóját ünnepli. (G, Tucci—E. Ghersi: K’ncses Tiber, ford. Ré- vay József.) A történd! tévedéseknek Csorna szülőfalujára, szüksési idejére, (sxb-) vonat'- kozó részét tisztázta a Csorna falujának szülöttje: Debreczi Sándor, kinek a> mult évben j<lent meg erről egy könyve. A könyv olvasása arra késztetett engem, min:, a Bethlen Kollégium ünárár, hogy a Csorna kollégiumi éleiére és ’későbbi munkájára vonatkozó tévedéseket vegyem vizsgálat alá. Elhatározásomat az is indokolta, hogy a mi könyvtárunkban újabban előkerült egy kézirat, amely kétségtelenül megcáfolja azt az állítást, hogy Csorna á götfingai egyetemen Eichorn professzorról kapta volna az ázsiai magyarokra vonatkozó adarokát. Hegedűs Samuik 181$ novemberében kd- t esett kéz’ra^ban, mindezeket részletesen tárgyalja: Csorna pedig ekkor indulr akadémiai útjára az enyedi kollégiumból, tehát «mernie kelleti, Hegedűsnek e kérdésben eifioglailft álláspontját és erre vonatkozó b’-zQnyiiéka'st. Ezt. kétségtelenné le^zi a ke'* tejük közötti viszony is. Hegedűs nem voll ugyan igazgatója; .sőt -tanára sem Csornának, — hiszen csak három évvel járt? ólat te korban? —-. de osetályiamftójai, sőt iigy látszik magánrani'ója is voS±. Mert amikor 1814-bsn a Hcrepei Ádám helyére professzornak hrvatoti meg, éppen Csőm a vcöt az ifjúság képviselője, mint senior. Tisztáztam a Coarna életére voisarkozó sok más tévedést is. így például azt, hogy Ooma sohasem volt enyedi proéesseor, hanem csupán osztólyt-ainató egy éven át, ami úgy viszonyuk a professzorsághoz, mißt a mai segédranárság tacz egyetem« pro- íesszorsághoz. S továbbá: Oom» nem szolgának vérered fel a Kollégiumba, hiszen opt nem is vcíütak szolgák. Hanem szolga- tanulónak, so& más 'társával együtt. A szolga tanuló pedig éppen olyan tanuló, mint bárki más, csupán némi szolgai teon* dőker is végez az ingyenes lakás és ellátás «»lenében. Ez az ellátás nem kceaviktusa ét" ■kezés volt, hanem napi kér cipó, amihez a város! lakosság adományából, vagy a kü szolgáit urfiak maradékából némi főtt étel is járul'. Kenderesi Mihály sem a barátja volt Ormának, hanem pa, trónusa, aki 100 fo r'atot federt* tea-vének előkészítéséhez és ugyanannyit igérti évente, amág u'-ja tar*- Igaz, hogy Csorna Temesvár vidékére ment a szláv nyelv tamiláaa céljából, de nem tartózkodott 8 hónapig Zágrábban, hanem oda Ce&t. rövid időre látogatott, el, az otSZEGÉNY LOVAKRÓL Irta KEMÉNY JÁNOS Szépapám nemzedéke, szerény /pernei szerint, nem érezvén hiányát el* szórható pénznek, havasok fenyv es díszét deszkává gyalázni nem kívánta. Ami kevés tutajnak valót okkal mód* dal évente mégis döntettek, hogy teljék dolmányra, szerény utazgatásra, azt taksás parasztok szálaiták válogatva, jól tartott lovaikkal vontatták bőséges pihenőket tartva. S hogy áldomás is járt tut aj rav sióként, kocsis és gazda egyaránt ugv vélte ildomosnak, hogy felemelt zab-adagra váltva, lovait is részlelresse az áldomásban. menyekéi, kancsukás kozákok a Szibériába számiizöiteket. ólmos cső kopogott vézna tagjaikon. A Havas hóval béleli torkát éhesen tátotta feléjük, így űzi évezredek óta erősebb a gyem gét, pogány az eszmék bolondját, így, mint a hitvány lovakat űzték a lucskos országúton torzonborz hajcsárok n Ha- ^ as felé. Ámde azóta iennlszcipöbcn s kezében collstokkal, köbölővei, kabátzsebébe ut r aval óul parázna élcektül dagadó ké- pesujságot gyömöszölve, a Havasra is betört az iparosítási eszme. Vasút lapítja vadak csapását, mozdony köpköd kormos füstöt hüs fenyvesek mohás ölébe és forrás felett, hol régi időkben szomjas gornyik hasalt bozontos hajszát a jéghideg vízbe máriogatva kéjesen, ott kantin ál1 most, bűzös és polos- Aás, nyeli pénzét, tüdejét, becsületét nyomorult embereknek — és e kincsekért dobos pálinkával s ianyar mámorral fizet. A pojánát is, vadak s görnbö* lyödő juhok paradicsomát, elcsúfították: bol egykor hasig gázolt harmatos fűbe a szarvas, csámcsogva falták a vackort medvék s nyafogó vadmalacok, most ott trágyalében sikamodva cuppog a bakancs, fojtó szagával riasztja erdők vadállományát a rothadás. Csak a patkány érzi magát otthonosan itt, meg a lótégy s dögrejáró csúf bogarak. Talán a hulla rabló farkas is szégyenkezik kissé, hogy fekete éjszakákon erre somfordái kidőlt vontatóló bulláját keresve. Itt van a íegszomorubb istálló. Hősz- szu, alacsony faépítmény, mintegy negyven vontatóló számára. Repedezett falain keresztülsüvit a szél, mégse tisztul meg benne a levegő soha: gondozatlan lovak testéből savanyu párák gomolyognak elő s elkeveredve korhadt trágya szagával rothadás mérgét permetezik a síkos istálló-padozatra, Hatvanan vannak itt, a negyven ló számára épült faistállóban Hatvan ha- íálraitélt rabszolga. Legtöbbje szene?- ló volt, széles szügyit mokány, tüzes székely, ravasz békás}. Míg fiatalok voltak, otthon megbecsülték őket. Csebret hoztak Járavizéröl a kolozsvári piacra. Görgénybői szenet Vásárhelyre, az ókirályságból kirándulókat a Gyilkos- tóhoz. De egyiket meghütötték, másikat térdreejtették, harmadik elszórt zsindelyszegbe lépett, vagy csak kivénült — s most itt vannak mind, összezsúfoltan, kehesek, pókoslábuak, roggyantak. Az egykor táltos versenyló, meg ostorhegyes is, hozzájuk proletár íz álódott a közös nyomorúságban. ügy vásárolták őket össze vásár-utó- ján„ nehány lejjel túllicitálva sátoros- cigányt, nyersbőrkereskedót. | Először késő ősszel találkoztam velük. Vad hajcsárok űzték őket a lucskos országúton't mint janicsárok az őr* Azóta többször is találkoztam velük. Kerültem őket, mégis beléjük botlottam újra, meg újra. Mint az üzér a koldusba, kinek kalapjába elfelejtett aprópénzt dobni. Mint gonosz a lelkiismeretébe. Láttam sikamlós dorong'uton görbülő gerinccel hogy fekszenek belé a hámba s mig mögöttük dübörögve gurul a rönk, véresre rágja bokájukat a hozzáverödö vontatólánc. Láttam völgy- szűkületben, hot ledőlt sziklatömb állta injukat, kővé meredni s igy állni, üülledt szemekkel, tehetetlenül várva, hogy mikor sújt le a kérlelhetetlen, ki „akord“=ban köbméterre kapja bérét s hogy a bér nagyobb legyen, lehetetlent kíván a lótól s bottal, capirt-vas hegyével, táncdarabbal, ami éppen keze- ügyébe kerül, csépeli hátát, oldalát, nyakát a nyomorultnak, mígnem az fájdalmában hátraveti magár s égfelé kalimpáló lábaival segélyhívói jeleket kapar a levegőbe. Havasok ormáról jövet, februárban, talpamon hókarikával, nem egyszer mentem szembe velük, kik szügyig süppedve a hóba, patáikkal magok elé csapkodva hasztalan kavartak hófelle- get, mert előre jutni mégsem lehetett. Fehes tüdejük zihált, mint rongyos fújtató s orrukból a pára cseppekbe gyűlve preekelt a hóra sárgás pettyeket. S mint aki előtt a nyomornak retien- fő mélységei tárultak fel, úgy álltam leveti kalappal, kimúlt vontatóló hullája fölött, melyet kikezdték éhes farkam sok. így állhatott, zimankós hócafatokkal csapzott hajában, holt baj társa fölé hajolva, gteccseres csúcs alatt, az életben maradt Everest-kutató. Ilyen árva egyedüliségben, mint én, a rettentő, hózivataros éjszakában, szétmarcangolt ló bullája fölött. így didereghetett ő is, szédítő magasságok megszállottja, mint ahogy én dideregtem szemtől- szembe állva a csúf Halállal. 1 „■óh szép havasi tisztás, kinek mellén this tejelőre hízott az átlát; csengettyű- szavú forrás, ki visszhangja voltál vi~ dámán ko lorn póló juhoknak; patak, kőnek tükrében a szarvas királyi gőggel nézegette magát; fenyves, ki voltál hüs rejtekhelye mókusnak, nyestnek, nyafogó vadmalacoknak; mohás part, melyre a pásztor arcát ráhajtva érzelmes dojnákról álmodott: mért lettél téli temetője halálra szánt vontató lovaknak?! Óh, mért, hogy e collstokkos, minden-üzlet élet téged sem kiméit meg havasi pojárta?!“ — így szálltak sirató szavaim a halott ló mellől a hózivatarba. Fent a hegygerincen hullaszag csiklandozta meg egy farkas orreimpáit. Vidáman vonyitott belé a téli éjszakába. icstvcrc’nek gyermeket illeic, 5c pedig rokona* számára tére’ctt félre. Ez a 450 «irány 2836 február 10-én érkezett Enyéjre, ami. a< rektor és pénzáros nyugtázott. Több pénzt a KoQiég'Um Caomátó'- nem kapo.r, sem a Kollégium nem fizetett ki nek«: hiába olvassuk erről ü, arról is az ellenkezőjét. Az angolokról 1834_1g, Ebe i szótára é.s nyelvtana megjelcnésé'g, ös ze- sen 4226 rúpiát kapott, amit azzal hálá't meg, hogy u Ik'ngal Ázs’.i társaságnak javáia végrendelkező-t. — (Iga^., hogy végrcndelefét alaki h*bák mia’L nem erős*- tették meg s igy hagyatéka később rokonai között oszla'ow szét, 30 százalékos ügyvédi közvelfrés* költség levonásával.) Envedcn tett alapítványa ma 451 lej 5c ham’, melynek 19 lej kamata, a fejedelmi alapítványok kamataival együtt, a kolozsvári teológusodé részére fizette!ik ki. A kézdivásárhelyl kaxina’skola megszűntévé', 1851-ben, alapítványát a Bethlen Kollégium elöljáróságának véleményére a sep- űszenrgyörgyi Székelv M!-kó Kollégiumhoz te lék ál s 1896-ban 900 formt kamarait ju’alomkönyvekre forditoüták, mig pár* száz forint tőkés!•icter!. Ezek szerint megálbplthaíó, hogy Csorna m’nden; visszafizetett, ami; valaha segélyül kapott. Senkinek semmivel adósa nem maradt; s bizonyára 07, enyedi Ko*Ié-, giumnál tért alapítványának is azért ad:a a Kenderes^—Csorna nevet, hogy a kaport 100 íorin’ot is kiegyenlítse ezzel £ pénzzel, Hazája is törekedett arra, hogy lercjja az iránta érzetr háláját. A gyűjtés és az ■akadémiai kitüntetés után különösen Eötvös József báró gyönyörű akadémiai em* lékbeszédével; majd Duka Tivadar év-tizedes ku áfásaival, minek anyagát 1885-ben az Akadémia adta ki; s számtalan emlékünnep rendezésével is. Szülőfaluja iskoE1 alap lyányt tett emlékére, majd Sándor József buzgolkodására szoboraiapot gyűjtöttek, amely azonban az idők változásai atott elér rék‘.efenedet:. Hohó Barnabás szobrot készitetr ró*?., melyet 1902-ben áll‘to'rak fel a Bengal i\zsiai Társaság fetlkuUai székházában, hol Csorna tíz évúg dolgozorr. Ennek a szobornak a másolata áll a Bethlen Kollégium düzrerméhen, babérkoszorúban, feje felett a Henepel Ádám képével, kkől eÉŐ *cuiirá- 5ait vetle s ki-nek hatására telt fogadalmat, már tanuló ’korában, az őshaza fetkeresé- rére. Dardzsilingj sirjánál 1909-ben tartott angol ünnepély alkalmával, az ott jelenlevő Löffler E. M. hazánkba felhívására, szülőfaluja és a Berkien Kollégium is küldött sírjára hazai földen Szülőfaluja egy feke e márvány táblát is küldött ezz^l a magyar felirás9/i: ,.Idegenben elhah nagyhírű tudós néhai Csorna Sándor emkkéreT De falujában ma sin-s emléke. A ’község nevéből is íkáesett a Csorna neve. Szülőháza rég megsemmisült, a helyén épült ház is rommá lett, sőt gazdát cserék maga a puszta ‘elek is- Még a templom falába Tervezett emlék'ábía sem állitrafiopt re], bár emlékére sokszor rendeztünk ünní-pély-eker. S'rjár ii többször ’keresek fel honfitársai, újabban pedig Bakta* Ervim. jelölte meg emléktáblával, a Phukrali kolostirban és zang« la* zárdában munkálkodásának helyéit. Síremlékét nem pusztiior'a el az 1934. évi földrengés, amint azt a helyszínén járók megállapító’.rák. CHt k-eíteten rendben van minden: a buddhís'a szentté Ieri magyar Tudós sírjához sokan Zarándokolnak el; emléke nem csupán a tudósok könyveiben, hanem a nép ajkán, és emlékezetében is ék Csak éppen idehaza keli gondoskodnunk arról, h°gy a szóban és írásban való megemlékezések mellett xnélró emlék ís áü- jón, amely hirdesse minden időkre őt. Gondoskodnunk kel’ arról is, hogy életéneik és munkájának részletei riSztán és világosin álljanak az utódok élőn s hogy m in der, jobb magyar Jetiikében éljen az az árva magyar, ki a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak, jellemzése szerint pénz is taps nélkül egész éledét nemzetének szolgálatára szentelte, míg összeros- kadt fáiadalmai atatt. MUSNAI LÁSZLÓ dr. a aagyetnyedi Bethlen Kollég'um tanára. ■ mJm
