Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-08 / 232. szám

' ^

J9Sf) október &

El LENZÉK

ti

Elég-e negyvenölcenli

autóülés egy személynek

Ma. a moderai, káprázatos sebességit, áramvonalas gépkocsik korszakában élünk és előrenézve várjuk a további áram- vagy különféle kacskaringós vonalakat, amelyek érdekébon esetleg megtekintik a/, autók karosszériáját, talán fejjel lefele ágyazzák be a motort. .Megtörténhet, hogy megfordítják az egész berendezést, elöl lesznek az ülések és hátid a motorház, aminek következtében leghátul, magas ülésen foglal he vet a vezető és ugy irányítja maga előtt kocsiját. A gondoltat item i-s rossz! Mivel a motor a légért ékest bb és legkényesebb része az egész gépkocssaik. Ha összeütközésre ke» iáit sor, — és somólkü'l is kerül, — az első támadás, gyenge sárhányókon kívül — a motort éri, a mii bői robbanás, vagy teljes szélroncsolódás adódhat a ka rósz- széria lényegesebben olcsóbb, kisebb kár terheli a baleset okozóját. Az úramvona- *iat igv is fő-léje vagy mögéje lehet húzni, «hogy a divat kívánja, ez a csekély változtatás nem ártana 9 gépkocsi külsejének, hisz a vásárló urak többnyire nem a maguk -ízlése szerint és nem maguknak vásárolják gépkocsijukat, Innern a hölgyeknek. A hölgyek pedig szereik <a széliét. az újat és az — életüket. A magas gépkocsi a te-vegő el'enáMása következtében nem tud kifejteni olyan nagy sebes- •’séget, mint a lapos, hosszú automobil, de a hölgyek nem szeretnek tu-lgyorsan lo- vasik’lani- autójukkal Hiszen ahhoz, hogy ismerőseik felismerjék és alaposain szern- iigyre vegyék őket, remekbe -lakkozolt körítésüket, bizony, fő a — l-ssuság.

Uraim, a női úrvezetők kevesebb balesetet okoznak, mint a férfiak. Hogy aztán azért, mert óvatosabbak és ezért lassabban hajtanak, vagy hiúságból hajtanak lassabban, ennek felderítése még .tripos vizsgálatra szorul de maga a tény, batesef elbírálás szempontjából, elvitathatatlan.

AZ AUTÓVÁMOLÁS ÉS A CSIPÖBÖSÉG

Ma eszeveszetten száguldó e*utók uralják az országutakat, az összes közutakat s a városok közlekedését. Előretörésük meggátolhatatlan. Jönnek, mennek, száguldanptk, előznek, s ha néha fitly-rí is hánynak 0 közlekedési rendőr illésének. vagy y közlekedési fények \álto zaţânak, de szigorúan megállnak a vám- hvaiídck elölt. Mert a vámőrséggel nem lehet ujjat huzni. Az a puska :v vádon, nemcsak (Esznek mered a levegőbe Egyik vámhivatal értesítőben rendelet jelent meg az <>utók elvámolásáról, vagyis a rendelet megjelöli, hogy elvámoláskor mekkora helyet kell egy ülésnek számiEmi- A vámhivatal értesítő

szerint 45 cm- szélesség egy ülésnek szá"

rrsH,

Tisztelt autós hölgyek és urak, hogy ez a -iá un. mennyiben fedi a... — helyesebben ezt «. 45 curt mennyiben fedi el egv-egv személy vámoláskor, vagy nem vámoláskor, arról — azl hiszem —•

, igen sokat lehetne vitatkozni illetékesek i kel. VámcHenörökkel, el vámoltak kai és

— utitámaikkal. Hagy egy 45 cm. szélességű helyre miként tud befészkeled né egy 16Ü cures csipőbőségü személy, £«z nem tartozik a vámhivatalokra. Intézze el mindenki a maga ülését, ahogy tudja, de mégis... ez o- 45 cm- igen meggondolandó féröhatár...

Csipőbőség osztva a személyek számával

Valószínű, hogy előálMottak 100 kit lönböző kiterjedésű embert, lemérlek estipőbőségüket, összeadták és <rz tered- mányi elosztották lOO zal. Vagy nem mérték őket körük csak hátul és igv oszto-tták százzá]. Mindenesetre őz un bér sok, .» centiméter kevés. Ez a 45 cm. gondolkozásra készteti az embereket, akik nem autóznak. Ugyan, hogy fér el két ember egymás mellett egy olyan kis já tékkiutóban, amelyek százszámra gurut nák az aszfaltokon. S valljuk be őszintén. ha ezekbe a kis Bal illákba, F«át- köcsikbe kukkantunk, megértjük a vám- rendelet 45 cm ét, csak azon csodálkozunk, tiegy bírják az emberek?

A gyönyörű, különböző *zmla!kkozásu, többnyire 4 hengere? lapos, kiskocsik kétülésesek. Az ülések olyan alacsonyak, hogy" ha beül az ember, a térde éppen) az orrát veri. Talán azért készítik így őkér, hogy az emberek megszokják az orronverésr, hi" szén az étet nem fukarkodik ilyesmivel. A kcts^e-méiyes autóban c*ak ketţen utazhatnak. Mikor a hosszúlábú, legjobb esetben karcsú hölgy befészkelődik a mély, puha ülésre s orrához emeli lábait, az úrvezető udvariasan rácsapja az ajtót és ő is elhelyezkedik a rriásík oldalon. A vezető helyére szinre ráborul a kormánykerék. Az urvbzé* tő bepréseli magát a kerék mögé, kidönbö* ző vastagságú lábait, addig mozgat ja a kormány alatt, míg egyikkel megtalálja a gázpedált, más'kkl a Ubfék-et. Félig kilógó les" tere rántja áz ajtót, -ami összetartja őket, azrán megnyom egy kis gombot, ami be* kapcsolja a dinamót és hajrá, előre* így kö*

rülbelül megvan a 45 cm. személyenkinb

Ha elsuhan mellettünk egy-egy remek Steyyr, D. !K* W., Ford, Renault, Limousine, Lancia, Babba, Fiát, Oppek Tátra'kocsi. csak mosolygó, jólápolt, elégedett' fejeket 'lárn>. De hogy ml van a mélyben, arról nem ülik beszélni. A 90—100—120 cm. hosz szu ülésen különböző súlyú s kiterjedésű cm’ berek pihegnek, szorongnak jólesőn, .a pénz árnyékában.

Tanúja voltam, mikor egy szép, vörös Oppe!*kocsiba akarr benyomakodnl egy Termetes, korosabb hölgy. A vezető ur kinyitotta -az ajtót, aztán gyorsán körülfutott s a másik oldalon, a lépcsőfékre állt, hogy a hölgy magára ne borítsa a — kocsit. A hölgy, amennyire -tudort, leguggolt és ugy mászott be az ülésre, ahol elfoglalt legalább 80 cm.-r, majdnem kétszemélyes vámterü"

! teret. Mikor a hölgy elhelyezkedett, kiszólt: j — Géza, -adja be a Tubir . . ,

! bubi, a parányi japán-pincsi — -talán ‘balsejtelmekről gyötörve — ott ábt és figyelt a járda szélén. Géza Uhajoft érte s bedugta ••> még rengő kocsiba a kb. ic cm. szélességű szabad helyre, a hölgy mellé. A szem* közti fodrász terem ajtaja Irinyiit s c»odála- ícs-rincsü leány sietett a kocsihoz. Mielőtt

a vehető mellé ük, beszólt anyjához;

— Anyukám, kényelmesen ülsz?

Az anya bcUntotr. Ellenben Tubi méltat* lamkodva falvakkantor r.

— Ostoba kutya — mondta határozottan a lány — mindig vakkánt, ha anyához szó* lók . . . Gézuskám, maga egy angyal ezzel a kocsival, vigyen minket a varrónőhöz drágám . . .

1

r

mmmmmmmammrnmmmtmammmmmmmmfm

HOTEI COBVIN BUDAPEST

Vili., Csokonay-utca 14. $z. Nemzeti Színháznál. — Családi szálloda a város szivében. — Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz.

Egyágyas szoba----------------— P. 3.

Kétágyas szoba —----------------P. ö.

J

VALAHOL HIBA VAN...

Előfordul, hogy egy-egy modern kocsi ol* dalajtós ablakait félig eltakarják a benrülők. Valószínű, hogy a 45 ernten igy osztozkodnak az emberek. Mivel udvariasak, finn* mák az emberik1, hát -középen tiszteletben tartják a vonalait, de kényreienek oldalt fordulni és — lelógni -az ülésről. Azután, ha a 45 cm- hosszúság elé felhajtják a két pór* ülést, akár hátrál, akár szembe, az megint külön ülésmódor kivan a hátsó ülés 'terme- . tesebb áldozataitól1.

Hamarosan oM -tartunk, hogy autóban helyesen elhelyezkedni, viselkedni külön tanfolyam elvégzése 'szükséges, különben pokol egy tanul altion, ügyetlen aurótulajdo’ nos, családtag vagy megMvort vendég élete. Felvéti önül meg kell (tanulni, hogyan kel szorongató vagy alkalomadtáíni kinyuladni az autóban, különben, eláruljuk magunkat, hogy keveset ülünk au-tóban. És ez nagy légyen. !,*-•*’ ••ífT*: f }$ t\

Gondoljunk arra, hogy elferdülve, összenyomva vagy szé'nyomva kénytelenek vagyunk 3—4 órás kiránduló utón tájban gyönyörködni, kedvesen társalogni, ut'tát" sainkar mindenképpen szórakoztírni, mi •közben minden mélyedés, minden útra ha j‘torr kődarab megismeirtet szomszédunk karkötőjével, cigaretta- vagy pénztárcája •naik dudoraival. Nem, niem. Ez nem ki'rán* dulás. Ez kin-rándulás.

Valahol hiba van. Vagy az autóülések* ben, vagy a vámhivatali 4$ cm. átlagban- Mi, emberek, mindenütt hibát keresünk és miikor azt h’-s^zük, hogy rájöttünk, akkor követtük el a legnagyobb hibát.

Az â 45 cm. sehogy sem egyezik, tehát valahol mégis hiba van.

Talán, ottf a hiba, hogy' — nincs mindenkinek autója, amelyben 43 cm.*en ‘elvárnál* tarhatná magák (ryzn)

LEVÉLPAPÍROK, egyszerűül a fofii Választékosabb kivitelig, legolcsóbbat? az Ellenzék könyvosztályiha«* CfaJb ru%* Uairtt, ----Őszi este

Irta: THURY LAJOS

A szél dühösen sívitva rohant lefelé a hegyoldalról a sörét utcákra, keményen meg rángatta a lombtalan, szürke fákat és odacsapkod-á az álmosan, fásultan szitáló eső cseppjeü á falakhoz és az ablakokhoz, azután ki ívem elégített haraggal .'nyargalt tovább á' Duna fele. A világot nedves, hi“ deg sötétség ülte meg, amelyet az utcai lámpák csak egy-egy keskeny, hamar elhalványodó világos körrel szakítottak meg A jámbor budai polgár, aki á 'rendes esi; kér korsó sör után hazafelé -igyekezetik esc* dál'kozva bámult a fiatalemberre, aki nyitót r felöltőben, tödeHe-n fejjél haladt ei mellette, összegyűrt puha kalapját kezében tartva és végtelen derűs, jóindulatú pillán" rásr vetett rá, de azért szemmel lát hatóan észre sem vette.

— Bolond, — aünnyögte a polgár, -— a fiatalember azonban már régen túl volt raj*a és minden lárható ok nélkül vidáman mosolygott. Nyomban ezután megfordult és néhány gyors lépéssel elhagyta a budai polgárt, aki megdöbbenve, fethábörod ottan nézert rá és ment rov-ább.

—- Igazán mulatságos — gondolna elszórakozva. — Görbelábu kis masamódlány ^ze- géayke, íitö-Ukcporr és ezzel 'tévesztettem össze. No igaz, sötét van és a-z épitőáUvá- nyok alól jö'tt elém egy pillanatra, azt hit* trm, hátha mégis ő, inkább csak ugy gya* nakod'tam, de nem hittem igazán. No, uo. FJég közel kellett érnem, hogy biztos legyek benne. Csakugyan mulatságos kis Jé* védés. Micsoda különbség, ég é« föd a ke;- tc>. Azonkívül nem A lesz egyedül, biztosan hazak'séri majd valaki.

— Hm- Talán nem is kellene Liven mész' szíré eljönni. Nem, el nem kerülhetem. ín* nen kell jönnie a nagy házból, irt kell ei- ;nenn.iu mellettem. Idáig a sarokig és vissza-, így, ezen a darabon nyugodtan sétálhatok. Milyen jó 02 a kis hűvös szék egészen fri* .üdíti a* emberi. Nagyon meg lesz lepve,

ha meglát i'tt- az utcán, annyi szent, meg is 'ijed egy kicsit, hog}- köszönök vagy odamegyek hozzá: ha, ha! Na persze, szó sincs róla. Szépen 'elmegyünk egymás mellett, csak összenézünk egy pillanatra, elmosó* Dodik és aki vele jcn>, nem tudja majd. hogy m'ért. Egész kedves dolog, neki *s Icüztenii fog.

Lassabban ment tovább. Befordult a -kis utcába, megállt a ház előtt- és érdeklődés nélkül nézett fel az emeleti ablakokra- Sötétek, 'természetesen* Bólintott) és aîgondol- i kozva indult, vissza a sarok felé. j — Majd hr* megjön. Bemegyek a kapun j és pár perc múlva ki világ okodnak a belső I ablakok, az . ebédlő ablakai. Egy'kér perc j mvdvn a -sarok-ablakok is világosak lesznek,

I akkor megy be a hálószobába, azután mind- j járt elsötétül az ebédlő. Biztosan kinynja i az ablakot még egy'kér percre és int ne* kom; milyen (kedves. Milyen szép. Milyen gyönyörű minden. Édes Istenem, mennyit állram üt az utcán, az ablaka riő;t, ostobán, tehetetlenül, boldogtalanul. Milyen más most az egész világ.

Hirtelen elfutotta a méreg, szeme niagyor, vili an*. Bctdogralanuü Eh, ostobaság* Micsoda értékre len szó és milyen haszontalan.

I Beteg voltál? Nem, Ugy“e? Mi ennek a szó- 1 nsk a reális érreim«? Hol veit benned ez az ostobaság? A fejődben, a lábadban, a gy°ni- rodbaíi, ereidben.? A szivbeni, ugy'e: ah, hagyjuk ezt, csupa logikátlan frázis. A szív rendes szerv, olyan m'nv a többi, az ilyen ostobaságokhoz semmi köze. Legyünk reálisak, akkor mindjárt rendbejön minden, tnmr most k>, u°v-y. Az egész boldogtalan" ság csak képzelődés, érzclgés, semmi egyéb.

A sarkon egy pillanatra megálh és habozom,

— Nem'megyek tovább.' Hátha mégis innem jön u r?r felől és akkor nem talá-lko" zom vele. Nem. innen nem jöhet, Margitnál van i'tt fenn a- körúton. Ez biztos, ő mondotta, hogy odamegy. Erről kell jönnie. És hátha mégis? Nem, akkor nem Margitnál lett volna és nem mondott volna igaza*. Nem lehet. Már vagy tizedszer megyek el irt .3 sarkon a rendőr előtt, még majd gon* dől rólam valamit. Eh, — ml közöm hozzá, sétálok, mért ráérek, mert kedvem rartja, ott sétálok, ahol kedvem tarrja.

A lullsó oldalon emberek jöttek. Egy nő prémgalléros, fekete 'kabátban és egy ur, aki esernyőt ter-ott a feje fölé* A fiatalember hirtelen nekiindult és gyorsan ment az esernyős pár felé. Egészen mellettük volt már, mikor 'látta, hogy nem ő az: teljesen ismeretlen, idegem nő volt, aki csodálkozva és ellenszenvesen nézett vissza rá. A férfi is ránézett, nagyon szigorúan, a fiatalember hírre!un félrekapla a fejét és gyorsan, tei-ment megettük. Néhány pillanat múlva visszanézett; látra, hogy az esernyős férfi megállt és ő is visszanéz- A nő csállaporóan a karjára tesz! a kezét. Riadtan gyot-drotta a «lépteit és eltűnt előlük a sötétben, azután, hirtelen ífilderiilve mosolygott.

— Hm, igen ügyes .t-réfa len no, még hoz* zá éppeun mosr. Utcai botrány egy nő miatt, pofozkodás egy úrral, aikinek megbámultam a feleségét, vagy kijét* Ő is nagyon megköszöni majd, ha igy megbámulom* Ügyesebben, okosabban, mert1 így valami bolondág sül ki ebből is.

Lassan ment tovább, egészen az épülő házig. Egy magános, feketeruhás nőre me" gi-no felfigyeli, de azután gyorsan megnyugodott: mem ő- A nagy ház előtt egy dara* big mozdulatlanul álldogált, azután, egy* í perre valüm i ok táláig ny ugtalanság fogaa el.

— Fim. Hátha mégb? Há-lha mégis a 1 tér felől jött, rnost már otthoni is van és vi- í Hgosak az ablakok. Nem lehet, no. Mindegy, szó sincs róla. Gyerünk további bndulr visszafelé, eleinte egészen lassan, azután gyorsította a lépéseit. A végén már szinte futói'.-, lihegve ért el ,3 kis utca sár* í kára.

A sanken tul egy ember bukkant fel a sötétben. K1^ emberbe volt. a lábain fényes sárcipővri, rövid nyakát fázósan behúzta a , kabátja gallérjába, szuszogva törteiért előre a sikos köveken é5 egyenesón nekiment a fiatalembernek. Féiág bosszúsan-, felig bocsa* •natkérően dörmögöte valamit, azzal ment tovább és eltűnt a körúton egy lyrdetőosz* lop mögötr.

A fiatalember megdöbbenve, érielmetlb' nül. riadtan bámuh utána. Megcsóválta a fejéi és nekiindu’h a kis utcának. Megállt a s ház előtt és feltekintett az ablaiktáblára. Valami megkönnyebbülést' érzett, olyan: furcsa szorongás mult el tőle, amit edd:g alig vert észre és mégis «agyon nyomasztó volt. A következő pillanatban azonban megdobbant" a- szive, odafent fény villant, az ablak kivilágosodolt.

A szél nedvesen, hidegen süvített végig az utcán. A fiatalember érezte, hogy fázik, gépies mozdulattal a fejébe nyomta a kalapját. Azután a felöltőjét gombdgatta és di* déregve összehúzta magán. Azután megmr felnézett az emeletre, már a- sarokablakok is világosak voltak, a «következő pillanatban ped;g clsö-éredtek a belső ablakok. A fiatalember megdörzsölte a szemét és ujt t odanézeti: hiába, világos volt, az ablakok változatlan, közö'nyös, hideg fényben o* gyogtak.

A fiatalember mélyet, nagyot sóhajtott, azután a szemébe húzta kalapját, lehajtóira a fejér és néhány percig ugy áUr mozdulat la«uh Azután hirtelen elfordult és kezed felöltőzsebébe dugva, nekiindult1 a világnak. A sarkon hirtelen megállt, kiegyeinesedett, a jobb kezét kiverte a zsbéből és össze^zor" root ököllel nagyot; üröít a levegőbe. Mind* járt azután lehűlt egy kicsit, nyugtalanul, gyanakodva nézv.r körül. Az utca elhagya rótt volt és sötét, csak a rendőr aht a sár* kon é> közönyösen, unatkozva nézett rá- A fiatalember megnyugodva indulhatott to* vább. Egy hirdetésoszlopnak majdnem ne kiment; tapogatódzva kerülte ki, azután nedves, hideg kezevd végi grim dort a hont“ lokán és elgondolkozva, megíeperten düny* nyögött magában.

— Nem erreni, igazán furcsa. B‘ztos,

; hogy a tér felől jöU és ez a dühös kis env ■ bér... Nézd csak, hogy táj. Milyen szeren* ' csérlen vagyok,,. Milyen boldogtalan,,,

ma

Bünífl