Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-08 / 232. szám

w

i: 1.1 I v / í K

I () i ‘J o A I ó I) r r V,

„Megidmzdhatatízn szekereket készítek ♦. /'

Leonardo da Vinci, mint a tank teltaláSésa

HÓM \. oUóIhmi vonardo (l.i Vine . ;i Mona l.iv.i li '• lalabuu iisU'jc, m nt ismeretes, kiváló Vlt.i'íilo is \ olt. 1 *IlT\ ull‘'l Csillagászat ián cs .» irrnii's/i't(ti(luinánylmn is utó 'i lirivtlfiun'k 1 >'/<>]i \ tii a maga idejében- tid.iWnánvu I L'uluvico Sinr.’i il M<>ro U-reegnek ;ijanii;::,t:i, nem nagy íred nemivel, »le a hercegin/, irt leve’»* arról tanúskodnak Ji»»14 lesló ta nlin;r ;ya-i estik azért nem valósulhat lak Illeg ti' ívűkor! ti (Jetben mert a herceget po íi ti kai ügyek 1<>{í'illák le

Egv most rest; mains a á került Leonardo da Vinci k éi' szós/.er iri lordi- 'ásbau így hangzik:

„Kegyeunes ui-mi' Miután immár eléggé megismerkedtem m nd »zok nak a kész Iménveivel. ak-k a hadisz■. rszaniok dóiVMitása terén mestereknek val ják magukat és azt ttipa.x/Hlkim. hogy a nevezett szerszámok szerkezete és működésűk módja semmiben sem tér el az állatában h s/.náljtos szerszámokéU>b ‘ rra log‘>k törekedni - anélkül, hogy bárkit s ócsárolnék —, hogy Kegye hues séged- nek feltárjam és egyúttal fölajánljam mmdazokut a dolgokat, amelyeket alabb röviden felsoro'Mk és ome'yek. K-gyel- messeged tetszése szerint adandó idka 1 óimnál föl baszna !b utók:

1. Igen könnyű, erős és rendkívül könnyen szállítható hidakat készítek, nmei vekké’ üldözni lehet az ellenségek vagy akár visszavonulni is előle és más. tűzben és csatában biztos és megUunad- halttp.m hidakat, amelyek könnyen el- szá!Milialé>k és szétszedhetők. El tudom égetni és pus 'titani az ellenség hidja i :s- ;2 Tudom, bogvan leint valamely hely ■'sir» mánál az árkokból a vizet levezetni és ezerféle bid kát. pallókat, hágcsókat és ostromhoz szükséges egyéb szerszámokat készíteni.

Továbbá, ha a part magasságaivá', az cili elv ezé snél fogva valamely helyet nem lehelne bombázással .mcgostromol- 4ií. ismerek olyan e járást, amellyel rom- lei tehet dönteni bármely szikla várai, vagy más erősséget, még ha sz.k'án épü'í ist. Készítek ostromágyukat, aim’yik igi 11 kényelmes» 11 cs könnyen hordhatók. M'ldegv z.iv-lar módjára apró köv eket t.liet velük hajlani és füstjükkel megró mi ívé-11 az ellenséget, nagv kárt és avari okoznak soraiban.

f). Továbbá ’smerek aknák 1 és titkos, lekervénye* fo-lyosiVkau, amelyeket min den zaj nélkül a kijelöli poiüri tehet

vezetni, még akkor is, ha árkok, vagy

fdvéik vit itt kétlem* elhaladniukli. Késrdek (Hoi.kiinil jedelt, birtns. söl mci/tiim nlhatdtdiji szekereket, o melyek ütegeikkel behatolván «: ellenség sor<> b , a katonák még oly nagy tömegét js szétu::ök l 1 /. mögött a s eU< r<h mögött n ggulognig letjesen sértetlenül és inimicii ok dúly nélkül Inib'ilhni.

7. Ha szükséges, készítik oslrmuágyu kot és tábori ütegeket is, a legszebb és gj'ka masabb formában .1/ i m -rleteof eltérő módon.

»S. Almi i. bombákat nem lehet basznál ni, sZ(,ike>,/t»‘k 11:11 tógép kel, laJtórökvf é s egvé!) csodálatos li'l.-ísn és egészen ’ v meretlen készük keket.

Ezeket irt« Leonardo da Vinei L‘>do \ eo Sforza i1 Moro berregnek s e hadi- gépek kiv felezésére csak <:*/ért nem kerb I sor, meri ;i mil.mó hercegségből Lodovico Sforza il Moro sok esel szövő ny ért ( ii/ftflt s “kkor Le(*nardo <la \ ínéi is i-lköUö'őtt M.'ánóbó . Ji ;i lángeszű fi.sU")iuüvé.*z találmánya t idők folyamán tovább fe jlesztették és tökéletes iették, lő. »eg i.i németek é-s az angolok.

Paris a háborúban

Este tizenegykor véget ér az élet. — Mozielöadások is félkilenckor végződnek. — Retikiil helyett gázálarcot viselnek a nők. — Daladier a gázvédö fedezékben folytatta tovább tárgy diósait egy riadó alatt

HAULS, oki élbe r bő.

A fény városából a sötétség város« li-U. ahol még néhány héttel ezelőtt a/ éjszakai élet . lies lénvébiM ragyogod. <>ll m v a temető csendje honok A nmz k m''■*<’> (•kiadása félkilenckor véget ér. Hsak ke vés mozi játszik. A kávébázak csak I 1 éiráig vannak nyitva, akkor is csak gyér világítás a megenged étű. Este 11 ón-kor már nagyon kevés autóbusz közkked k. tax t nehezen lehet kapni és bár a metrón. a iö-dak-tlin is sok vonalat beszüntettek. nu^gls ez a legkedveltebb közlekedési eszkö-z. Nincsenek tánebe'yis.gek. éjszakai' k ulvok és szórakozóbeJyek. A társa sédéi megszűnt. Nem h vnak meg senkit, tr nagv dinerek ideje lejárt. Hairs uj éie/et kezdet* Sehol nem h Mani azonban <. lége delien szól. vagy olyan!, amely rossz hangul tol keltene. A mai állapotra a párisiak már . egv év óla készülnek és a legtermészetesebbnek í a-f- iák. hogy az bekövetkezelt Senk' s.m lx‘- -zé! arról, bogv ennek a helyzetnek mi- kor lesz. vége. mindenki arra számit, hogy ez lmsszu éveken át igv lesz.

A francia nyug ' inat legjobban a radó- j»ű k leadásánál lehet csodálni. A hálxíru első napjaiban szándékosan oknélkiib riadókat 1 ögtönöz'« k, bogv ■' közönség megszokja. I Lingo i szó nélkül, a to’ongás U Ijes elkerülésév (1 rohannak a n ‘gy bé-r- liáz.'k lakói gázálarca kkal pincébe

Feltűnő, bogv ezekben a házakban nincsen gyerek. Hái s mo úgyszólván gyermektelen. A falvak telve vannak gyermekekkel. akik már ott irulkozhik be a fa* Misi iskolákba.

Az utcákon mindenlé gázálarccal jár. A rendőr, <1 levélhordó okialán a gázálarccal leíjcs li a szol-gáiatol, az éttermek kiszo’gáJó p ncé'rei ny kában gázvédő. Érdekes, hogy . rröl egymás közt nem is l>eszél nek. a legtermészetesebbnek tartják, mnl amilyen természetes, hogy férfiak és nők kalapot viselnek. A hö'-gyek nem hordanak retikiilt, ami lassan kimegy a divatból, helyüket a gázálarc táskája péitoija.

A gázvédő'tedczék a '-ogdemokrat«ku 'abb helyiség, ahol a mü’ omosük együtr varrnak a portásokkal. Mondják, hogy az cgy'k h’gALI AHMED ABDULLAH

ELBESZÉLÉS

Szép név, törők név. Valamikor szultánok és nagyvezérek, rész keit etiék meg puszta hirével fél Európát. Az én .embe rein egyedül viselte és ‘áthatólag tudatiban sem volt annak, hogy milyen izzó történeti háttér lebeg nevének minden betűje idegeit

Általában semmi rendkívüli sem volt rajta. Nagy mélák török volt, akkora busa fejjel, mint egy EzTteres bordó. A régi divat szerint öntözött. Fején k^csii piros sapkát, lábain piros papucsot hordott, derekát pedig széles sáil-lal övezte körül, mélyből a régi félelmetes handzsár helyett csak a, csuübicsok fa nyele kandik ált elő. Hátul n ‘nadrágtáskája leért a térde- haj'ásáig. Legalább másfél véka buza élfért votna benne.

Legelőször verőfényes tavaszi délelöt- tön ta’lá-'koztam vele, s amint megpillantottam, átoöbbent rajtam a megérzésnek vadam i telepatikus rezdülése Mind járt

tudtam, bogy ezzel az emberrel még sok és kellemetlen dolgom lesz az életben. Az ezredkórház napsütött fa’ának támaszkodott s a bevonuló újoncok festőién piszkos társaságában csöndes flegmával síi ttette pufók orcáit az április* közepi nap szelíd sugaraival. Körülötte egy nagy ország több nációjának képviselői ültek, bevertek katonoMdákon, katonaládák mél-ett, ettek, ittak, beszélgetlek, ismerkedtek, o.sMk Ah bámulta xné án a Duna közeli mocsarai felett keringő gólyasereget.

Én éppen az őrszobából léptem ki. ahol mint örségválfó napos a tiszt szolgálatot teljesítettem. Szolgálatom éppen 'lejárt s lépteimet az ütegistáiló felé dránytj- ' toltam: keblemet a pompás tavaszi szé'- :őn kívül a gőgös büszkeség is feszitett©, melynek nem kismértékben az volt az oka, hogy vadaimat -immár teljes két nap .óta a tüzérönkéates káplán rang citromIrta NAGY KALMAN

sárga szalagjai d-szilelték. Immár a második napja volt, hogy porosfüUi. bundás köz’egényl)öl egyszerre káplárrá U'-ptetLk o!ő és az őrnagy ur az egész üteg tisztelgő sorfala e’őtt tűzte váMaimra katonai rangom külső jelvényed. Közben szeretettel megveregette arcomat és nemzet ide gem fe'-öl érdeklődött. Megmondtam. E ismerőieg válaszolt:-— Sokat tudhattál, hogy megtellek káplárnak- — és kacagott hozzá olyan jóízűen, hogy földi alkatának mind a százhúsz kilója ütemesen remegett.

A hatá-mat hamar megszokja a»z. ember. Ha megvan a hatalom, a parancsolás magáiéi megy. Ahogy megvolt a rangom, öt perc alatt egész siralmas közlegény' múltamat elfelejtettem-..

Tehát éppen az istálló fe’é tartottam, mi-kor az ezredkórház előtt szembetalálkoztam A'i Ahmed AbduMával. Nem tudom, a rangjelzésemet nézte, a testálná- som imponáit-e neki, vagy csengő-pengő, sarkantyúim zenéje bűvölte é:, de ainny igaz, hogy amint megpillantott, csodára ellátottá a száját, — volt akkora szája, mint egy tízéves harcsának — s mikor • közel értem hozzá, összefonta karja t és 1 mélyen meghajolt.

Reszketsz bundás, gondoltam magamban, miközben visszasz-alutáltam, no csak kerülnél ü szakaszomhoz, majd ákmél- kodnál jobban is.

Ami» nagyon kivan az ember, megkapja. Délután, amikor már elfelejtkeztem az egészről, egyszerre felcsendült az istáJliő- ban a kap;tány ur harsány vezényszava:

— Az összes altiszteket az udvarra kérem, beosztjuk az újoncokat.

Kicsit szivszorongva o-ldalogtunk kifelé és kiváncsi pillantásokat vetettünk a már beöltözött bundások csoportjára. Elvégre nem egészen mindegy, hogy ki lesz az

a néhány ember, akivel meg keM majd ismert* tnünk a vitézi életet.

Én is végigtekintettem a porosfülüek < csoportozntán s nem kis meglepetésemre ! egv vi ágoszöld zubbony felett ott láttam mboyogim mint egy kér lés oldaláról le- j lógó szép. nagy sárga tököt. Ab Ahmed Abdűlkih fejéi.

— A kutyafáját — kezdtem szeronga- ni —, még megérem, hogy hozzám kerül aL ipse ...

Nem csalódtam- Az őrmester ur hosszú listáról olvasta a neveket s a kapitány ur lovagló ostorával teregette szét szaka- 1 szónként a legényeket. Mikor már mindenki megkapta az emberét s csak magam ácsorogtam iárstalanul, a kapitány ur széle-s mozdulattal a visszamaradt hétnyolc leggyanusabb kinézésű bimbóra mutatott, akik között, mint egy szép taw rózsa, ott díszelgett Abduhah feje is, aztán kaján mosollyal fordult hozzám:

— Na nesze, te híres, a többi a tied, vigyed őket és nevelj belőlük hősöket...

Hej az irgalmát... gyűrtem le h r télén a véleményemet, ez ugyan nehéz lesz. mert embereim szemmel láthatóan & legkülönbözőbb nemzetiségek kereteibe tartoztak. Az egyik, szemevágása szerint .Ítélve, valahonnan a Kaukázus lejtőiről származhatott, másiknak sz’lveízes ábrázata okvetlen India maharadzsáit juttatta; szembe, a harnv’d'knak robusztus teste élő nosztalgia volt a Volga homokos partjai után és mindezek felett kimagaslóan a vitézek legszebb csillag^': Ah Ahmed Abdid'ah.

Vakartam a fejemet.

— MM gondol, kapitány ur, — kodkáz- tattam meg a merész kérdést — mfflíyen nyelven- fogok én ezekkel értekezni?

— A velük való érintkezésed nyelve természetesen csak 'az államnyelv 'éhet — szólt a kapitány ur és döngő léptekkel elindult a kantin felé, uzsonnázás végett.

Lelt bajom elég. A többivel még csak boldojiuham volna, de ott volt a nehézfejü 1

Utóbbi ri.r 1 jj Da'jtlű r d“ \ r/é, />

huit us a 1 g' 1élé': 1 »»I)- latort ( ,'njí'nid'C k " ’ ügyi állaoitirkárral, a \<Ai bt*r’un nagykő"

V‘-i cl ó; a riadójelre a minisztérium vu- incly/.'- cví 1 eg\ iitr v< nuk-ak le .1 fctiezélib'-, ahol egy "írókba féli ehuzódva folytatták .1 inCgbcszéiéseket. l)c* nem csak riadókon, hímem egyéb alkalmukkor .1 pári-i J-»koi* ág olyan tegye n." z- tT-éget mutt't, aim' •lye;.' azelőtt mm i’» léU4.tz' k fel. Erre j1 í- Anv/ő például, hogy bái'nrtnnyii < i , zci • z.áció éhes a kö/ön -cg, un :n kapja ki az uj* ságárus kezéből a négy oldal w-rjcd'-M-rnr'- s/.oritort újságot, hniem --uily-i állnak és megvárják, mig a kh-s/.k dé Kerüln'-k- Ábú* iában Póri , a könnyű dis-kioziok, a sza" v.'k városa: néma letr. Az ember k keveset kommonrálják az események-t és sz'-nte „an* guö san“ takaréké koránok a szavakkal A német nép 'iránt alig lek»: iLcnségcsk'dé'-!' észre venni é-s a zsuioh metrókon a rnémcl emigránsok -akármilyen hangosan ha-znáV liarják anyajnyclvükct.

Máris fehünő, hogy kevés piégári férfi jár r/z utcán. Rossz szemmel mé*z‘k -a p'-l* gári ruhás lia'alabb koroszrálybelj férfiakat, azr ieher mondani, hogy a férfiak So százaléka hadiszolgáHrban á!L Szellemi, vagy művészeti -nagyságok kivételi nem képeza-ek. Nagy Írói nevek dolgoznak a cenzúrahivatalban és szürke cikkekor olvas* nr.k naphosszat. A propaga-n-dn'ugyct <»z egyjk legnagyobb élő franc'a író, Giran- du-ox verzeri, aki minden esc beszédet tart a rádióban én ezek a beszédek nem gyűlök ködők, nem az ér/.elm kre, hanem az értelemre halinak. Parisban a szellemi élet is a háború alá van rendelve, a f'uiskolák jóré* SZ.C nem is nyih meg. A 14 —18 é-ves diákok kivétel nélkül munka-szoigátatoa van* nak és krun a földeken a bevonult gazda helyett nz ő zi szántást végzik. A sorozó helyiségek előtt még most is százával álja" nak az idegenek.

Parisban ‘.'isztában vannak azzal, hogy a játék cíetrcviaiáu'a megy. Egy héj megko* molviroltá a frainciákal és Paris tónusa meg* változót:: komollyá é: flszámtá lett. Ha a háború egy évivel ezelőtt lörr vcína ki, ta‘ Ián nem ment volna ilyen simán a háborús életre való á'-menel, d? úgy év óta mindenki Idkileg felkészült a háborúra, ma már legendának tűnik az, hogy Franciacrszág* bnn valaha pártharcok duMak és a vezércikk ugyanazt mondja, a^ár Daudet, akár Blum írja. Paris grófja felhívta -ar monarchls* ták&t. hegy támogassák a köztársaságot. Márc'-holnapra minden ‘ megváltozott.

Al. r;i jta megtört minden igyekezetem. Legelőször is beleesett a hagyományos rekruDbetgségbe. Sehogy sem tudta meg- különbözhetni, hogy melyik a jobb és me lyik a ba» lába. Mikor indulj! vezényeltem. rendszerint a jobblábát nyujlogatti s ha jobba' keltett lépni, ballábát kalimpál ía. Nem volt egy sz kra taklusérzéke sem.

Jogosan feltehető a kérdés: m ért nem köttettem szénacsomót egyik lábára és szalmát a másikra, a hagyományos „szénás lábad, szalmás lábad“ módszer szerűi? Ugyan kérem! Meglettem. Ai a' szénát sem tudta megkülönböztetni a szalmától.

Azaz A hét, hogy meg ludthi volna kü- lünböztehr, ha meg tudom neki magyarázni, hogy mely k más k, de nem tudott a jámbor egy hangot sem más nyelven, csak törökül

Sok keserves percet szerzett nekem. Egy napon már szörnyen feldühödtem s mikor másfélórai kínlódás után szakadt rólam se izzadtság, cudarul összeterem tettem őt. Lehoztam az összes szenteket a égről. Kicsit megszeppent, de inkább az mdulatomtó-; látszott rajta, hogy h szöveget nem ért'-.

Nincs ez így jó! sehogy sem, gondoltam magamban, másképpen kell ezzel besuM- ni. Ennek szavalhatok akármit, törökül kell ezze'j csevegni. Különben jó lesz vigyázni, mert a kap hány ur gyakran tékáit válogatott szakaszom felé Csak azt vártam, hogy Ali is-mét bűnbe essék. Elejébe ugrottáim s szikrázó haraggal harsogtam a szemei közé:

— Allah Allah, Mekka, Mohamed, Mo- hameheed. Ennyi volt az egész török tudományom. de óriás: sikert értem cl ve'e. AM pár másodpercig megdöbbenve bámult rám, aztán felordür-a fordult egyet a tengelye körül s «rcra vágta magát a porba. Nagy fel indultában összetévesztett te szegény a világtájakat s hátat fordított Mekkának is- Mohamednek cs.

Az egész kaszárnyaudvar rengett a nevetéstől.