Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-08 / 232. szám

8

Hl I I V/íK

I ')./ U ok ( ó h e I "

tiMmm

„És mégis háború var

I Karcolat egy angol családról

l ''ff a r a />• !rőleumföző jeleli, furcsán nui:s'l:<i. M < j/, meghitt cyLdrl Iert int fi: 1 s:tn Lörüh- Még < yy kis /('át, tiles? kérdi a nem és nté.i nyit i\ a esés c után, ii 'ny harmadszor inegöüse párolgó. “lat- ,

Ildi Ctnuit. Mni reggelire ind"ii len r.a,, délután öl a kedvenc, <i drága 7,a

S a firo i(id( szürcsölgetve, /; </> .• .»«'• - Aojíi/ uyorkirsnnd’vic't. meg kol.iri;:. n: esa ment:, lassan megindul n bet é jeles:-- DeieHjy les: habom. M es tin «».'*»•// gondom!

/yy, ilyen erős szór I mondja cl >: néni. mert bér anyo’. non benne a unj’ se vedéig. hogy egy eyes: hadseregei fel tud na villanyiam. De nem bis: a háborúban: színre -lélekkel ellene nan. \ hues, róemen é‘énk intelligenciától sugárzó •'<- kintetét, melyben most valami árnyék bujkál: hán>y, szinte lemondás. M rt •’< tudja, hoyy háború lesz, h°yy •> nnyy tu- uiyfelfonln1 ás elkeni1 heteden, he kis hamis mosoly suhan át orcán, kölekrdöen mondja:

— Hej, de tiizesle^kü már met fiút va- laki, -— $ érezni lehet, mennyire büszke élénk feleségére. Aztán ajka egyik :.a:dobál a másikba tolja n pipát, felárt és nekiindul gyepet nyesni. A néni is ke ti 1 l!ó után nyúl. hogy virágjait gondozni. Máidén angolnak van egy szenvedélye, hob- by-nak ldviák e:(: úgy dédelgeti, mint gyermek a hintalovát. Nekik a kert a ját- tékpQnpájuk.

Kis idő mirvn a néni beül (,u!Aj thj és behajt a városba. Saját maga vezet, mer1 amint mondja.- ,,Egy autó feltétlen szükséglet, de a sofőr az fényűzés*\ .4 bácsi <s elindul dolgon intézni, s csak vacsora idárt ülnek le olvasni, nagy patience-ózni.

Nappal munkaidő van, nem lehet lustálkodni. Pedig már kiérdemelte n pihenést ez a kedves ősz pár,, mehj két nagy !gyermeket nerceit fel. szorgalmas', értékes egyéneket, kik kirepültek a szü öi fés:ek- ' bői a: éleibe. De a:ért most mégis gondot okoztak. Mert a politikus hírek mindegyre komolyabbak s már a néni sem hangoztatta oly meggyőződéssel, hogy ..nem lesz háborúik A fai pedig, Sandy, •28 éves fiatal tanár, Franciaországban igyekezett nyelvtudását tökéletesíteni. Ma már a- angolok is snlyt fektetnek idegen nyelvekre és ezt is, mint mindent, kitartó, komoly munkává! akarják elérni. ,,— Ne légy gyermek Joan, dehogy is izgulok. Hát persze, hogy hazajön Sandy, nem lesz semmi baja“.

• De alig teszi le a kagylót, — leányával beszéli a néni. aki Londonban dolgozik ctz egyik minisztériumban. — sokkal kevésbé meggyőző, inkábbb tűnődő hangon iismétli: ..nem lesz semmi baja“. S aztán ■férjéhez fordulva: — „Mondd csak, Jack, 'mikor jön meg az a gyermeké Mégis .jobb volna, ha itt lenne már. Bár Joan .is haza jöhetne“. S néhány nap írtul na, amikor Anglia hadat üzent Németországnak, a néni veszni haggta színházjegyét, pedig jól tudta, hogy ez az ida'só alkalom, hogy sokáig nem lesz ilyen szórakozásban része, mert: „úgy érzem, hogy megjön Sandy“. Kedvenc, ételeit készítette el s késő éjjelig várta haza a fiát. ,

Még mondják, hogy az angolok ridegek!

A hadi állapottal naponta uj rendeletek jöttek. Egész plakátokat kellett kividről megtanulni és az összes utasításokat pontosan követni. A család alaposan kiveitc részét a munkából, nemzetvédelemből- Vasárnap e'cgnns feketében templomba ment a néni, de alighogy hazajött, felvette munkaruhájúi, Sandy pedig lyukakkal spékeU, tradicionális szürke nadrágját, bár na kabátját r. oz egész ház hozzálátott o lakás be sötétítéséhez. Fürészdés, kalapálás, függönyszobás ..egész mű heh/

lett a szép nagy ebéd-öböl. De amire elkövetkezett az idő. rtr egész kis egyetemi városira, koromsötét éjjelbe burkolózott.

A beosztás minden angol házban széni. De vacsora (Jon megszólalt a telefon, hogy gyermcldranszport érkezett Londonból: a néni felugróit a: asztaltól, oh be szörnyű, és !°utójával röglön olt termett segítséget nyújtani. A bácsi pedig, éjjel 12-tő’- reggel Q-ig egy egész hétig szolgálatos volt, mini légvéde-mi megfigyelő. Joar napi 1C> órát dolgozod, de azért taláh időt hazajönni és vidám arcA szociális gondoskodás felhőkarcolójának élete

BUDALEST, 'Moher hó.

Now 0’kb.m a bankok és áruházak épi- J* iii'k tollúik arc* hi. a, út a 1 ársadifüom'oi.'.'o* siló inié-vk Többek közi ezze ú jellem*“/ :ii !rival ne a kér város különbségét. Odaát annyi a péti/, a vezérigazgató és a rágógumi hogy iu'm is lér el -■ fold feh/inén, ha* n«m tornyokba kel' rakni. Nálunk p dig annyi a bi/.logiiá\ra szoruló szegény ember, hogy kartotékjaikat csak Horonyban lehetett felhalmozni. A (ánoshegyr&l, vagy a ' lárma határhegy .'éji -“■zabad s/a-nimvl nem The: látni, hogy hol vannak a bankok pa* lócái, ui mulatóhelyek és a fogházak. De a mennyből! peremére rajzolódva látni ezt a tornyod, amely többszázezer dolgozó sze* gényomber mnn.t^vára betegségében, és öreg* s*gb n. Ebben a jelenségben kétségk‘vbl van va'ami megnyugtató.

Az előcsarnokban» hatalmas táblák látják ■ej a t-jgokat a szükséges figyelmeztetéssel. De senki sem kérdez* senkitől, hogy mir akar. Aki ide belép, rögtön tagnak erezhet* magár. Nem is lehet rossz érzés, — gon* doltam — annyi ember rénfereg lársmlanul é< reménytelenül egész életébon; Mt legalább kétségtelenül tapasztalhatja, hogy serves ragja egy hahifmas inré/ményneik, amely szükség esetén hamisfoggal és (udtalpbetét re] látja e' őt. „Ha* ideje drága, forduljon az TJrba*gozitóhoz!“‘ — tanácsolják öles fel* iratok. ,,Sok líradságtól kíméli meg magát, ha az Urbaigazitóhoz fordul felvilágositás’ érrí“ Ilyen és ehhez hasonló szövegek ajánlják az Ulba'gazi'ól, kosé reklám^zerüen Az vmber általában plakátok >l<özt cl; kissé már belefáradt- abba. hogy vi-?ág;tó be-iik- kel laiiácsofják neki, niily-n gyártmányú bölcsőben lássa meg a napvilágot é> milyen gyártmányú koporsóban térjen örök nyugovóra; az ember kissé már gvanaksz'k a rek* Iámra, amellyel idegen érdek akarja szug*

gtnálni őr. Éppé ni- ezért- üdítő-n hah hogy végre egys/er valahol a saját érdekében akarják '»zuggerálni az embert s ezért nem is kénvek semmit. Amilyen tárasztó a rok* láms'.’-lus a magánéletben, éppen dyau knl* lernest» hat a köz intézményben.

A pater »ostcren

A tagok «'.ţii n érzik magukat, P-ed keh mennem az igaz.gtóságra, a ,,pater poster“ t veszem igénybe. A fü gében, amelybe belé’ pék, már áll egy fia'j! lány. Szomszédunk* ban, a lépcsőn- egy másik lány igyekszik fölfelé zihálva, hegy lépést tartson a Hifitek Úti ársnőm minden emeletien, amikor nap- vi'igra ibukkanumk, odak'iáúja neki:

— Látod, minek voltál gyáva! Aki mer, az nyer!

bz kétségkívül igaz, cí-e nem ért-cm, hogy mit lehet nyerni ebben a szűk fülkében? Kiszállok s negyedóra múlva, miután elvégeztem dolgomat, ismét; a pa‘*T nosrer felé tarrok. Utilársnőm most lefelé jön egy fiatalemberrel. Várn-om ke'!, mert egymásután olyan fülkék következnek, amelyek* ben nincsen hely. Egyszerre 'vmé meglá" ■lom utitársnőmet, a bátor lányt, amint fölfelé száll, az előbbi fiatalember mellett, megdicsőüWe és ielrünően pirosán. Ugylát* szik, valóban nyert1, — gondolom és várok. Egy perc múlva megjeVnnek a más‘k oldalún és méúóságteljes -n ebülyednck a mély* b' n- A másik lány, aki nem mert beszállni, már nincs sehol. Elvégre nrrn 'ehet kíván* nj tőle, hogy órák hosszat föl-'e ziháljon a lift mell ott, amelyben barátnője padlás és p'nce, ég és föld között Hebeg egy fiatakm’ h-T Idalán, megdicsőülve és csókolózva. I Let. Hogy nincs is más baja, csak a magány; nincs is szüksége gyomorvizsgálarra, c? ik egy kedves fiúismerősre, ezért kereste fel az OTTr. Mondom, a tagok egészen ott* h* a érz'k magukat.

Renaissance Pensie II

Az ön otthona már évek óta Budapesten a

Budapest szivében, a belvárosban: IV., Irányi-utca 21 sz.

Minden szobájában tökéletes komfort: hideg- és meleg folyóviz, központi fűtés, tágas társashelyiségek. — Elsőrangú konyhájában kívánatra diéta. Éjjel és nappal lift. Fürdőszobás aopartementek. (dicső árak. Hosszabb tartózkodása 11 engedmény. — Budapestnek majdnem valamennyi autóbusz- és viliamosvomla a közvetlen közelben áll meg.

OTI-klub

Lent, a földszimi'oeo ás, aho? a táppénzt utalják (ki, otthon érzik magukat. A folyosó két oldalán, -vzük ablakak előtt, kisvbHaa- gyobb csoportok várakoznak szelíden, a padokon pedig meghitt társaságok ülnek. Fér* fiák ponyvaregényt olvasnak, kere.sz.rejr- véaiyt fejtenek, kicserélik eszméiket a gaz" dasági és politikai helyzetről, apróbb csereüzletekor bmiy öli ralinak, te, öngyújtóval, zsebórává1?, könyvvel Néhány nő kéz'mun* kázik, Csak ez hat zavaróan, egyébként rendes klubélet folyik f‘-t. OTi“klub, kolb-me- sen fűtött helyiségekkel.

Az ablakok mögött, az irodahelyiségek* ben sokbal hérkö//rnapibb a hangulat. Az. Íróasztal miliői, ahol leülök, két1 k‘s ablak látszik- Az elsőn két fej is furakodik be ■egyszerre, egy fiatalember derékig behajol, miiniliha testi jelenlétével akarná kifejezni, hogy az ő ügye már „bent“ van-, ő már „kézben“ vám, „egyenesben“ van. Ehüni'k az ablakból s utána egy öregasszony bújik be derékig. Ezen az ablakon ár minednk: bebújik, mmtt ha szem vedéi ye-sen ághálni akarnia egy igazságos ügyért —• mert enmél az ablaknál a segély-úgényiést kell benyujrani. A másáé ablaknál, ahol már a táppéaaz* utadványt szolgáltatják Ki, higgadt és derűs arcok várakoznak. Jól látható, hogy a pénz izgalma éppen olyaaa sajátságos és febünö k'tejezést varázsol minden emberi arcra, mirnr a pénz reménye.

— Méf-óztassék egy percig várni — mondja a tisztviselő az ablaknál' egy fiatal munkásnak. Közben ir és bélyegez. — Tessék helye‘-foglalni — mondja egy cseléd* lánynak.

K'vülrőf 'igények és újabb igények jönnek, osrromszerüen. B-elidro! udvarias hangok felelnek, gyöngédan. Nagyon meglepő jelenség, ha figyelembe v-esszük, hogy min" dig az az ember szokott udvarias ilonm. aki pénzit kér s nem az, aki pénzt ad. Gon" dolkozom, hogy mikor beszédek velem ilyen nyájasan azok, akiktől (kapni akartam valami-? De tmem jut eszembe ilyen alkalom- A4 Óm óztassék helyeüoglalmi, — ezt csak ott mondják az embernek, ahol ő fizet.

Ahoi a beteg papirossá változik

— Mindig ilyen sokan, vannak? — kérdezem a főfelügyelő úrtól, aki (káhluzal.

RÎyţj«» í Jóiscf iniivcy

fehér ab upoiríó íiüléfiiien :

Mádéftilvi veszedelem — Lei 202*—

Kopjafák----------------— Lei 202'—

Sibói bölény — —-------Lei 202*—

Havasok könyve-------— l ei 202*—

Uz Bence----------------- — Lei 2)2 «Kaphatók az

Elfc nzéh hönyvosztályálian

col szü'-einrk apróságokat mesélik: Sandy pedig légvédehni menedéket ásod az iskola részére és tanulságos bátor kis történél eket meséd a gyermekeknek. S h£. a kiszabod munkát elvégezték, nem hiányzód sem mozi, sem színház, még a szereted foolboli-mafch sem. Este összejött a fiaia'ság: színdarabot olvastak fel, Shakespeare-!, meg Osc°r Wilde-ot és jól mulatlak sajál színészi képességükön. Hogy aztán a v'iksötétben, a kis kék fénnyel az 'lutót alig leheled hazavezetni! Sebaj! Annál nagyobb ü teljesítmény és ez mindent megér.

Forr a víz a pelróleumfő-ö felelt, furcsán muzsikál.

— Joan még egy leüt, Sandy, egy sand- wichet? Aztán minden átmenet nélkül, szenvedélyesen: „És mégis háborn van/'*.

A bácsi ráemeli szemeit. S-^árd, kemény a tekintete, de meleg fény bujkál mögötte, nm:nt feleségére és gyermeke1 re néz. Érzi, hogy mind együtt vannak, ko- mohjo.n végzik kötelességüket, megállják a helyüket. Ok és az egész Anglia.

— Igen, háború van — mondja nyugodtan. Aztán ajka egyik sarkából a másikba tolja a pipát, feláll és készül gyepet nyesni. A néni pedig nyúl az odó után és elindulnak csendbe a kertet gondozni. .

...... • , s.

Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 9. Vidékre utánvéttel is azonnal küldjük. — Kérje a könyvujdonságok jegyzékét.

Elnézően mosolyog. Alá nincsenek sokan Hér vége van, mindenki igyekszik a jövő hét elejére hagyni betegségét, m^rl úgy jobban jár — mondja Csendesen és bö* csen beszél, s/ehd iróniával. Alegszokva már, hegy emberekben nrkos képességek rej'ciwk, például pusztán az akaratukká' kormányozni tudják egészség1 állapotukat. A fákAok például állítólag beliekig tartó tetszhalálba tudják varázsolni magukat. Az OTTragok még ennél is több<*r tudnak: egészségesek maradnaík szombatig, hogy megkapják táppénzüket. Ugyíál'szik, ‘lyeaa tehetségednek kell 'lennie az embernek, ha valahogy meg akar élni.

A főfelügyelő elmagyarázza a beteg útját álról a piílanatról kezdve, hogy orvosnál jibntkezik, addig a pillanatig, hogy se" gélyr kap. A beteg idebent (kartonná, ^zel* vénnyé, különféle papirossá változik, amelyet bélyegeznek, eUenjegyezn'ek, aláírnak, kézről-kc'zre adnak. Megmutatja ygy fiók rarl almát: kék és fehér lapokra van fel je" gyezve a rtagök titka, az, hogy milyen be* íegségben szenvedtek az idén, esetleg egész életükben. Körülöttem, a fiókokban több- százezer sors van megörökítve. Jólesik arra gondolnom, hogy a ieg'öbb ember mégsem .mukk A nyomtalanul: feljut a felhőkarcolóba. mint diagnózis, egy karloralapo^x. Száz évvel ezelőtt még ennyi halhatatlanságot sem lehelett remélni. Irt m'n-den ember, a ^zen bajaival, rehát a magánügyeivel egvütr papírrá változik s a papk* megma" rod. Feszülten figyelek a főfelügyelő útra, aki a papírrá vált tagok útját magyarázza. Nem merem bevallani, hogy ezt, a bonyo" lu’r útvonalat, amely számozások, ellenőrzések, betűrendes csoportosítások közt kanyarog, első hallásra nem íudom követni. Bizonyos, hogy ha égi ángyaik volnának, akkor minderre nem volna szükség és az' adminisztráció mindenütt egyszerűbb lehetne. Akkor a ráppénzikiutalás úgy történ* ne, hogy az angyal bejeleatoné egy ablaknál, hogy ennyi és enaayi idő óra dolgozik, eniííyi és ennyi bérénl, jelenleg azcnbaai beteg — mire a iisztvisel6“angya! szó nélküi benyúlna a fiókba és átadná neki a táp" pénzt. Angyalokban feltétlenül m-eg fehér bízni, elég vcína tehát ez az egyszerű adminisztráció. Minthogy azonban nem vagyunk angyalok, bele kell törődni abba. hogy várakozni kei! és cgyik ablakról a másikhoz kell menni. Aki az admin^sztrá* cióva haragszik, az haragudjék az emberi lélekre, amelynek szándékait és igazin on dá" sát, állandóan ellenőrizni kell, kartotékkal, számfejtéssel, bélyegzővel é$ hitelesítéssel. Ezen az állapoton mindaddig nem lehet változtatni, amíg az angyalok és az O ll’öt" gok közt különbség '-■esz.

Zaj és csend

—v Mikor szoktak itt zajos jeüenelek fen* ni? — kérdem.

— Mostanában már ritkán fordul élő — magyarázza a felügyelő ur. — A tüzM* selők fegyelmezik magukat, m«rr tudják, hogy a be-'.eg ember rürelmötfenségét meg kell bocsátani. És ha a űsztviss'-ő minden helyzetben udvarias, akkor nehéz belekötni Különben is, a mi fegyelmezettségünknek óriási nevelő hatása van a közönségre is.

Szép, világos gondolkozás. Természetesen, a tagok Idegbaját ezzel sem 'Miefc gy<> gyitani. Elég, ha egyetlenegy ember kezd zajongani,- akkor azetnban nincs egy békés negyedóra, melyben fennakadás nélkül és si* mán Séh^tjie dolgozni.

Úgy mondják el mindezt, mintha egy természeti tüneményről, például az árapály törvényszerűségéről beszélnének. Ma minden csendes — mondják, az ablakon ki* kémlelve, mint a tengerészek, amikor föl* hőílen a horizont. Odakint a betegség és a szegénység tengere van. Jelenleg valóban minden csé-üdes. ' "

Riport c[*y áldásosán miiködö intézményröl