Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-29 / 250. szám
Í4 / !. L / V 7. É K 193 9 október 2 9. ■nMOMMn KOLOSTOR ES VÉGVÁR nzumsruimmsm', A SZÜRKE ERDÉLYI JÓZSEF Mimién kor a maga lelkének megfe« lelő költészetet teremt. I / lélek ma* X-iiv honija a/ idő és a tér, a nemzet es az emberisei; meghatározó vonásait. \ magyar irodalom csaknem ezeréves múltja a keletről jött és nyugat íelé töró magyarság lelki arculatának állón* dó változását mutálja. Bizonyára \au valami állandó és örök magyar vonás ebben a lélekben, van valami ősi örökség, ami változatlanul azonos korok és nemzedékeken át, de a külső hatások alatt ez a lélek mindig kénytelen volt: Európához alkalmazkodni; a környező népek műveltségéből átvenni azt, ami létéhez szükséges és ugyanakkor megtartani ősi örökségét is. Tudósok lankadatlan szorgalmai, miivészek intuitiv megérzése sejteti ezt a lelket, de megfogni és ábrázolni nem tudja. Látjuk megnyilvánulásait, érezzük létét, de lényege mindig titok marad előttünk. Lilét és felemel bennünket az az érzés, amidőn a kódexek nyelvének ősi szavaiban lelkünkre ismerünk és a primitív versirók kusza gondolataiban saját mai érzéseinket érezzük v isszatükröződni. A tudomány lankadatlan munkája egyre világosabbá teszi előttünk azt a területet, amelyen a magyar lélek teremtő módon megnyilvánult!, de a hiányzó adatok, a történelem pusztító viharaiban elveszett emlékek, a csak sejtett művészi és művelődési értékek között olyan hézag van, amelyet csak a képzelet és az érzés tud áthidalni. Ezért az egyes korszakokat a tudománnyal egyesült művészet szimbólumokban látja és idézi fel. A letűnt idők jellegzetes lelki megnyilvánulásában az egész nemzet lelki képletét érezzük és a szimbólum elénk vetíti régi századok félig ismert, félig ro- mokba rejtett ősi arcát. A magvar élet első korszaka a keleti lo vas jelképében tűnik fel előttünk. A nyugathoz való alkalmazkodás az európai keresztény és latin műveltség átvétele, a kolostor szimbólumát idézi fel. Az európai művelődésünk első századai egy nagy nemzetközi szellemi egység részeseivé tettek bennünket, amelyben eltörpült a magyar lélek, jobbágysorsba siilyedt a magyar nyelv, de ezzel a nyugathoz való alkalmazkodással a magyarság megszerzi azt a lelki állampolgárságot, amely nélkül pusztulásra lett volna Ítélve. A nagy európai népeknek közös szellemi erőforrása: a latinnyelvii keresztény műveltség köt össze a felemelkedő nyugati világgal és teszi lehetővé számunkra egy magasabbrangu szellemi élet élvezetét. És mialatt szerzeteseink építő munkája Nyugateurópához csatol, ugyanakkor, egyelőre öntudatlanul és észrevétlenül, kicsirázik a: magvar nyelvi és művelődési öntudat is. A kolostorok — a kultúra magányos, de időálló várai — közös hitben a közös európai műveltség elemeit teszik lassanként magyar tulajdonná. Ha kell, békésen; ha kell, erőszakkal törik meg a -régi világ lelki ellenállását. Így alakul át a keleti magyarság Nyugat- európa nagy műveltség-alkotó népévé. A mohácsi vész lezárja ezt a korszakot és újat jelez. Ugyanis a középkori nagyhatalmi szerep után a széthulló ország vallási és társadalmi, lelki és nemzeti harcok színhelyévé válik. A nemzet életében 3526 olyan mély pont, amelyből csak a felemelkedés, vagy a végső pusztulás jöhetett. A korszak művelődési jelképe most már nem a kolostor, hanem a lelket és jellemet fejlesztő, ellenséget megtörő, életet és értékeket őrző vár. A könyvnyomtatás és a vallási harcok a szellemi élet fegyvertárát bővítik és a harc eszközeit élesítik. Az irodalom és a tudomány öncélusága ismét háttérbe szorul a mindennapi létért való küzdelem hatása alatt'. Egy fiatal magyar tudós, Csabai István, a. „végvári lélekben“ látja e kor szellemi magyarságának jelképét. De ez a vár nem az előző korok békés kastélya, jólét és művelődés tanyája, hanem az előretörő és legyőzhetetlen török nagyhatalom kardesapá* sai alatt szikrázó valódi végvár, a szellemi és testi lét utolsó menedékhelye. í)e ugyanakkor menedékhelye a vitézi elszánásnak; és utolsó mentsvára a bujdosó, önmarcangolő. hazátlanná vált rnajgyar léleknek' is. Végvári élet és> végvári irodalom egyet jelentenek. Az a tér és idő, amelyben ez a lélek életét tengeti: sivár és jövőtlennek látszó. A föld, ahonnan még nemrégiben falvak és városok emelkedtek gyors ütemben elő, most ismét visszasülyedt ősi vadságába. A Mohács előtti Alföldet a gazIrta JANCSÓ ELEMÉR «.Ing falvak ezrei tették boldoggá és jövőt cprWivé. A hegyormokon büszke kastélyok és várak jelképezték a megdönthetetlennek látszó m ü v e I ts é get, jólétéé és hatalmat. 1526 után mindé/ megváltozik. \ Magyarországot táró külföldi utazna régi király i székhelyeknek már csak a romjait látja; az. egykori budai paloták a, keleti kényelem fészkeivé alakultak át. Alig két1 évtized múlva már jóformán semmi sem emlékeztet a régi jólétre és műveltségre. A hires Corvinák s/ctszóródiiak a világ minden részén, építészeti emlékeink nagy része rombiudölt, az eszlergomi ki- rálvi palota betemetödik. Csaknem félezer év múlva a véletlen juttatja felszínre a régi világ földalaitt alvó kincseié. De nemcsak a városi és művelődési emlékek pusztulnak el. Elpusztul a nagy gonddal és szeretettel niiivel- hetövé tett magyar föld is. A búzatermő vidékek nagy' részének helyét! mocsarak és lápok foglalják el; s az erdők ismét belepik, azt a területet, amelyet évszázados munka kemény akarata vett el tőlük. A Dózsa-lázadás* tól elgyengített, a török harcoktól megtizedeli1, egymással és ixr. ellenséggel harcoló magyarság a teljes széthullás képét mutatja, de már vannak jelek, amelyek egy uj öntudat kialakulását hirdetik. Az életüsztön óvatosságra inti a török és német nagyhatalmi törekvések között vergődő nemzetet, a vallási harcok szétválasztanak ugyan, de egyúttal az igazi vullásos érzést a magyarság mélyebb élményévé teszik. A közel kétszáz évig tartó szellemi harc egy uj lelkiség kialakulásának esi" ráit hordja magában. A vallás nem csupán lelki kérdés. A nemzeti és a társadalmi felelősségtudat problémája is. A nemzetnevelés végső követelménye: egy r.emzer faji ru'ajdonságamak megőrzése, adat-t-ságainak felmerése és k’fejle$z'‘é- se. S ezáltal egy olyan sajátos, dé való és eleven élet megszületése, amely élet ikere- tein belül a nemzet minden egyes ragja ön- ruda oaan, az őt megillető helyen, minden gyekezerét, tevékenységé* arra irányija, hogv a nemzet életlüktetésébe szervesen, belekapcsolódva, hozzájáruljon ennek az életnek minél teljesebbé tételéhez. És cse- tekedje ezt abból a célból, hogy a közös nemzeti boldogulás által egyéni boldogságát is biztosítva lássa. Ez az élet fehác nem egyéni megnyllaikozás! forma, hanem minden ttevékeaységnek és a nemzet kebelében titokzatosan dolgozó, s fel-fekörő összes erőknek a szintézise. Arra akarunk rámutatni, Hogy nvkor válik a sport ennek ä nagy szintézisnek, mint nemzeti tevékenység, részesévé. Továbbá arra is, hogy milyen erkölcsi erők tudatosítására, megőrzésére és fejlesztésére képes a sperr. Végül pedig tisztázzuk, hogy milyen formájában tekinthető a nemzetnevelés egyik hathatós tényezőjének. -,v 1 ILI f M ndaddíg. amág <a sporttal csak egyének foglalkoznak, csupán Kaját kedvtelésüket elég rve ki, vagy óimig egyedül a nagy csucsítoljesirményeket hajhásszák: tehát armg a sport öncél, addig nem tekinthető a nemzet életében jeüienfévő tevékenységnek Akkor válik azzá, amikor nagy tömegek, mellőzve a csucstel jesitményoker, a nemződ lét egyik 'alapját! képező fizikai erők tökéletestósóti tűzik ki célul. Ez a cél rendes testi fejlődéihez szükséges életkörülmények mcgteremiiése} illetőleg megja- viii'ás2 az nemzet fizikai egészségének megőrzése véget>\ Ilyen szemszögtől nézve a sport szerepét a nemzet élerében, világosan következek >az is, hogy a nemzet minden egyes itagját munkába kell állítani a nagy cél érdekében. így azután a már idejét muffit rekordsport a nemzet fizikai tevékenységévé válik. Egyén helyett tömeg, Ennek a kormuk hivő emberei Isten katonáinak érzik magukat és szembe* szállnak miiuleu elnyomással. Nem csu pán a külső ellenség iá műd ásóit igyekeznek visszaver ni, de ugyanakkor a belülről jövő ellenségeket is. A vallásos élmény milliókat tart össze, épít' és jövőbe mutat. A zsoltárok tömeg* lélektani ereje bibíiás néppé teszi a magyarságot*, amelyik « vallásltun többet lát, mint Nyugateurmpa keresztény népei. Kialakul a végvári magyarság típusa. Ez a magyarság már nem a mohácsi vész előtti nagyhatalmi szerepre törő keleti hódító fai, ez a nép az élet asztalából letaszított, Istentől és az emberektől elhagyott, saját bűneit szenvedő, szétvert tömeg. Végvári nép, amelyiket az idők kegyetlen kezei elszakítottak múltjától. Lassanként kialakul az uj lelkiség, amelyikben a vallásos érzés egyesül a nemzeti öntudattal és a szociális! érzéssel. Az egység egyelőre csak a törükség elleni küzdelemben nyilvánul meg, de lassanként átterjed inás irányba is. Ennek a vivő* dó és hősi korszaknak irodalmi kifejezői: Tinódi, Balassa és Zrínyi. Írók és harcosok, költők és katonák egy személyben. A végvári élet művészi világát ők teremtik meg; ók tiikröztetik v issza azt a magasabb életérzést, amelynek alapeszméje: „Az élet harc, védelem, vagy magasbatörés“. A Mohács utáni kor irodalma, művészete és szellemi élete a legtisztább értelemben vett önvédelem. Ezért, mondja egyik művészettörténészünk, hogy a reneszánsz építészet: „harcászati építészet“. Isten cros vára mindazoknak, akik a tnlv ilági erük igazságottevö hatalmában hisznek: s ez a hit katolikusokban és protestánsokban egyformán erős. kedvtelés he!vert megfeszít^tr. aur^ka, re- kordreljes'tméuy helyet nemzet egészségi céh íme ez a gondolák mely a sportot1 meghatározza. II. Am‘nt egyének testi összesége atKorja a tömeg Iá ható restér. ugyanezeknek o.z egyéneknek .lelki megnyilatkozásai a tömegben. egy uj, egy nagy', egy szebb lélek megszületését teremtik meg. Ezr az uj közös lelket minden alkotó egyén érz‘ magában és részesévé válnak a közönséget ai- io ó többi «gyedek is. Tudatossá lesz és mindenkit magába zár á .közösségi érzés; megismerik a közös munka gyönyörei, a közösség célja válik mindenkinek céljává; de másfeleit megtudja mindenki azt is, hogy a közösség áldozatot kíván, melynek meghozatala pillanatnyilag keserves. De sohasem olyan nagy', hogy a cél eléréséért foly- 'Saito r munka eredménye ne kárpótolná azt. Szolidaritás, öntudat, ® közös munka és a cél fontosságának megismerése h lemondás â közért: ezek azok a lelkű tulajdonságok, ‘amelyekkel minden egyén meggazdagodik a Tömegsport álltai Ebben a felfogásban a tömegsport nemcsak egyszerű fzákai tevékenység, hanem ennél sokkal több, mert a nemzeti élet fizákai-erkölcsi világának az alapját veri meg. m. ' D? mii szükséges ahhoz, hogy* ez a f'zi- káj tevékenység és a velekapcsoktos erkölcsi javak valóban nemzemevetési 'tényezővé váljanak? Két dolog: r. Eszmei tart altom. 2. Keretek megferemrése. Az eszmei Martaim at a nemzet tes'l és erkölcsi alapjának megőrzése és jav-tása képezi. Ez azonban egy egységes munkaterv $zi- goru végrehajtását felételezi. Ezért a- sportoló lömegct szervezni kell-, nagy sport- közö;sége)k,be, amelyekben a munka alapját a fegyelem képezi. Tehát: szervezett és fegyelmezett! sporrközösség nz â keret, amelyen belül az egyéni sportcélokat közös céllá lehet' átalakítani Ebben a keretben az eddig pusztán egyéni célokar szolgáló sport á nemzér nevelés szerves és nagy- fontosságú tényezőjévé válik. A mézesmázos őszldö, a gyermektolvaj vén banya, közeltett ujru * énnekem szüle lett a zárkózó tanya. Vonzott a város nyáron át kiszinesiilt kísérlete, t könyvek, pajtások, és no már, a bajszom is kiserkede. Cselédember volt az epám, hazulról éltek a fiuk. Számítsátok ki, — hat fin; — fölösleg egyre mennyi jut? Egy fillér sei... Ne de, sebaj, fallót kaparni ültem én egy csontos igás ló mögé: arról kél ez a költemény. Reggeltől estig azután, ott fénylett a nap fogsorán talpvasain a gépnek és a vén igás deres farán. A gép pedig hamarosan engemet is géppé nevelt. Jobb karom még álmomban is híven sülyesztettl és emelt. Elmém az álmok táltosán Csapóiig hatott madár gyanánt; aranyt&llón kaparhatott dicsőséget, királyleányt, vagy megválthatta hősileg az embert gyarlóságitól, Jeti! légyen dija árulás, töviskoszoru, nád, bitó. Elmém s karom közt a dolog mint elmondani, békén oszolt, de jaj, a szürke munkatárs egy rossz szokása közbeszólt, xagv közbevágott, — valahogy durván félre ne értsenek, s otromba vád érje pedig gyöngéd, szomorú versemet!.,. Hófehér, hosszú farka vált, (hegedüvoitóba való, de hnjtószár nem szabadult e török lobogó alól, ha egyszer lecsapott, — pedig napjában hányszor* megesett! Különben ember sem vala e négylábúnál kezesebb. Eleinte becézgetém, levelesgallyal biztatám, farka csíkját ügyem elő! gyöngéden eligazgatám, de többről-többre kihozott, szép szeremből a vén heréit, s a leveles galy fás fele a lombossal helyet cserélt. ^ Rövid egy nap, de hosszú volt s az ütleg nőtt, mint haragom... Oh, hogy szégyellem magamat, mikor e verset faragom! —~~ A tál lón eltört bot hevert, valódi tölgyfa buzogány: fölvettem és lócsontokon, szegény szürkén táncohtkíám. Hogyne, mikor ábrándjaim egéből földre buktatott!... ~ S így szálltak el tőlünk a szép, lángoló nyárvégi napok: kapartunk, bérért, abrakért, búzát és bühíj és bánatot... Szegény ember! Ha csak lehet, ne üsd a szegény állatot!..« Azóta be sok szép nyaraim szállt el örömben üresen! Ám a szálkát nem egyedül a más szemében keresem. — Látom szememben, mint arany gerendát az álmodozást, mit a világ Minijét, mint én a hajtószárlecsapdosást. De mint a szürke csökönyöst csak agyonverni lehetett: jólét, nyomor nem tántorít igazságomtól engemet. Idősb mináiunk és erősb minden kínunknál ösztönünk, bus tiltakozásunk, örök, hős, ifjúságunk, istenünk.!».., LÖRINCZi FERENC: A sport nemzetnevelési eszköz
