Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-29 / 250. szám
19 3 9 október 29. f: L L £ A’ / É k 13 niii maga? vámot vedelt, különösen, ha valakinek sürgős volt, hogy We’öbb ktesé- peHesse a kalászból a. szemek Szeptember végé g efökriott a buza- cséplés, inert hire futott az ördögi gyorsaságú gépnek messzi vidéken s meghívták ticágó7n,i a környékiéi falvakba c«; azután, meg következett a lóhere, mely magas ára miatt e* legktedósabban szakad jövedelmezni. A gép több, mint ezer vé- ka búzát keresett meg gazdájának;fenn is hordta ám néhány napig az orrát Xasgy .István: ilyen bő pénzforrást, m nt ez a traktor, nem látott a falu! De a nagy- .menyiségü gabonával nagy gondok is szakadlak az öregember körül párnáz ott fejére. Telve a p«dlás, a gabonás, még a pincébe is kénytelen volt búzát önteni, de kinek ad ja el? Felhős, esős, sáros őszíj napok következtek s ő reggeítől-estig csaknem állandóan a kapu élőt; áMdogáb, hátha alkalmas embert lát. akire rásóz- hatná burájának legalább egy részit! Leste :i gabonakereskedőket, akik máskor már nyár végén csapatostul rohanták meg a falut, moss azonban egyetlenegy sem jelentkezik közülük. Egy reggel, mikor fogytán volt már c türelme, rápnrancso'h a szolgára, hogy fogja he a lovakat, szekérbe ült és bejárta a környékbeli falvakat is, hogy nem voltak-e ott üdén & zsidók? A buzaszedöket mintha gonosz titkos hatalom tartotta volna idén távot: elkerülték a falvak ragadós, mély sarát, nem jöitek errefelé. Nagy István komor és mérges volt, amikor körútjáról hazaérkezett és hangosan működő tüdejéből borsz-agot fújt. Még lett volna egy módja «' kísérletezésnek: elmenni városra és o?t értékesíteni a gabonát. Ezzel a lehetőséggel kapcsolatban vtezont ö úgy okoskodott, hogy be fogják csapni, nem adják meg a buza tisztességes árát, ha Ő kínálja megvételre « portékáját; nem ment tehát városra, i- Közben a buza ára am’nt a napilapok is megírták, napról napra eseti, Nagy [Istvánon már nyugtain,htó csüggedtség vett erőt. sőt az ámerikás ember iránti lenézés Is elmosódott lelkében, amikor Karikás, lefelé haladva az utca (persze, vadonatúj sárcpo disztclenJcedeH o lábán!), köszönésképpen odabököit kalapjához. Hova--hova? — kérdezte unottan a kapuban álldogáló. — Szekeret keresnék — Azt minek? — Városra kéne menni. Búzáért. Feles limit az ezermester szeme. A másik megadott k csH távolabb s folytatta: — Tudja maga, hogy nekem földem nincs. Nincs ami teremjen. Pénzzel keM megvenni a burát. Vehetnék ugya'n földet, de minek az? Olcsóbban hozzájut az ember, ha készpénzzel vásárok Aztán nincsen nekem családom, aki örököljön, kinek vásárolnék én földet? — Ősz tán ki van fizetve már a búza? —• A nincs... — AMtor inért menyen városra? Hogy még a szállításért is külön fizessen? Az embert homar becsapják a kereskedők. Búza nálam is van, amennyi- kell! Menynyit adna vékájáért? — Nyoicvnnö'üt... — A kevés. Mégha- sokát venne, nem mondom. De néhány vékát eipocsákolfi* nyolcvanötbe? Nem érdemes. Az ámerikás kalapjához bökött: — Na, jóegésséged — s tovább indult. Nagy István izgatott tett, ott vtítt a rengeteg gabona a nyakán. — Hájjá-é, Karikás ur, vegyen vaj száz vékát s akkor megkaphassa... Visszafordult’: — Ideadja nyolcvanba az egészet? Az egész mennyiséget? A másiknak megdobbant a szive. Mégis uralkodott magán, megcsóválta a fejét: — Nyolcvanötbe! — No, :sien neki! Természetesen nem fizette kö a hőbb, mint ezer véka buza árát, ezt nem is sürgette Nagy István. Van pénze Karikásnak, ekkor Lzet. amikor éppen kérik. A gabonát sem száTilpitá eh ott maradt az a gazdánál, csak éppen megtekintette « vev;",. Az ezermester már nem bánta, h dd egyék a bogarak a gabonát, nun az övét puszíótjákl Nem tudta azonban megáll a n’:, hogy ez - teán is nap nap után ki ne álljon a kapu elé az átutaló emberektől' o gazd-ság* élet folyása felől ne érdeklődjék. Hetekkel később, karácsony felé. egyik ember, aki a szomszédfalusl hetivásárról jötf újságolt». hogy emelkedik a. buza :ir>. már a kilencvenöt lejt 's elérte s kapvakap- nak minden szem után a kereskedők. Csakugyan, nem hazudott a hírhozó, ünnepek után sáros csizmáim kopott bőrkabátom, szürke poszfósapkás, kövérkés arcú ur állítod be Nagy Istvánhoz, búzát kereset! megvételre. Lám, az isten] gondviselés mégis utóiért az embert. — Van, iná hogyne vóm! — hajtogatin a geizdn. — Mennyi kéne? — Attól függ, mennyi a-/ ára! Száz-ötben tízezer vékát Is kif zetek! Nagy István melle dforrósodott: —• Egeren felül van... Megvesző-é? A kereskedő szeme ős megcsHant, mosolyogva hadart valamit, nyomban n pénztárcája után nyulí, ezreseket szedett ki belőle s az asz tokra tette: — Itt az eSőleg! A g?tzda gyomrában táncolt valami- mit csináljon most? Csábította a pénz, amit nyomban fizethetne résztélre a Ford müvek h«zafj képviseletéhez, mit tegyen? mit tegyen? Tape dop a szobában, vakar- gallte' a fejét, nyugtalankodott. Mégsem* adhatja cl a más búzáját! Alaposan be csapta őt az az ámerikásI A bankjegyeket nézte és elgondolkozott: — M?jd még meggondolom, előleget még nem fogadok el. — Sajnálom, — szonilyo*' >dott el a kereskedő. — Eg}- hét múlva még erre járok. addig gondolja meg a dolgot. Még aznap elment az ezermester Karikáshoz, hogy ő most már hajlandó v:sz- szavenn'i a búzáit, csinálják vissza az egész vásárt, meggondolta magát. De nem ment ilyen egyszerűen. Az ámerikás alkudozni kezdett, órák teltek eb felváltva fenyegetőzlek a b rósággal s végül is Nagy István hajlandó volt kilencvenöt lejben megváltani a búza vékáját K« r kás elöbb* relátó volt, mint a társa, addig nem engeded. míg a gazda a 1 /.ezer tejen felüli különbözeti összeget ki nem fizette, azután k<*cs nto-tt szemével, a pénzt bevitte a másik szobába s beleegyezett — Becsapott engem, mert most drágább a buza, dehát éljen a szegény traktortu tajdoros is, — nyájaskodott búcsúzóul Kiest szomorú volt a gazda ei heves vásárlási jelenet utón, de aztán megnyugodott. Utóvégre tíz tejjel többet fog kap ni így is a búzáért. K tamilt egy ember az a Karikás, alaposén megromlott az erkölcse Amerikában, — állapította meg maigában. Majd isimét teste a tepu riot* napokon át a kereskedőt. De az nem jött. Az utóbbi napokban o búza ára ismét leesett s v-z ex pori őröknek raktáron, maradt a> felvásárolt gabonamennyiség. Bár az előleget fogadta volna el ö akkor! Kitavaszodott, ma jd ismét eUjo.t & nyár. Nagy István gabonáját alaposan kikezdte a buza bogár. Komoly volt «7. ezermester és morcos, ha%aüag. Csak akkor tört ki be’őle a keserűség, amikor — junius első napjaiban — begyújtotta a traktort: ~~ Szakadt volna ile o> keze, aki az első csavart belédcsavarüa! — és gyűlöletével Karikás Mózs’ra gondolt. A népnek is kevesebb vámot kellett fizetnie a csépiéiért az idén; mát kezdjen \tegy István olyan rengeteg sok búzával majd a téten? A faluban mindenki tudott az ámerikás és atz ezermester között lefolyt vásár részleteiről, tudták azt. is, hogy Karikás miatt csökkent a csépléss vám. Tatán meg is bocsátották votes neki az uj kőhazat, a „tekintetes urat“, a kék öltönyt, meg a tanítóval való tegező- dóst. De a fura, kerekorru cipőt és o kis görbeszáru, mentolos pipát, — amilyent errefelé még az úri ember sem használ — azt soha! Csupán a szomszédok kísérték ki <a temetőbe a tavaly, emuikor érte is eljött a halál. .) AZ ÉN BABÁM MÁSSAL ÉLI VILÁGÁT... Kivezettem Virág ökröm & tétre, IReggel joker a harmatos zöld fiire. Nem hallom a, Virág ökröm harangját. Az én babám mással éli világát1* Hajtsad kocsis, itt a csárda nem messze., Majd szállást ad az a barna menyecske. Arany ice, réz a pohár kezébe, Én nem járok kedves babám kedvébe. KIMOSOM A ZSEBKENDŐIMET... Megfőnöm az ostoromat harminchat ágra Rá verem a ki« angyalom gyenge vállára. Addig ütöm, mig két karom bírja, Az én kedves kis angyalom nem bánja. Kimosom a zsebkendőmet tisztái fehérre, Nem adom aaşt akármilyen legény kezére. Annak adom, akit igazán szeretek. Aki vei aş esküvőre mehetek. *. Fekete feXlegböl éred az eső, Ritka most az igaz szívű szerető. Olyan ritka, mint a hófehér holló, Szeretőnek nem minden legény való, SZÉP CSILLAGOK... A csillagok feketébe ragyognak, Az irigyek mindig rólam suttognak. Hagyjátok ed, ne bántsatok engemet, Nem tudjátok, mi bántja bús szivemet. Szép csillagok, ha beszélni tudnátok, A lányokról mindent kimondanátok. A lányokról mindent leim on danáitok: Sok szép leányt szégyenbe .hajdanátok, Anyám, anyám, édesanyám, Hol van az én édesapám? Elment fiam a. mezőre, j Szép virágos temetőbe. Édesanyám sok szép szava. Kit fogadtam, kit nem soha. Megfogadnám, de már késő. Mert az idegen az első. Nem megyek; én. innen messze, Fészket rakok, mint a fecske. Megbélelem két karommal, jMegtapasztom csókjaimul. Anyám, anyám, édesanyám, Édes felnevelő dajkám: Ha vétettem megbocsássad, Könnyeidet ne hullassad! FEKETE FELLEQBői ... ANYÁM, ANYÁM... ZÚG AZ ERDŐ... Zúg az erdő, zúg a mező, Vájjon ki zugai ja? a tete.:, Talán bizony Búzás Pisti Ári- ■ jjfjf _ . A lovát itatja. Nem is a lovát itatja: Magát fitogtatja. Két piros arcúját Velem csókoltatja. Király Erzsók vetett ágya Magasra van vetve, Búzás Pisti Icis kalapjai Rajta felejtette. Hozd ki Erzsók a k*J*potn, ti add tegyem fejemre; Hogy a napnak sugarai Ne süssön szemembe. MINDIG BÁNOM... Mindig bánom, amit cselekedtem. Hogy tevéled szeretembe estem. Nem estem szerelembe, csak szóba: Sajnállak, de nem tehetek róla. Rózsát ültettem & gyalogúira: Szerettelek, csak az Isten tudja! Megtagadom apámat, anyámat, Mégse hagyom * kedve« babámat*
