Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-29 / 250. szám
jyj? **tóbmr 29. ELLENZÉK VASÁRNAPI KRÓNIKA ÍRJA MARA! SÁNDOR A találmány fi A> /AT, Ä Völkischer Beobachte r\o\ a Dóiig MaU-ig rendszeresen ünnepel a hadv: stelő államok sajtója egy. uj találmányt. Arról van szó, hogy a liAboriibon fcdta? íáffiták az emberek az otthont. Fettaláttak és fölfedezték, Becsben éppen úgy,, mint Londonban, Pár sban, éppen úgy, mint Berlinben, feltalálták, hogy este, vagy napközben lehet otthon is ülni: s ez- a felfedezés mindenütt meglepi és elragadja az embereket. Engem különösen az angol Lap lelkendező hangja lépett meg, a hang, mellyel bejelenti, hogy az angolok kezdik megbecsülni, az otthon örömeit. A híradás» megvigasztal, mert régi gyanúm látom igazolva; gyanúm, mélyet nem mertem solia k' mondan., mert « viktoriánus! Irodalom egész fegyvertárával! fordultak volna: az angol home hived eben, gyanúm, melyet minden angliai tartózkodás elímélydtetí1, gyanúm, mely röviden annyi, hogy az angolok a pokolban is szívesebben tartózkodnak, mint otthon, a lakásban. Ennek az állításnak, első hallásra, sok minden eBene mond. Az angol csaknem vallásos fc'szte- lettel beszél a home-róH: Csak éppen azt tapasztal]lem. hogy minden CVkahn'at megragad, mikor el lehet menni hazulról: kirándulásra, péntektől lehetőleg keddig, vaigv Párisba, mert van .egy olcsó járat,- vagy a domin-úmokba, mert így B-Uk, vagy éppen csak megnézni, sürgősen, tu Strombol.it, mert k'íört, vagy a Balt.-tí-íigert, mert .befagyott. Mindig minden fontosabb és sürgősebb volt számukra, mint otthon ülni. Az angol otthon oly tökéletes volt. o'y szcrvezet. megszentelt, mj-ntegy bullákkal és prágnrar ücákkai leönflépitett, hogy egyszerűen nem lehetett elbírni. A tökéletest és ki> fogáslaleírvt solia nem lehet jól elviselni. Az elet- és az emberi intézmények varázsát néha -éppen az jelenti, ami tökéletlen, ami esendő, tehát emberi. Gyanúm, melyet egészen halkan mondok ki inast ís, hogy az angolok ai viIágbirodaten at ázzál az unalommal aflapitóLák,- amely elől meneküllek az otthonból a világba!. A franciákat ez a veszély soha nem fenyegette, mert a francia soha nem élt olyan csökönyösen otthonában, m'nt e,z angol. „Otthon lenné4 franciául mást je- Jent, mint angolul: jelenti azt is, hogy az ember néha otthon is van, mert nem ülhet örökké a hiva*all'b£ţn, nem kártyázhat mind g a kávéháziban és nem étkezhet miind g a vendéglőkben. Londonban egyetlenegy kávéház van, melyet kon- Wnentáhs értelemben annak tehet tekinteni; a Royal. Olyan is; förtelmes. Pá” rtsben t zezer kávéház és bistro van s őzek a fürészporral meghintett helyiségek szerves részei a fr&ntía otthonnak, mintegy előszobái a francia etetnek. A francia él egy kcsit oft hon,, aztán, 'gyor- san elmegy a kávéházba, bistróba vagy vendéglőbe, mert az mégis mulatságosabb, S főként olcsóbb, Párásban semmi bem olyan drága, mint illedelmes, szabályos, polgári otthonéletet élni. A Völkischer Beobachter megáiltapdt- P, hogy Becsben felfedezik a férf ak a® otthon s főként az otthoni konyha v<a- rúzsát; „A férjek hazamennak“ — irja\ -— „és örülnek, mert otthon mégis jobb az étel, m m a vendéglőben“. Általában, mindenki gyöngédéiül most odahaza; vihar van, az emberek kezdik megbecsülni azt a törékeny fedelet i®, mely beborítja életüket. De az angol lapokból az is kiderül, hogy a home aJ baj volt e ovilizái- wó békés végnapjaiban. Az emberek „felfedezik“ az otthont s ez a felfedezés egyértelmű azzal, hogy az otíthon, mindenütt a civilizác:óban, veszélyben volt. A háborúnak kellett jönni, hogy az otthon, Londonitól Bécsi#, megint divatos legyen, mindennek, ami ember: életkeret, válságba kellett kerülnie, hogy ez otthoni válsága enyhüljön. Az otthonnal baj volt, mert az alapok, melyekre a kortársak az otthont felépítették, inogtak. Negyedszázad^ már, hogy az alapok meginogtak, s a nagy rengés nem ült eh Európában minden elmozdult kissé a helyéről, s nem az otthon volt az egy eden ingó bárka a yihajhaa. Még ötyesa, év, £&>tfc az otthon olyan szikla szerű támpont volt. mtet ■ a jogrend, melyre az európai emberek cgyü’-té’ése felépült. Az emberek vendégeskedtek. de az otthonban látták vendégül egymást, az örök otthonban, melyet csak azért hagytak el este, hogy néha színházba, vagy baráti házba menjenek. Mozi nem volt. Kávéház, a köznép számára, nem volt, a kávéházakban hivatásszerűen ültek klikkek, írók, művészek, politikusok, de hiányzott a polgár, aki mesterségét is folytatja cs otthonát, továbbéli a kávéházban. Kocsmába, renoisze- reseri, csak a- tempók jártak, nyilvános helyeken csak n megrögzött hamiskártyások kártyáztak, kiket reggel aztán lesöpörtek, a Iramúval és szeméttel. Rendes ember, ötven év előtt, igen, még huszonöt év élő fit is otthon élt. otthon volt boldog, vsgv boldogtalan, de eszébe sem jutott moziba, kávéházba, br dzs szAlőn- ba, sportokba menekülni az otthon élők Az angol kettéosztotta otthonát, volt a. home cs volt a club, s mindkettő egyformán fegyelmezett, eszményi és unalmas volt. A frénein lógott a hrlslro és a kislakás között, mely igazán csak a gazdagoknál volt cteg kényelmes ahhoz, hogy az ember szívesen, és otthon érezzes magát falai között. A német „Heim“ negyedszázad előtt úgy állott, mint egy Vár, mélyet nem tehet bevenni. De at civil zá- ció idegessége megdöngette e vár kapud is. Az elmúlt két évtizedben, mindenütt, Európában és Amerikában, az emberek finoman, feltűnés nélkül és tehetetlenül menekültek hazulról, házaspárok és családok szaladtak mindenhová, a]io]i fény vett, ehol lámpák égtek, zene szólt, kár- tyát osztottak, poharak csengtek, vagy moziszlárok mosolyogtak. Igen, az otthon válságba került. De most, hogy Európa nagyobb fele gya— ........ ..... — f j/i Kein ő&ze f Íai „ASPIRIN" 40 esztendeje, bebizonyított« , felülmúlhatatlan tulajdonságait. Ezt a világhírt akarják a különféle pótkészitmények kihasználni. azonban az „Aspirin" hatóképességét és ártalmatlanságát utolérni soha sem fogják l ASPIRIN table oV_a. » föau&i« T T A keresztlet valódi*; ■nuí célszerűséggel eisötcredlk alkonyaikor, az emberek felfedezik Nyugaton az ott hont. Felfedezik» hazamennek, lehúzzák a légvédelmi ablakredŐayökel, kk fényt gyújtanak csak a lakásban., halk szólamra ártják a rád ót, csendesen ülnek otthon, körülnéznek, Az uj találmány meglepi őket. Nem is olyan rossz, mondják csodálkozva. A levegő jobb otthon, mint a füstös vendéglőkben é; kávéházakbam, a fűtés egyenletesebb és egyénibb, az étel tűrhet őbb, mint a jegyre mért vendéglői táplálék, az ital sokkal olcsóbb s zene csak akkor van, ha már nagyon elkeseredett az ember és akarja'. Nem is olyan rossz, mondják csodálkozva az emberek Párisbain., Berlinben és Londonban; s fel1'éttermi kevésbé unalmas, mint egy divatos bár, vagy egy bagóval és cigarettacsutkával 'teleköpködött törz'- aszta! a korcsmában. Az otthont felfedezik, mert veszélyben van s mert nincs más helyette. Az uj biedermeier, a kerek asztalokkal, lassan elkezdődik most is, mint mindig, veszélyes időkben és idők után, m'kor az emberek kerék asztalokat vásárodnak, hogy mentői többen férjenek áz asztal körül és az otthon falat között- A világ oly veszélyes, hogy az otthon kezd meghttr leírni. Dugd ki az orrod hazulról — mondják —, sötét van és a levegőben gépek zugnafk. Nem félsz; egy kicsit? Tudod nV'b .— mondja halkan, kissé szégyenkezve, Európa, önmagának —, maradjunk' most egy ide g otthon. HENRY ALBERT PHILLIPS, a neves newyorki utazó-riporter és iró egy napot töltött Kolozsváron KOLOZSVÁR, október 28. Henry Albert Phillips, a Ne\v=York Herald Tribune, a NewYork Times, a londoni Daily Express és több más világlap munkatársa, több nagysikerű könyv szerzője, feleségével együtt ma este Maksay Albert, az Amerikát járt kiváló teológiai professzor vendé* ge. A professzorék szép, meleg, az iga* zi otthont sugárzó lakásában pihen most ez a két elfáradt ember, akiknek nagy fia van és akik tizennyolc éve járják a szárazföldeket és a tengereket. Még nem akarnak és nem tudnak ott® honmaradni, békés vidéki életet élni Connecticut! farmjukon. A változatos* ság s a kóborlás nagy kalandja jelenti számukra az életet. Mr. Phillips már igazán learathatná egy nagyon szór» gairnas és munkás élet gyümölcsét. Sok könyvet irt már, de tizennyolcéves vi® lágcsavargása után kötetekre való él* meny van még benne. De viszi az amerikai pionírok sorsa és vére. Típusa annak az emberfajtának, amely nálunk Európában majdnem ismeretlen. Eta* zik, hogy megismerje a földet, ennek minden szépségét és nyomorúságát. És úgy érzi, hogy még nem érkezett el az ideje a békés farm'életnek. Szívesen vállalja vonatok kényelmetlenségét, tengerek viharát, hotelszobák egyfor* maságát, különböző eledelek szokat* lanságát, azt az egész „bőröndből való élést“, amit a folytonos vándorlás jelent. Nemcsak vállalja, szereti* Tizen® nyolc éve csinálja. Most láthatólag jól érzi magát. A társaságban mindenki tud angolul. A vendéglátó házigazda, a felesége, sőt a háziasszony fehérhaju, mosolygó édes“ anyja is. Aztán van itt egy fiattal házaspár. Az asszony Angliát járt, az ura németül beszél Mrs. Phillips-szel, egy kollégámnak pedig Maksay professzor fordítja le Phillips megfontolt* érdekes mondatait. REMÉLEM. A FIUNK SZERENCSÉSEN HAZAÉRT... — Máju3 óra vagyunk Európában — mondja a kistermetű, őszeshaju rokonszenves amerikai {ró »—» s itt érc a kitört háború. Hajójegyünk van, de azzal már nem mehettünk haza. Most nagy kerülővel, Olaszországon ár, Genovából tedukmk haza egy amerikai gőzösön, A fiunkat sikerül; hajóra tenni. —- Utazásai alatt milyen* cikkeket iüld Lapjainak? — Tizennyolc éve négy kontinensen utazunk szüntelenül. Egyedül Ausztráliában nem voltunk még. Főleg utazási cikkeket írok, de természetesen kitérek általános problémákra s pofti kai kérdésekre is. Időm legnagyobb részt főleg Európában lököm, mert ez 3 földrész érdekli legjobban az amerikai közvéleményt. AMg győzöm feldolgozni 3 rengeteg anyagot. Amit aztán elfelejtek, azt a feleségem mondja még nekem ... Ránéz a finom vonási:, sápad’, szökő asszonyra, hűséges '»ársártk a tizennyolcéves hotel-élet alatt. Nagyon érdekes ez az amerikai asszony í$. — Ismerik Amerikába« Délkelet európai? — kérdezem. — Sájnios al’g, — feleli Mr. Phillips »—1 csőik az utóbbi hónapok alatt kérük az érdeklődés előterébe. Bizony az átlagos amerikainak fogalma sincs ezeknek a kisebb európai államoknak helyzetéről — a földrajzi helyzetet is beleértve. — Ezt körülbelül tudjuk. Egy Amerikát járt ismerősöm beszélte el, hogy mikor egy amerikai megkérdezte tőle hová való és azt mondta, hogy Transilvan iába, az illető clgondolkozva jegyezre meg: AhsL tudom már, Transttvániába. Az valahol o;t van Penssdváaia mellett... j—, Körülbelül így van — mosolyog Mr. Phillips. — Mint lapjaival állandóan érmtkezés- ben lévő amerikai állampolgár, m.i a véleménye Mr. Phillipsnek az európai habot rúna vonatkozólag? Hogy ítél k meg Am«* rikában a helyzetét, optimistán, vagy pesszimistán? — A háború tartamára nézve e&térneíci a vélemények — feleli ,—vannak aikttv abban reményednek, hogy rövid ideig tarai majd a háború, amelynek kitörését mélyen fájlalják az Egyesült-Államokban ésj vannak, akik évekig tartó háborút jósol-! naík. Természetesen a jövőt senki sem tudhatja, egy azonban bizonyos: AmenkábaaS az a szilárd vélemény, hogy az USA-naki nem szabad beleavatkoznia ebbe a hábo-» ruba, mert akkor a harc nagyon hosszúi kimenetelű lesz. Ha azonban» Amerikai meg tudja őrizni senüegességél, remélhető-: hogy a háború hamarabb befejeződik. Aztán a házigazdával beszélget, mtedátP Mrs. Philipshez ülök â teázóasztel melléi ANGOL HIDEGSÉG — FRANCIA UDVARIASSÁG-.*-— Mit tapasztalt Mrs. Philips ?izea-a nyolcévi utazásai alatt? — kérdezem. V—t Talán elsősorban» azt — feleb —*; hogy az egyes népekről szóló hiedelmek* az olyasmi, hogy az angolok hidegek»] meghagy a franciák különösen udvariatok! nem egyebek babonánál. Hogy az angoloki nem hidegek, azt legutóbb Londonban taw paszrakam. Véletkaiül ujjaimra csapódott egy ajtó és meglehetősen súlyosan megsé-. rült a »kezem. Olyan melegséggel, részvéttel gondoskodással vettek körük hogy »£ megható voll. Ellenbe** a francák nem «'• bizonyullak olyan» nagyon udvariasaknak* m kor az uram a vonaton» egyetlen bőröndöt akart átvinni a folyosón. Akit félreálltat t, az úgy morgotl- rá, hogy ez. senrv- mképpen sem hasonlított a hires francii udvariasságra... i— Newyorkban élnek? Kér^m. valamit Newymrkról. —■ Rt is egy hiedelme; szeretnék meg*, dönteni. Nem igaz, hogy Newyork elviselhetetlenül lármás és nyáron kÜ>irhatatiasui forró. Newyork lármája állandó» de össze^ folyó, z ümmög ésszerű, egy ettem hang,; amit úgy meg tehet szokm. mint a teve* gőt. Muzsikája ez a metropolisnak, amely» be betelolvad a kiköpő, a Newyork Har-1 bour hajódnak szirénája, a magasvasut zaja* az autók surranáto, az egész világvárosi koncert. Látja, hogyha égy kisvárosban vagyok és az éjszakai csöndbe betebodiil egy hangos autóduda, erre felriadok. Ml Ncwy-ork csöndesebb részében élünk s csak. távolról szűrődni hozzánk az a sajátságos newymtiki lárma ... Ami pedig a nyári meleget iUotj, hát az igaz, hogy az utcán meleg van, de a lakások állandóan hűvösen tart or rak egy jói kdolgozott ventillátor-módszerrel. Keitemesen leli«; az «ilyen lakásokban dolgozni és élni a legforróbb nyáron is.,. Mi ugyam a nyarat! Connecticutban szoktuk tölteni a farmunkon, Időnkénr rettenetes honvágyam van, mert habár szeretek utazni1, nem szeretem az; utazás ezer kényeimeltenségét, a hotelszobákat, a vonatokait... Későre jár és áz amer’kai házaspár reg« gél továbbutazók Bucuresttbe. Búcsúzunk aß szives háziaktól s Phillipsék melegen (kö*t szöniik meg kedvességüket. Aztán elin dur ; lünk, elkisérnik őket szállodájukig. A hotel 'kapujában kezet fogunk és sze-í ( rencsés uta: kívánunk. Az érdekes ember- i pár viszontlátássiil köszön el és eltiinnelé : az cső? őszi kolozsvári estében. Márton Llí&j,
