Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-22 / 244. szám

Szerkeszti TAMÁSI ÁRON LELKI BÉLYEG ík ;t= és íás RAJT I Iría TAMÁSI ÁRON lal és hisz az örökkévaló erkölcs lör­Aki o'ucista a ...Vasárnapi Szó“ első számút, a nemzedéki vaHomás prog­ramjából s egyéb közleményeinkből is világosan láthatta, hogy a szokott értelemben nem óhajtunk politikával foglalkozni. Még addig a mértékig sím. ameddig lehetőségeink megen­gednék. Mert szokott értelemben a politika erősen napi és személyi vo­natkozású, s legfőképpen gyakorlati jellegű- A mi helyünket, politikai vo­natkozásban, nem a gyakorlat jelöli meg, hanem az elv és a szehenM ma- gatarlás. Természetesen lankadatlan és hő vágyunk, hogy a gyakorlat embe­reire olyan befolyást gyakoroljunk, mely táguló lehetőséget nyujt a kö- ' ‘■zösségi és az egyéni élet javítására. Ennek a befolyásnak cselekedetek­ben való jelentkezését azoknál sürget- ; jük mindenekelőtt, okik szellemi kö­rünkben állanak; s eQU szélesebb gyűrűben azoknál, akik rokonszeiw-, . vei várják és olvassák írásainkat. A szolgálat, melyet szellemi embe­rek népük érdekében vállalnak és ki­fejtenek. természeténél fogva nevelő szándékú. Maga a mindennapi élet is két erőforrásból táplálkozik: egyik lelki s a másik fizikai erőforrás. A küzdelem, melyet egyénnek és kö­zösségnek oh] megfeszített erővel kell a mai súlyos időkben folytatnia, különösképpen szükségessé teszi, hogg a lélek forrását öntudattal, esz­mékkel és szeretettel szünet nélkül tápláljuk. A forrást azonban, mely­nek ágyát az idő m\oszatokkal rakta teli, gondosan meg is kell tisztítani. Időközben a vágyaknak sok megsár­gult levele piHnkézett belé lelkünk forrásába s a mindennapos élet is hagyott elég isz(/pot benne, de a leg­nagyobb baj mégsem itt van. Hanem egy különös fajtájú dús moszatnál, melyet kezdetben, legnagyobb vergő­déseink közben, szinte észre sem vet­tünk. Talán nem is voh akkor na­gyobb egy kicsi és mérges színű bé- k°nyálnál, de ahogy az idő telt, egy­re nőit és fonódott tovább. Az utób­bi esztendők alatt már dns moszatiú fejlődött egészen; s lépten-nyomon tehetetlenül kellet/ látnunlc, hogy az egyik helyen teljesen megzavarta a forrás vizét s máshol már-már el is dugta azt. Még az erdélyi nipggOrság legjobb férfiúi közölt is akadl. aki­nek lelkét, a mi küzdelmeink számá­ra, megfojtotta ez a nwszat. De bennünk inkább a másik bá­torság kerekedett felül: nem az érte­lem bátorsága, hanem a titokza­tos élelösztön bátorsága. És a léleké, amely a valóságot átfesti eM az. Ideál­vényében, mely a jót ígéri mindig a megpróbáhatások jutalniáúl. Kiizkö- dő emberek vagyunk azonban mi is, kik a lélek bő hite mellett a fizikai lét nehézségeit is naprol-napra érez­zük. S mint értelmes lények, azon gondolkozunk, hogy vagy a fizikai lét nehézségein könnyitsünk valamit, vagy pedig a lélek erőforrását gaz-- dagüsuk a nehézségek elviselése ér­dekében. Helyzetünknél fogva fő­részt nem rajtunk múlik, hogy a fi­zikai életünk terhein könnyitsünk, de a lélek egyedül a miénk s ha va­lami urqlkodhatik rajta, az csupán az erkölcs törvénye lehet. Ennek az Uralkodásnak védelme alatt látunk . hozzá ohhoz a művelethez, melyet a lélek forrásának tisztításában és bő­ségessé tételében jelöltem meg. A vágyak sok megsóirgult levelét mindenki szedegesse ki sajátmaga a y forróisból, s a mindennapos élet ,= iszapját is takarítsa ki, ahogy hídja. A dús moszatot azonban, mely a kö- r, zösségi élet éltető vizét is egyre job­ban eldugja, egyetértésben és közös törekvéssel fogjuk kiszedni. Pia egy- \ szerre és gyökeresen nem is sikerül az. de lassankint legalább. Mielőtt ’ munkához látnánk, tehetnénk-e egye- i bet, minthogy az értelem fegyverei­vel kutassuk: micsoda lelki féreg lopta e moszatot a forrásunkba és mi élteti olt oly dús buzgalom­mal] Semmi egyéb, csupán egy meg­jelölés, vagy ha jobban tetszik: egy elnevezés. Igen, egy elnevezés, egy fogalom a vlzdngó moszatnak a nem­zője és éltetője. Hisszük, hogy a fogalmak megjelö­lése mégis inkább tartozik a szellem területére, mint máshová. Csodálko­zunk is azon, hogy az erdélyi nidr gyár szellem, mely többek között HALLJATOK AZ IGÉT ^ SZENT JÁNOS EVANGÉLISTA SZERINT Harrt vagyok az igaz szőlő, és Atyám a szölőmives. Minden szölövesszőt, mely énrajtam gyümölcsöt nem hoz, lemetsz: és minden gyümölcstermőt megtisztít, hogy többet teremjen. Már ti tiszták vagytok a beszédnél fogva, melyet nektek szólottám. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Miképpen a szölövesszö nem hozhat gyümölcsöt önmagától, ha nem marad a szőlötön; azonképpen ti ßem, ha énbennem nem maradtok. Én vagyok a szölötö, ti a szöiövesszök; aki énbennem marad és én | őbenne, az sok gyümölcsöt terem; mert nálam nélkül semmit sem csele­kedhettek. Ha ki énbennem nem marad, kivettetik, mint a szölövesszö, I és elszárad; és összeszedvén azt, tűzre vetik és elég. Ha énbennem ma­radtok és az én igéim tibennetek maradnak, amit akartok, kérjetek, és imeglesz nektek. Ezáltal dicsőlttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremje- | tek és tanítványaim legyetek. Amint engem szeretett az Atya, én Is szerettelek titeket. Maradjatok | az én szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szere- | tetemben; valamint én is megtartottam Atyám parancsait és az ö szere­tet ében maradok. Ezeket szólottám nektek, bogy az én örömem tibennetek állandó, és | a ti örömetek teljes legyem Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szeret­telek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs ennél, mint ha valaki az ö életét adja barátiért. Ti az én barátim vagytok, ha megcselekszitek, amiket parancsolok nektek. j Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit | piivel az ö ura; hanem barátimnak mondottalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, megjelentettem nektek. Nem ti választottatok | engem, hanem én választottalak titeket; s én rendeltelek, hogy elmen= | vén, gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ azt, mi övé, szeretné; de mi­vel e világból nem vagytok, hanem én választottalak titeket e világból, azért gyűlöl titeket e világ. Emlékezzetek meg beszédemről, melyet én mondottam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én. beszédemet megtartották, tiéteket is megtartják. hamedán kunjainak a megtérítésére. A lovagrend munkához fogott, várakat épített és megkezdte a kunok közti té­rítő munkát. Csakhamar nagy kiterje­désű erdélyi és havasalföldi területek fölé terjesztette ki uralmát. A magyar király nagy előjogokat és széleskörű önkormányzatot adott a rendnek. Ám a lovagrend nagymestere, Salza Her­mann még többre vágyott, mert füg­getlen fejedelmi hatalomra tört s ezért a rend hirokát a magyar király füg­géséből kiszakítva, a pápának aján­lotta fel hiibér'birtokul. De ekkor már a magyar király is beavatkozott az ügybe. Visszakövetelte a lovagrend ál­tal jogtalanul elfoglalt területeket s mikor felszólításának a rend nem en­gedelmeskedett, fegyveres erővel in­dult ellenük. 1225-ben rövid küzdelem után a német lovagokat kiűzte az or­szágból. II. András emez erélyes eljá­rása nélkül egészen másként alakult volna Délkelet-Európa népeinek tör­ténete. I A Magyarországból kiűzött német lovagrend azonban még ugyanebben az évben uj munkaterületet kapott az északi szlávok között. A Lengyelor­szág északkeleti részén lakó mazóviai herceg hívta be őket a Baltktenger partján garázdálkodó pogány poroszok ellen. A német lovagok ötven év alatt leigázták és áttéritették a szláv poro­szokat, akik ettől kezdve gyorsan ha­ladtak a teljes elnémetesedés felé. így alakult ki Lengyelországnak' mintegy az ölében az a porosz hercegség, amely a XVI. században világi fejedelemség­gé változott, hogy aztán rövidesen a Hohenzollern-család kezébe kerüljön. Ezt a folyamatot meggyorsította kü­lönben az is, hogy a Visztula környé­két s Lengyelországot magát is már a XII. századtól kezdve valósággal el­árasztották ai német gyarmatosok. A XIV században pedig Lokietek László len­gyel király NyugaVPomerániát is a német lovagrend kezére juttatta, mi­dőn behivta annak tagjait1 abból a cél­ból, hogy az ottani lakosságtól elhó" ditsák számára a tartományt. A lovag­rend elfoglalta Pomerániát, de megtar­tottá sajátmagának. gertől egészen a Fekete-tengerig ter­jed, magában foglalva a szlávok kö* itt lakó magyarokat, albánokat, go- L göket, románokat és törököket. h Mindezek a tervek akkor nyertek gjízi jelentőséget, amikor Oroszország ogadtai a kiilsiebb szláv népektől neki Elajánlott politikai szerepet. Ez pedig zóösorban a balkáni szláv' népeknek a V(rök uralom alól való felszabadulási .őrleteinél kezdődött. Az oroszok ré- ^eob\ céijai Konstantinápoly ellen a d/'líl. század második felétől kezdve Pqíz éven át vallási, 1870 után pedig áv nacionalista formákban nyilvá­nultak meg. A balkáni szlávokat Orosz- gá.zág előbb a közöst vallás védelme, ;,ríőbb pedig a szláv rokonság ürügye! '‘ "W támogatta. Innen vezethető le aZj jobbi orosz befolyás a Balkánon. Mi- pedig ezt a befolyást Anglia, majd Biet ország és a Monarchia eilensu- G szni próbálta, a pánszlávizmus nyíl“ szembefordult a németséggel. így C Sisizország a világháborút megelőző a$!,izedekben vállalta a pánszláv esz- frivcet. Ez nyilvánvaló lett az 1908-as , itpétervári s az 1909-es moszkvai se9Lv kongresszusok alkalmával. Ám mer, • már a pánszlávizmussal szemben jünDHoţii a németségnek hasonlóan in" , .zigens magatartása: a pángermá- zas“us. cseh méh „ te, u, Az cm faj legszomorubb példányai!“ viszo) észen „elvetemültek“. Ugyanilyen . su volt Paul de Lagarde, a né- tul; ui> cionalízmus egy másik képvise- Most o it a háború utáni nemzeti szó- alább Ás különleges tiszteletben része-. , pairde szerint a Duna völgyében' €S E^tj^rjugtsegnek van életjogosultsá- lést ól irt a dunamenti országokat rend- elöt; ; telepítés által kel! német esiteni ottíakó csehekkel és más alacso- AZfb műveltségű népeikkel a németség szeri inak megfelelően kell elbánni. ; igy megfogalmazott pángermániz- PCn valóban erőteljes szembefordulást más r.tett a pánszlávizmussal. S most lémet—orosz megegyezés nyilván- ■óan uj fejezetét nyit a németek és ennszok egymásközti viszonyának tör- ;ís.etében. 1 Biró Sándor* becs ------- - -—:—■— leüt1'

Next

/
Thumbnails
Contents