Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)
1939-10-15 / 238. szám
vT» J Irta VENCZEL JÓZSEF A négyszáz óvó halotti tudós domini* Kanus, Iraucisciis de \ ictorla omlókét nem a véletlen folytan idézzük, kora s mimata is uag> nemzetközi kérdések- kel vívódik ós ezek — mutat is mutandis — sajátos időszerűséget nyernek íorrongtí napjainkban. A lli/enötödik századforduló embere N ictorin, azokban a válságos évtizedekben él, amikor már Kelet népei sem hiszik Európát egy nemzetnek, a nagyszerű alkot* mány, az európai népeket szövetségbe kényszerítő fegyelmező elv-, a Ayes- publica Christiana elbukott) az új eszmék sodrában, a német-római császár egyetemes hatalmát s nemzetközi te- kintélyét a kialakuló fiatal nemzeti államok büszke inonarchái sutba vetik, következményképpen a Nyugat tisztes politikai egyensúlya vészes válságba keriil — s hogy teljessé váljék vajúdó korunk e százados előképe: az Újvilágot! felfedező spanyol és portugál a hódító jogán egymással vetekedik, hogy Kolumbusz ,,Indiá“-ját, az öslakó népek évezredes jogának semmibevételével, a maga képére és hasonlatosságára formálja át. így a Parisból megtérő s a Valladolid-i rövid tartózkodás után Salamanca egyetemén a Tanszéket elfoglaló szerzetes mi mást láthat maga körül, mint pőre politikai játékot, dinasztikus érdekeket szolgáló háborúskodást, idegen földek kegyetlen megdúlását s ittál az óceánon jámbor „barbár“ népek leigázását. Egyetemi leckéit hát meggyőződéséhez igazítja s 1532 ben sorozat as < ’oaüásokat hirdet és tart a/ indiainkról s a háborít jogosságán ol. S/.evilla nyolc évszázaddal előbb él ti uagv püspökének, Szent Izidornak szelleme szólal meg a sala- inancai katedrán, aquinói Szent Tamás Summa iának időtálló tételeit népszerűsíti s gondolatai Gratien és TostaJo eszméivel testvérek. Gr«tiren már 1150- ben Decretumá-ban leszögezi, hogy a háború csak végső szükségben jogos és jogtalan, ha a kapzsiság meg a kegyetlenség érvényesül altaJa s ha nem célja a béke helyreálJitásA. Bellum jus- tum est justitiae executro — ez az avi- lai püspök, Alphonsus Tosítlado tétele: a háború akkor jogos, ha célja nem más. mint az igazság helyreállítása, az elrahlott tárgyak v isszaszerzése, és addig jogos, mígnem az igazságtalanság megtorlódik, az elrablóit tárgyak visz- sz&kerüjnek s a költségek megtérülnek. Ne felejtsük: a középkor szelleme még él egyesekben. Victoria is ezek közül való. Erasmus ugyan barátja s nem idegenkedik az erasmusi kör, a Républiqtte littéraire társaságától sem, de mesterei nem a kora újkor cinikus lázadói közül valók, tomista szellemben nevelkedik az aquinói Szén’ híres magyarázója, Petrus de Bruxellis (Pierre Crockaert) szárnyai alatt. Innen aggályos lelkiismeretessége s páratlan hatása, mely nem korlátozódott tanítványai körére, de elért a császári trónig s megérzödött a tridenti zsinat tárgyalásain is. Amennyiben rajcaíok áll, lefieteleg békében éljetek minden emberrel! Már utaltunk arra, hogy e kor európai politikáját a dinasztikus küzdelmek fodrozzák. A Respubliea Christiana összefogó eszméjének kiégése után a Széni Birodalom határai meglazulnak s aki teheti, kiilÖn utat keres, a hajdani hűbéresek az önálló állami élet irányába tájékozódnak s kegyetlen következetességgel megindul a küzdelem az egyes dinasztiák között. Itália ti nagy küzdőtér, spanyol, német és francia hadak dúlják a római örökséget, mely belső gazdagságánál s nagyszerű földrajzi helyzeténél fogva is az akkori európai hatalom kulcsa,. 1494-ben VIII. Károly francia király indítja el a lavinát, a Visconti- és az Anjou-ro- konság révén igényt formál Milánóhoz és Nápolyhoz, átikel az Alpokon, seregével végigszáguld az északi városállamokon s megszállja Itália déli fellegvárát, Nápolyi. A Habsburg-i vadék német-római császár, Miksa, s Ferdi- nánd, az aragon király erre szövetkeznek az itáliai államokkal s eredményes hadműveleteik következtében VIII. Károlyt hamarosan kiszorítják úi birtokából. De az 1498-ban trónralépő XII. Lajos hü VIII. Károly politikai hagyományához, már az első évben Velencével szövetkezve elfoglalja Milánót, a spanyolokkal megegyezik s egy darabig béke is volna, ha végül is a spanyol sereg újbó-1 ki nem verné a franciát Milánóból. Most Miksa császár kezdeményez, létrehozzál Velence ellen a Cambray-i ligát. Jellemző azonban a korra, hogy néhány év múlva a császár is, Velence is, egymás mellett küzd II. Gvula pápa szent ligájában a^z újabb francia hatalmi terjeszkedés megakadályozására. Az Orléansi háznak ismét ki kell vonulnia Milánó kapuin, hogy aztán nemsokára I. Ferenc vezérletével s — ami meglepő — velencei segítséggel visszatérhessen. Sajátságos hatalmi játék ez, Felsőitália egyetlen nagy aréna, hol ide-oda száguldoznak, előretörnek s visszahúzódnak a vitézi tornára szegődött zsoldos csapatok, mígnem az egyesített Aragónia és Kasztilia ura, az ifjú némekrómai császár, V. Károly véget vet! ennek a játékos huzavonának. I. Ferenccel a burgundi örökség fölött kap össze, de csakhamar sorra- kerül Itália is. Az új szent ligában találkozó olasz érdekek hiába pártolnak a francia oldalára, a Cambray-i békét »V. Károly diktál ja, Nápoly továbbra is spanyol tartomány marad, Milánót s Toscanát protektorátusa alá rendeli a Sforüák és a Mediciek hűbéri kormányzásával s magát Bolognában a pápával is császárrá koronáztatja. A hatalmi egyensúly alapgondolata mozgatja az Dáliával szomszédos' országok dinasztiáit s az egyensúly megbomlásának veszedelme îngerii háborús tusára a kor keresztény lovagjait. Vic- toria és társai értetlenül szemlélik ezt) a testvéri küzdelmet s a lovagi gondolkodás nagy átalakulását. A merész bátorságban nincs hiba, a formák is elevenen élnek, I. Ferencet a marjgna- noi csata után a, hires Bayard ütötte lovaggá (e szavakkal: „érjen annyit, mintha én volnék Roland vagy Olivér, Gottfried vagy ennek testvére, Balduin*1), V. Károly i? kész volt a vérontást elkerülendő személyes párbajban elintézni Ferenccel támadt konfliktusát', azonban a régi lovagok lelkiségét, az igazságot kereső ember aggályoskodását. éber leikiismerelét alig látják fel-felfényleni. A háború kilé* pett a morális köréből. .4 háború célja: a bébe V ictoria szellemében a haji!ihatatlan középkori, bátran szembeszáll az új idők szabados nézeteivel s relekciói során bőségesen kifejti a háború mindig érvényes erkölcstanát. Nem há- boruellenes, eseteket sorol fel, amikor a háború önmagában jogost ha gonosztevők vagy lázadók dúlják meg a ke* részién v ek birtokát, ha a közbiztonság bármimódon veszélybe kerül vagy ha tiránnusok és elnyomók támadnak, a jó keresztény fegyverhez nyúlhat, mert az igazságtalanság, legyen ilyen vagy amolyan természetű, mindig jogossá teszi a harci készületet és a háborús állapotot. De nem jogcím az ura* lom kiterjesztése és a fejedelem dicsőség utáni vágya. Klasszikus mondatban állapítja meg: „A törvényes király abban különbözek a tírámtustól, hogy amíg a Gramms egyéni becsvágya szolgálatába kényszeríti országál. a törvényes király a közjó szempontjait követi". A háborús erkölcstant fejtegető re* lekciók emlékezetes lapjai azonban inkább azok, melyeken erre a kérdésre felel: Mit szabad tenni a jogos háborúban? Élénken él emlékezetében a néhány év előtti szörnyű esemény, a Sacco di Roma, amin sokáig háborgott az egész keresztény világ. A császári zsoldosok kirabolták az örök Várost, új vandálok módján pusztítottak mindent, mit szemük előtt láttak s ini útjukba akadt. Mit szabad lenni a jogos háborúban? — e kérdés friss sebeket szaggat s mély érzelmet dob a felszínre. „Mindent, ami a közjó megvédésére szükséges“, de csak az igazságosság határain belül és azzal a céllal, hogy a béke és a közbiztonság visszaállíItassák : „minden megengedett a béke és a közbiztonság érdekében, mert e kettő az emberiség legdrágább kincsei közöl való“. legyünk azonban különbséget a háború és háború utáni időszak között — figvelmeztet. „A háborúban, a támadás és a védekezés folyamán, mindenki megölhető, aki verekszik, azonban akkor, amikor niár a győzelem végleges és a veszély elmúlt, minden vérengzés és embertelenség a háború szokásjogába és hagyományos erkölcstanába iitközö bűncselekmény.“ Nincs kódex, mely a békés polgárok megdú- lását összeegyeztetné a lovagi erényekkel s olyan sincs, mely a zsákmányra vadászó erőszakot dicsérné. „Ha a franciák — fejtegeti — megdúlnának egv jelentéktelen spanyol városkát, vagy falut, a spanyolok, mégha képesek lennének i-s erre, akkor sem pusztíthatnák el egész Franciaországot". Három kánonban foglalja össze a háborús erkölcstan keresztény szabályait : Első kánon: A fejedelem — feltéve, hogy háború viselésre jogosult — ne keresse a háborúskodás alkalmát, hanem figyelje Pál apostol tanítását: „amennyiben rajtatok áil, lehetőleg békében éljetek minden emberrel“. A fejedelem sem kivétel a törvény alól, mely int, hogy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat, s rá is vonatkozik a keresztény hit alaptétele: mindannyiunk fölött egy ír vagyon s mindannyian számot vetni kényszerülünk az Ö széke előtt. Második kánon: Ha jogos okok folytán valamely nép háborúba elegyedik, céljának semmikép se tekintse az ellenség eítiprását, hanem csak az igazság és a haza megvédését s mindenekelőtt a bélve és a közbiztonság helyreállítását. Harmadik kánon: A győzelem keresztény türelemre és szeretelre kötelez: a győző ne vádiénak, hanem bíró- nak tekintse magát, aki igazságot tesz az igazságtalanságot elkövető és az igazságtalanságot elszenvedő két nemzet között, és ítéletében arra legyen tekintettel, hogy a keresztény tanítás szerint a vétkes maga a fejedelem s méltatlan dolog a fejedelem parancsára harcoló népet büntetni. A győző egy percre se felejtse a római költő szavát, ki megmortdá, hogy a görög nép fejedelmeinek esztelensége miatt bűnhődik: Quidquid delirant reges, plectuzrtur A chivi. FRANCISCUS DE VICTORIA V. KÁROLY CSÁSZÁR TANÁCS ADÓJA LELKIISMERETES VÁLASZT AD A KÉRDÉSRE a Domingo de Salazar, ki mini a mexikói teológia nagyhírű tanára alapvető munkát ír az indián kérdés tisztázása érdekében. A természet rokonságba fűzi az egész emberiséget A De Indis című relekcióit az elnyomott népek iránti nagy aggódás és a méltányos igazság utáni nyughatatlan vágy jellemzi. Ma mái látszólag eD avult kérdéseket taglal, de ha ama gondolunk, hogy ma a nemzetiség nemritkán hitvallás is és Victoria idején a spanyol ügy egyúttal a> katolicizmus ügyeként is jelentkezett, megérthető: a kisebbségi jogászok miért tartják a salamancai teológust' a gyarmaG es kisebbségi jog megalapítójának. Sorra véve: az első nagy kérdés, amelyben döntenie kell, a tulajdonjog kérdése: vájjon az indiánok jogos tulajdonosai-e ama területeknek, »'melyeken élnek. Nagy probléma ez abban az időben, mikor többen népszerűsítik, hogy a halálos bűnt elkövető épugy, mint az eretnek, megfosztható tulajdonától. Victoria azonban visszaveti e téves tanokat s határozottan kijelenti, hogy az Újvilág „barbárai“ a spanyolok jövetele előtt földjeik jogos urai és tulajdonosai voltak. Nem áll az a tétel sem, hogy a császár a világ ura s így e földekre is igényt formálhat, a pápa mégkevésbé, mivel hatalma nem az időleges javakra, hanem a lelkek kormányzására vonatkozik. Következik ebből, hogyha az indiánusok nem hajlandók a császár és a pápa uralma alá hajtani fejüket, ezért háborút indítani ellenük nem lehet s ily címen javaik elfoglalása erkölcsbeiitközö cselekedet. Mi tehát a spanyol gyarmatosok elfogadható jogcíme? Mindenekelőtt az, hogy a spanyoloknak jogukban áll mis népek földjére lépni, itt utazgatni, itt tartózkodni, ha ezzel az őslakosságnak kárt nem okoznak^ Minden nemzet emberi kötelessége — fejtegeti — a vendégeket és idegeneket barátsággal fogadni. A franciák sem tilthatnák meg a spanyoloknak, hogy országukba menjenek s ott megtelepedjenek, a spanyolok ugyancsak nem utasíthat" nák vissza a franciákat. Második jogcím az, hogy a spanyolok kereskedést űzhetnek az újvilágban. „A barbár fejedelmek nem tilthatják meg alattvalóiknak, hogy kereskedelmi összeköttetésbe lépjenek a spanyolokkal meg a spanyol királlyal s azt sem, hogy a spanyolok kereskedjenek az indiánok" kai, a természet rokonságba fűzi az egész emberiséget. De Ovidius szava az iránv;tmutató: Non enim homini lupus_ est, séd homo. Fegyverhez csak abban az esetben lehet nyúlni, ha az indiánok fegyverrel akadályoznák meg a békés közeledést. A fegyver csak védelmi eszköz s nem a kényszer szolgálója. A gyarmatosok harci készületeit még az sem indokolja, hogyha az indiánok nem hajlandók Krisztus hitét elfogadni. Téves az a nézet, hogy szent vallásunkat fegyverrel is lehet tterjeszteni. A hittérítők segédje nem a gyilok, hanem a meggyőzés. A gyarmatosok egyet ne felejtsenek el: az Indiákban nem történt sem csoda, sem kinyilatkoztatás. A szegény indiánok hát honnan vegyék az úi meggyőződést? Csak a keresztény életpélda gyakorolhat döntő vonzást rájuk. * Mondottuk már az elején, hogy é korban vészes válsággal kiizködő napjaink történeti előképét látjuk. Nyugat hatalmas fejedelmei nem férnek meg egymás mellett, dühös háborúkban viaskodnak: nagy szellemi ellentétek gyűrűznek, a reformátorok seregei hódításra készen gyülekeznek; keletből közben feltartóztathatatlanul tör elő Európa s az európai kultúra ádáz veszedelme: az iszlám áradata; s a népek jogát, a ius gentmmot ki-ki a maga szájaize szerint s a túlerővel szemben tehetetlen indiánok bőrére magyarázza. Mennyi meglepő azonosság, a kor- és kórkép mintha nem is négy évszázaddal előbbi időt idézne! A történelem könyvét) lapozva csalóka film pereg szemeink előtt, csak a ruhák szabása, a páncél, meg egynémely meghökkentő szokás árulj’a el, hogy amit látunk, rég elsiilyedt az idő mé* lyében. 4 szabadság: Isién ajándéka Victoriát a salam anca i előadások során elsősorban a háború és a béke sokszor vitatott kérdései foglalkoztatják, de közben figyelme mind bensőségesebb szeretettel hajlik az Újvilág népei felé. Furcsán ellentétes hirek jönnek e távoli földekről. Kegyetlennek, vérengzőnek, fenevadnak, sőt emberevőnek is nevezik az itt lakókat, A noctb triste, a Cortez hadait megtizedelő „szomorú éj" híre bizonyára Victoria spanyol lelkét is megremegtie-tite, de tud arról is, hogy a conqurstadorok nem egy sereget, hinnem népeket tizedelnek s állandóan fölébe cseng Juan Lopez de Palacios Rubios, katolikus Ferdinánd tanácsiadójának szava: » közönségesen Indiának nevezett óceáni szigetek lakói „értelemmel megáldott emberek, szelídek, békések és vallásunk szintjére emelhetők. Szabadok? Igen, mert a szabadság Isten ajándéka, Isten minden embert felruházott a szabadsággal". Emberies gondolkodású, akárcsak az indiánügy nagy apostola, Las Casas püspök, s habár pontos értesülései nincsenek, kora viszonyait is- merve, elképzeli: minő pusztításokra vetemedik a kincskereső, zsákmányra éhes. vadászszellemű gyarmatos, egy Pizárro s a hozzá hasonló annyi más, kik akkor százával s ezrével kelnek át a nagy hengeren. | Victoria ebben a kérdésben már nemcsak elméleti tudós, politikusként mutatkozik. V. Károllyal levelezésben áll, konciíiumokon vesz részt s ha a kormányzat irányán eredménnyel nem is változtathat, arra igyekszik, hogy tanítványai Las Casas szellemi hagya- tékának bátor védelmezői legyenek. S ez maradéktalanul sikerül is, hívei közül többen vállalkoznak a misszionárius nemes hivatására s köztük van az
