Ellenzék, 1939. október (60. évfolyam, 226-251. szám)

1939-10-15 / 238. szám

('.sab 'i Istvánnak, o budapesti ..Ma.iyaisőigladoináuy Könyvei" kiadásúban , \ végvári magyarság és kultúrája" eram fa1'ünéstkeliŐ könyve jelent meg, melyben a sajátos magyar szellem alapjait kutatja és jellegét magyarét:zu. Eb hál a könyvből vetítik a: "többi gondolat-ébres:lö, erdélyi vonatkozása részi.

Aki Erdélyben utazik, lehűt egy olynn vidéken, idtol a neme! és a magyar sál Imi közvetlenül ütközik össze, jól megfigyelheti a ienyeyükben steppe és oázis kultúrák ellentétét. A szusz városok fes- tériek. Szűk utcák, ódon házak, temérdek tornyok, szépen kovácsolt rácsozatok kötik le a szemet. Különbőzé) stílusok vált <- koznak, yúliklt, reneszánsz, borok s noha ezek n. miié kel: a múltról tanúskodnak, izéidül, lv gy bepidantást engednek a történelem dinamikájába, elevenné teszik a várost és <leven kuliméiról beszélnek. A szász falvaknál viszont sivár"bbuhat "Kg •het elképzelni. ,4 civilizáció itt is jelentős, de hiányzanak az életnek meleg és lendületes erői, melyek néha rendellenség alakjában törnek elő.

A magyar népviseleten a motívumok századokra nyidnak vissza. európai

stílusok chmei keletről jöttékkel keverednek. a templomr gótikus ajtóveretek mintái hímzéseken bukkannak fel ujra. Minden változik, felfrissül, újjáalakul. Kp úgy, mint a népviselet, a magyar faUi képe is an ól tanúskodik, hogy itt méa a történetem s a kultúra alkotó erői teljes hatékonyságukban működnek. Civilizáció, higiénia, életnívó tekintetében kétségkivid szomorúan a szász fatv°k mögött maradnak. Népmozgalmi tekintetben a legszerencsétlenebb éltmenetet képezik a Balkán és a Nyugat között, úgyhogy azoknak hátrányait egyesítik előnyeik nélkül, °z elsőkhöz kapcsolódva az időelőtti halandóság nagy számával, a születések megfelelő magas aránya nélkül, a másodikhoz pedig a szaporátlansággal, de nem a késő öregségre kitolt áltagos életkorral. De ezeknek a megdöbbentő szociális tényezőknek ellenére, a magyar falvakban több kuUur-energia van, mint a városokban. Bennük az alkotásoknak nagyobb lehetőségét s a műveltségnek termékenyebb vitalitását sejtjeik.

Őszekkel és régi jelekkel ki fa ragod

kapubálvéinyok, himes székely kapuk, szi- nesfalu házak, tarkáira írott bútorok, edények, varrottasok, a főnőkben felcsendülő ódon ntmusok, és rigmusok mutatják, hogy a magyar mély kultúrának televénye itt terül el. Csak a magokat s a megművelő szorgos kezeket varia, a magy°r városok, azoknak egy-egy hangulatosabb részletétől eltekintve, ha nem is nyújtják azt a száraz, lendülctnélküH sivárságot, mint a szász falvak, de jellegük sem- miesetre sem áll nagyon távol azoktól.

Meglátszik rajtuk, hogy nem az élet bő nedveinek áradáséiból nőttek ki, hanem polgármesterek és tanácsnokok szerkesztették össze őket. A szász, tehát német területeken a kultúrának magjai, kőképpenjói vannak — városok — melyet az értéktelenebb vidéki részek vesznek körül. A magyar földön viszont a kultur- termő erők a falusi tájakat éltetik, mig a városi részek élettelen, merev vázak. Tehát szimbólumunkhoz visszatérve, a magyar s a német kultúra által képviselt két kulturlipusban, az oázis és a steppe éltalakult képét fedezhetjük fel.

A steppe kötetlen és szabad életformát jelent. A tisztásokra, irtványokra, völgyekbe települő németséget viszont a körülvevő hegyek és erdők, zárt és körülhatárolt, tehát kifejező jelképpel élve. oázis-szerű életlehetőségekre kénysz?r\- tették. Az idők folyamán, kuhura és civilizáció elhaladásával, az oázisból városi kultúra fejlődött, a steppe pedig faluvá épült, tehát zárt életmódból egy más formájú, de ugyancsak zárt életműd, a szabad és kötetlen stílusból pedig egy, legalábbis viszonylag szabad és kötetlen stilus lett. Századokon keresztül, még a magyar városokon is felismerhető a steppe jelleg. Az idegeneknek, kik Nyugatról hazánkba kerülnek, ez rögtön feltűnik. BerUandon de la Brocquiére az előkelő francia lovag, a burgundi herceg főkonyhamestere 1433-ban hazánkban járt s főleg arról emlékezett mpg, hogy Szegeden és Pesten hány ezer kissé még vad, de kitűnő lovat lehetne könnyűszerrel összevásárolni. De még a XIX. század közepén iş úgy ir Magyarországról egy német utazó, mintha széles és szilaj steppel: terülnének ,1 elöl le. f..l magyar mezőváros"!. falvak, írja ügyiét szik, nenw egyebek, mint táborhelyei:, melyeken a magyarok egyes törzsei bejöveidül: alkalmával megéli Ital: és miket az utódok hűen megtartottuk. Ila ilyen falun kérésziéi1 utazunk, "z ti benyomásunk, hogy inkább sátorvárosul:, mint állandó lakótelepek- Az utcák olynn szélesek, hogy lovasgya- korhitoka* lehel bcnniil: t(1rtun1‘. Tahin mi észre sem vesszük, de </- liegen érzi, hogy a magyar falukban (lz üsi sieppe berwc rejtőzik s igy a falvak vihíga őr i a magyarság egyik legrégibb alaprétegét.

/I magyar ember lénye legigcr-abb bensőjében mindig falusi ember. A magyar iró ,,sírásának és kacagásának végzetesen egyéni lejtéséhen. víziójának sajátos erdejében, nyelvének legmélyebb izében; akarva nem akarva ott bujkál u népköltészet áthangolt ritmusa, ott sejtődnek a nép-szem feltágulásai a világmesére, ott szugyeréd c népnyelv zsúfolt élete". Régi művészetünkben legmagyarabbá az a két stílus tudott válni — a román és a reneszánsz — melyeknek megvolt a lehetőségük, hogy a falvak világával bensőségesebb kapcsolatot teremtsenek, ami az elsőnél a dunántúli rendi templomokon, a másodiknál pedig az erdélyi s a felső- magyar vidéki kastélyokon váh lehetségessé, ,\r ősi sieppe magyarságának ép legjobb tulajdonságait őrzi még ma Is a nép, mely a kultúrában mindig a konzerváló statikus alapréteget képezi, mig n felsőbb osztályok> nálunk elsősorban a történelmi arisztokrácia, az európai távlatokba belekapaszkodó, a stilus áramlásokkal változó dinamil:us dem. A kulluru egy nagy folyam, melynek felszíne sebes sodrással siet tova, mig az alján lomlß iszap, a termékeny anyaföld részese terül el, lel, néni' egyszer ériékes arany szemekkel. 4 foly'ijnfelszin sodorja ngt- (,'áv(il a korszerű ka1!urális tényezők, !, melyek azután al,\ süllyedve belesüppednek és lassacskán hozzá mállnal: a: ősi alapanyaghoz. Így a népi mély kultúrában fellel het jük a magas kultúrál: egykori érlékeit, de hozzá hasonulva az eredni, legmélyebb réteg természetéhez. A csizma, sarkantyú egykor a nemes ember kiváltsága volt, ma pedig a parasztok hordják, épinjy, mint ahogy ,, /;.<»< népi öltözködés a nehőiny száz év előtti úri viseletét őrizte meg s lehet, hogy a mai polgári ruha egy század muhar a bugnd csárda etnográfiai érdekessége lesz. Re mivel az ősi steppe kuhura szorult le legelőször n néphez, azért az "lkotja nz átalakító erővel bíró kötőszövetet, mely " később ahíszáUó kulturjnvakat ebbe :z alapanyagba beleszervezi. Nemcsak a sor- kanlyus csizma, de már jóval előbb a steppe lovas lelkülete is leszállóit Hortobágy csikós népéhez. A steppe lovas büszkesége, méltósága jehemzi a magyar jdrOsztot is, ha csak még nem törte meg teljesen a zsellér sors nyomora. „A szántó-vető tartása jobb ízlésű — írja Széchenyi —. mert a természet szabályaihoz kő zelebb áll. ö férfiason lépdel, egyszerűen szól, komoly magaviseleté hiábavaló han- dabandát nem ismer, istenhoztá-ja nem csókkal. h°nem kézfogással jár“. Aki 'á- tott már madarakkal, tulipánokkal tc’c- himzclt kalotaszegi ünneplő csizmát, oz megérti, hogy a magyar paraszt számára milyen fontos a személyiség díszes kiemelése, melynek forrása a lovasnép öntudata. Kies ellentétekben megfogalmazni: a főnemesség Európát, a nép a magyarságot jelentette s a kettő tökéletes összhang- ja hozhatta csak létre az európai magyar kultúrát.

Angol tudós Erdélyben

kutatott Körösi Csorna Sándor élete után

BUDAPEST, ok-óber hó.

A legutóbb1 időkben sorozatosam jelentek meg az angol lapokban cikkék arról, hogy Thomas H. Bradley angol iró és Tibet’ku- taró megírja Körösi Csorna Sándor életrajzát. Hirt adlak az angol lapok annakidején arról is, hogy Brad-'ey útnak indult Tibeibe, járt Kashmárban, Csorna egykori munkálkodásának színhelyén c® a buddhis ta zárdákban, ahol a nagy székely tudós szintén sokar munkálkodott s ahol pengeieg nélkülözés közepette összeállította az első tibeti nyelvtant és szótárt, amelyet később az ázsiai Angol Társaság adott ki.

Az angol T‘bet*kutató Háromszéken

Bradley Tiberbő' Turkeszránba, majd Törökországba maizott, aninam ped'g Er dély felé verte iaz u-ját és Háromszék megyében, majd Nagyenyeden kutatott. Cső* ma-emlékeik után. A szegény székely szülők gyermeke, a nagyenyedi iskola egyko* ri szegény diákja foglalkoztatta itt is szűrt* relen Thomas H. Bradleyt. Több minit egyheti tartózkodás után Bradley Budapesten tökött egy napot s itt a könyvtárakban Duka Tivadar müveit kutatta. Duka TVa* dar, mint ismeretes, az a magyar tudós, aki először mélyedr el Körösi Csorna tanulmány ozásában. Orvos volt és a szabadsághar* eor Görgey oldalán harcolta végig. A szabadságharc után Párásban, majd Londonban, volt emigráns, később Indiában működött minit katonaorvos- A hé'.Venies években ha* zátért, nyelvészeti tanulmányokat folytatott, majd iS8j*ben kiadta Körösi Csorna angolul megjelenti tanulmányait magyar nyelven- Ugyanebben az évben Londonban is megjelent Duka gyűjteményes kiadása és azóta isme,ri(k Duka nevét az angolok, to* vábbá még onnan is, hogy Stem Aurél ta’ nulmányti irt róh. Stei® Aurélnak emlékbeszédet íkellétí válna mondania Dukáról a Tudományos Akadémián, azonban 1913' ban Sreiin Aurél már elindult harmadik belsőázsiai útjára és igy nem olvashatta fel sze* mély esen tanulmányát. Erről az útjáról

Síéin Aurél 1916-ban tért v-Bsza Londonba Perzsán kc-resztül.

Ezért érdeklődött Thomas H. Bradlev Duka Tivadar után a budapesti könyvlá* rakban.

Az angolok mindig bámuló! voltak a magyar Ázsia-kutatásnak. Bradley tovább* utazása előtc «zeke: mondta:

— Anglia magáénak vallja Stein Aurél! is, a világhírű felfedezőt, a londoni Fö'd* rajzi Társaság dászragját és Vámbéry Ár mint, a)ki elsőnek járta be Teheránt.

— De ismerjük o magyar kultúra más területeit. Ismerjük feltalálóikat is és tudjuk, hogy a XVI. század közepén Erzsébet királyné meghívására

magyar bányászok érkeztek Angliába, ak''k bevezették a magyar fatáhnányu síneken járó bányakocsit. Ma is magyar kocsinak hívjuk őket.

Bradléy figyelmét Körömi Ooma élete vonta különösen magára.

Valóságos búvára letti á nagy székely lu* dós fantasztikus, szenvedésekkel telt élerének.

Bradley régi tudós-család leszármazott« ja, egyik őse az a Bradley James csillagász, aki a XVIII, században a greenwichi csillagvizsgáló-intézet igazgatója leit, miután előzőleg az oxfordi egyetemen tani* torta a csillagásza tor.

Thomas H. Brad'ey elmondotta még, hogy diákkorába™ olvasta Stein. Aurél Ruins of Desert Cat-hay cimü munkáját, amely magyarul Romvárosok címmel jelcint meg Halász Gyula fordításában. Stein Auréb Kashmirbe érve a régi székely vám* dór emléke foglalkoztatta.

Stein Aurél — Körösi Csorna nyomában

,,Kavrnki ikedves alpesi tanyámról letekintve. a másfélezer méterrel lejebb kanyargó $zind‘folyó 7-öI'dUő völgyére. Müy gyakran ráleír,elődnek gondolataim a szegény magyar vándorral, aki 1822- ben„, itt hakde el a Nyugat-Tiber főhV

lyére, I.ch városába vivő útjában!1 Stein Aurél egy másik angol nyelvű

'könyvében a*t rja, hogy Körű. Ouua Md vohi.i hivatva arpn, hogy s/á/. évvel megelőzze az ő régé'veri munkásága , azonban .1 műit század harminca* éveiben az idők még nem értek meg orra, hogy „igazolják Ooma álmait és igy nem tudta fdderiionli, ami értéken <« Taklamakán és a körülötte elterülő, eltemetett romvárosok rejtegetnek üi/okból a régmúlt korokból, amelyek anui voltak az indó-szkiták, hunok, tuir-k-ok és mongolok egymást követő vándorlásának Közép-Ázóán keresztül nyugati felé“.

Kőrös' Csorna 1822-ben járt a Szmd völgyében. Akkor Is éppen háború1- áüapor uralkodott ezen a vidéken és Csorna, csak -nehezem, ju-ovt <4 Bokharán á; Kabulba. Innen francia tudósok társaságában érktzetr Kaishmirbo, ahol később Stein Aurél fel- iitörre „kedves alpesi tanyája1“ Ka'>hm-r- ban — mint ezt Bradley munkájában kel* lóképpen hangsúlyozza majd. — Ooma élete döntő fordulathoz jutott el, meri itt ismerkedett meg Moorcraffc angol tudóssal. Ez -a tudós nagy bámuló ja 'lett Csornának, ak' a tudásvágynak valóságos forró hagymázába-n égett. Körösi Csorna akkor már arabul és perzsául is rudolt és Moor* era ff ital együtt jár'a be ezután a Himalája völgyet. Csorna azonban gyakran egyedül beit útra, buddhista zárdákban 'lakott és it3 szerkesztette mostoha körülmények közöt a tibeti nyelvtant és szótárt.

Bradtey készülő munkájának hő^, Cs<r ma Sándor, akárcsak a valóságban, az igény te ieirscg. a szerénység és a fanatikus önzetlenség és tudásszomj megtestesítői« lesz.

Körösi Csorna életének minden mozzana'á* ban ezékről a <nagy emberi tulajdonságokról telt tanúságot. A Nagyenyedről h Pestről nránaküldötrs segélyeket messze földről vissza küldötte. Az angol folyósra* rokban megjelent tudományos cikkeit 25— 25 példányban megküldötte a haza'- könyvtáraknak. ; j

Bradley megírja, hogy Kőrös* Csorna a székely és magyar nép őseiu a tibeti papi állam és Kína határán élő dzsungár népben vélte feltalálni. Dardzsilmgben, az angol ha^árvárosban akarta bevárni a dala5 láma engedélyét« hogy a dzsungár népet felkereshesse. Az en* gedély ózonban egyre késet/t a a uéikülő- zésloí megkínzott Cscma a gyilkos malária- láz áldozatául esett- Halálos ígyáí angolok vették körül, akik előtt a nagyonyedi székely d‘ák úgy végrendelkezett, hogy ö^z* szes munká:r, gyűjtemény«“-^ ritkaságait, ingóságait pártfogójára, az Ázsiai Angol Társaságra és az angol kormányra hagyó* mányozta.

Újabb expedíció Marco Polo útvonalán

Bradley elmondotta, hogy- Körösi C^-ma életrajza már 54 évvel ezelőtt megjelent an« gol -nyelven Londonban;. C'me ez volt „Life and work* of Alexander Csorna de Körös.“ Bradley ennek adatait is felhasználja regényéhez, de Háromszéken és másutt uj adatokat is gyűjtött és regényes keretet ad az arab, perzsa és szanszkm m-etven beszéw ilő székely tudós izgalmas kalandokban gazdag, tanulságos és nemes életének.

Bradley regénye bombasikerre számi'hat. Bár azóta már Stehn Aurél 1-s járt Marco Polo útvonalán, a hős olasz kutató és Körösi Csorna- utjai még ma ‘■rendkívül érdeklik az angol 'közönséget- Legutóbb, mW Bradléy megemlítette, fjmfelvétélek céljából az amerikai Armand Denis és felsége, Leila Roosevelt nagy ame« r-ikai támogatással, -a legmodernebb eszközökkel fölszerelve, automobilon vágtak neki annak az urnák, amelyen Marco Polo egykor gyalogszerrel ki-’értet re meg a lehetetlen!. Denis vállalkozása sem egészen veszélytelen, mert a rávolkeleú háború k1* törése óta nem csekély veszedelmeknek vannak k!’réve azok a magánszemélyek, akiket erre veí a sorsúik. Igen. nagy vészedéi* meket rejtenek a hóförgeregek is. Emlékeznek arra, hogy Stem Aurél sulyos fagysérüléseket szenvedett az északnyugat fenn* ükön, úgyhogy operálni kellett a lábár. így hás ma is ezer és ezer veszedelem fenyeget Marco Polo és Körös1’ Csorna Sándor egykori kutatása inaik 'területéit és azokon- az utakon, ahol valamikor állítólag Nagy Sándor seregei iis jártak-.. Anglia Dardzsilmg* ben emléktáblát emelt a tibeti nyelv úttörő búvárjának 'tiszteletére. A most megjelenő Körösi Cscma regényben Csorna küzdelmes elene ismér jelentékeny propagandája lesz a magyarságnak. Somogyi .yijmos.

STEPPE és OÁZIS