Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)
1939-09-17 / 214. szám
10 r r.i.nNz f: K WStisiWU. flBPqKSH 10 30 szeptember 17. Utazás a Széfkeiyfeltfesi Gyergyó leié MAROSI tÉVIZ, szeptember hó. Gvönyörü utunk volt Gsikszeredató. Mur*»hé vízig, vagy ahogy ülni mondjak, Toplicáig, a történelmi Mádétalván át'. Egymásután ui-nnA iol előttünk takaros hazaikkal Dérfalva, Karc», Jen#alva. a márványáról hires Szenttamás, Szcntdomo- kos, a vatkegénvíí Mar ató, Gycrgyovas tab. a Gyilkos-tó vám látomás a: Gyergyo szcntmiklós, a f-fts*ói Szarhegy a Marsán/ h«gy tövében, Ditrcremcle, majd a Ban* if yak, Lázár gróh k és Urmánczyak ura* dal ma. _ , Útközben Maroshtviz felé mar harmad“ szór hatom a regisegkeröskedo mulat'agos cs»ki esetér. Lz az antikvárius bejárra a gyergyói medencét, hogy „mesterjegvvs“, értékes .székely 'kosarakat, majolikatanye- rókát, képes csempéket, himes lajtaiakat, régi varrotrast vásároljon ügyesen. Felfedező utján be is nyitott az cgvik székely atyafihoz *s nagy örömmel látra, hogy egy öreg, de rendkívül értékes ma* jolikatáüból 'tejeli habzsol a macska. A régiségkereskedő öreg róka volt. Hímezett, hámozott, majd mézesmázos sza* vakkal megkezdte az „alkut“: — No, ez osztán macska! Éppen ilyen’ re van kedve a feleségemnek. Kedves bá- tyánVuram, maguknak, úgy 'látom, van még négy kicsid cirmusuk ... ez elég ma* guknak egyelőre. No, mennyiért adja ne- kém ezt az öreg macskát? A ravasz góbé látszólag kapva'kapott ez alkalmon, hogy megszabaduljon girhes állatjától- Se sokat, se keveset — gondolta:^ — Ej szén száz lej nem lesz sok, úgy e? — ötvener adok, de nem szívesen . ■ . — No, 'legyen hatvan — óvakodott a székely. A vásárt megkötötték. A góbé parola* zott, az örmény fizet étit. Most következett a „vásár“ nehezebb része: Indulás közben, csak úgy „mellesleg“, megszólal a régiségkereskedő: ( — Félek megehül útközben a macska... jóember, adja nekem azt a hitvány tányért, hogy legyen miből enni adjak neki. — Én bszta jószívvel. Odaadom, hogyne adnám oda — háromszáz lejért, Hiszen háromszázötve>n már rég meg volt igerve! A 'régiségkereskedő a nyafogó macskával a hóna alatt úgy ndkihatott a kapunak, hogy még köszönni is elfelejteti.. Az eleő utcafordulónál az^ám fogta a ravasz hadi tervül szolgáló állatot s úgy vágta a kerítéshez, hogy szegény mind majolikat-ányé* rókát látott ijedtében. A Bánífy-gyógyfürdő Maroshéviz névéi a meleg (hév) forrása* tói kapta. Élénk forgalmú íákirérmélő telep is. A ,,Lomák‘-u'zem többszáz munkás" sál dolgozik. Az állomáson felhalmozott „fehér aranyat“ — ahogy Székelyföld fáján nevezik — Magyarországra, GaJatiba — és régebben Dán zugba is — irányítják i sok vagontételban. Szombati délután érik ezrünk a forgalmas városkába- Olcsó, polgári nyaralásáról hires a kitűnő vasúti összeköt* ■téréssel rendelkező városka. Leglátogatottabbak az Urmánczy és a Bánffyfcle th>er- máiis gyógyfürdők. Ebben az évben egészen átvarázsolták a Bánffy fürdőtelepi. Kényelmes, versenyuszásra is alkalmas beton- medence, stílusos öltözők, vendéglők, tér* raszók sokasága a fenyőkkel ékes ango;- parkban. A nagy medence 'természetes hője 22—27 fok körül váltakozik- Gyógyereje rendkívüli előnyös radioaktiv hatásával magyarázható. Földtani szempontból is ér dekes a gyógyfürdő környéke. A turfa (fiaral kőszén) réteg vastag szintjét jól lát* hatjuk- Különböző korú „metamorf“ alakjában ugyanis a gyökér, a fa szénné alakul át, mivel a mőlegviz természeténél fogva több ásványi anyagot képes feloldani magában, mint a hideg viz. A meleg viz befolyásában kihűl s ágy absorbeáür anyagát is kicsapja. így a Maros-rugónál gyönyörű vízesésben, meszes falait épúiett a régen nagyobb hővel bíró meíegforrás. Készülődés a Kelemen-havasokra A (legnagyobb örömök közepette készültünk Maroshévizről a Kelemen-havasok»- ra. A terv szerint: ameddig léhet, az erdő- -ő kisvonarral hatolunk felfélé á Toplica, Lomás és Purce/pu 2kok medre mellett. Itt azftán ik>vakra málháznak át s az „expedíció“ így indul tovább a 2000 méter magas hegycsúcsok felé. Kellemes érzés haralmxsodotr el rajtunk. De való igaz, hogy amikor a boldogság, öröm már belépett a szobádban, a -»zontor uság és fájdalom már <>tt várakozik az előszobádban. így történt mosb is. Midőn a Hős vonalra várakoztunk, megtudruk, hogy az utóbbi tiz nap alatt a Kelemen-havasokban nyolcvanezer lej értékű á.latátományl puszilroMak cl a medvék. De azért nincs semmi baj — vigasztaltak —, morc a köz* ség már vadászokat, sőt katonaságod kért a iencvadaüi megfékezésére. Valószínűnek tartják, hogy 7—S medve is garázdálkodik a környéken. i)r tick már öreg medvék mondják, amelyek bocsok révére més/.á rollnak. Valljuk meg az igazat .— hbzen ilmljoKcn fegyverrolenék voltunk — meg- «zeppentünlk Cgy kissé. De már nem volt visszaút. A k Uv on at elindult az utolsó ál* tornácról'. Végre! — sóhajtorra az egyik atyafi- Mi mélységeden hallgattunk... Lgy szerte csak az egyik éles kanyarnál lefújta a s/él a fejemről uj sisakkalapomat, le a Toplica vizébe. Intetnem, hogy hagyják a hitvány ka'lapor, a vonatvezető azonban udvariasan megáMkotta masináját s a tró* puni fisaik csakhamar — ha cu mm vizesem is — előkerült . . . Hiába, a havasokon*, úgy Lí'szik, még szükség !e»z trópusi si •sakra U-. Lévay Laj<*c Asszonyok, leányok mulattatófa- 1GŰ év előtt Ila kezünkto veszünk egy ma megjelenő nuprapot. első szumpiHárításra míuiv deivt megtalálunk bonne, ami a knlturcau* l>ert érdekli. Melleit lük szánle szegényesnek timiK-k lel szemünkben a száz év előtti újságok. amikor egy pofi ti Lei napilap négy oMail tér jede emben jcbnf meg és ;i polii- kán k:\ iil legfeljebb köz- gazdasági. esetleg tudományos hírekkel foglalkozott. Szépirodalmat, vagy riportot a muH század hannineas negyvenes évei körül csak néhány hetilapban találunk. A Magyar Dim!lap példáid, ami v a leg- cl'ter jedtebb volt közöli ük, csak annyiban nevezhető divatlapnak, hogy miniden számában hozott egy-egy d vaiké-pet, egyébként ..beszélvok“, versok. színház': hírek és kritikák, társadnémi ..pletykák“, anek- dőták és ismeretterjesztő cikkek töltötték ki a 'Up hasábja* t. Egyébként — !-ap társaival együtt — íKOigy súlyt helyezett a liö'gykőzőrLség mulattatására. Asszonyoknak és leányoknak való 1 ovat-aiban. az akkori idők ízlésének és felfogásának meglVelöom, főkén! a humoros beá' hásra törekedett. Hogy ni'lycn volt ez a száz év előtti szia- lonhumor. abból az alábbi néhány apróság ad i/.ehtöt. A DivatLp egyik ártandó rovatta, <1 Cse ri csári. péidául ;i hasoiUatokát kedvelte F.zek közü' néhány akkora* sikert aratóit, hogy — bár eltorzított formában — mai napig fennmaradtak. Például': Tréfás párvonal „Némely nő és az óra közt nagy a hasonlat; mindkettőnél' majdnem mindig többet adunk külső szép cfck.jo — mint belső értékéért; mindkettőnél valami többnyire e van romolva; mindkettőnek van egv kis örökké mozgó ketyegő je — a nyelvecskéje; mindkettőt váltig dicséri birtokosa, habár jól tudja, hogy néha br zonv keveset ér; mindkettőjük szeméből ritkán találhatni csak kettőt is, akik egyformán járjanak; mindkettőnél többnyire csak a számltaipocskák (Zifferblatt) közt van néha némi kis különbség, a belső gépezet mán derüknél ugyanaz. De egyben mégis különhöz-nek egymástól; orz óránál többnyire csak tudja a/ ember, hányadán van az ülővel. a nőknél azonban sohasem tudjuk, bányait ütött az é>ra .. ■“ A Mulattató chiui — „társaságbeli és hölgyeiknek való“ — lap *igv mulattatja közönségét, meglehetősen fanyar és erőltetett humorra! összeállít ott .eiménc- kedés“-ében: Szakaszos hévmérő Első szakasz. (14—25 évig). 14 éves. A szemérem angyali ártotta ír sága. 15 éves. Lesüti szemét, ha férfi szól' hozzá, lopva rápillant s ófut. IC éves. Szivéből uj vi)lá,g terem; s örömest enyeleg az ifjúval. 17 éves. Leánytársa- ságban arról besze1, hogy milyen legyein az a férfi, ek'it ő szeressen.. 18 éves*. Éke- sitgetés a fő gondja. 19 éves. A férfi-társaságot óhajtja. 20 éves. Szépségéről mindenfelé beszélnek, ezt ő jól tudja s örvend neki, mert azt h'szá. hogy sok imádója van.. 21 éves. Nem bánná már, ha férjhezmenne. 22 éves. Az egyik megkéri, de ő mást akar; másik ás megkéri, de ez sem tetszik. 23 éves. Megijed pártáján, de még remél. 24 éves. Egy özvegy aszszonv lakodalmán van s haragszik, hogy a vö'egény nem A-ányt vett nőül; neheztelve néz azon ifjákra, kik fiatal leányokkal mulatnak. Második szakasz( 25—41 évig). 25 éves. Csudáikoz.'k, hogy még nem menyasszony. 2G éves. Ifjú leányok társaságát keresi, hogy az ifjakkat együtt ehessen- 27 éves. A megtett férfiak társaságát ‘ikább szereli, mint a szeles ifjúkét, 28 éves. A katonákat még egyre szívesen nézegeti. 29 éves. Valahányszor lefekszik, sóhajt; ha felkel1, busul 30 éves. Elborzad, ha meggondolja, hogy vén-kisasszonynak fogják hivni. 3í éves Az öltözködés sokkal tovább tart, mint vadaira. 32 éves. Nem szeret többé táncolni — mert nem viszik. 33 éves. A megőszii t hajakat szálanként kitépi. 31 éves. Felteszi magában, bogy akárki kérje, hozzá megy. 35 éves. A kisgyermeke két szerek játszik vedlik. 36 éves. Gyakran s'r magában. 37 éves. Gyakran jár esküvőkre és temetésre. 38 éves. A férfiakról L-iszé'j hogy ta*zok nem érdemek meg, hogy jó leány egy szót is beszéljen velük’. 39 éves. Gazdusszanv lesz vailame- ivik rokonánál. 40 éves. Mindenbe beleszól; tanácsot tanácsra hámoz. Harmadik szakasz. (41—50 évig). 41 éves. Heloizáft olvassa és sir. 42 éves. NinomraJ vigasztalja magát, hogy annak még 50 éves korában is voltak, imádói 43 éves. A pletykát nagyon szereti. 44 éves- A szobaileányát rajtakapja, amint egy fiúval enyeleg s jót megcibál- ja. 45 éves. A házasságról szóló legkisebb tréfát is magára magyaráz s haragosan csapja be az ajtót. 46 éves. Kutyákat, macskákat kedveli;. 47 éves. A leányokat inti, hogy a férfiak kelepcéjébe ne essenek, 48 éves. A vásárokat, komédiákat kedveli. 49 éves. A művészi síremlékeket dicséri. 50 éves. Megírja emlékiratait... Mi illikf mi nem illik?*** Vacholt Imre a Honderű-ben irta néD szerű rovatát, amelynek „Tár síi sóletünk“ omet adott. Némely számban egész kis itt'emtant közöl; „Most már nem élő müveit, előkelő társaskörben az ebédhez jó étvágyat kívánni — mely régi szokás elhagyása azért nem célszerű, mert n gyomorkóros világban úgyis kevés úriembernek lévén jó étvágya s azt, ami nincs: mindenkor szép dolog kívánói. Most mar nem illő a háziasszonynak kezet csókolni; mi csak annyiból' rossz, mert igen sok szép. csinos háziasszony van a világon, kinek kezét szívesen cső" ko'ná az ember. illő, hogy a nőket, kivált a háziasszonyokat, zenélésre, dalolá.sra egész udvariassággal felkérjük s bármily rosszul zongoráijanak vagy- énekeljenek is: dicsérjük és magasztaljuk tudásukat. Illő, hogy a férj és nő társaskörben szerelmet, gyöngédséget mutasson egymás iránt. — elég, ha otthon, négyszemköz! igen gyaki m megszűnik <■/. Model mi szabály IHö ,1 nőket utcán, bálokban, fényes ebédhez karonfogva vc/< tinink, no ue-rt hiszen a magányos házi körben úgyis többnyire ők .szokták \ezeini a hősLolkii férfiakat. 14'ő továbbá, hogy a prókátornak és doktornak, kikkel "cglöljb bajunk van •'•/. életben, i lendö honoráriumot adjunk, még akkor is, ha sir ha. visznek minket. Végül i*lö, hogy ismeretlen 1 lázak nő 1 bemutatta»\:ik magunkat; azonban. ha valaki mingyárt a bemutatás után, lev *‘- ve a tettetés álorcáját, kimutatja magát, azaz. olyannak mutatkozik, mint aimiyen valódikig •— áh, ez rnár illetlen dolog!1 \ Divat ap „mesés példázatai“ közül való az. alábbi kis történet: Egy arab biró ítélete „A mai időkben úgy leher tekintem az utazási, mint kiegészítő részét a nevelés' nck, vagy mint nagyúri kedvrelésr. Nenn tudni a kettő közük melyik volt célja egy magyar íőumak, ki Syria pu^zl-ait is meg* tátogatá- Hozzá szokva Európa országaiban a kényelmes utazáshoz, hol pénzéi*» m'-ndemr megkaphatni, mi s-zemnek, szájnak tetszik, az ifjú könnyen indult meg: ■nem vitt magával elég élelmet. Mélyre hatóit már a sivatagba « messze hagyta a vá* ro.t maga urán. Körül sehol emberi hajlék, még messziről fehérló rorony sem, mely előre biztatná holdjával vagy 'keresztjével. A nap nyugovóra fordult már és utasunk megéhezett!. Kétségbe esett, mert pénze volt, de kenyere nem. Egyszerre úgy tetszett, mjnrha emberi szót haÜort volna — -s néhány lépésre egy szé'hordRa domb mögött csakugyan talált két arabo;, kik szintén utazóban voltak. Az ifjú gróf elbeszélte esetét. -— a jó szó hamar megnyeré 2 szivet s a két arab megbarátkozott vele Egyiknek volt hat kenyere, a másiknak három- Most már együtt utaztak kér hétig, egy -són, egy ke", nyárén. Mikor az Ifjú gróf tőlük dválr, szives köszönet mellett kilenc aranyat) ad-ott nekik. Semmi sem volt nehezebb, mint a két arabnak megosztozni; mert az, melyiknek három kenyere volt, mégy és fél aranyat kiváni, vágyás egyenlő osztályrészt; a ma* sík, a hat kenyeres pedig, hárommal akar ta őt kiélégiceni. Nem tudtak megegyezni s végűi is bíró elé v irt ék ügyüké h A biró ajkán mosoly vonult el, midőn megérté az esetet s néhány szót mormola magában, ilyenformán: ,Aárom ember, kilenc kenyér; mos: az elsővel osztom az utolsóit — monda magában* — s marad mindegyiknek háron kenyér...“ — Megnyugosztok-e abban, — kérdé most fennhangon — hogy a törvény legyen közretek igazságot? — Meg! — felelék amazok. — Nem kívántok-e barátságos egyez* kedést? — Nem!... — Halljátok tehát: mind a ikilemc arany azé legyen, kinek hat kenyere volt!-.. — Hogyan ? — szólít meglepetve az első. — Igazság hallása me bátorítson — szólt a biró. — Három ember, ktonc kenyér; mindegyik eíköhött három kenyeret, kö" vetkezői eg az, akinek csak három kenyere volt, nem adhatott mámák, hiszen sajátját étté meg. Az ítélet ki van mondva: áU- Amely ügyet barátság el nem igazit, ott az egyiknek veszteni kell... — mondta a biró s a kér fél' nyugodtan eltávozott“... Elmés mondások és életeivek Végül emiliirtisük meg ugyancsak a Mulattató kedvenc rovatát, amely néha egymagában mésiéttkét hosszú hasáb helyet fcgía’tt el a mindössze 6 oldalas lapocs" kából: „Azt himtnb hogy gyenge ellenség nem ár'-het: annyi, mint hinni, hogy egy szikra nem okozhat tüzet. Kiírnék kevesebbje van, minr amennyit kivan, tudja meg, hogy többje van, mint amennyit érdemel. A test boldogsága az egészségben áll, a lél'eké a tudásban. Job-b bírónak lenni ellenségeid, mint barátaid között; mert az első esetben egy barátot szerzel, a másodikban, egy ellen* séget. Az arany az embeinniek próbaköve; s- mint egy görög bölcs mondotta, „az aranyat tűz által próbálják meg, az asszonyt arany á.tal s a férfit asszony által...“ Szentgyörgvi Elvira»
