Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)
1939-09-17 / 214. szám
Berlin a háborúban Kivándorlás Berlinből — Berlinbe BERLIN, szeptember hó. Berlin a háború alant -is a legszorgalmasabb vámsok egyike. Amic már az a tény is In* ,z any it, hogy korzója álig felkilometer hosszú, munlkásfronrja azonban nagyobb, min# egész Szászország. De meg mulató ifimtja is kicsiny, a város mindegyik részének megvan a maga sajátos esti arca, a muh évtizedben a mozik csak úgy nőttek 'ki a földiből, jó ételért, vagy sörért sem ér* domes messzire vándorolni, támcpálorák is Berlin közepe, az igazi Berlin, amely va* lóban 700 éves mu/Hra tekinthet vissza, hasztalan küzd az elnéptelenedés ellen, az emberek nem érzik jól magukat az évszáza* dós fallak között, az úgynevezett ebő bér* házak apró lakásaiban, nem. kell nekik sem mulató, sem mozi, sem sörpalota, hanem szabad levegő, házbérmentes lakás. Amíg a jobbankereső osztályok épiterteik maguk nak uj telepeket, egészséges lakásokat, ki" tvek sem lehetett kifogása a berlini benszü" Jöttek vándorlása ellen, de az elszaporodó vad telepek mégis a problémák egész «órát vetették fel. Tízezreik laknak kunyhókban, tízezrek gyermekei nőnek fel és iskoláról kelll gondoskodni, egy egész generáció a varos környékén alig ismeri a metropolis: és mégis Berlin polgára, akinek sorsa és jövője összefügg a város 'történetével- Egy* szerűen elrendelni, hogy az apró faházak" ! ban itéIen*nyáron la'kmli nem szabad, lehetetlen, mert nemcsak lakásokról, hanem megfelelő bevételről, vagy jövedelemiről is ketl-kne gondoskodni, tehát egyelőre tűr* ni kell a mai állapotot, amelynek tniem utc/E só’oka, hogy a világváros nem 'tudja á tömeg szivéből kioltani a szabad természet ■szemetét. Áruházak alkonya • Kétségkívül a /kereskedelem és ipar is megérzi a modem népvándorlás követke* ‘zéseit. Az uj telepek üzleti viliága egyelőre csak a primitív szükségleteket elégíti ki, 'de kívánja á ‘tömeget a város látogatásától (Egyre szükül a kör, amely a múltban az .áruházak palotán* benépesítette. Ma már nem fölzas, legalább Berlinben, az áruházak alkonyáról beszélni. Egy világvárosnak sem voltak oly fényűzéssel: teli áruház* Ipalotái, mint Berlinnek, ralán a jólét, gazdagság és pompa 'túlzásai vdtak az ebő csirái a visszafejlődésnek. Mindenesetre az 1 áruház boldogulásának is egyik első felre* vele, hogy a tömeg ott vegye meg szükség' ieteit, mert az áruházakban fillérekből gyűlnek össze a tízezrek és nem a jobbmó* 'du (közönség vásárlásaiból Most, hogy ez ?• tömeg elapadt és egyre jobban feltűnik fa hatalmas paloták üressége. Pedig azok" b?n ‘sokezer férfi és nő keresi meg: minden* napos kenyerét. Hogy fognak e lizozrek elhelyezkedni, ha egyszer az áruházak kénv- ttoane'k lesznek kapuikat bezárni? Az áru* házak gazdasági értéke, szükségessége vagy célja nem probléma többé, hisz ismeretes, hogy azok ollcsón és jól tudnak árusítani, hanem a kérdés az, hogy lehessen az érdeklődők Táborát szaporítani, amikor a tömeg ngy zerüen kényei megégi okokból szive* sert vásárol a maga telepén — drágábban AS ... 2 Épületek — műanyagból A németség a négyéves terv ikererében a hiányzó nyersanyagok pótlására egész sor jinüanyagot alkotott. Elmondhatják, hogy tehetem sikerült nekik legalább is a napi !szükségletek terén, a nyersanyag helyért műanyaggal a mincstelen&éget megszüntetni. 'Égé 57; házakat építettek és rendeztek be a ne ' *tek tisztán csak műanyagból, tehát vas és acél nélkül, a fával is nagyon taika* Tck'iskodva, szőnyeg és bútorszövet fagya’ povbcl váló, mégis minden mutatós és ami fő, tartós is. A németek büszkén hivat- |koznak arra, hogy a kíiföld nemcsak cszre’ fötte a német tudás ujább alkotásait, hanem — buzgón vásárolja is azokat. A mii* anyagok kivitele — érdekes jelenség — egyre emelkedik, tehát az uj gyártási ág •nemcsak hasznot hajt a németség tömegei- jnek, amikor megóvja a nyersanyag hiánya" I nak bájáról, de egyben az export révén aranyat is hoz a birodalomnak, amire pedig nagy szükség van. találhatók mindenfelé, ez utóbbiak a szegényebb negyedben talán még díszesebbek, muíatósabbak és eredetibbek is, mint a gazdag nyugati városrészben». Á változatosság azonban kicsiny, uj f°r' mákat alig lehet tálalni, mert a pénz forog ugyan, de nem abban a mértékben, hogy a vállalkozóknak kedvük és bátorságuk volna valami ujjal próbálkozni. A fejlődést e téren megakasztotta hosszú időre — a tno" deirn népvándorlás, amely Berlin belsejéből megindult kifelé, a milliós várost környező szabad területek tájára, ahol egyre na" gyobb mértékben uj telépek alakulnak, uj faluk, apró városkák szabályos utakkal, ap* ró kerttel környezett házakkal, de igen sokszor fából összetákolt házacskákkal, miniden egészségügyi berendezés nélkül, névtelen telepek, amelyekben kiki a maga ízlése szerint éplb alkot és termek de elégedett, merr a saját (béreit) földjén él és a maga ura. j.»..- ,.... ....... ü meiben és az arcán valami riadd kis fájdalom. Ezt okvetlenül meg fogom csinálni — és gondolatban már színeket kevert ősz. sz, vonalakat; kerekített, pupillái tágított. Mikor ezeket a szakmabeli dolguika't abbahagyta, akkor h a lányra gondolt. Mikor dolgozott, akkor is. Hogy ott áll . . . elnéz az üres sittek felett, fájdalom van az arcán, hogy ő itt van, ült maradi és otr, ahova a vonat szaladt, talán nagy város, ott mennyi mindén lehet... ez élet., emberek, titkok, szerelem... Ez a lány biztos, hogy nem sze- retett még senkit, «nem ismeri a szerelmet. — Halad a munka? — zavarta m<'g gondolatait a kis falu félkészé. —-- Nincs kedvem ma a festéshez — felelte kicsit durván. — Akkor hagyni kell. Ez hangulat dolga. A művészet. De ni csak! Azt a fár festi... ha jól emlékszem, tavaly is lefes- tetréík. — Ezt? — Ezt. És még sok részlete!:. Mert nem olyan jelenték téten a mi kis faluink, mint gondolná az ember. A vízimalmuk a sza* lón kiállításán is szerepelt. Sőt, dijat nyert. — A malom? — Igen. Ha érdekű, mulathatok felvételeket. Ez a szenvedélyem kérem. A fényképezés- És higgye «1, ebben -is van művészet. Egész 'láda képem van. Tájaikról, festményekről, melyek itt készültek. — Hát más is festett itt? — Hogy fesietfe? De hányán! A harang kongva szólt bele a pap fejtegetéseibe a vonalakkal, árnyékkal kapcsolatosan. — Látogasson, meg, nagyon fogok örvendeni. Egyúttal a felvételeket is megnézheti — búcsúzott a pap. Hiv a harang — mondotta. — Van egy felvételem, szintén festményről. Vasárnap a faluban. Ez a legszebb. — Hogy mondta? — ugrott fel a festő, Vasárnap a faluban?! — Igen. Úgy emlékszem. Már pedig áz emlékező tehetségem kitűnő. — Megmutathatná most? — Ha megvárja, amíg az istentisztelet végetér, nagyon szívesen. Felkerekedtek. Átvágtak a földeken, a szőlős kertek alatt, mjg rátérhettek az ösvényre, mely a templomhoz vezetett. — Majd it-ii künn várom meg — mondta a festő. Katolikus vagyokPedig dehogyis ez volt az oka. Csak hát képtelen volt most arra, hogy egyhelyben üljön, vagy álljon. Amíg az istentisztelet tartott, fel-alá szaladgált a templom efört. A többi ezután már nagyon gyorsan történt. Miután' megbizonyosodott, hogy mindenik elődje, aki itt járt, ugyanez# találta megörökítésre méltónak, amic ő, a csomagolással is egy-kettőre megvolt, Házigazdáinak valami fontos elintéz* nivalóról mesélt, amiről majdnem elfeledik ezer# és este már ott állott az állomáson, várva a vonatot. Kicsit messzebb tőle a babosruhás lány imbolygóit a síneken. — Hát ezt nem hagyom, legalább ezt nem — és sietett féléje. A lány látta, hogy feléje tart a festő, igy hát bevárta. Olyan nyugodtan állott, hogy a festő zavarba jött. Mire odaért, nem tudta már, hogy mit 'És akar, miért ment oda. —- Szerettem volna lefesteni... és mondani akarok valamit.,, el kell utazzam hirtelen, pedig... tudja, ahogy ott áll és néz a vonat után, a messzeségbe, titokba.,, ahogy elvágyik innen, a szemével kikével... A lány mosolygok. — Igen, már igazán- elvágyom. Nem gondoltam, hogy a pihenés# is még lehet unni. Szerencsére a jövő héten már visz* «zamegyek. •— Elát nem idevaló? — Tulajdonképpen igen, de régen el* kerül rém- Már öt éve. Amióta táncolok. — Táncol? — Igen. A vonat püffögve kezdte köpködni a gőzt. — Hát, a viszontlátásra művésznő — és megnyomta a szót. — Akart valamit mondani, úgy hiszem... — Hát igen, akartam, d? elfelejtettem-, és a vonalom.., mem a/karom tekésni, most már igazán nem. Fontos ügy, sürgős azonnal él kell mennem — ezt már az u * ból kiáltott vissza és fe.nm ült a vonató-, amikor folytatta: . . . kimen — pillanatig gondolkozni Egy szót keresetit, ami kifejezné ezt a egészet irt. Lefityedt a szája, ahogy tornáira keserűséggel, fitymálva: ... . • Békéscteteréről . , 4 Jagamos LiU. Berlin kunyhói A négyéves tervnek más a képe kifelé és befelé. A külföld egy része hajlandó a német négyéves tervből azt következtetni, hogy a birodalom él akarja maga# zárni a külföldtől, amikor szükségleteiről a saját erejéből! kíván gondoskodni. Ennek a felfogásnak az a hibája, hogy a nyersanyagot műanyaggal sohasem sikerül' teljes mértekben pótolni, tehát csak: arról tehet szó, hogy ■átmienerileg a termeszét hiányzó kincseit valahogy más használható anyaggal helyet* testesek. Papírgyűjtés Hogy mit jelentenek a nyersanyagok egy nagy nemzet életében', azt egyetlen egy példa a legjobban világíthatja mg. Itt van például a paptekérdés. A német birodalomban egy esztendőben fejenkénti 36 kiló pa* piros fogy cl. A rented erdő# pusztulással fenyegeti e nagy papiros-fogyasztás1, máris ki lehet számi,tani, hogy meddig lehet még az erdőanyag komoly veszedelme nélkül a papírgyártás céljaira elegendő fát szákira" ! ni? Külföldről papírost importálni, idegen * valuta hiányában', alig lehet. Tehát) nem I maradó más hátra, mini a már elhasznált, vagy szükségtelenné vált papirost, régi j könyveket és újságokat az ipar céljaira ! visszanyerni, esetleg akár minden házban egy papirgyüjtő'oszt'ál'yt megszervezni és a tömeget felvilágosítani, hogy hazájának árt, amikor a papirotsip elégíti, vagy a szemetes ládába dobja. Ez az akció máris szép eredményre vezetett, hónaponkin# körűi* belül tízezer tonna papírhulladékot gyűjtenek összeA német szívesen olvas újságot. Szakér* tők számítása szerint, minden emberre eszr tendőnkéní' legalább is x y kiló ujságpapi* ros jut. Ha ezt a papírtömeget vissz ászár mázt alják az iparnak, a papir kérdésének gondjai rendkívül enyhülnek. Persze pénzt a gyűjtők a papírhulladékért nem fizet* rnek, ami e téren torié mik, kizárólag a haza- fiság és a hazaszeretet kérdése. A nyer-* anyaghiány problémáját arany nélkül csak igy lehet megoldani. V. D. AZ EREDETI EMBER Üte a személy vonal' harmadosztályú ko* csijában és- a legteljesebb mértékbeim meg volt elégedve magával. Langy álmosság feküdt rá, am.lt a beszarni* meleg, az egyhangú zakatolás, az idélátszó fakózöld hegyek és a mozdulatlan kék ég okozott. Kinézett az ablakon és éltesért egy-egy színfoltot, vonalat. I>e anra lusta volt, hogy elővegye a vázlatkönyvét, igy hát csak elraktározta magában. Tartaléknak- Mert most a következő napokban dolgozni fog. Egészen komolyam határozta U ezt, l annyira komolyan, hogy már az őszi kiállításán gondolkozott. Hogy igy ‘lesz, úgy lesz . . . Kutyája belevakkamrotc az álmodozásba. — Csillapodj — intette rendre a kócos pulit, akit most mindennél jobban érdekéit a szomszéd u9>a® szatyrában nyüzsgölődő csirke. —- Barátom — két tenyere közé fogja a kutya fejét — légy csendes és né avatkozz bele a közrendészetbe. Hogv csirkét nem szabad a vonaton szállítaná, azt én is tu* dom, de nézzük el ezt a szabálytalanságot. EJ tó végre nem vagy se csendőr, se rendőr, még csak kalauz sem. A puli oldalra hajtotta fejét és halszerűét lehunyta. Mintha gondolkozna azon, hogy eflifogadja-e gazdája ajánlatát1. Majd megadóan éti root «gyet és bebújt az ülés alá — Eíehe, eredeti, nagyon eredeté, hehe* részére -egy másik utas A festőnek iez tetszeilil'. Majdnem annyi" 'ta, mint az álmodozás a -sikerről, dicsőségről, hírnévről. Ö eredeti ember. Sőt őstehetség. - Szabadon nőtt zseni. A vonat olykor lassitort, megállótt, aztán megin# nekiindult. Állomásokat' hagyott maga mögöitr, nagyobbakat és kisebbeket. A festő mindegyiknél kinézett, terepszemlét tártait az állomás mögött is, messzire kutatott felmérő rdklintefövel. Az újabb állomás, ahol megállott, kicsi volt és gondozóiam. Hiányzott a belőni meg a cement, de tyúkok karicsálása h aliat- szót!, meg libagágogás. És hogy teljes le* g5’’fn a kép, hátrább méhkas, galambdúc, a tahiban pirosfedeiü templom és vízi" malom. — Tömény — bólintott, a fesrő. — Itt te- száV.ok — és összekapkodta bőröndjét, az állványt, fest éltes dobozt. A:Üg volt annijff ideje, hogy leugorjon a már indulóban Levő vonatról. Merthogy leszáll!, cat ebben a pillanatban határozta el, találomra, hangulatból, csak úgy, mint az egész utazást- Nem «szerette az előre kiterveli dolgokat, a -pontosan beosztott időt, a járt utakat és a 'Sablon*. Eredetiség! Felülni: egy vonatra, mindegy,' hogy keletre vagy nyugatra megy, valahol találomra leszállani és ott élni pár hétig, esetleg hónapokig, mig eleget nem festett ahhoz, hogy a kiállítást megrendezhesse. Nem tengert festené, vagy hegyek mögé lebukó napot, hanem — messze a civilizációtól. — szüztájakat- Aktokat sem. Nő* neműd egyáltalán látni sem akar. Elég volt belőlük. Legalábbis egyelőre. Egyedül lenni, nomád életét élni. Ez az! — és a pri* musz meg a -termosz oldalba bökte a bőröndben az Qinbototváló 'készüléket. — Nem tudom még, - hogy hol szállók le — mondta barát janinak, akik az állomáshoz kisérték. És folytatta, hogy 't-udjárok leérlek, most felülök a vonalira és az 'első állomáson, amelyik mégtetiazik, ott leszállók és elkezdek élni. Lehet az város, lehet falu- Békéscseterén , vagy mit tudom én mi. Juhász Miklós Békésoeterén — ez a szép barátaim. — Bolond vagy — mondták. Két nap alatt a könyöködön nő ki az egész és visz- «zarohansz icle. — Á — legyintett és a csodálkozó kisasszonytól kér* egy jegyet kétszáz kilométer 'távra. * A legelső kép, amit föltett, a naplemente volt Békéscseterén — meri magában csak igy nevezte a falut. A második egy részlet a reméltéből' és következtek szép sorjában a íaluvégi kőkereszt, a patak, napfelkelte, vasárnap a faluban, stb. Egyedül vonít egész nap, hosszú, lélekme- mesitő beszédeket tartott a kócos pulinak és boldog vollt. Fejtegetett szorgalmasan, nagyokat sétált és szakállt növesztett. Az utóbbitól ugyan ma reggel megvált, mert ’látott valakit. Egy Hányt. Babos páros®]ik- ban, fehér derékkal, a haja sima, arca, bőre bánná, mezi'tlábra húzott szandál és kezében nagy csokor margaréta- A vonat urán nézett elködösödötr szemekkel és összerezzent a fesilő adjon Istenére. Halkan köszöntötte viiisza és olstelierr az erdő felé. — Le kellene fer'-«ni, — ötlött eszébe — am’nt babos ruhában, melléhez szőritőlr virágokkal néz a vonal után. Milyen szép volt, mennyi vágy vote a messzenéző $ze*
