Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)

1939-09-17 / 214. szám

Í0 3 0 s z é p J e m b e r 17. ELLENZÉK-Budapest nyug semmi feie az európai nagy tűzvés Pesti levél idegenforgalomról, színházról és erdélyiek sikereiről , BUDAPEST, szeptember hó. (Az El­lenzék tudósítójától.) Lassaii*iassan (megjön az ősz és a magyar főváros ab* (lakaiban megjelenik a virágleveleken a haldoklás szép, szomorú színe: a rozs­davörös. De az ősiszel együtt, mintegy eleven cáfolataként a halódó természetnek, uj lóiét költözik Budapest utcái és terei közé. Az idegenforgalom nő, ha ola­szok, franciak, angolok, skandinávok ;a határok mentén zugó történelmi vi­har kavargására rémülten haza is utaz™ tak, uj vendégekkel Ibitek meg a duna­iparti szállodák. A vendégek: megint ‘olaszok, angolok, franciák, skandiná­vok. Sok a. román, bulgár és szerb Iá- ltogató is, akik mind az őszi vásár iát- iuivalóit jöttek megcsodálni. j Budapest nyugodt. A Citadella or* mán, az O/r'szágház remekbe épített ku­poláján esténként) valósággal szikrázik jés vakít a fényözön, a Dunaparton ez­rével égnek az ivJámpák, a körutakon Puii elindult a karrier leié Régi kedvence a kolozsváriaknak a mindig mosolygósarcu, örök-bohém, öröfc-vidám Tompa Sándor, a népszerű Pufi, akinek annyi meleg színházi estét köszönhet Kolozsvár színházba járó közönsége. Ezért egészen biztosan érdekelni fogja a kolozsváriakat, hogy Pufi, ez a székely ősíehetség, akinek jellegze* fetes alakja és a Hargita bérceiből fa­kadt sajátosan egyéni zamatu humora már az elmúlt két évben kezdett is- (jnert és értékelt lenni pesti színházi /és filmkörökben, véglegesen Pestre [költözött és ezután csak vendégsze­replésre fog haza-»haza látogatni. A kitűnő színész távozása nagy vesz­teség a kolozsvári színháznak, de még nagyobb veszteség a közönség szarná* ra. Bizonyosan lesznek olyanok, akik rosszain? fogják a népszerű színésznek ezt az elhatározását és meg fogják ra- jgadni az alkalmat, hogy az „erdélyi ;bünt“, az Erdélyből való eltávozást ; újólag felemlítsék. Nem igv áll a helyzet. Művész hazá- I ja széles e világ. Az igazi művész előtt megnyílnak az országhatárok és meg­nyílnak a távoli horizontok. Pufi szá- 'mára is eljött az az idő, amikor kény­telen jövőjére és pályafutására gon­dolnia. Bűnt követ el a tehetsége, a ifeenne szunnyadó isteni szikra ellen, aki nem tesz meg mindent tehetsége érvényesítése érdekében. Pufi előtt most olyan lehetőségek nyíltak, ame­lyeket odahaza sohasem kínálhatott volna neki a Sors és a szerencse, mely, mint tudjuk, csak egyszen mosolyog rá az emberre életében. | Erkölcsi és anyagi siker integet fe­léje, de Pufi ennek ellenére megma­radt annak a szerény embernek, aki odahaza is mindig volt. — Pest mégsem Erdély — magva* rázza a Palace-kávéház erdélyi törzs­asztala mellett és feísóhajt. — Az er­délyi hegyeket nem pótolhatják a kör­utak és az erdélyi szellemet, kedves* séget, közvetlenséget a pestiek élcelő­dései és hajsza-élete. Karrierem érdeke úgy kívánta, hoy eljöjjek, de a szivem otthon maradt. Hiszen igazán ott va­gyok én odahaza. Kolozsvártól és az erdélyi közönségtől még csak ei sem búcsúztam. Természetes, hogy haza­megyek még ... — Eddigi eredmények? — kérdezzük. Pufi ismert stílusában, a tőle meg* szokott és jól ismert mozdulattal kö­nyököl végig az asztalon: t— A Fővárosi Operettszinház igaz­gatósága szerződtleiett a legújabb Bé- keffy-Szitágyi*Fényes operett, a „Pusz­tai szerenád“ egyik főszerepének elját- szására. Gergő kisbirót játszom, Kiss a szines neoncsövek valóságos áradata ég és szaladnak a fényreklámok, su­hannak az autók. A nagyváros teljes üzemben van. Semmi jele az izgalomnak. Az egye­dül látható valami, ami mégis némi* képp jelzi az uj világégést, amely mindössze néhány napja boritolta láng­ba, gyászba és vérbe Európa északi és nyugati felét: néhány falragasz, amely ott rikit csaknem minden ház falán: „Óvakodjunk a kémektől!... a fecse­gés és rémhírterjesztés — hazaárulás.“ A magyar főváros nyugodt. A kávé­házak teltek, ai színházi évad is teljes erővel megindul a közeli napokban. A Nemzeti Színházban lázasan folynak a próbák, de szervezkedik a többi nagy színház is. Bennünket különösen az er- clélyi vonatkozású dolgok érdekelnek. Íme, egy csokorba való érdekes kulisz* szatitkokból, amelyek nagyrészt ko­lozsvári, de főleg erdélyi vonatkozá­snak: Manyi a partnernőm. Ennyit mond el Pufi. Az igazság el* lenben az, hogy a neve oft virít a kör­utak minden plakátján Kiss Manyié mellett. így hirdeti őket a plakát: „A két székely őstehetség“. A többi fősze­repeket Honthy Hanna, Laíabár Kál­mán és Soithy György játsszák. Pufi arról is hallgat, hogy a Vígszín­ház két darabra szerződtette már, ami a legnagyobb kitüntetés színésznek. Szó van ezenkívül Shaw Pygmalionjá­nak eljátszásáról is. Az apa szerepét osztanák Pufira. Ezt a szerepet Hege­dűs Gyula és Mály Gerő alakította va­lamikor. Mindezeket a szintén a törzs­asztalnál ülő Balázs Samu, a kolozs­vári színház volt népszerű drámai hő­se, jelenleg a budapesti Nemzeti Szín­ház tagjia súgja meg nekünk. — Film? j — Hunyady Sándor és Vaszary Já* nos filmjében, az „Eb ura fakó“-ban játszom Jyrmmit. Ez a Magyar Film­iroda alkotása lesz. Most) tárgyalok a Hunniával több filmről: „Danke Pista“, „Nincsen az asszony fából“, „Rivalda­fény“, „Hat hét a boldogság“. A tár­gyalásokról természetesen még nem nv i latkozhatom. — Mi lesz az otthoni vendégszerep* lésekkel? J — Ahogy időm engedi és ahogy be tudom osztani, természetesen hazame­gyek. Nem szédit ez a sok lehetőség, hiszen még csak ai kezdet kezdetén ál­lok* Anyagilag természetesen jobb a sorsom, mint! odahaza volt, vagy lehe­tett volna, de szüléimét kell segélyez­nem a keresetemből. isszuk tovább a párolgó feketét. Tompa figyelmét elvonja a látszólag semmitmondó harctéri jelentés. Mi to* váb'b beszélgetünk és színházi berkek­ből még a következő intimitásokat si­kerül megtudnunk: Odhaza még mindenki emlékszik ihász Aladárra, a kolozsvári színtársu­lat egykori népszerű Alijára. Ihász je­lenleg — színigazgató Budapesten, még pedig egy I. osztályú o per eilt szín,* társulat igazgatója. Tudniillik Magyarországon ez évben vidéken bevezették a staggione-rend- szert. Eszerint a négy egyetemi város­ban: Szegeden, Pécsen, Debrecenben és Kassán két operett és két prózai tár­sulat működik, amelyek felváltva jár* iák a városokat. Ezek mind I. osztályú színházak. Egyiknek igazgatója Ihász, akihez ebben az évben Dellv Ferenc, Budapest hölgyközönségének kedvence is szerződött. A másik operettársulat- rtak igazgatója Tolnay Andor, a ko­lozsvári színház egykori bonvivánja. (Egy II. osztályú prózai társulatnak igazgatója szintén erdélyi ember: Inke Rezső, az aradi színház volt igazgatója. A Nemzeti Színház portáján, mint fentebb irtuk, nagyban folynak az elő­készületek. A szezon elején színre fog kerülni Tamási Áron „Énekes mada* ra“. A darabot Piinkösti Andor rendezi. Szó van Nyirőnek egy régi és egy uj darabja előadásáról. A továbbiakat ti« tokban tartják még egyelőre. Egyes hirek szerint a Belvárosi Színház szin­tén Nyirö-darabbal fog nyitni. * Záróra. Hazamegyünk. A törzsasztal rendje felbomlik és megindulunk a körúton. j Fényözön mindenütt, bár hajnali kettő az óra. Budapest nem vár repülötámadást. A körúton lassan, szomorúan baktat egy lomtárból előkotort konflis. , Ma már csak jegyre lehet benzint kapni... Egy fényszóró végigkutatija az eget. Háború van künn a világban . .. Megborzongunk, összehúzzuk ma­gunkon a kabátot ... Óss József. Uj tízparancsolat A newyorki Huni er Co’Sege olcsó tani')' lyamofí nyírott „az életi ABC je“ címmel fiatal lányok számára. A tanfolyam egyik eloadkSja, Mrs. Ka!berí>nie Bleecke.r Meigs tízparancsolatot állított össze. Ezzel kéz" diik az e’ ő léckér. Az uj, lányok számára készült amerikai kzparafficsolat a követke­zőképpen szól: 1. Ne használj szagos púidért szappan és viz helyetit. 2. Ne visélij feltűnő, rikító szinii ruhát. 3- Ne használj annyi erős parfőmök hogy erős férfiak elájuljanak, ha elmennek melletted. 4. Vigyázz arra, mit mondsz — a plety­kát tartsd meg a magánéleted számára. 5. Szerelmeidet hivatalon kívül bonyo­lítsd 1«. 6. Ne ugorj fel áz íróasztal tol, mint egy. rüzcftó a itrombiraszóra, ha eljön az 5 óra. 7. Világosan, egyszerűen és pontosan be­szélj. 8. Ne légy indulatos, sem lulérzékeny. 9. Alaposan végezd a munkádat. Fia va­lamit nem 'tudsz, ne rested bevallani. 10. Ha a férfiak udvariasak hozzád 3 hivatalban, ne gondold, hogy szerelmesek is beléd­A könyvnao legvidámabb könyve: Héra Ferenc: ^égy «apásnak egy ieáraya Az 1939. évi könyvnapra megjelent uj kiadás hófehér papíron a Móra-köny- vek kedvelt formájában, 389 oldal ter­jedelemben, gyönyörű egészvászonkö- tésben, ízléses borítólappal, 100 lejért kapható az ELLENZÉK KÖNYVOSZ­TÁLYÁBAN, Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállít­juk. Kérje a teljes könyvnapi jegyzéket. Ság?»ra»«Bgc EEBaasm János bácsi körtefája Irta SÁSDI SÁNDOR Deák János öregségéből minden örö­möt elcsípett az élety Valaha kihizlalt jószág állt az istállójában. Sokszor faá* rom fejőstehén is. Aztán két csikó. A jószág mellé föld Ls volt. Ha nem is sok, de aranyi igen, hogy szives mun­kával jósorban élhettek mellette. A gyerektelen házaspár igy bandukolt az öregség felé. Amikor már úgy látták, ‘karjukból fogy az erő, nem lehet már a régi frisseséggel baktatni az eke nyo­mán, nehéz meghajlítani a derekat a kapálásban, a búzaföldén megbicsaklik ■a kasza, teher már a jószággal való bajlódás, akkor számadást csinált Deák János. A naptár fehér lapján számokat •sorakoztatott1 fel, irt, jjegyzett. így ment ez kétí*háram estén át. A végén azt mondta: . Azt mondom én, asszony, nem bí­runk mink már a veszkődést a földdel, jószággal. Azt se lehet1, hogy mindég csak sógort, komát hívjunk klsegitség- be, meg fizessünk a napszámosnak a teméntelen pénzt. Eladunk földet, jó* szagot, aztán urasán élünk a kamatok­ból holtig ... Kamatokból! Szép szó volt az a Bora néni fülének. A tervet cselekedetbe váltották. Földet, jószágot eladtak, a pénz a takarékba került és Deák Já- nosék megkezdték az uj életet, amely­ből hiányzott a munka. Nehezen ment, De megszokták valahogy. 1 Aztán jött' a háború. Megfordult a világ. Az emberek elvesztették a fejű* keit!. Amire a véres kavargásból vala­melyest felocsúdtak, Deák János rémü­lettel döbbent a valóra. Csaknem kol­dusszegények lettek. A pénz semmiyA lett a takarékban. A házhoz tartozó kent1 hozadékából éltek nagy keserve* sen. De bizony ráfanyalodtak arra is, hogy János bácsi el-eljárjon fát vágni, az öregasszony pedig kenderszövést, fonást vállaljon. EztJ is meg lehetett szokni. | Deák János még mosolyogni is tu­dott, A ház előtt ülve kóstolgatta a jó, tavaszi levegőt és nevetett;, mint akit csiklandoznak. Mi juthatott eszébe? Talán a régi tavaszok izét-sizagát hor* dozgatía feléje a szellő. Nem volt sza­bad szólni róla, titkolta a felesége előtt1, de néha könnyezni szeretett volna az emlékeiken. Hogy lehet bírná ezt a tétlen, szegényes öregséget? Amig igy rágódik a régi napok izén, egyszerre feltűnik az utón a postás. Nézi a kezében levő leveleket. írást nem ismer a sánta Vince. Ki tudná megmondani: alakjáról, színéről isme­ri-e meg a leveleket, de soha még hi­bát nem követett el. Ahogy a biróház- nál szétosztják a postát és elmagya­rázzák, melyik levél kié, a legnagyobb pontossággal kikézbesiti húsz év óta. MegáW Deák János háza előtt. — Adjon Isten, János bácsi. Sütké­rezik keed ? ( — Dolgom felöl ráérek ... Már menne is odébb a sánta Vince, amikor hirtelen eszébe jutíj: — Hát a levél, János bácsi! Akkora, hogy egy kis ködmön is elférne benne. Már nyújtja is a levelet, nagy fon-4 toskodással, amilyen csak falun jár ki a falusi küldeményeknek. Közben Bora néni is kicsoszog. — Levél? Jézusom, ki Írhatta? Nézik, lapozgatják a könyvet. Min­denféle gépek, cséplőmasinák, mezei munkához való szerszámok vannak benne. Egész nap az árjegyzékről fo­lyik a szó. János bácsi leteszi, felveszi. Bora néni már le is feküdt, de az öregember még mindig a könyvvel bab­rál gat. Neki már nincs szüksége ekére, tialyigára, pedig de jó volna uj, csil* lanó ekéi akasztani a földbe. Kiválasz­tani ebből a könyvből akár csak egy kis kaszát is. Megrendelni és várni nyugtalansággal, inig küldik a gyárból. Aztán kibontani papirosból, spárgából és szépen faragott, uj nyélre tenni. Míg vállra-akasztva vinné a búzaföld­re, Irigykednének a falusiak: — Ni, a Deák János a gyárbul hozaitlta a kaszáját. [ Éjjel is az árjegyzékről álmodott, reggel pedig nagy elhatározásra jutott, ügy érezte, elbukott életének valame* lyes tartalmait!, célt adhat, ha az ár­jegyzéket hasznosítani tudja, ha ren­del belőle valamit. A délelőtti napsü­tésben, ahogy ült a ház előtt, izgalom* mai keresgéli) a könyv ábrái között. Mit rendelhetne? Talpalatnyi földje sem, volt, ahová ékéjét beokaszthatná, nem zöldéit a határban búzája, amely kaszára várna. Még csak egy kis kapa, vagy gereblye számára se volt földje. Pedig valamit rendelni kellene. Amíg lapozgatott, egyszerre meg­akadt a tekintete egy metszőollón. Az ára is kevés volt, de ami a fő, azt hasz­nálni is tudja. Minden tavaszon a szomszédból kellett kölcsönkérni az ollórtt, hogy a ház előtti körtefa ágait inegnyesse. | Az asszony kravált csapott a pénz- pazarlás miatt. De akkor a megrende* lőlével már a sánta Vincénél volt. Csak kettőt-hármat kell még aludni, aztán már várni is leheti az ollót és kibontani a papiros meg spárga közül. János bácsi izgatottan várt, végül is azonban megérkezett az olló. Szép bar­na papirba volt csomagolva és jó erős madzaggal átkötve. [ Delet harangoztak, mikor kezében az ollóval megindult a körtefa felé. Nézte-nézte az öreg fa ágait, amelye* ken még nem látszott a. rügy. A szom­széd átkiabált: — János bátyám, elpusztulta körtefa? — Nem pusztult ez, Péter! Megnye­sem most, aztán egy «»kettőre kihajt. Nem volt bizonyos benne. Levágott az ollóval egy kis ágat. Kezébe vette és lehúzta a bőrét. Száraz volt. Vasta* gabb ággal is próbálkozott, végül zseb­késével a törzset hánüotta meg. Hiába, a körtefa elszáradt. ( Deák János csak állt, kezében az uj ollóval és hol azt nézte, hol a körtefát. Nagy-nagy keserűség futott le a tor* kán. A szomszéd kegyetlen hidegséggel mondta : 1 — Balta kell már ennek, János bá­tyám, nem nyesés. Befüti vele a ke­mencét a Bora nénéin, aztán a láng* jánál megsüti a kenyeret... „Balta kell neki“ — hajtogatta ma­gában János bácsi és amint ment le­hajtott fejjel a ház felé, úgy érezte, a saját halálos ítéletét hallotta. Az uj olló4j, amit olyan nehezen várt a gyárból, elhajította a szoba sarkába. A felesége ebédelni hívta. János bá­csi nem hallotta. Egyre csak ismétel* gette: — Balta kell neki... A saját életlére gondolt és úgy érez­te, most már valóban az is elszáradt. Egy-két fejszecsapás) és a törzs, amely nem hajthat többé sohasem rügyet, ame­lyen egy zöld levél sem fog" fakadni többé, halálos zuhanással bukik alá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents