Ellenzék, 1939. szeptember (60. évfolyam, 200-225. szám)
1939-09-17 / 214. szám
1 wirrt n 7 / k A VI. hadtest paranesíaok:- jágának 5. számú rendelet© A VI. hadtest parancsnoksága az ifábhi rendeletet adta ki: AU, Christea Vasilescu hadosztálytábornok, a VI. hadtest' parancsnoka, hi- atkozva u /Monitorul Oficial 1938 feb- uár 11-én megjelent 34. számában kő- ült 85o. szanm törvényrendeletre, mely ostromállapotot hirdet az ország részterületére, az általános biztonság s közrend érdekében elrendeljük: 1. Szakasz. Szigorúan tilos a VI. hndtest alá tartozó ostromállapotos körzetben: 1. Az állambiztonság és közrend ériekében az illetékes hatóságok által epecséteJt rádiókészülékek pecsétjeitek felszakitása és a készülék üzemié állJtása. 2. A hadsereg szükségleteinek kiegé- zité>sére irányuló, bármilyen formában örté-nö minden szabotázs. 3. Katonai, 'agy polgári épületek, •áranilven természetű közérdeket szólaló munkálatok lerajzolása, vagy le- ényképezése. akár biinös szándék híján is, a katonai hatóságok előzetes áváhagyása nélkül. 4. Akár igaz, akár képzelt hirek térosztásé, kommentálása, katonai csa- ató-k helyzetére, átcsoportosítására, agy a katonai és polgári hatóságokat; katonai természetű rendelkezései- • vonatkozólag. ) 5. Tilos indokolás nélkül olyan he- s en tartózkodni vagy közlekedni, aliol sapatok tartózkodnak, vagy beszámoltattak, vagy ahol raktárak, valamint ármilyen katonai rendeltetésű épiilek vannak, 'agy olyan helyen, ahova n katonai hatóságok megtiltották a behatolást. j Hasonlóképpen kihágást követnek el azok is, akik a fenti helyzetben találtatnak katonai vonatokon, együtt utazva, vagy bármely más, a katonaság által használt közlekedési alkulmutos- ságon. I II. Szakasz. A jelen rendelkezés áthágói a VI. hadtest katonai törvényszéke elé kerülnek és az 1938 február 11-iki 856. számú Alagas törvényrendelet 5. szakasza alapján 1 hónaptól 2 évig terjedő fogházbüntetéssel és a II. Károly biin- tetötörvénykönyv 25. szakaszában előirt járulékos büntetéssel sujtatnak. III. Szakasz. Jelen rendelkezés áthágásának megállapítására a rendőri és csendöri szervek, valamint a bűnügyi rendőrség tisztjei hivatottak. IV. Szakasz. Az 1938 szeptember 24-én megjelent 2. számú és az 1939 szeptember 12-én megjelent 4. számú rendelkezések ösz- szes intézkedései érvényben maradnak. V. Szakasz. Jelen rendelkezés, a nyilvánosságra- hozata! és ezen hadtestparancsnokság területén történő kifüggesztésekor életbelép. Kiadatott 1939 szeptember 13-án, a VI. hadtest parancsnokságán. A VI. hadtest parancsnoka: CHRISTEA VASILESCU hadoszt ál'tábornok. A VI. hadtest katonai ügyésze: ALEXANDRU BARBU \ hadbiró-örnagy. 13 SSSESKíSsíöiíSLtii 5EKEBELI KALANDORREGÉNY A reumatizmus — ha nem kezelik, — majdnem mindig krónikussá válik és akkor — túlzás nélkül megállapíthatjuk — minden öröm eltűnik az életből. Ennek a betegségnek oka — közismerten — a húgysav telhalmozódása a szervezetben ; tehát meg kell szabadulnunk tőle. Régebben Salicyles készítményekkel kezelték, nem akarunk ennek a kezelési módnak számos hátrányára rámutatni. Azonban leszögezzük, hogy ma mar van egy általánosan elismert készítmény, amely a reumatizmus minden formáját eredményesén kezeli, és ez az y U fib FI íy h i » legerősebb oNówer, ÍPL fcs#' lm a hugymergek kiválasztószere A világ legjelentősebb profeszoraí ajánlják és önmaguk is rendszeresen használják. Mindenki aki reumatizmustól, köszvénytől, ischiastól, boszorkányszurás- tól, májzevaroktól, epe-, máj- és vese-kövektől szenved, szedjen URODONAL-t ez az egyetlen kezelési mód, amely visszadhatja egészségüket. Kopható gyóygszert a rabban és drogériákban. Ki voíi a titokzatos grófnő, aki Sziíágysomtyón kapta vissza Becsben elrabolt milliós értékű ékszereit? Huszonhét év után perli a nyomravezetőnek járó jutalmat egy szilágysomlyói ékszerész, aki 1912-ben rendőrkézre juttatta a bécsi Sacher-száiló betörőjét I SZILÁGYSOMLYó, szept. hó. Egy névjegy hull elém a kávéház árványasztalára: „Haendler Mihály iiötvös és régiségkereskedő“. A név- gy tulajdonosa hatvanas, őszhaju ur, ry.kor Erdélyszerte ismert mükeres- idő, a Magyar Nemzeti Muzeum ré- • ész éti osztályának szilágysági megbi-« ottja. — Jöjjön el hozzám, — mondja — Imondanék magának valamit... Rd- ényt írhat belőle ... | Nekivágunk egy hegynekfutó zegzuos utcának. Egyik alacsony fehér bakó szobakónyhás udvari lakásában :kik Haendler Mihály. — Mióta nem tudok dolgozni, így lek — mondja szinte mentegetőzve s elyet mutat az asztal mellett. Egyik szekrény aljából előkerül néhány régi irás, ujságkivágás és Haend-< Ier Mihály elmond egy huszonhét év előtti defektiv regényt, amelynek iratai ma is ott porosodnak még a zilahi törvényszék irattárában. | MILLIÓS ÉKSZERLOPÁS A BÉCSI SACHER-SZÁLLÓBAN Foszladozó ujságoldalt terít ki az asztalon. Nézem az évszámot a lap fején: 1912. A régi ujságoldalon nagybe-« tűs cim: ,Milliós ékszerlopás a bécsi Sacheá-szállóban. A tudósítás teljes részletességgel beszámol az előkelő bécsi szálló kinos szenzációjáról. (1912 szeptember 15-én egy előkelő bucureştii hölgy szállt meg a Sacher- ben két kísérőjével. A fiatal román hölgy, aki Parisba készült s csak né-« hány napot akart eltölteni az osztrák fővárosban, igy irta be a nevét a szálló vendégkönyvébe: Comtesse Constance de Lazaresco. Háromszobás lakosztályt nyittatott s nem kímélte a pénzt. A szép grófnő titkárja s néhány osztrák előkelőség kíséretében minden este feltűnt valamelyik előkelő mulatóhelyen s vagyont érő ékszereivel mindenütt magára vonta a figyelmet. Egy éjszaka aztán valaki álkulccsal felnyitotta a szép asszony lakosztályának ajtaját, zajtalanul bejutott a hálószobába és a grófnő reggel arra ébredt1, hogy ajtaja tárva-nyitva és a szekrényből eltűnt az ékszereit tartalmazó vasládikó. A szálloda igazgatósága előbb el akarta kerülni a botrányt s házi detektiyjével indíttatott nyomozást. Az ékszerek azonban nem kerültek elő s másnap jelentették az esetet a rendőrségen. Ötezer frank futatom a nyomravezetőnek A rendőrség megindította a nyomo« ást s az eset most már a lapokba is ekerült. A grófnő természetesen nem Mytatta útját tovább s hogy a nyo- lozás több eredménnyel járjon, ötezer an kot ajánlott fel az ékszertolvaj ézrekeritőjének. i A tolvaj azonban nem került meg s rendőrségnek mindössze annyit sike- ilt megállapítani, hogy azon az estén, mikor a lopás történt, hirtelen el utalt a szállodából egy magas, barna fia- Jember, aki Hans von Wolffhausen ■ven vett ki szobák A szállodai alkat- mzát iáktól nyert személyleirásból r.tkn az is kiderült, hogy Hans von oîffhausen — Farkas Mátyás néven égi ismerőse az európai nagyvárosok endörségeinek. A tettes kilétét igy sikerült tisztáz-) i, de Farkas Mátyás nyomtalanul elműt. I ' PEZSGŐZŐ VENDÉG A SZÍ- LÁGY SOMLYÓI KÁVÉHÁZBAN 1912 szeptember 21-én előkelő ven*« égé volt a szilágysomlyói városi ká» éháznak. Választékosán öltözött, nyűink, barna fiatalember foglalt helyet z egyik sarokasztalnál, vacsorát rendelt s kedvetlenül vette tudomásul, hogy a szilágysomlyói kávéház vendé-« gei nem tudják megfizetni Cliqueot özvegyének készítményeit és csak Törley-pezsgőt kaphat __ Később mégis jókedvre hangolódott!, valahonnan a cigány is előkerült s a vendég éjfél felé magához intette a föpincért. , — Fogytán a pénzem, — mondta — kinek lehetne itt ékszert eladni? Herzfeld ur, a főpincér, nem muta* totí meglepetést. Máskor is megesett már, hogy valamelyik mulatozó vendég az aranyóráját adta el, hogy folytathassa a dáridót. A fiatalember benyúlt a mellénye zsebébe s elővett egy fog- lalatnéíkiili ékkövet. A pompásan csiszolt! kö csak úgy szikrázott a sárga villanyfényben. — Briltiáns, — csillogtatta meg a tenyerén -— száz koronáért odaadnám ... Egyik asztalnál ott ült Haendler Mi* hály, a főpincér egyenesen hozzávittfe a kő vet!. | . — Mit ér ez a kő? — kérdezte. Az ékszerész sokáig nézegette a csillogó ékkövet. — Gondosabb vizsgálat nélkül nehéz megmondani, — felelte végül — de ötezer koronát mindesetre megér. Néhány percig izgatottan suttogtak a főpincérrel, azután az ékszerész fel- állott. — Nincs nálam annyi pénz, — mondta jó hangosan, hogy a pezsgőző ven*« dég is hallja — de azonnal visszajövök. Kilépett az ajtón s lélekszakadva rohant a rendőrségre. i A főkapitányt az ágyból verte fel egy rendörlegény s negyedóra múlva egy ur lépett oda a kávéházban pezsgőző fiatalember asztalához: — Államrendőrségi detektív vagyok, — mondta — szíveskedjék vclemjönni. A fiatalember előbb tagadni próbált, és azt állította, hogy a követ s a táskájából előkerült többi ékísz ekeiket a Riviérán élő testvérétől kapta, később azonban megunta az álmos rendőrkapitány keresztkérdéseit. — Csináljanak egyszer maguk is nagy fogást, — mondta kedélyesen — Farkas Mátyás vagyok, talán hallották már a nevemet s ezt a pár apróságot a bécsi Sacher-száiló egyik előkelő ven^ dégétől emeltem el. ( Másnap reggelre már Récsben volt a távirat: „A szilágysomlyói rendőrség elfogta a Sacher-száiló betörőjét s az ellopott ékszerek hiánytalanul megvannak.“ Néhány nap múlva egy osztrák detektív társaságában Szilágysomlyóra érkezett Lazarescu grófnő titkárja s a detektív átvette a foglyot, a titkár pedig az ékszereket. Hiánytalanul meg. volt minden, csak egyik diadémet tör* te szét a tolvaj, azt) gondolva, hogy egyenként könnyebben értékesítheti a 'agyontérő köveket. A titkár aziránt is érdeklődött, hogy ki volt a nyomravezető s hálálkodva köszönte meg Haendler Mihálynak, hogy nem engedte futni a tolvajt. Később azt is olvasták a lapokból, hogy Farkas Mátyást hétévi Jegy házra ítélte a bécsi törvény. szék s amikor néhány évvel ezelőtt Haendler Mihály ismét foglalkozni kezdett az üggyel, a zilahi ügyészség irattárából előkerültek a szilágysjom* lyói rendőrség jegyzőkönyv-másolatai s mellettük otti volt a bécsi Ítélet is. — És mi történt a nyomravezetőnek ! járó jutalommal? — Akkor nem nagy szükségem volt rá, — mondja Haendler Mihály — most pedig már körülményes hozzájutni. I LAZARESCU CONSTANCE GRÓFNŐ ISMERETLEN Azóta huszonhét év telt el. Haendler Mihály, az akkor dúsgazdag ékszerész tönkrement, munkaképtelenné 'ált. Egy napon ismét együtt üldögéltek a kávéházban, a volt ékszerész s az egykori rendőrkapitány. — Kapitány ur, emlékszikbe még a bucureştii grófnő gyémántjaira? — kérdezte Haendler. j , Az emlékekből életre kelt a több mint negyedszázados történet s elhatározták, hogy megkeresik Lazarescu gróf- nőt és megkérik: fizesse ki az ötezerfrankos jutalmat. Közjegyző előtt másnap írásba is foglalták az egyezséget, hogy ha a mai értékére átszámított ötezer frankot — körülbelül százezer lejt — megkapják, megosztoznak a pénzen, azután hozzákezdtek a kutatáshoz. A szép Lazarescu grófnőt azonban nem ismerik Bucurestiben. A későn jelentkezett nyomravezetőket mindösz. sze arról világosította fei a fővárosi rendőrség, hogy Romániában nem ismerik a grófi címet és ,,Comtesse de Lazaresco“ valószínűleg hamis nevet irt be a Sacher-száiló vendégkönyvébe. A különös regény iróia adós maradt a befejezéssel: ki volt a titokzatos bécsi vendég, akj Szilagysomlyórt kapta vissza ellopott kincseit? — talán nem is derül ki soha. — Ha egyszer mégis megkapjuk a pénzt, szívesen adok magának is belőle — fejezte be Haendler ur a történetet s ebből a kijelentéséből az is kivilág** ük, hogy maga sem nagyon bízik a huszonhét év után indított nyomozás sikerében. Kövess József.
