Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-06 / 178. szám

ÄRAStei nüHiKSM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Gele» Moülör 4. Telefon: ii— 09. Nyomda: Str. I. G Duqj No. 8. Fsókkiadóhivatel lés kő n y.vosz tá 1 y: P. Ünirii 9 Telefon n-99 ALAPÍTOTTA SAR TH A MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgatói DR. GROIS LÁSZLÓ * Kiadótulajdonos: P A L‘ L‘ A S Tfe Törvényszéki lajstromozási szám: 39 (Doa. E&ájJ 1938. Trib. Cluj.) Előfizetési ónak: Havonta 80, negyedévre 240, félévre 480 egész évre 9Í0 lej* I/X ÉVFOLYAM, 178. SZÁM. .V ASÁRNAP (CLUJ, 1 93 9 AUGUSZTUS 6. Az uj állampolgársági '»es ia & se® eg (örvényről Irta &$* SOÚS ISTVÁN omz, képviselő A Hivatalos Lap f. évi julius 27= i számában közölte az állampolgársági törvény módosítását', amelyben a ki­sebbségekre nézve igen fontos rendel­kezés van. Ezen törvénymódosítással kapcsolatban Balogh Arthur volt sze­nátor ur a kolozsvári Keleti Újság c. lapban hosszabb fejtegetést közöl és arra a megállapodásra jut, hogy az uj törvény sem oldja meg az állampolgár- sági bizonyítvány nélküliek ügyét. Minthogy pedig ezen fejtegetésben az énáítalam készített emlékiratra is hi­vatkozik, szükségesnek látom, hogy úgy általánosságban, mint ezen em­lékiratra vonatkozólag az erdélyi ma­gyarság tájékoztatása céljából a kö­vetkezőket közöljem: ; Tény az, hogy az állampolgársági kérdést állandóan és évek óta szorgal­mazom s mint e kérdés alapos isme­rője, többirányú előterjesztést tettem a magyarság illetékes faktoraihoz ab­ban az irányban, hogy az állampolgár- sági törvény sürgősen módosiittassék. és .megadassák a lehetőség, hogy min­denki, aki 1918 december l=én itt la­kott, elnyerhesse az állampolgárságot. A Magyar Népiközösség elnökéhez több emlékiratot intéztem és a legutolsó emlékiratban, amely 1939 julius 10-én készült s amelyet a magyar parlamenti csoport egész terjedelmében elfogd- dott, kifejtettem, hogy az állampol­gárság körüli kálváriának csak akkor lesz vége, ha azonkívül, hogy lehető­séget adnak egy utólagos jelentkezésre mindazoknak, akiknek megvannak a törvényes feltételeik, de bizonyos okokból nem jelentkeztek, még lebe* tővé teszik azok részére is az állam­polgárság elnyerését, akik nem tudják beszerezni az illetőségi bizonyítványt, mert a háború 4 évében nem tudnak kimutatni 4 éves állandó lakhelyet és ,a községi terhekhez való hozzájáru­lásit. Éppen ezért javasoltam, hogy olyan irányú intervenció tétessék, hogy (mindazok, akik 20 éve itt laknak, ha Lnem is rendelkeznek illetőséggel, a 20 ■ éves Ittlakás ténye folytán már el­nyerhessék az állampolgárságot. j Tény az, hogy a trianoni békeszer­ződés és a kisebbségi szerződés más ^kifejezéseket használnak, minthogy fazonban a mindenkori kormányok a J békeszerződés szövegéhez ragaszkod­jak és mereven kitartottak az illető­ség igazolása mellett, az általam ké- sziUett emlékiratban oly irányú javas­latot is tettem, hogy ha már az illető- leég kérdésétől nem lehet eltérni, ne {1918 december l=e védessék alapul, ha­nem a békeszerződés ratifikálásának időpontja, azaz 1921. julius 26, mert már ezzel is egy igen nagy kategória be fogja tudni igazolni illetőségét. Az általam készített emlékirat tehát o dá­kon ld událfc, hogy egy radikális meg­oldással mindazok részére megadassák ,az áíLampoIgánsiág, akik 20 év óta ál­landóan itt laknalk s akik ezen 20 év alatt katonai kötelezettséget teljesít­vén és adózván, már ezzel is megsze- -rezttek minden jogcímet az állampol- -gárság elnyeréséhez, ha azonban ez nem lehetséges, úgy az illetőség be- igazolásának határideje állapittassék meg 1921 julius 26-ban. Minden eset­ben azonban — és ez a legfontosabb — adassék törvényes tehetőség arra, hogy még egy utolsó határidő álljon rendel­kezésre azoknak, akik bármely okból oem vétettek fél az állampolgársági listába, mert hiszen ilyenek is igen so­kan vannak. i. Ami most már az uj törvény intéz­kedését illeti, annak egy óriási előnye van és pedig az, hogy a kormány fék adta azon elvi álláspontját, hogy a már egyszer lezárt állampolgársági listába senki utólagos felvétel folytán be nem íratható és megadta a lehetőséget hogy egyelőre azok, akik a törvényes feltét­telekkel rendelkeznek, ezen az utón és nem a honosítás utján nyerhessék el az állampolgárságot. ; Ugyanis tudni kell mindenkinek, hogy az utolsó határidő, amidőn még jelentkezni lehetett, 19(33 'szeptember 30-ika volt. Ezen utolsó határidő után az akkori magyar parlamenti csoport és a vezetőség minden kísérlete hiába­valónak bizonyult arra, hogy még egy határidőt adjon a kormány, minthogy ebben a kérdésben állandóan hajtha­tatlan maradt. Számtalan meddő kísér­letezés történt a magyarság vezetői részéről, hogy legalább azok részére, I akik a törvényes feltételeknek megfe- j lelnek, adassék meg a lehetőség arra, I hogy még egy utolsó határidőben je = I lentikezzenek, azonban minden biába- j való volt, mert a bezárt kapu nem nyílt meg és minden döngetés dacára I mostanáig zárva maradt. Végre most : a Népközösség elnökének és a magyar I parlamenti csoport akciójának sikerült j a 6 év óta hiába döngetett kaput meg­nyitni és megtörni a jeget ebben az elvi kérőében, hogy semmiféle újabb ha­táridő nem engedélyezhető az utólagos összeírásra, minit! ahogy az még a f. évi január hó 19=iki törvényből is kitűnt. A kérdésnek tehát elvileg óriási jem íentősége van, de nagy jelentősége van gyakv, lati szempontból is, mert a kor­mány által ugyancsak a Népközösség intervenciója folytán már korábban el­rendelt előzetes összeírás adataiból ki­tűnik, hogy circa 100.000 körül van azoknak a száma, akik rendelkeznek a törvényes előfeltételekkel, azonban egy utólagos összeírás! terminus hiányá­ban semmi körülmények közötti sem birtak hozzájutni állampolgársági bi­zonyítványhoz. Ilyenek vannak a nyug­díjasok között is, akik nyilvánvalóan I . állampolgárok és mégis formahiba folytán kimaradták az állampolgársági listából. Ha tehát most mindenki je­lentkezik, úgy egy igen tekintélyes ré­sze a magyarságnak hozzájut az öt megillető jogokhoz. \ Természetesen a magam részéről sem látom az ügyet befejezettnek, to­vább kell harcolni a már kitaposott utón és oda kell hatni, hogy a félig kinyílt kapu egészen is kinyiljou és mindazok, akik 1918 december l-én itt lakiak és azóta is állandóan, megsza­kítás nélkül ezen állam területén lak­nak, ezen ittlakás ténye folytán el­nyerhessék az állampolgárságot. Ez a probléma azonban igen nehéz, mert a lakosság nem minden kategóriájára óhajtják az illetékes körök ezt vonat­kozhatni, ami kitűnik a jelenlegi ál­lampolgársági módosítási törvényből is. Minthogy azonban sikerült az elvi ál­láspontot megváltoztatni és sikerült a jelenlegi módosítási törvénnyel a ma­gyarságnak egy tekintélyes tömegét hozzájuttatni állampolgársági jogai­hoz, ami mindezideig egyáltalán lehe­tetlen volt és amely irányban a ma­gyarság vezetői mindezideig hiába kí­sérleteztek, hiszem és remélem, hogy, sikerülni fog a problémát véglege* megoldáshoz jutítlatni. CHAMBERLAIN u|abb haféra! kiküldésével fenyegette meg lapéul, ha a szélsőikéi©!! helyzeti nem váltiozik A tengelyhatalmak és Japán szoros katonai szövetségét valószínű­leg a nürnbergi pártnapon fogják bejelenteni. — Francia lapok szerint augusztus 20 után fog kialakulni az események sorsszerűsége TOröhország a DariaiielSáh mellei! rendez nagy hadguahoriafokaf rA külpolitikai viták előterében még mindig a széhőkelcti kérdés áU. A tokiói angol-japán tárgyalások hivatalosan nem szakadtak meg. de egyelőre nem is fo'y- tatúdnak. A japán kormány ebben a kérdésben tegnap minisztertanácsot ké­szült tartani, a tanácskozást azonban el­halasztották s a miniszterelnök ehelyett a hadügyi és haditengerészeti miniszte­rekkel tanácskozott. Közben újra nagy­szabású tüntetés folyt le Tokióban az an­golok ellen s a tüntető tömeg Anglia el­leni határozatát átnyújtották Craigie an­gol nagykövetnek. A japán sajtó azt ír­ja, hogy az Anglia és Japán között fo­lyó tárgyalások eredménytelenségét ma már végleg megtehet állapítani. London­ban ugyanez a vélemény, angol részről azonban a szakítás felelősségét igyekez­nek Japánra hagyni. A tengelyhatalmak és Japán közötti szoros katonai szövetség híre állandóan napirenden van. A tokiói elhatározás errevonatkozólag, ügyi át szili, még nem végleges, de a legtöbb jel sze­rint. rövidesen megtörténik. Berlinből ugyan egy Rador-távirat azt jelenti, hogy az egyezmény érdekében folyó tárgyalá­sokról hivatalos körökben nem tudnak semmit, sőt, nincsenek is meggyőződve arról, hogy a jelen pillanat különösen alkalmas volna. Egy másik berlini táv­irat azonban, amelyet a Havas közvetít, a katonai szövetség megkötését közeli va­lószínűségnek mondja. A jelentés szerint, a hét végén érkezik Berlinbe Terauchi volt japán hadügyminiszter vezetése alatt az a nagy japán küldöttség, mely a mim bergi nemzeti szocialista ünnepségen fey rés-lvenni. Minden jel szerint, ez a kül­döttség kap megbízatást a katonai szö­vetség érdekében folytatandó tárgyalá­sokra. Valószínűnek látszik, hogy ezek a tárgyalások eredményhez fognak vezetni s a Japánnal megkötött szoros katonai szövetséget Hitler jelenti be Nürnberg- ben. nagy ünnepélyességek közt. Japán berlini és római nagykövetei különben, akik az északolaszországi hadgyakorlato­kon, mint vendég vesznek részt, tegnapi tanácskozásukon, Japán katonai kikül­dötteivel együtt, szintén arra a inegál1 a- pedásra jutottak, hogy kormányuknak a tengelyhatalmakkal való szoros katonai szövetséget ajánlják. Chaefihei'laira beszéde az alsóbáz bezárása előtt Londonban tegnap közvetlenül! a parla­ment; bezárása előtti) Chamberlain minisz' terdjnök (nyilatkozatit a szélsőkeleti hely­zetről. Nyilatkozatában náía szokásain erélyes hangot ii tótit meg. A szélsővel éti incidensekrő'i azt mondta, hogy azok ki­zárólag Japán hibájából töntetitek. Az ot­tani helyzet Angliára nézve (igen súlyos, mert a:z állandóan megismétlődő inzultu­sok és rágalmak ellenére is gondolnia kell a Kínában! és Japánban! élő angolok érde­keire, Angliának jelenleg nincs egyenlő tengeri ereje Japánnal a szélsőkeleten. Ha­zai tengeri ereje azonban olyan, hogy szükség esetén keílilő erejű hajórajr (küldhet jelenlegi ereje kiegészítésére a szcísőkeler re is. Ezit nem fenyegetésképen mondom — tettre hozzá kijelentéséhez Chamberlain — csak intelemképen. Ami Japánnak a kínai ezüst valutával kapcsolatos követeléseit illeti, azok nemcsak Angliát érintik, ha­tnom más államikat és Anglia csak ezek­kel egyetértésben foglalhat a kérdésben ál- Sása Árra a kérdésre, h-ogy, Angföa föl" mondja-e, Amerikához hasonlóan, a JV1 pánnaíl kötött kereskedelmi szerződést, Chamberlain kijelenteUte, hogy .ez a kér­dés a dominium'olkat i$ érinti, azért igenlő választ a kérdésre nem adhat. . Ha azon­ban megtagadom, hogy ebben a® (irány­ban biztosítékot adjak — folytatta ChanU her,lain — ez úgy tiÜnme fel, mintha el volnék határozva arra, hogy nem mond­juk feil a kereskedelmi szerződést. Szavaim­nak azonban senki ilyen magyarázatot tne adjon, * (Folyt, az utoJisó oldalam)

Next

/
Thumbnails
Contents